Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint a nyerstej hazai termelői átlagára 2026 szeptemberében kilogrammonként 136,97 forint volt, ami 6,54 százalékos növekedést jelent augusztushoz képest. Az Európai Bizottság adatai szintén enyhe emelkedést mutatnak. Az uniós átlagár szeptemberben kilogrammonként 43,11 eurócentet ért el, megközelítőleg 0,9 százalékkal meghaladva az előző havi szintet.

A rövid távú folyamatokról a milánói azonnali piac is kedvezőbb képet ad. A Németországból származó, 3,6 százalékos zsírtartalmú pasztőrözött tej jegyzése augusztus vége óta száz literenként átlagosan 49,49 euró körül alakul. A közel két hónapja változatlan ár arra utalhat, hogy mérséklődött a korábbi áresési nyomás.

Az árak stabilizálódása azonban még nem jelenti a nyereséges működés visszatérését. A felvásárlási ár sok gazdaságban továbbra sem fedezi az előállítás költségét, így kilogrammonként 30–60 forintos veszteséget okoz.

A helyzetet nehezíti, hogy a harmadik negyedévben számos telepen megkezdték a 2026-ban betakarított tömegtakarmányok felhasználását. Emiatt az aszály hatása közvetlenül is megjelent a tejtermelés önköltségében. A csapadékhiány miatt visszaestek a takarmányhozamok, miközben a termesztés állandó költségei nem csökkentek, így a betakarított takarmány tonnánkénti előállítása drágább lett.

Nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is gondot okoz. A gyengébb tápértékű tömegtakarmányok mellett több gazdaságnak drágább vásárolt takarmányokra és kiegészítőkre van szüksége a tejelő állomány megfelelő ellátásához. A takarmányozás költsége ezért tovább emelkedhet, késleltetve a jövedelmezőség javulását.

A takarmányhiány és a gyengébb minőség egyes telepeken átmenetileg 5–10 százalékos termeléskiesést is okozhat. Ezekben a gazdaságokban kevesebb értékesíthető tejből kell fedezni a növekvő kiadásokat. Mivel az állandó költségek nem mérséklődnek arányosan a termeléssel, a felvásárlási ár emelkedéséből származó többletbevételt akár teljesen felemésztheti a dráguló takarmányozás és a hozamcsökkenés.

Bár a tejárak már túljuthattak a mélyponton, a termelői jövedelmezőség helyreállítása még legalább hat–nyolc hónapot vehet igénybe. A fordulat időpontja az európai tejkínálattól, a feldolgozói kereslettől és a takarmányozási költségektől egyaránt függ.

A gazdaságok pénzügyi helyzetén sokat enyhíthetne, ha a hazai nyerstej termelői átlagára az év végére elérné a kilogrammonkénti 150 forintot. Ez még nem biztosítana nyereséges működést, de mérsékelhetné a veszteségeket és a működéshez szükséges külső forrásigényt. Ha az áremelkedés elmarad vagy túl lassú marad, egyre több termelő tartalékai merülhetnek ki, ami idővel a termelési kapacitások csökkenéséhez vezethet.

A következő hónapok kilátásait az időjárás is jelentősen befolyásolja. A jövő évi szenázskészítésre szánt, őszi vetésű takarmánynövények már a földben vannak. Fejlődésükhöz és a megfelelő tavaszi hozamukhoz elengedhetetlen, hogy a téli és kora tavaszi csapadék feltöltse a talaj vízkészletét.

Újabb száraz időszak esetén a 2027 májusára várható első tömegtakarmány-betakarítás ismét jelentős hozamkiesést hozhat. Ez különösen azokat a gazdaságokat érintené súlyosan, amelyek már a 2026-os aszály miatt is takarmányhiánnyal küzdenek. Egy gyenge tavaszi termés több telepet állománycsökkentésre kényszeríthetne.

Rövid távon ugyanakkor nem feltétlenül várható tömeges telepbezárás, mert sok gazdaság rendelkezik még felhalmozott takarmánykészletekkel. A nagyobb kockázatot 2027 tavasza jelentheti. Ha addig nem javul érdemben a jövedelmezőség, és a készletek kimerülését újabb takarmányhiány követi, a termelők egy része már nem tudja fenntartani a jelenlegi állatlétszámot. A tejágazat helyzetét így egyszerre határozza meg a felvásárlási árak felzárkózása a növekvő költségekhez, valamint az, hogy lesz-e elegendő csapadék a következő takarmányterméshez.