A N-fejtrágyázás szükségességét az alábbiakkal indokoljuk:
- A téli csapadékkal a talaj NO3-N tartalma a mélyebb rétegekbe mosódik, a hideg talajban (5°C alatt) a nitrifikáció (N feltáródás) még szünetel, miközben a növény N-igénye már jelentkezik.
- A fejtrágya tél végén, kora tavasszal hatékony, a késői fejtrágyázás kisebb terméstöbbletet eredményez, és főként a búza minőségét befolyásolja előnyösen.
- Az intenzív és sikeres búzatermesztés alapkövetelménye a növény igényéhez és fejlettségéhez igazodó folyamatos N-ellátás. A tápelemfelvétel főként a bokrosodás és a szárba indulás idején intenzív, a talaj gyakran nem képes minden igényt kielégíteni, ezért a fejtrágya-kiegészítés szükséges.
A búza N-igénye a fejlődés folyamán mindvégig nagy és nincs mindig összhangban a talajban lejátszódó nitrifikáció ütemével. Ezért még nitrogénben természeténél fogva gazdag talajon is lehet olyan fejlődési fázis, amelyben a talaj nem szolgáltat elegendő nitrogént a búzának, viszont a fejlődés más időszakában felesleges mennyiség áll a növény rendelkezésére. A talaj szerves tartalék N-készletéből a tenyészidőszak folyamán csak egy kisebb hányad táródik fel. A feltáródás mértéke és időpontja a talaj szerkezetétől, a hőmérséklettől és a csapadéktól függően igen eltérő lehet.
A búza számára szükséges N-mûtrágya mennyiségét a talaj természetes N-szolgáltató képességén kívül az utolsó istállótrágyázás ideje, az elővetemény, a talaj felvehető foszfor- és káliumkészlete, illetve a kiszórt P- és K-mûtrágya mennyisége, a termesztett búzafajta N-igénye, a N-mûtrágya alkalmazásának ideje és módja, továbbá a csapadék mennyisége határozza meg. A fejtrágyázással azt segíthetjük elő, hogy a növény fontos fejlődési szakaszaiban lehetőleg folyamatosan rendelkezésre álljon a szükséges N-mennyiség.
Az őszi vetésû kalászos gabonák a tenyészidőszak alatti N-igényük döntő többségét kora tavasztól kezdődően mindössze kettő és fél hónap alatt veszik fel. Mivel a N-mûtrágyák általában könnyen oldódó, a növények számára hamar felvehető formában tartalmazzák a N-hatóanyagot, ezért szakmailag feltétlen indokolt fejtrágyaként kiadni – esetleg megosztva több alkalommal – a szükséges N-adag nagyobbik részét. Azt is fontos tudni, hogy a vegetációs időszak indulásához már jelen kell lenni egy minimális felvehető nitrogénnek, mert a fejlődésnek induló búza még rövid időre, átmenetileg sem kerülhet N-hiányos állapotba. Ezért nagyon fontos az első fejtrágyázás időzítése. A fejtrágyázás nem elhagyható, mert a mai intenzív fajták tavaszi N-felvétele robbanásszerû, melyet a vegetáció indulásakor a mi klímánkon a legjobb talaj sem képes kielégíteni. A N-trágyázás szempontjából három fejlődési fázis érdemel figyelmet; a bokrosodás, a szárba indulás és a virágzás. Ősszel, a fejlődés kezdetén a búza N-igénye kicsi (20–30 kg/ha), ezért vetéskor csak kisebb adagú indító mûtrágyázás indokolt. Minél jobb a talaj természetes N-szolgáltató képessége, annál inkább korlátozódhat a fejtrágyázás csak a bokrosodás segítésére, mert az időjárás felmelegedésével megélénkülő nitrifikáció mûtrágya nélkül is fedezi a búza későbbi N-szükségletét. A megosztott (2-3. adag) fejtrágyázás akkor indokolt, ha a talaj humusztartalma alacsony, az időjárás kellően csapadékos, a talaj vízvezető képessége jó, a termesztett fajta N-igénye nagy és magas termésszintet terveztünk.
A korábbi hazai gyakorlat szerint a fajlagos tápanyagigény és a tervezett termésszint szorzatából számított összes N-mûtrágya hatóanyag felét–kétharmadát adták ősszel vetés előtt, a fennmaradó részt szórták ki fejtrágyaként. A mai gyakorlat általában (figyelembe véve a költségeket és a környezeti előírásokat) kisebb őszi adagot és nagyobb hányad megosztott fejtrágyázást alkalmaz. Amennyiben nincs talajvizsgálat, vagy növényanalízis, a következő N-trágyázási gyakorlat javasolható; egy jó termés (5-6 t/ha) N-tápanyagigénye a talaj termőképességétől és az agrotechnikai viszonyoktól függően 120–160 kg/ha N-mûtrágya hatóanyag. A N-mûtrágya számított adagjából a magágyba csak „starternyit” adjunk, mivel az ősz folyamán a búza N-igénye mintegy 20–30 kg/ha. Jó elővetemények, optimális vetésidő, jó vetőágy esetén 20 kg/ha, nagyobb gyökér és tarlómaradványt visszahagyó őszi betakarítású növény után, elkésett vetés és durva magágy esetén 30–50 kg/ha N-t juttassunk a talajba a magágy készítésekor. Pillangós elővetemény, istállótrágyázott elővetemény után, továbbá 2% humusztartalom feletti talajokon és jó elővetemény után az őszi N-mûtrágyázás elhagyható, mert a fel nem vett többlet-N a téli csapadékkal kimosódhat. A fennmaradó részt a legtöbb gazda két részletben adja ki. Felét, egyharmadát közvetlenül tél végén, kora tavasszal, másik felét-egyharmadát szárba indulás kezdetén. Nagyobb várható, illetve tervezett termésszint esetén a szemképződést és a minőségjavulást elősegítendő az előbbieket levéltrágyázással egészítik ki.
Mûtrágya kísérletek, Keszthely
Ma már a termelés mellett a mezőgazdaságnak egyéb szempontokat is ki kell elégíteni, ilyen többek között az agrár-környezetvédelem. Az EU-s szabályozással összhangban a 49/2001/IV. 3./ kormányrendelet többek között kimondja; „ősszel csak akkor lehet nitrogénmûtrágyát kiadni, ha a területen lévő növény hasznosítani tudja”. Ezért, de költségmegtakarítás céljából is, előtérbe került a talajvizsgálatra és/vagy növényanalízisre alapozó N-mûtrágyaadag-számítás, az Nmin (mineralizált) módszer, amely a talaj aktuális szervetlen és felvehető nitrogéntartalmát egészíti ki a szükséges N-fejtrágya mennyiségével.
A tábla nitrogénellátottságáról a kora tavaszi talajvizsgálat nyújt információt. Mikor a talaj hőmérséklete még nem haladja meg az 5°C-ot, és a nitrifikációs tevékenység még szünetel, február végén, március elején talajmintákat veszünk. A mintavétel a 0–30, 30–60, 60–90 cm-es rétegekből történik. Van módszer, ahol az alsó réteg vizsgálatát elhagyják és a második fejtrágyát növényanalízisből becsülik. A talajban talált szervetlen N mennyisége mûtrágya egyenértékû. A bokrosodás végén történő hajtáselemzés pedig a növény tápláltságáról informál. A talaj- és növényvizsgálatok egymást kiegészítik és biztonságossá teszik a döntést. Az alábbiakban egy Nmin modell látható, amely humuszban gyengén ellátott, semleges barna erdőtalajra készült, a talaj fizikai félesége homokos vályog.
Nagyításhoz katt a képre
A talajvizsgálatok és a növényanalízis kombinációja az alábbi lépések szerint történhet:
1. Az első N-fejtrágyaadag megállapításához talajmintavétel (Nmin) február vége–március eleje.
2. A második fejtrágyaadag megállapításához növényanalízis. Feekes-skála 6. (első nódusz kialakulásakor).
3. A harmadik fejtrágyaadag megállapításához (levéltrágya) növényanalízis. Feekes-skála 10. (kalászhányás kezdete).
Sokéves tapasztalatok alapján elmondható, hogy megfelelő szaktanácsadási módszerrel és pontos kivitelezéssel az ásványi N-tartalom alapján viszonylag nagy pontossággal megadható a szükséges fejtrágya mennyisége, amennyiben a reálisan elérhető termésszintet (célkitûzést) reálisan határoztuk meg. Az eddigi tapasztalatokból megállapítható, hogy a javasoltnál több N-mûtrágya kijuttatása nem növelte hatékonyan a termés mennyiségét, kevesebb N-nel pedig nem lehet elérni az évjáratban és a termőhelyben rejlő lehetőségeket. Az adott évben a módszer a tapasztalatok szerint jelentős megtakarítást jelentett a használóknak, egyes évjáratokban viszont a módszer egyértelmûvé tette, hogy a fejtrágyán nem lehet spórolni.
Nagy termésszint (6 t/ha) felett, intenzív gazdálkodás estén a talaj ásványi N-tartalmának vizsgálata és a levélanalízisek elvégzése nem nélkülözhető. Hivatott szaktanácsadási rendszer irányításával a fejtrágya optimális adagjai és időzítése pontosítható.
A fejlett mezőgazdasági háttérrel rendelkező országok gyakorlatát figyelembe véve megállapítható, hogy a mezőgazdaság multifunkcionálissá válásával ma már a termelés mellett egyéb szempontokat is követni kell, ilyen például az agrár-környezetvédelem is. A N-mûtrágya-felhasználás az egyik legkényesebb pont, potenciális veszélyforrás környezetvédelmi szempontból. A fenti módszerek gyakorlatával ezek a gazdálkodásból származó veszélyforrások megszüntethetőek.
Kismányoky Tamás
PE-Georgikon Kar, Keszthely
A cikk szerzője: Kismányoky Tamás
