Ezek egy része nem fertőző, úgynevezett élettani betegség, melyek kezelési hibából adódnak. Gyakori technológiai hiba a túlöntözés, mely akadályozza a talaj szellőződését, a gyökerek légzését, így a növény sárgul, beteges kinézetû lesz. A vízhiány hervadást, sárgulást, elszáradást okoz. A levegő alacsony páratartalma sárgulást, barnulást, levélhullást és egyes kártevők felszaporodását idézheti elő. A magas páratartalom a gombás betegségek és a levélfonálférgek terjedését segíti, emellett egyes növényfajokon parásodást is okoz. Alacsony hőmérsékleten, hideg talajban a növények sínylődnek, kidőlnek. Fényhiány esetén a növények etiolálódnak, esetleg elpusztulnak.
Tápanyag túladagolás következtében a gyökércsúcs elhal, a növény fejlődése leáll. Tápanyaghiány hatására a növényen betegségtünetek (pl.klorózis, világos foltok, levélgörbülés, stb.) jelentkeznek. A növényvédő szerek helytelen alkalmazása is sok gondot okoz. Aluldozírozás esetén hatástalanok, túladagolás esetén mérgezőek és perzselhetnek. – Az élettani betegségeket a növények számára optimális körülmények biztosításával (szakszerû öntözéssel, szellőztetéssel, tápanyagellátással és növényvédelemmel) megelőzhetjük.
A fertőző betegségek közül a vírusos betegségek változatos tünetekkel jelentkeznek a különböző növényfajokon. Okozhatnak mozaikfoltosságot, gyûrûsfoltosságot, levélér kivilágosodást, levél elszíneződést, törpülést, söprûsödést, degenerációt, hervadást, pusztulást, stb. A vetőmag felszínén elhelyezkedő vírusok magcsávázással elpusztíthatók. – Végezzünk rendszeres negatív szelekciót, a beteg vagy gyanús palántákat semmisítsük meg. – A vírusvektor fonálférgek irtására a talajt fertőtlenítsük, a szintén vírusátvivő levéltetvek, kabócák, tripszek ellen rendszeresen védekezzünk. – Irtsuk a gyomnövényeket, melyek vírusforrásul szolgálnak. – Az ápolási munkák során gyakran mossunk kezet szappannal, az eszközöket pedig fertőtlenítsük hypós vízben.
Gombás betegségek közül rendszeresen előfordul a palántadőlés. Kórokozója a talajból fertőzi a csíranövényeket, melyek nem kelnek ki, elpusztulnak. Ha kikelnek, gyökérnyaki részük üvegessé válik, befûződik, a palánták a talajra fekszenek, körülöttük a gomba micéliuma a talajt is behálózza. A gomba kitartóképletei (álszkleróciumai) rendkívül ellenállóak, a kedvezőtlen viszonyokat hosszú ideig elviselik. Talajgőzöléssel vagy fungicidek talajba juttatásával pusztíthatók el. A betegség általában foltokban jelentkezik. Észlelésekor a beteg növényeket távolítsuk el és semmisítsük meg. Helyüket és környékét locsoljuk be gombaölő szerrel.
A lisztharmat a palánták levélszínén fehér, lisztszerû bevonatot képez. Szaporítóképletei a légmozgással terjednek. A tünetek észlelésekor azonnal kezdjük meg a védekezést lisztharmat elleni készítményekkel. A kezeléseket szükség szerint ismételjük.
Magas páratartalmú, hûvös, szellőzetlen növényházakban bizton számíthatunk a peronoszpóra fellépésére. A betegség a levél színén keletkező szögletes, sárgászöld, majd elhaló foltokról és a fonákon lévő fehér kivirágzásról (sporangiumtartó gyep) könnyen felismerhető. Fertőzési források a növénymaradványok, ahonnan a sporangiumok légmozgással vagy vízzel jutnak a nedves levélfelületre. Szellőztetéssel, a megfelelő páratartalom és hőmérséklet beállításával megelőzhetjük a betegség kialakulását. A kémiai védelmet megelőzésként palántakorban legalább két alkalommal hajtsuk végre kontakt szerekkel. Kiültetés után folytassuk felszívódó, majd ismét kontakt fungicidekkel. A rozsdabetegségek is sok növényfajt megbetegítenek. A leveleken és a száron rozsdafoltok láthatók. Bennük spóratelepek alakulnak ki, melyekből a spórák szétszóródva fertőzik a szomszédos növényeket. Fertőzési források a növénymaradványok és a magvak. Az előzőeket mélyen a talajba kell forgatni. Magot csak egészséges növényről szedjünk. Magtermesztés esetén 2-3 éves vetésforgót tartsunk be. A kis palántákat folyamatosan részesítsük kémiai védelemben.
A botritisz sok gazdanövényû gomba, mely a levelek elhalását okozza. Az elhalt részeken egérszürke konidiumtartó-gyep fejlődik. Gyakran apró, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) is megfigyelhetők. Gyengültségi parazita, csak a beteges növényeken jelentkezik. Ezért a megelőzésben a legnagyobb szerep az agrotechnikai védekezésnek jut.
A sárguló hajtásokat, leveleket, a beteg egyedeket, az elszáradt növénymaradványokat semmisítsük meg.
A növényeket tág térállásban neveljük.
Rendszeresen szellőztessünk.
A talajt öntözzük, ne a növényeket.
Rendszeresen távolítsuk el a gyomokat. – Ha mégis fellépne a betegség, kémiai növényvédelemhez kell folyamodni. A palántákon többféle foltbetegség is károsít, melyek növényfajra jellemzőek. A leveleken keletkezett foltok később általában összefolynak és kitöredeznek, a levelek elszáradnak. Csávázással és a higiénés szabályok betartásával általában megelőzhetőek. Ha ennek ellenére beteg növényeket találunk, 10-14 naponként permetezzünk a táblázatban javasolt gombaölő szerekkel.
Az állati kártevők sem kímélik a palántákat. Közülük elsősorban a szúró-szívó szájszervûek okoznak súlyos károkat. A tripszek szivogatása következtében a leveleken apró, ezüstös foltok keletkeznek, melyek később egybefolynak. A levelek rendellenesen fejlődnek, elsárgulnak, esetleg le is hullanak. Mivel a kártevők életük egy részét a talajban töltik, csak többszörösen ismételt permetezéssel tudunk hatékonyan védekezni ellenük.
Megjelenésüket növényvizsgálattal és világoskék vizes tálcsapdákkal figyelhetjük meg.
Az üvegházi molytetû, a levéltetvek és a közönséges takácsatka a dísznövény palántákat is erősen károsítják.
Kártételükről, felderítésükről és a védekezés alapelveiről bővebb tájékoztatás az Agro Napló 2001/1-2 sz. 16. oldalán olvasható.
Dr.Ördögh Gizella