Agro Napló • 2026. szeptember 28. 09:03
A nagyvadállomány csökkentése és az élőhelyek állapotának javítása egyaránt meghatározó feladat lehet a hazai vadgazdálkodásban. Az állományok szabályozását a mezőgazdasági és erdei károk mellett járványvédelmi szempontok is indokolják, miközben az egyre súlyosabb aszályok miatt a víz megtartása is fontosabbá válik - írja az Agrárszektor.
A vadgazdálkodásban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a helyi adottságok és a vad környezetre gyakorolt hatásai – fejtette ki az Országos Magyar Vadászkamara az Agrárszektornak. A szervezet szerint nem lehet egyetlen, minden térségre érvényes számmal meghatározni az elfogadható állománynagyságot. Ugyanannyi vad jelenléte az egyik területen még nem okoz gondot, máshol viszont már jelentős erdő- vagy mezőgazdasági kárral járhat.
Ezt a szemléletet erősítette meg a vadgazdálkodási törvény 2016-os módosítása, amely bevezette az ökológiai alapú, tájegységi vadgazdálkodási rendszert. A korábbi tízéves üzemtervi időszakot húsz évre hosszabbították meg, így több lehetőség nyílt a hosszú távú tervezésre és a beruházásokra. A jelenlegi ciklus 2037-ig tart, a tervek pedig az ország 52 vadgazdálkodási tájegységének sajátosságaihoz igazodnak.
A mai helyzet kialakulásában a mezőgazdaság évtizedek óta tartó átalakulása is komoly szerepet játszott. A kisebb parcellák helyét sokfelé intenzíven művelt, nagy kiterjedésű táblák vették át. Ez a folyamat rendkívül kedvezőtlenül érintette a foglyot, a fácánt és a mezei nyulat, valamint több más, mezőgazdasági élőhelyhez kötődő védett fajt is.
A nagyvadak számára ugyanakkor több változás is kedvezőnek bizonyult. Az enyhébb telek, az erdőterületek növekedése és a megváltozott táplálkozási lehetőségek hozzájárultak a gímszarvas, a dámszarvas, a vaddisznó és az őz állományának gyarapodásához. A ragadozók elterjedése szintén átalakult. A róka állománya a korábbi gyérítési módszerek visszaszorulása és a veszettség elleni immunizálás nyomán növekedett, az 1980-as évek végén megjelent aranysakál pedig mára országszerte elterjedt. Ezzel párhuzamosan a vadászaton belül az apróvad helyett egyre inkább a nagyvad került előtérbe.
A kamara szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata a nagyvadállomány – elsősorban a szarvas és a vaddisznó – létszámának csökkentése, majd alacsonyabb szinten tartása lehet. Ennek tervezésekor azonban nem elég pusztán az egyedszámot figyelni. Rendszeresen vizsgálni kell azt is, miként hatnak az állatok az erdők megújulására, a mezőgazdasági kultúrákra és az élőhelyek állapotára. A vadhatás folyamatos nyomon követése segíthet összehangolni a vad-, az erdő- és a mezőgazdálkodás érdekeit.
A vaddisznóállomány szabályozásának kiemelt járványvédelmi jelentősége is van. A sűrűbb állományokban jóval könnyebben terjednek a kórokozók, ezért az afrikai sertéspestis elleni védekezés Magyarországon is megköveteli a létszám jelentős mérséklését. Ilyen helyzetben nem csupán egy-egy problémás egyed eltávolításáról, hanem a teljes állomány kezeléséről kell gondolkodni.
Más jellegű beavatkozást igényelnek a belterületre tévedő, veszélyt vagy kárt okozó vadak. A kamara hangsúlyozta, hogy a belterület nem minősül vadászterületnek, így ezen esetek kezelése önkormányzati hatáskörbe tartozik. A lehetőségeket ráadásul a járványügyi előírások is korlátozhatják: a budapesti metróvonalon megjelent vaddisznó esetében például a szervezet szerint az afrikai sertéspestis miatt a befogás és az elszállítás sem jöhetett volna szóba.
Az állományszabályozás mellett a klímaváltozás is egyre több feladatot ró a szakemberekre. A hosszabb és szélsőségesebb aszályok csökkentik a természetes vízforrások mennyiségét, az élőhelyek kiszáradása és az erdők állapotromlása pedig a táplálékkínálatot is szűkíti. A vadgazdálkodóknak ezért a vadföldek és itatók fenntartása mellett helyenként mesterséges vízpótlásról is gondoskodniuk kell. A kamara élőhelyfejlesztési pályázatokkal támogatja ezeket a munkákat, ám hosszabb távon a víz helyben tartása és az élőhelyek ökológiai állapotának megőrzése válik meghatározóvá.
A közutak közelében zajló vadászatok szintén gyakran vetnek fel kérdéseket. A települések belterületén kívüli természeti területek jelentős része vadászterületnek számít, ahol jogszerűen folyhat egyéni vagy társas vadászat. A lőirányok és a hajtások megtervezésekor ugyanakkor szigorúan figyelembe kell venni a közutak és a lakott részek elhelyezkedését.
A kamara álláspontja szerint ritka, hogy egy vadelütés közvetlenül a vadászati tevékenység következménye legyen. Az állománygyérítés elsődleges célja sem a közúti balesetek megelőzése, hiszen azok gyakoriságát a forgalom nagysága, a sebesség és az úthálózat sajátosságai is befolyásolják. A hatóság által jóváhagyott elejtési terveket elsősorban ökológiai, természetvédelmi és gazdálkodási szempontok alapján állítják össze.
A vadászat társadalmi megítélésében a kamara kulcsszerepet tulajdonít a tájékoztatásnak. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet által megrendelt két reprezentatív Tárki-kutatás eredményei alapján a lakosság vadászathoz fűződő viszonyát jelentősen befolyásolja az ismerethiány. A fiatalok megszólítását célozza az "Ismerd meg a vadászokat!" program, az új kommunikációs stratégia pedig kutatási adatokra támaszkodva mutatja be a vadgazdálkodás valós szerepét.
A kamara a vadászatot a természetkezelés egyik eszközének tekinti, amely önmagában nem képes megoldani a vadgazdálkodás összes kihívását. A tartós eredményhez a helyi viszonyokhoz igazodó állományszabályozásra, a környezeti hatások rendszeres ellenőrzésére és az élőhelyek javítására egyaránt szükség van. A végső cél olyan életképes vadállományok fenntartása, amelyek jelenléte összhangba hozható az erdők megújulásával, a mezőgazdasági termeléssel és a természetvédelemmel.