Korabeli írásos emlékek szerint Somogy megye mai, mintegy 600 ezer hektárnyi területének több, mint kétharmadát erdők borították. A hatalmas erdőtömbökről mondták: „ nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy van az erdőben…” Az erdészeti adattár szerinti 27,5 %-os erdősültséggel Somogy megye az ország ötödik legerdősültebb megyéje. Távlati fejlesztési cél, hogy a megye erdősültsége meghaladja az egyharmadot. Az erdők tulajdonosi, kezelési viszonyaiban nagy változások voltak. Jelenleg az erdészeti igazgatás 2750 erdőgazdálkodót tart nyilván. A megye erdőterületének 60,9 %-a maradt állami, 0,3 %-a pedig közösségi tulajdonban, ahol az erdőkezelés megoldott. A többi erdőben egyrészt megindult a saját tulajdonú magán-erdőgazdálkodás ( 2,5 % ), a természetes személy megbízásos alapon történő ( 2,9 % ) illetve a társult ( 16,1 % ) formában történő erdőkezelés. Az új erdőgazdálkodók általában tőkeszegények, kis területen gazdálkodnak, az önhibájukon kívüli károkra ( Pl.: vadkár ) rendkívül érzékenyek.
A somogyi erdőkben összesen mintegy 35.3 millió köbméter fa van. Az erdők évente 1,2 millió köbméter fát teremnek. A somogyi erdőállományok hosszú távon biztosítani tudják mintegy 800-900 ezer köbméter fa évenkénti kitermelését, ami hozzávetőleg évi 10 milliárd forintos árbevételt eredményezhet. Az erdőkből kikerülő ( 90 %-ban kemény lombos ) faanyag jó áron értékesíthető. Őshonos fafajokból álló kemény lomb állományok jellemzik a megye erdeit. A magánerdőkben sok az akác. A letermelt erdőket a termőhelynek legjobban megfelelő fafajjal kell felújítani. Aki nem tud megfelelni ennek a követelménynek, azt az erdészeti hatóság erdőgazdálkodási bírsággal sújtja és korlátozza további fahasználati lehetőségét. A fiatal erdősítések rendkívül érzékenyek a különböző károsításokra. A károsítások közül a vadkár azért játszik kritikus szerepet, mert viszonylag egyszerû eszközökkel elhárítható, az erdők vadtûrő ( vadeltartó ) képesség szintjén tartott vadlétszám esetén számottevően nem is keletkezik.
Ahhoz hogy a fenti szinten tudják tartani az erdőgazdálkodók erdeiben (erdősítéseikben ) a vad kártételét, megelőzésként, évente 80-160 kilométer kerítést kellett építeniük 1991-től. A megyében 2000-ben összesen 7600 ha erdősítést védett kerítés. A kerítések hossza 1221 km volt. Vadkárelhárító kerítés építésére, karbantartására átlagosan mintegy 150 millió forintot fordítottak az elmúlt hat évben, évente az erdőgazdálkodók, melynek költségeit - szerződésektől és bírósági perektől függően - döntő mértékben a vadászatra jogosultak fedezték.
A vadászható nagyvad állomány ( gím, dám, őz, ) a fiatal erdősítések faállományát hosszú távon, ismétlődően több, mint 200 erdő-részletben oly mértékben károsította, hogy az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény szerint erdővédelmi bírság megfizetése ( 2000-ben 25 vadászterület vadászatra jogosultját összesen 15209 ezer Ft ) iránt intézkedett az erdészeti hatóság. Huszonegy további vadászatra jogosultnál a vadlelövési terv megemelését kellett kezdeményeznie. A felújítási helyzet összességében nem katasztrofális mégis 2001-ben jelentős véghasználati korlátozásokat kellett életbe léptetni egyes erdőgazdálkodóknál - főleg a vadkár miatti felújítási elmaradások, a kedvezőtlen folyamatok megakadályozása miatt - az erdészeti hatóságnak.
Mi is a helyzet a somogyi vadállománnyal ?
A nagyvadállomány maximum-létszámát elvileg az élőhely vadeltartó képessége határozza meg. A nagyvad élőhelye az év túlnyomó részében –főleg a téli időszakban- az erdő. Az erdő adta táplálék-kínálat ( főleg télen ) a meghatározója az eltartható nagyvad maximális létszámának. A megyében 6430 db szarvas, 1850 db dám, 17010 db őz és 4000 db vaddisznó számára van élőhely. A mezőgazdaságban és az erdőkben okozott károk, valamint a kilövési eredmények alapján is arra kell következetni, hogy a vadlétszám az elmúlt évihez viszonyítottan a magas kilövés ellenére sem csökkent, egyes helyeken nőtt. Mivel természetes ellenségeik kipusztultak, az állomány szabályozása a vadászok kezében van.
Elértünk oda, hogy a megye területének 80 %-án az erdőgazdálkodók, új erdőt telepítők részére nem maradt más biztosíték ( tölgy, kőris, nyár, fûz esetén ) csak a kerítés, hogy egy-egy nagyobb rudli szarvas, dám és őz ne tegye tönkre ( rövid idő alatt ) több év erdősítési munkáját. A kerítés építési költsége a hektáronkénti 100 ezer forintot meghaladja. Nem minden erdőgazdálkodó képes a megelőzés költségeit előteremteni, így egyre gyakoribbak a kártérítési, a védekezési költségek megoszlási arányait vitató perek.
A Somogy megyei vadgazdálkodási tanács megállapította, hogy a vadászati árbevételeket jelentősen nem lehet növelni, sőt a maximum létszámra állás után azok csökkenése várható, ezért a nagyvad állományt folyamatos - helyenként drasztikus -, de szakszerû csökkentésére van szükség. A vadgazdálkodási kiadások olyan ugrásszerûen nőnek, hogy több vadászatra jogosult már felélte tartalékait. ( A mintegy 1,6 milliárd forintnyi vadgazdálkodási árbevételt több, mint 40 millió forinttal haladták meg a kiadások 2000-ben. ) A természetes élőhelyek védelme fokozottan indokolja a vadlétszám csökkentését.
Élőhely-fejlesztés, erdőtelepítési lehetőségek:
Somogyban az összeállított területfejlesztési, térségfejlesztési és racionális földhasználati tervek szerint minimum húszezer hektár olyan termőföld van, melyet legcélszerûbben erdő telepítésével lehet hasznosítani. Várhatóan a magán szektorhoz tartozó földterületen fog megvalósulni az erdőtelepítések 72 %-a. Az erdészeti hatóság arra ösztönözni az erdőtelepítőket, hogy őshonos, elegyes, stabil erdőszerkezetû erdők jöjjenek létre. A földtulajdonosok közül egyre többen vállalkoznak hosszú távra erdőtelepítéssel hasznosítani a földterületet ott, ahol a mezőgazdasági termelés ráfizetéses. Az erdőtelepítések a kiviteli tervek szerint, a termőhelynek megfelelő, zömében őshonos fafajjal kerülnek megvalósításra. Az erdőterület bővítése igazi élőhely-fejlesztés a nagyvad számára is. Mivel a fiatal erdősítések rendkívül érzékenyek a vad károsítására ( a támogatási egységárak már meghaladhatják hektáronként az 500 ezer forintot ) a telepítési program sikeresen csak alacsonyabb vadlétszám esetén valósítható meg feszültségek nélkül.
Hosszú távon megoldást csak a vad- és élőhelye egyensúlyi állapotának visszaállítása jelentheti, azaz az elviselhető kár ( 5 % ) mértékéig kontroll alatt kell tartani a vadászatra jogosultaknak a nagyvad létszámát. Ehhez korrektebb vadlétszám – meghatározási módszert kell kidolgozni és megbízhatóbb monitoringot kell bevezetni. Az érintett hatóságoknak ( természetvédelem, erdő, vad ) szorosabban, hatékonyabban kell együttmûködni.
Kaposvár, 2001. szeptember 24.
Nádas József
Címlapkép: Getty Images
