Felhasználási területei



A klór-dioxid az emberiség létezése óta az egyik leghatékonyabb fertőtlenítőszer. Eredményesen száll szembe a baktériumokkal, vírusokkal, gombákkal, parazitákkal és minden betegséget okozó mikroorganizmusokkal egyaránt. Gáz halmazállapotú, zöldessárga színû, vízben jól oldódó vegyület, mely ásványi keverékből, nátrium-kloritból és egy aktivátor szerves savból képződik. 1811-ben fedezték fel, de a 20. században vált csak ismertté. Legnagyobb mennyiségben a papíriparban használják a cellulóz fehérítésére, kiszorítva ezzel a klórt, mely karcinogén hatású.

A második legfontosabb felhasználási területe az ivóvíz higiénia. Előszeretettel alkalmazzák a víz fertőtlenítésére, mivel sokkal előnyösebb a klórral szemben. Az ivóvíz klórozása során képződött vegyületek az egészségre nézve nagyon károsak. Így azokon a területeken, ahol a víz szerves anyag tartalma igen magas – ha drágább is a klór-dioxid –, érdemes inkább azt alkalmazni. A klór-dioxidot már 70 éve használják a vízmûvek az ivóvíz fertőtlenítésére anélkül, hogy ezzel elpusztítanák a hasznos baktériumokat.

A tapasztalatok szerint megbízhatóan irtja a kórokozókat, a kórházi folyósokon, az orvosi gyakorlatban, a fogorvoslásban, gyümölcs- és zöldségtárolókban, húsüzemekben, vágóhidakon, és az utóbbi időben a szarvasmarha telepeken is. A tőgyhigiéniában is törekedni kell az új hatóanyagok bevetésére a rezisztencia elkerülése miatt. A klór-dioxid hatóanyagú készítmények kiválóan alkalmazhatók a szarvasmarhákat fertőző kórokozókkal szemben. Kijelenthetjük, hogy a masztitisz elleni stratégia szerves része.

Hatásmechanizmusa



A klór-dioxid egy nagyon erős oxidatív hatású anyag, úgynevezett akceptor, melynek molekulái folyamatosan igyekeznek elektronokat szerezni, és feltölteni a saját elektromos struktúrájukat. Szerencsére a kórokozók (beleértve a baktériumokat, élesztő- és penészgombákat, parazitákat) felületét a klór-dioxid nagyon könnyen tudja oxidálni.

Tulajdonképpen a klór-dioxid a mikroorganizmusok felületén úgy mûködik, mint egy robbanószer, repedést, lyukat okozva a sejtfalon. Feltehetően a kórokozók külső rétegében lévő egyedi proteinek miatt tudja megvalósítani mindezt. A résen keresztül a klór-dioxid behatol a mikroorganizmusok belsejébe, és megsérti azok metabolikus funkcióit, megzavarva a sejtek belső egyensúlyát. A klór-dioxid „tiszta munkát végez”, mert minden „ellenfele”, a kórokozók népes serege és a méreganyag is megsemmisül.

A klór-dioxid egyike azon két erős szernek, amelyeket az immunrendszerünk maga állít elő, hogy legyőzze a fertőzéseket, és semlegesítse a különféle mérgeket.

Előnyei



Először is a ClO2 valamennyi mikroba – tehát a baktériumok, gombák, vírusok és protozoonok – ellen bevethető, és jóval hatékonyabb, mint más fertőtlenítőszerek.

A táblázatban látható néhány fertőtlenítő hatóanyag ppm (tömeg/tömeg) mértékegységben kifejezve, mely ahhoz kell, hogy 2,5 perc alatt megmutatkozzon a fertőtlenítő hatás. A táblázat 5 különböző mikroorganizmusra hasonlítja össze a különféle fertőtlenítőanyagok hatásosságát.

A táblázat jól mutatja, hogy míg a klór-dioxidból gyakran 1 ppm-es koncentráció is elegendő, addig más fertőtlenítőszerekből ennél nagyságrendekkel többre van szükség, ugyanolyan hatás eléréséhez. Mindezek alapján, az alábbi fertőtlenítőszerek közül a klór-dioxid a leghatékonyabb.

A ClO2 második rendkívül előnyös tulajdonsága az, hogy az emberre nem veszélyes, persze ha „ésszerûen” használjuk. Ahogy azt említettük, a klór-dioxidot ivóvíz tisztítására használják, ezért először állatkísérletekben – elsősorban patkány – igazolták, hogy az emlősökre relatíve veszélytelen. Fontos továbbá elmondani, hogy az Atlantai Toxikológiai Központ jelentése (lásd: forrás) leszögezi, hogy a klór-dioxid nem rákkeltő, és allergiát sem okoz.

A harmadik előnyös tulajdonság, hogy a klór-dioxiddal szemben a mikrobák nem képesek rezisztenciát kifejleszteni. Ezt a már említett toxikológiai jelentés kísérletekre hivatkozva állapítja meg. Ennek különösen napjainkban lehet nagyon nagy jelentősége, hiszen egymás után jelennek meg a különféle hatóanyagokkal szemben rezisztens törzsek, mint pl. a nevezetes MRSA (Meticillin Rezisztens Staphylococcus Aureus). Ilyen probléma a klór-dioxiddal kapcsolatban nincsen és nem is várható.

A kereskedelmi forgalomban kapható, klór-dioxid hatóanyagú, fejés utáni szerek fontos jellemzője még – a fertőtlenítő hatás mellett – a jó tapadóképesség, és az élénk szín. A tapadóképesség a tejutak lezárása miatt lényeges, az élénk szín az ellenőrizhetőséget teszi lehetővé. Ha ezeknek a tulajdonságoknak megfelelnek a használatban lévő készítmények, akkor kitûnő segítség lehet a telepvezetők számára, a magas szomatikus sejtszám lecsökkentésében.

Pásztor Szilvia



Forrás:

ATSDR (Agency for Toxic Substances & Disease Registry ).

Toxicological profile for Chlorine Dioxide and Chlorite,

September 2004,

az interneten is elérhető

A cikk szerzője: Pásztor Szilvia