Ismert, hogy a talajmûvelés és minden olyan agrotechnikai tényező, amely a talaj szerkezeti állapotát befolyásolja, hatást gyakorol a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaira. A mûvelt talaj szerkezetének kialakulása külső tényezők által befolyásolt folyamat, amelyek lehetnek emberi (pl., mûvelőeszközök, taposás) és természeti (pl. éghajlat, gyökérzet) eredetûek. Ezek a tényezők egyaránt okozhatják a talajrészecskék tömörödését vagy szétesését is. A talajmûvelést ezért mindig nagy körültekintéssel és odafigyeléssel kell végezni, mivel helytelen alkalmazása esetén a talajszerkezet leromlásával kell számolnunk. Ennek elsődleges következménye a talaj pórusainak térfogateloszlás szerinti megváltozása, pórusrendszerének funkcionális átalakulása, ami kedvezőtlenül hat a talaj víz-, és levegőgazdálkodására, ezen keresztül, pedig a talaj számos termékenységi tényezőjére.

A különböző mûvelőeszközök által kialakított szerkezeti állapot azonban mégoly helyesen és hibátlanul végzett mûvelés mellett is eltérő – ez pedig befolyásolja a talajok vízbefogadó- és vízmegőrző képességét is. Fontos tehát megismernünk, hogy különböző talajmûvelési módok mellett mekkora vízmennyiség található a talajban. Ugyanakkor a talaj nedvességtartalma az átnedvesedési és kiszáradási folyamatok függvényében a különböző mélységû rétegekben is jelentősen eltérő lehet. Ezért különösen fontos megismernünk az egyes talajrétegekben lévő nedvességtartalom mennyiségét is. Az összes nedvességtartalom meghatározására jó lehetőséget nyújt a talaj aktuális nedvességtartalmának mérése.

Az aktuális nedvességtartalom egyszerû és gyors vizsgálati módszer. Itt adott mennyiségû talajminta tömegének, illetve ugyanezen minta 105°C-on, 48 óráig történő szárítás utáni tömegének ismeretében meghatározható a talajban lévő összes víz mennyisége, tömegszázalékban kifejezve (leegyszerûsítve: 1 gramm talaj hány gramm (ill. százalék) vizet tartalmaz).

Van még egy fontos tényező, melyet eddig még nem említettünk: a csapadék mennyisége. Keszthelyen az évente átlagosan lehullott csapadék mennyisége: 683 mm (1901–2000), az átlagos évi középhőmérséklet pedig 10,5°C. A vizsgálat évében 2011-ben az időjárás a sokévi átlaghoz viszonyítva jelentősen szárazabb volt. A csapadékhiány 2011 áprilisáig nem okozott problémát, mivel a rendkívül csapadékos 2010-es esztendőből (éves csapadékösszeg: 940,7 mm) még jelentős vízkészletek raktározódtak a talajban. Áprilistól kezdődően azonban igen jelentőssé vált a vízhiány, ami a tavaszi vetésû növények termesztése szempontjából különösen kedvezőtlennek bizonyult. A 2011 év első félévében (január 1.– június 30.) Keszthelyen lehullott csapadék mennyisége mindössze 79,4 mm (!) volt.

A nedvességtartalom-vizsgálatokat a Pannon Egyetem Georgikon Kar Kísérleti Területén elhelyezkedő, 1972-ben beállított Talajmûvelési Tartamkísérlet kukorica parcelláiban végeztük, a 2011-es év augusztusában. A minták három különböző mûvelési mód parcelláiból származtak: 1., hagyományos őszi mélyszántásra alapozott, 2., őszi sekély tárcsás mûvelésre alapozott, valamint 3., minimális - közvetlenül a vetés előtt végzett egyszeri sekély tárcsás – talajmûvelés.

Eredmények

A talajnedvesség tartalom alakulását az általunk vizsgált két rétegben (0–20 cm, 20–40 cm) az 1. ábra mutatja be. A kísérletben végzett vizsgálataink során a felső 0–20 cm-es talajrétegben találtunk igazolható különbséget a talajmûvelés változatainak hatása között (2. ábra). A N ellátás hatása ebben a száraz évjáratban nem bizonyult statisztikailag igazolhatónak.

1. ábra: a talajnedvesség tartalom alakulása a talajmûvelés,

a N ellátás és a mélység függvényében (Keszthely, 2011)

2. ábra: a talajnedvesség tartalom alakulása a talajmûvelés függvényében

a N adagok átlagában a 0-20 cm talajrétegben (Keszthely, 2011)

A talajmûvelés változatai közül a szántásos alapmûvelés esetén volt a legalacsonyabb, a minimális mûvelés esetén pedig a legmagasabb a talaj nedvesség tartalma. A szántás esetében mind a minimális, mind pedig a tárcsás mûveléshez viszonyítva igazoltan alacsonyabb értékeket mértünk. A „minimális” és a „tárcsás” talajmûvelési változatok közötti különbség nem volt jelentős mértékû.

A talajmûvelés és a mélység hatása önmagában és kölcsönhatásukban is statisztikailag igazolhatónak bizonyult (3. ábra). A szántás esetén nem volt jelentős különbség a két réteg nedvességtartalma között (a felső réteg az alatta lévőéhez hasonlóan száraz volt). A „minimális” és a „tárcsás” kezelésekben ugyanakkor a felső 0–20 cm-es talajréteg nedvességtartalma jelentősen magasabb volt, mint a 20–40 cm-es réteg esetében. A 20–40 cm-es talajrétegben nem volt jelentős különbség a talajmûvelési változatok hatása között. Az eredmények azt mutatják, hogy a rendkívül száraz első félév (2011. január–június) után júliusban és augusztusban lehullott csapadék a „minimális” és a „tárcsás” kezelésekben jobban raktározódott, ill. kevésbé használódott, vagy párolgott el.

3. ábra: a talajnedvesség tartalom alakulása a talajmûvelés és a

mélység függvényében a N adagok átlagában (Keszthely, 2011)

Összefoglalásként megállapítható, hogy a talajmûvelés főként a felső mûvelt rétegben befolyásolta a talajnedvességet. A talajmûvelés változatai közül a szántásos alapmûvelés esetén volt a legalacsonyabb, a minimális mûvelés esetén pedig a legmagasabb a talaj nedvesség tartalma. A különböző mintavételi mélységeket tekintve szántás esetén nem volt jelentős különbség a két réteg nedvességtartalma között. A „minimális” és a „tárcsás” kezelésekben ugyanakkor a felső 0–20 cm-es talajréteg nedvességtartalma jelentősen magasabb volt, mint a 20–40 cm-es réteg esetében. A 20–40 cm-es talajrétegben nem volt jelentős különbség a talajmûvelési változatok hatása között.

Látható tehát, hogy a szántásos alapmûvelés kevesebb meglévő vízmennyiséget eredményezett, mint a másik két talajmûvelési mód. Ugyanakkor a rétegek közötti különbségek is szembetûnőek: míg a szántott területeken – habár kisebb víztartalommal - egyenletes vízeloszlás volt megfigyelhető a felső 40 centiméterben, addig a tárcsás és a minimum mûvelési módoknál a mûvelt réteg alatt már jelentősen kevesebb vízmennyiség raktározódott, mint a mûvelt rétegben.

A talajmûvelési mód megválasztása komplex folyamat, mely számos különböző tényező függvénye. Ezen tényezők közül bár csak egy, de mégis fontos szereppel bír a különböző mûvelési módok nedvességtartalomra gyakorolt hatása. Mivel a talaj nedvességtartalma jelentős befolyásoló tényezője a termés mennyiségének, mértékének ismerete különösen fontos a jövőbeli mûvelési módok megválasztásakor éppúgy, mint az elérendő termésszint és ezzel összefüggésben az egyéb termesztéstechnológiai elemek meghatározásakor.

Dunai Attila

Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely

A cikk szerzője: Dunai Attila