Az alapítvány Csorbai Attila májusban megjelent, a haszonállatok állatjóléti kérdéseit tárgyaló írására reagálva ismertette álláspontját. Szakmai összegzésük 158 hazai és nemzetközi forrás alapján vizsgálja a ketrecmentes átállás állatjóléti, gazdasági és jogi vonatkozásait. Az állatorvosok és más szakértők bevonásával készült anyaghoz szakpolitikai, valamint jogszabály-módosítási javaslatokat is csatoltak.
A szervezet egyetért azzal, hogy az állatjólét nem ítélhető meg kizárólag a tartásmód alapján. A ketrecmentes telepeken is súlyos problémákat okozhat a túl nagy állománysűrűség, a rossz alomkezelés vagy a nem megfelelő technológia. Ezek működtetése eltérő szaktudást és telepirányítási gyakorlatot igényel, ezért az átállás nem valósítható meg a gazdák tapasztalatainak felhasználása nélkül.
Az alapítvány ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a mozgási és viselkedési korlátozások magából a ketreces tartás rendszeréből fakadnak. A hatályos uniós előírások szerint egy feljavított ketrecben tyúkonként legalább 750 négyzetcentiméter területet kell biztosítani. A mozgás, a kapirgálás, a táplálékkeresés és a porfürdőzés lehetősége ilyen körülmények között rendkívül korlátozott. A ketrecmentes rendszerek jóval több teret adnak a természetes viselkedésnek, kockázataik pedig megfelelő tartástechnológiával és körültekintő telepirányítással érdemben mérsékelhetők.
Az összegzésben hivatkozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szintén a ketrecmentes rendszerek felé történő elmozdulást javasolja, ehhez azonban megfelelő kialakítást, állománysűrűséget és üzemeltetési gyakorlatot tart elengedhetetlennek. A Welfare Footprint módszertanára épülő becslés szerint a feljavított ketrecekről a beltéri ketrecmentes tartásra való áttérés látványos javulást hozhat. A vizsgált fő fájdalomkategóriákban mintegy 57–70 százalékkal csökkenhet az állatok fájdalomban vagy negatív állapotban töltött ideje.
Az Una Terra szerint a változást komoly társadalmi igény is támogatja. Az End the Cage Age elnevezésű európai polgári kezdeményezés 1,4 millió érvényes aláírást gyűjtött össze. Az idézett Eurobarométer-felmérésben pedig az európai válaszadók 84 százaléka tartotta szükségesnek a haszonállatok jólétének erősebb védelmét, jóllehet ez az adat általában az állatjólétre vonatkozik, és nem kifejezetten a ketrecek kivezetésére.
Az alapítvány a saját, reprezentatív kutatásában a ketrecmentes átállás támogatottságát és a prémiumért vállalt felárat is vizsgálta. Közlésük szerint a válaszadók által elfogadhatónak jelzett többletár összhangban van a ketrecmentes termelés becsült többletköltségével. Ez valós fizetési hajlandóságot jelez, ám a tényleges vásárlási döntéseket önmagában még nem garantálja.
A vállalati beszerzésekben ugyanakkor már kézzelfogható változások láthatók. Az elmúlt két évben mintegy ötven Magyarországon működő vállalat ketrecmentes vállalásait és előrehaladását követték nyomon. Tájékoztatásuk szerint a Kifli.hu és a Fornetti teljesen kivezette a ketreces tojást, valamint a VakVarjú étteremlánc is átállt a ketrecmentes alapanyagokra. A több mint háromszáz konyhát üzemeltető Hungastnál a ketrecmentes tojás aránya már megközelítette a 80 százalékot, ami a termelők számára stabil piaci keresletet jelent.
Az átállás mindazonáltal jelentős tőkét igényel. Az alapítvány adatai szerint a magyarországi mintegy nyolcmillió tojótyúkból körülbelül 5,4 milliót jelenleg is ketrecben tartanak. Egy európai költségbecslést a hazai állományra vetítve a szükséges beruházás összege 29–46 milliárd forintra tehető. A szervezet ezért beruházási támogatást, megfelelő átmeneti időszakot és szakmai segítséget sürget a döntéshozóktól.
Az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szempontok sem bírálhatók el kizárólag a tartásmód alapján. Az összegzés szerint a szalmonellakockázatot alapvetően a telepi higiénia, a trágyakezelés és a járványvédelmi intézkedések szigorúsága határozza meg. Az idézett vizsgálatok nem támasztják alá, hogy a ketreces tartás szükségszerűen higiénikusabb lenne, de a ketrecmentesség sem jelent önmagában automatikus garanciát.
Az uniós szabályozás várható irányáról az alapítvány azt írja, hogy az Európai Bizottság 2026. július 7-én elfogadott állattenyésztési stratégiája az év végéig célzott felülvizsgálatot irányoz elő a tojótyúkok és a brojlerek állatjóléti szabályainál, kifejezetten a ketrecek fokozatos kivezetésére összpontosítva. Ez nem azonos egy azonnal hatályba lépő, általános ketrectilalommal, hiszen a gazdasági, társadalmi és környezeti következmények vizsgálata még az előkészítés részét képezi.
Az Una Terra szerint a következő időszak legfontosabb feladata az átállás finanszírozásának és ütemezésének kidolgozása, méghozzá a hazai termelők versenyképességének megőrzése mellett. Ehhez a gazdák, az állatorvosok, a kutatók, az élelmiszerlánc szereplői és a civil szervezetek szoros partnerségére van szükség. Álláspontjuk szerint a termelők gazdasági biztonsága és az állatok életkörülményeinek javítása csak közös szakmai munkával egyeztethető össze.
