Míg a nyári almákat azonnali fogyasztásra, teljesen éretten szedjük, az őszi és téli fajtákat még úgynevezett szedési érettségben, kemény állapotban kell betakarítani. Ezek a tárolás során érnek majd be, ekkor válnak igazán zamatossá és édessé. A szüret idejét ne pusztán a naptárhoz igazítsuk, hiszen az időjárás, a termőhely és a fa terheltsége egyaránt befolyásolja a folyamatot. Kifejezetten aktuális kérdés ez most, szeptember közepén, hiszen a legnépszerűbb téli fajták betakarítási ideje éppen ezekben a hetekben jön el. Akkor érdemes elkezdeni a szedést, amikor a gyümölcs már elérte a fajtára jellemző méretet és színt, a magjai barnulni kezdenek, és enyhe elfordításra könnyen leválik az ágról. A túl korán leszedett alma könnyen fonnyad és ízetlen marad, míg a túl későn betakarított hamar megpuhul, így rosszul tárolható.
A szüretet feltétlenül száraz, csapadékmentes időben végezzük, a nedves gyümölcs ugyanis hajlamosabb a romlásra. Az almákat soha ne rázzuk le a fáról, hanem óvatosan, kézzel válasszuk le azokat, lehetőleg a kocsánnyal együtt. Kerüljük a dobálást, mert a legapróbb, szabad szemmel alig látható ütődések mentén is hamar megbarnul és tönkremegy a gyümölcshús. Télire kizárólag a teljesen ép, egészséges darabokat tegyük el, mivel egyetlen rothadó, varas vagy madárcsípte gyümölcs a környezetében lévőket is megfertőzheti. Tárolás előtt ne mossuk meg az almát, mert a héjon lévő természetes viaszréteg megvédi a vízvesztéstől; elegendő közvetlenül a fogyasztás előtt megtisztítani.
Az ideális tárolóhely hűvös, sötét, fagymentes és megfelelően párás, ahol a hőmérsékletet érdemes 2 és 5 Celsius-fok között tartani. Minél melegebb a környezet, annál gyorsabban öregszik a gyümölcs, míg a túlságosan száraz levegőjű helyiségben hamar ráncosodni kezd. Az almákat sekély ládákban, legfeljebb egy-két rétegben helyezzük el, így könnyen áttekinthetők maradnak. Fontos, hogy más zöldségektől és gyümölcsöktől elkülönítve tartsuk őket, mert a belőlük felszabaduló jelentős mennyiségű etilén felgyorsítja a többi növényi termény öregedését. A készletet érdemes rendszeresen átválogatni, és azonnal eltávolítani a puhuló vagy romlásnak induló példányokat.
A hazai kertekben számos kiválóan tárolható téli fajta megtalálható. A klasszikus, jellemzően szeptemberben szedhető Jonathan és Golden Delicious mellett rendkívül népszerű a Jonagold, a sötétpiros Red Delicious, valamint az október elején érkező Idared és Mutsu. A harmonikus ízvilágú Gala, a ropogós Fuji és a Braeburn szintén kiválóan eltartható. A hagyományos fajták kedvelői pedig máig előszeretettel nevelik a sokatmondó nevű Húsvéti rozmaringot, amely megfelelő körülmények között a legtovább, akár a tavaszi hónapokig is friss és roppanós marad.
