Magyarországon – sok más uniós tagországhoz hasonlóan – egyre sürgetőbb kérdés a mezőgazdasági tevékenységgel felhagyni készülő gazdaságvezetők utánpótlásának megoldása, amelynek elhúzódása a gazdálkodás folytonosságát, ezzel az agrárgazdaság stabil működését veszélyeztetheti. A kérdés megoldásának szükségességére az elmúlt években számos kutatás, elemzés1 hívta fel a figyelmet.

A rendszerváltást követően a felbomlott termelőszövetkezetek, állami gazdaságok földterülete magántulajdonba került. Az akkor gazdaságot alapító földtulajdonosok a 30–50 éves korosztályból került ki. Az elmúlt közel negyed században sokan életképes, jövedelmező „birtokká” fejlesztették gazdaságukat, azonban a tulajdonosok mára elérték vagy meg is haladják a nyugdíjkorhatárt, így felmerül a gazdaság további sorsának kérdése.

A hazai földtulajdont – bár a koncentráció jeleit mutatja – alapvetően elaprózott struktúra jellemzi. A gazdálkodást folytató földtulajdonosok zöme többgyermekes, és a gyermekek vélhetően mindannyian részesülni szeretnének a családi vagyonból, ami a földtulajdon további elaprózódásához vezethet, ezzel a gazdaságok életképessége kerülne veszélybe.

Korstruktúra a mezőgazdaságban

A korösszetétel egyrészt az idő múlásával egy természetes átrendeződés eredményeként, másrészt a vizsgált körbe be- és kilépők életkorától függően alakul. A magyar mezőgazdaságban a belépő fiatalok száma nem tudja pótolni a kilépő idősebbekét, emiatt egy nagyobb létszámú visszavonulás esetén feszültségek jelentkezhetnek a kellő számú utánpótlás hiánya miatt, ami veszélyeztetheti a gazdaságok folytonosságát, fennmaradását.

A statisztikai adatok (ÁMÖ, 2010.) szerint a gazdaságok tulajdonos-vezetői körében minden gazdálkodási célt tekintve az idősebbek aránya magasabb a fiatalokénál. Ugyanakkor a piacra termelők körében valamivel kedvezőbb a helyzet, de esetükben is igaz, hogy jóval kevesebb a belépő fiatal, mint a kilépni készülő idősebb gazdálkodó.

Gazdaságvezetők korösszetétele a gazdálkodási célok szerint, 2011

A tendenciát tekintve is kedvezőtlen kép tárul elénk. A 2000-ben lezajlott Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ, 2000.) adataival összehasonlítva megállapítható, hogy miközben tíz év alatt minden korosztályban csökkenés történt, sokkal több fiatal hagyott fel a mezőgazdasági tevékenységgel, mint idős. Korábban egy 35 év alatti gazdálkodóra három 65 éven felüli jutott, 2010-ben ez az érték meghaladta a négy főt.

Gazdaságvezetők korösszetételének változása

A nagy számban várható esetlegesen utód nélkül maradt gazdaságok piacra kerülésének egyik pozitív velejárója lehet, hogy a gazdaságok számának csökkenésével egy-egy gazdaság földterületében növekedés lesz tapasztalható, és ez a földterület koncentrálódását eredményezi, azaz nagyobb számban alakulhatnak ki életképes, mérethatékony gazdaságok. Ehhez azonban a jelenlegi gazdálkodói kör megfelelő tőkeellátottságára van szükség, ami pillanatnyilag nem jellemzi őket.

A gazdálkodói réteg „fiatalítását” – elismerve a leköszönő korosztály által felhalmozott tudást – további tényezők is indokolják. Az AKI-ban gyűjtött tesztüzemi adatok szerint 2011-ben a fiatal (40 év alatti) üzemvezetők gazdaságaiban a gazdasági mutatók2 összességében kedvezőbben alakultak az idősebbekénél (65 éven felüli). A vagyoni és likviditási mutatók tekintetében azonban az idősebbek által irányított gazdaságok mutatkoztak jobbnak.

Gyakorlati kérdések

A mezőgazdaságban a gazdaságok vagyonát a termőföld mellett a gazdasághoz tartozó egyéb ingatlanok, ingóságok jelentik. Miután a gazdálkodó valamilyen külső körülmény hatására (egészségügyi, gazdasági okok stb.) úgy dönt, hogy nem kívánja tovább folytatni a gazdálkodást, három alapvető kérdésre kell választ adnia: Kinek? Mit? Hogyan?

Az Agrárgazdasági Kutatóintézetben 2009-ben 22 társas és 45 egyéni gazdaságvezetővel készült kérdőíves felmérés e három alapvető kérdés mellett arra is kereste a választ, hogy az idősebb generáció mikor és milyen tényezők hatására dönt gazdasága átadásáról az új nemzedék számára. A felmérésből kiderül, hogy a nemzedékváltással összefüggő problémák gazdálkodási formánként és tulajdonosi érdekeltség szerint eltérően jelentkeznek.

Az egyéni gazdaságokban általános, hogy a gazdaságátadás után a tulajdonosi és gazdaságvezetési funkciók egy kézben maradnak.

A földbérleten is gazdálkodók esetében ugyanakkor a használat folytonosságát az új vezető iránti bizalom erősen meghatározza. Az esetlegesen több tulajdonossal rendelkező gazdasági társaságokba bevitt eszközök működtetésével, a jövedelem felhasználásával kapcsolatos kérdésekben a társult tulajdonosok közös döntésére van szükség.

A „kinek” kérdéssel kapcsolatban az egyéni gazdaságok zömében az utódgeneráció tudatos felkészítése tapasztalható. A felkeresett gazdaságok háromnegyedében a gazdaság átadása – az utódok átvételi szándékának megléte mellett – családon belül történik meg. A családokban a gyermekek több mint fele (53,2%-a) valamilyen mezőgazdasági képzésben is részesült, és kétharmaduk (57,4%) tevékenyen részt vett a gazdálkodásban. Nehezebb helyzetbe azok az egyéni gazdaságok kerülhetnek, amelyek átadása – utód hiányában, vagy az utód érdektelensége miatt – családon kívül történik. E gazdaságok vezetői a felmérés szerint általában helyben gazdálkodók körében keresik a lehetséges utódot. Az utóddal szembeni legfontosabb elvárás szinte valamennyi megkérdezettnél a gazdaság stabil működtetése, életképességének fenntartása. A megkérdezett, jellemzően több tulajdonossal rendelkező társas gazdaságok vezetői szerint utódaik kevésbé érdekeltek a gazdaság átvételében, nehezen vállalják a gazdaság vezetésével együtt járó feladatokat, időbeli leterheltséget. Esetükben pályáztatással külső vezető kerülhet az üzem élére.

Az utód kiválasztását követően felmerül a kérdés, hogy „mit” ad át a régi tulajdonos-vezető. A megkérdezett vezetői réteg ugyanis – főleg a gazdasági társaságok esetében – sokszor megtartaná tulajdonosi érdekeltségét, vagy átadná azt, de az irányításban továbbra is részt kíván venni, ezzel szemben az utódok háromnegyede a tulajdonosi és irányítási funkciót egyszerre szeretné megkapni. A családon kívüli gazdaságátadás esetében gyakran az utódgeneráció pénzügyi forrásai nem teszik lehetővé a tulajdonossá válást. Ennek egyik következménye egy mezőgazdaságon kívüli befektetői réteg megjelenése, ami szakmai háttér nélküli tulajdonon alapuló, tulajdonosi érdekeltséggel nem rendelkező gazdaságvezetést eredményez. Ezen segíthetnek az uniós forrásból támogatott, nemzedékváltást ösztönző lehetőségek.

A következő kérdés, hogy az átadás „hogyan” valósuljon meg. Jelenleg három lehetőség közül választhat az átadó: adásvétellel, ajándékozás, illetve öröklés útján. Utóbbi esetében a gazdálkodó végrendelettel még életében kijelölheti utódját, illetve végrendelet hiányában a jogos örökösök jutnak tulajdonhoz. Ezzel kapcsolatban a gazdálkodók a gazdaság átadásával járó magas illetékfizetési terheket jelentős hátráltató tényezőnek tekintették a nemzedékváltás megvalósulásával kapcsolatban. Azóta, a 2010-ben a családtagok közötti ajándékozási illetékfizetési kötelezettség megszüntetésével ez az akadály elhárult.

Többgyermekes családokban, a gazdaság felaprózódásának elkerülése miatt fontos, hogy a többi testvér hogyan részesülhet egyenlően a családi vagyonból. Amelyik gyermek továbbviszi a gazdaságot, az hogyan, milyen eszközökkel tudja kielégíteni a többiek követelését úgy, hogy ez a családi békét ne veszélyeztesse. Emellett a gazdaság méretének, vagyonának összetételét sem célszerű csökkenteni, felosztani. Az életképes és versenyképes gazdaságok kialakulása érdekében a nemzetközi jogrendszerben szigorú feltételekhez kötik a gazdaságátadás különböző formáit, illetve különböző eszközökkel ösztönzik a fiatal generációt a hivatásszerű mezőgazdasági tevékenység folytatására, az idősebb generációt pedig a gazdaság átadására.

Ösztönzők a támogatási rendszerben

A nemzedékváltás támogatása Magyarországon az uniós csatlakozás előtt hazai forrásból valósult meg. A csatlakozást követően két támogatási intézkedés kínált lehetőséget a gazdálkodók korösszetételének javítására. Az AVOP-NVT időszakában (2004–2006) a fiatal gazdálkodók tevékenységének megindítására 5,5 millió EUR, az ÚMVP időszakában pedig (2007–2013) közel ötször több (23,6 millió EUR) forrás állt rendelkezésre. Emellett az idősebb korosztályban az AVOP-NVT a korai nyugdíjba vonulást segítő intézkedés keretében 15,5 millió euróval, az ÚMVP-ben pedig a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása keretében 18,3 millió euróval segítette volna. Annak ellenére, hogy a fiatal gazdálkodók induló támogatása mindkét időszakban az egyik „legnépszerűbb” intézkedés volt, a nyugdíjba vonulást támogató intézkedés – a magyar nyugdíjrendszerrel történő összehangolás nehézségei miatt – az AVOP-NVT alatt el sem indult, és az ÚMVP keretében is alacsony az érdeklődés. Ennek oka lehet, hogy számításaink szerint a gazdálkodás felhagyásával kieső jövedelmet a támogatás összege nem tudja pótolni.

Az unió tagországaiban a mezőgazdaság vonzóvá tétele inkább a fiatalok bevonásán, támogatásokkal történő ösztönzésén keresztül valósul meg, az idősebbek kivonulását kevesebb tagország támogatja.

Magyar és uniós törekvések

A Nemzeti Vidékstratégia (NVS) a vidéki életet és a gazdálkodást választó, gyermekeket vállaló fiatalok helyben boldogulását a Demográfiai földprogram segítségével ösztönözné.

A földprogram a termőföld tartós (25–50 éves) bérbe adásával és egyéb eszközökkel segítve a népesedési helyzet javítását és a generációváltást, illetve a fiatal gazdák arányának 30%-ra történő növelését. Örökölhető földbérleti jog keretében juttatja földhöz a fiatal, gazdálkodni szándékozó párokat. Ennek feltétele a helyben történő letelepedés, gazdálkodás, illetve a (két vagy több) gyermekvállalás.

Az NVS forráskeretét az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Darányi Ignác Terv biztosítja, amely a fiatalok helyben maradását, hazatérését ösztönző feltételek kialakítását, képzett, világlátott fiatalok vidékre költözését, a gazdálkodás és a vidéki élet vállalásával összekötött gyerekvállalás segítését jelöli ki. Fiatal gazdák induló támogatására a mezőgazdasági tevékenység megkezdésénél jövedelempótló jelleggel, egy alkalommal a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra nyújt segítséget 18 és 40 év közötti, megfelelő szakirányú képesítéssel, illetve végzettséggel rendelkező, első alkalommal gazdálkodásba kezdő agrárszakemberek számára. A támogatott gazdaságok a kötelező működtetési időszak 4. évére vállalt üzemméretét alapul véve 20 000–40 000 eurónak megfelelő forintösszeghez juthatnak.

A Közös Agrárpolitika (KAP) 2014–2020 időszakára vonatkozóan a generációváltást célzó ösztönzők mind az I., mind a II. pillérbe beépülnek. Az I. pillérben a 40 évesnél fiatalabb gazdálkodók támogatására az alaptámogatáson felül a jövőben a tagállamok közvetlen támogatási forrásaik legfeljebb 2 százalékát fordíthatják. A támogatás mértéke legfeljebb támogatási jogosultságok egy hektárra jutó átlagának 25 százaléka lehet, kedvezményezettenként legfeljebb 25 hektárra, és legfeljebb öt évig folyósítható.

A II. pilléren belül egyrészt a fiatal gazdák induló támogatása, illetve a gazdaságátadás támogatása segíti a nemzedékváltást, másrészt a fiatal gazdálkodóként tevékenykedők számára külön tematikus alprogram kerül kidolgozásra, ahol az egyes intézkedéseken belül a 40 évesnél fiatalabbak támogatási intenzitása 20%-kal növelhető.

Összegzés

A mezőgazdasági termelők nemzedékváltásának kérdése – néhány tagország kivételével – Európa-szerte égető kérdés. A több millió számban kivonulni készülő korosztály pótlása nem valósul meg természetes úton, emiatt az eddigieknél fokozottabban van szükség a különböző ösztönzők alkalmazására. A gazdálkodói réteg „fiatalítása” nem csak a statisztikai értelemben vett korstruktúrát javítja, de a gazdaság versenyképességének innovációra alapozott fokozásának érvényesítését is szolgálja. A tesztüzemi eredmények alapján megállapítható, hogy a fiatalabb korosztály hatékonysági és jövedelmezőségi mutatói kedvezőbben alakulnak az idősebbekénél, könnyebben kockáztatnak, fejlesztési szándékuk erősebb, ugyanakkor vagyoni pozíciójuk kedvezőtlenebb.

Magyarországon a családi munkaerőre alapozott gazdaságokban csak részben hagyható a nemzedékváltás a természetes folyamatokra. Az idősebbek ragaszkodása a tulajdonhoz, illetve a gazdaság ügyeinek irányításához fékezi a fiatalabb generáció kockázatvállalási hajlandóságát, fejlesztési lehetőségeinek kihasználását. A hazai és uniós célok egyaránt kiemelten kezelik a fiatalok mezőgazdasági tevékenységének megkezdését, a családi gazdálkodás folytatását, amit különböző ösztönzőkkel igyekeznek érvényesíteni. A KAP 2014–2020 közötti időszakában a nemzedékváltás zökkenőmentes megvalósulását az I. és II. pillér is külön támogatja. A források megfelelő kihasználásához és hatékony felhasználásához azonban elengedhetetlen a fiatal generáció szakmai felkészítése, folyamatos információellátásának, tapasztalatszerzési lehetőségeinek biztosítása.

1 Tóth et al 2002; Hamza E. – Tóth 2006; Ember és Mihálovits, 2007; Székely, 2009, AGRYA, 2012.

2 Vagyoni (tőkeerősség, tőkeellátottság, idegen tőke aránya), jövedelmezőségi (ROA I,, ROA II., saját tőke jövedelmezősége, ROS), hatékonysági (eszközhatékonyság, bérhatékonyság, saját tőke hatékonysága), támogatási (egy gazdaságra, illetve egy hektár mezőgazdaságra vetített fajlagos mutatók), likviditási (nettó forgótőke, likviditása ráta, likviditási gyorsráta) mutatók.

Irodalom

Általános Mezőgazdasági Összeírás 2010. KSH www.ksh.hu

Darányi Ignác Terv – A Nemzeti Vidékstratégia (NVS 2012–2020) végrehajtásának keretprogramja. www.kormany.hu/.../DIT_kiadvany_210x148mm_LEADvégső-végső.pdf 

Ember Z. – Mihálovits A. (2007): Generációváltás az agráriumban. Ki veszi át a stafétát? Haszon Agrár I. évf. 2007/5. szeptember-október,

Forgó Mónika (2006): A fiatal gazdák támogatása Magyarországon és az EU-ban. In.: Gazdálkodás. 2006. 2. szám. 50 évfolyam. P. 49–58.

Hamza E. – Tóth E. (2006): Az egyéni gazdaságok eltartó-képessége, megélhetésben betöltött szerepe. AKI Tanulmány 2006. 2. szám.

Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció – 2020 I. (agrár-, élelmiszer-, környezet- és vidékstratégiai tézisek) (vitaanyag) A vidék felemelkedéséért és a fenntartható agrárjövőért. VM, 2011. április 8. www.kormany.hu/.../b/.../nvs_koncepcioi_tezisek_vitaanyag_20110408.pdf

Rural development in the Europian Union Statistical and Economic Information Report 2010. European Union Direstore-General for Agriculture and Rural Development. December 2010.

Székely E.: Nemzedékváltás a mezőgazdaságban. Agrárgazdasági információk. 2009. 2. szám. AKI.

Tóth et al, (2002): Az agrárgazdaság átalakuló szerepe a vidéki foglalkoztatásban, különös tekintettel az EU-csatlakozásra. AKI Tanulmány 4. szám.

Tóth Erzsébet (2003): Úti jelentés a HU02/IB/AG/03 számú Twinning Program keretében szervezett, franciaországi tanulmányútról. AKI 2003. Kézirat.

A cikk szerzője: Székely Erika