A betakarítások után a „repcetermesztők” gondolatai már a következő szezonon járnak, ami a mostani állapotokat ismerve, nem lesznek teljesen felhőtlenek. A talaj nedvességtartalma lényegesen alacsonyabb, mint aminek minimálisan lennie kellene, továbbá a szélsőséges időjárás is egyre nagyobb fejtörést okoz a gazdálkodóknak.



A gyommentes, vagy alacsony gyomborítottságú repceállomány természetesen nem létezhet, ha csak abban az adott évben végzünk megfelelő gyomirtást, amikor repcét termesztünk! Ezt a munkát (agrotechnika, vegyszeres gyomirtás) a megelőző években is folyamatosan magas szinten kell folytatnunk a siker érdekében!

De hogyan is tudjuk az őszi káposztarepcében megoldani a gyomnövények irtását, szabályozását?



A vetést megelőző minden talajmûvelési eljárás célja a gyomirtás, illetve a talaj nedvességtartalmának megőrzése! Ennek érdekében az elővetemény betakarítása után, amint lehet, a tarlóhántást és/vagy a vegyszeres tarlókezelést el kell végezni. A tarlóhántás célja, hogy a talajban lévő gyommagok mielőbb csírázásnak induljanak, illetve minél több nedvességet megőrizzünk a talajban. A 2012. év ismeretében a csapadékmegőrzés, a talaj nedvességtartalmának a megőrzése kiemelten fontos szempont kell hogy legyen. A vegyszeres tarlókezelésre a glifozát tartalmú készítményeket tudjuk alkalmazni, a már kikelt 15–20 cm nagyságú gyomnövények ellen. Fontos tudni, hogy az évelő gyomnövények elleni védekezés akkor lesz sikeres, ha a kezelést követően legalább egy hónapig hagyjuk hatni a készítményeket, és addig nem történik semmilyen talajbolygatás. Ha ennyit nem várunk, akkor a hatóanyag nem tud kellő mélységbe szállítódni a gyökérrendszeren lefelé, aminek eredménye, hogy nem leszünk kellően hatékonyak az évelő gyomnövények ellen.

A vetés előtt további vegyszeres védekezésre módunk nincsen, mivel a bedolgozásos technológia (PPI) alkalmazása jelenleg nem létező lehetőség hazánkban.



A vetés után, kelés előtt (preemergensen) mind az egyszikû, mind a kétszikû magról kelő gyomnövények ellen hatékonyan lehet védekezni vegyszeresen. Jellemzője ennek a technológiának a rövid (néhány nap) felhasználási időszak, mivel a vetést követő néhány napon belül el kell végezni a permetezést, a repce kelésekor jelentkező fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében. A hatékony gyomirtáshoz, a permetezést követő 1-2 hétben legalább 10–15 mm csapadéknak is hullani kell, mégpedig alkalmanként legalább 5 mm-nek ahhoz, hogy a herbicidek megfelelő mértékben ki tudják fejteni gyomirtó hatásukat! A csapadékon kívül, a megfelelő gyomirtó hatás elérése érdekében, a tökéletesen elmunkált aprómorzsás talajfelszín is előírás, amit sajnos a hazai talajok egy részén nem tudunk biztosítani, ezért ez a gyomirtási lehetőség hazánk legtöbb repcetermesztő területén magas kockázattal jár. További kockázatot jelent a preemergens technológia azokon a területeken, ahol viszonylag alacsony a talaj szervesanyag-tartalma, a talaj kötöttsége, mivel nagy mennyiségû (30–50 mm) csapadék, rövid időn belüli hullásával, olyan intenzív lehet a gyomirtó szer hatóanyagok bemosódása a repce csírázási zónájába, hogy a kelő repceállományunk károsodást fog szenvedni! Ezek a károsodások múló fitotoxikus tüneteket, de akár a repce hiányos kelését is eredményezhetik!





Alkalmazható, engedélyezett hatóanyagok: a dimetaklór, a dimetaklór + klomazon, a klomazon, a metazaklór, a metazaklór + dimetenamid-P, a metazaklór + quinmerak, a napropamid, a petoxamid és az S-metolaklór.

Őszi állománykezelések (korai posztemergens, posztemergens, késői posztemergens technológiák) az egy- és kétszikû gyomnövények ellen. Itt már tudunk védekezni az esetlegesen megjelenő évelő gyomnövények ellen is, illetve a preemergens gyomirtás hiányosságait, tökéletlenségeit is tudjuk orvosolni. A kezelések időzítésénél a kultúrnövény és a gyomok fenológiáján kívül fontos a hőmérsékleti értékek figyelemmel kísérése is, mivel ez is nagyban befolyásolja a gyomirtásunk hatékonyságát! A megjelenő gyomnövények függvényében kell tudnunk kiválasztani a legoptimálisabb herbicidet az engedélyezett készítményekből!

A kétszikû gyomnövények elleni hatóanyagok a klopiralid, a klopiralid + pikloram + aminopiralid, a metazaklór, a metazaklór + dimetenamid-P, metazaklór + quinmerak, és a klopiralid + pikloram. A fenológiai korlátokról általánosságban: a kultúrnövényünk legalább 2 leveles legyen, a magról kelő gyomok ne legyenek 4 levelesnél nagyobbak, mert ha ennél nagyobb gyomnövények is jelen vannak a táblában a kezeléskor, az már nem az optimális fenológia, így a gyomirtásunk hatékonysága biztosan csökkenni fog! Csak abban az esetben permetezzünk, ha a levegő hőmérséklete legalább 10°C felett van! Ha mégsem így járunk el, akkor a gyomirtó hatás hatékonysága csökkenést fog mutatni!

Az egyszikû gyomnövények ellen az alábbi szelektív egyszikûirtó hatóanyagok alkalmazhatók: a propaquizafop, a cikloxidim, a fluazifop-P-butil, a quizalofop-P-tefuril, a kletodim és a quizalofop-P-etil. Fontos, hogy a megfelelő gyomirtó hatás érdekében az egyszikû gyomnövények a kezeléskor 10–20 cm magasak legyenek, mivel ebben a fenológiában van akkora növényfelület az egyszikû gyomnövényeken, hogy a kijuttatott hatóanyag megfelelő mennyiségben tud a gyomnövényekre jutni!

Bízzunk abban, hogy ilyen lesz a látvány ősszel!

A 2011. évtől egy újabb lehetőség is a rendelkezésre áll a repcetermesztőknek, mégpedig az imidazolinon-ellenálló (CLEARFIELD) őszi káposztarepce. Ezen vetőmagot vetett termelőknél lehetőség van korai posztemergensen az imazamox + metazaklór gyári kombinációt alkalmazni. Ezt a technológiát a kultúrnövény 2 leveles állapotától 8 leveles korig lehet alkalmazni. A magról kelő egyszikû gyomnövények 1–3 leveles, a Galium aparine 1–3 leveles, a magról kelő kétszikû gyomfajok 2–4 valódi leveles korukban a legérzékenyebbek a készítményre. Erősebb gyomosodáskor, illetve fejlettebb gyomnövények esetében az engedélyokiratban meghatározott magasabb dózist kell alkalmazni. A gyomirtó hatás fokozására a készítményhez 0,5–1,0 l/ha dózisban Dash HC adalékanyag hozzáadása szükséges.

Összefoglalva elmondható, hogy az őszi káposztarepcénél, a teljes termesztési technológia (a bevált agrotechnikai-, a mechanikai elemek, a megfelelő fajták, hibridek, a hatékony növényvédő szerek) rendelkezésre állnak a gazdáknak, „csak” ki kell tudni választani, és helyesen kell alkalmazni a saját lehetőségeikhez mérten a legoptimálisabb technológiákat a siker érdekében!

Hornyák Attila herbológus,

Nógrád Megyei Kormányhivatal

Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága,

Balassagyarmat

A cikk szerzője: Hornyák Attila