Sok kutatócsapat dolgozik azon, hogy vajon a minőségi (DNS-módszer) vagy mennyiségi (pl. PCR) módszerek alkalmazhatóak e sikeresebben a béltraktus egyes részein elhelyezkedő, különböző típusú mikroflórára vagy a változások jellemzésére, amit különböző tényezők befolyásolnak, mint például a patogén baktériumok jelenléte vagy a takarmányadalékok használata.

Tudjuk, hogy a baromfi mikroflórája hozzávetőlegesen 30 különböző nemzetségből épül fel, és nem kevesebb, mint 600 fajból áll. Ezért, amikor a bélflóra fontosságáról és befolyásolásáról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy a baktériumsejtek száma a gazdatestben 10-szer nagyobb, mint a madár testében lévő eukarióta sejtek száma, vagy, hogy a génjeik száma 50-100-szor több mint a gazdatest összes alkotó génjének száma!

A brojlercsirke bélcsöve a születésekor steril, az emésztő flóra kialakulása függ a keléstől és az életének első napjaitól. Coliformok, Streptococcusok, Clostridiák és Bifidobactériumok nagyon gyorsan megtelepednek a belekben. A Lactobacillusok már 3-4 nap után kimutathatóak. A mikroflóra stabilizálódása két hetet vesz igénybe a bélben és legalább 4-6 hetet a vakbélben. Természetesen ezt a „normál” folyamatot számos tényező befolyásolhatja, mint például a környezet (a talajon tartott brojlerek „befertőződése” gyorsabb, mint a ketrecben tartott társaiké), a stresszfaktorok (hőség, mikotoxinok, kokcidiózis, az állatsûrûség, a vakcinázások), mind csökkentik a védekezőképességüket. Mivel a baktérium fajok különböznek egymástól, az előnyben részesített szubsztrátok jelenléte, a szaporodási körülményeik alapján, valamint kémiai összetevők és az emésztés struktúrája, nagymértékben befolyásolja az egyes fajok megtelepedését a bélben. Ez különböző módon hat a befogadó ökoszisztémára. Először is az emésztőrendszer fiziológiájára azáltal, hogy növeli a bél hosszát és vastagítja a bél falát, így javítja a bél mikroflórájának integritását. Sőt „üzemanyagot” adnak a bélfal enterocytáinak (illó zsírsavakat) valamint nyálkát termelnek. Nagy szerepet játszanak a baromfi egészségében is.

A mikroflóra azonban negatívan is képes hatni úgy, hogy mérgező anyagcseretermékeket termel, például biogén aminokat, amelyek lebontják a fehérjéket, a gyulladásgátló molekulákat (histaminokat). Egyes bélfalban termelődő endotoxinok a májban detoxifikálódnak. Másrészt, hasznos metabolitokat is tudnak termelni, mint például vitaminokat, s alapvető szerepet játszanak mint „akadályozó flóra” megelőzve a tápcsatornában megtelepedő patogén kórokozókat.

Végül vegyük számításba azt, hogy a baromfi immunrendszere 70%-ban a bélrendszerében helyezkedik el és 25%-ban a bélnyálkahártya nyirokszövetében található. Így könnyen elképzelhető, hogy a bél mikroflórája hogyan tudja befolyásolni az immunrendszer mûködését. Valójában a béltraktus mikroflórája, mint egy antigén forrásként és egy nem specifikus immunerősítőként mûködik.

Összefoglalva, a bél mikroflóra profilját, elhelyezkedését és összetételét számos különböző tényező befolyásolja, amelyben főleg az étrend összetétele dominál. Befolyásolhatja a gazdaszervezet bélrendszerének élettanát, immunrendszerét és egészségét, és így az egész állomány gazdasági teljesítményét. A megfelelő flóra egyensúlyának fenntartása érdekében, a diszbakteriózis megelőzése az alapvető cél.

Mióta az antibiotikumot tartalmazó növekedésserkentőket (AGPs) betiltották Európában és még néhány országban világszerte (nemrég Dél-Koreában), a diszbakteriózis előfordulása növekedett. Szubklinikai bélproblémák, mint például folyékony és nyálkás szürkés-narancssárga ürülék, pododermatitisz béltorzulás és mell elváltozások fordulhatnak elő. Növekedett az élelmiszer eredetû kórokozók előfordulása is, ami szintén összefügg a diszbakteriózissal.

Forrás: (Daniéle Marzin, Neovia Franciaország, I

nternational Poultry Production 2012.

1 szám 11-12. oldal, részlet)

Fordította: Dr. Gergácz Zoltán

A cikk szerzője: Dr. Gergácz Zoltán