A konyhakertben nem minden rovar számít kártevőnek. Számos faj levéltetvekkel, tripszekkel, molytetvekkel vagy atkákkal táplálkozik, így kulcsszerepet játszanak a biológiai növényvédelemben. Egy részük magától is megtelepszik a kertben, másokat viszont főként a fóliás és üvegházi termesztésben alkalmaznak célzott betelepítéssel.

A legismertebb segítők közé tartoznak a katicabogarak, amelyeknek kifejlett egyedei és lárvái egyaránt rengeteg levéltetvet pusztítanak el. A zöld fátyolka lárvája – amelyet levéltetűoroszlánnak is neveznek – szintén rendkívül hatékony ragadozó: a levéltetvek mellett tripszeket, molytetveket, atkákat és pajzstetveket is zsákmányol.

A zengőlegyeket ugyancsak érdemes megóvni a kertben. Bár a kifejlett egyedek virágokon táplálkoznak, számos faj lárvája levéltetveket fogyaszt. A levéltetű-gubacsszúnyog lárvái pedig kifejezetten ezekre a kártevőkre vadásznak. Megfelelő életfeltételek mellett ezek a hasznos rovarok maguktól is megtelepednek a veteményesben.

A ragadozó poloskák – mint például az Orius fajok – elsősorban a tripszek visszaszorításában nélkülözhetetlenek, de más apró kártevőket is elfogyasztanak. Főként fóliasátrakban és üvegházakban alkalmazzák őket, akárcsak a ragadozó atkákat. Utóbbiak ugyan rendszertanilag nem rovarok, mégis a biológiai védekezés fontos szereplői, hiszen egyes fajaik tripszeket, mások takácsatkákat irtanak.

A hasznos élőlények mesterséges betelepítése többnyire zárt termesztőberendezésekben a legeredményesebb. Itt kevésbé tudnak elvándorolni, ráadásul célzottan választható ki az adott kártevő természetes ellensége. Szabadföldön a kiengedett katicabogarak vagy a kifejlett fátyolkák könnyen továbbállhatnak, ezért a kertben sokszor célravezetőbb a már jelen lévő hasznos állatok számára kedvező feltételeket teremteni.

Ehhez önmagában a zsákmányállatok jelenléte még nem elegendő. A ragadozóknak búvóhelyre, telelőhelyre és megfelelő szaporodási feltételekre is szükségük van. Számos hasznos rovar kifejlett egyede nektárral, virágporral vagy mézharmattal táplálkozik, ezért érdemes úgy összeválogatni a növényeket, hogy folyamatosan legyen virágzó felület a kertben. A kapor, a koriander, az édeskömény, a cickafark, a pohánka és a facélia mind kitűnő táplálékforrást nyújtanak, de az őshonos vadvirágoknak is helyet kell hagyni.

A túlságosan rendezett, minden növényi maradványtól megtisztított kert sokkal kevesebb menedéket kínál. Egy sövény, egy sűrűbb bokorcsoport, egy meghagyott avarréteg vagy egy magasabbra engedett füves sáv viszont kiváló búvó- és telelőhelyet biztosít a hasznos élőlényeknek.

A természetes egyensúly kialakulásához az is hozzátartozik, hogy ne akarjunk azonnal minden levéltetvet kiirtani. A kis létszámú kártevő-populáció jelenléte biztosít ugyanis folyamatos táplálékot a ragadozóknak, amelyek így helyben maradnak és szaporodnak. Ez nem a súlyos fertőzések figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem az elviselhető mértékű kártétel és a természetes védekezési folyamatok összehangolását.

Különösen fontos a széles hatásspektrumú rovarölő szerek mellőzése, ezek ugyanis a kártevők mellett a természetes ellenségeket is elpusztítják. A levéltetvek felszaporodásakor emellett érdemes figyelni a hangyák jelenlétére is, mivel aktívan védelmezik a tetveket a ragadozókkal szemben.

A biológiai növényvédelem elsődleges célja nem a kártevők teljes felszámolása, hanem a túlzott elszaporodásuk megelőzése. A változatos növényzet, a virágzó szegélyek, a búvóhelyek kialakítása és a kíméletes kertápolás együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy jóval ritkábban legyen szükség közvetlen vegyszeres beavatkozásra.