Bár a hirdetésekben már ma is sok eladó borászatot találni, a szőlő aranyszínű sárgasága és az emiatt bekövetkező ültetvénypusztulás megadhatja a végső lökést ahhoz, hogy pincészetek tömegei kerüljenek a piacra. A rendszerváltás után, a szövetkezetekből kiválva indult, zömmel családi vállalkozásként működő gazdaságok aranykorának végérvényesen vége szakadt. A bor iránti kereslet világszerte és itthon is folyamatosan csökken, mivel a fiatalok alkoholfogyasztási szokásai átalakultak, az idősebb generációk tagjai pedig egészségügyi okokból isznak kevesebbet. A kereslet visszaesése tartós tendenciának tűnik, amelyet a különböző állami vagy uniós kampányok sem tudnak megfordítani.

A piaci nehézségeket tovább súlyosbította a 2004 óta elérhető pályázati források torzító hatása. A borászatokat a rendszer elszoktatta a piacvezérelt működéstől, így a kapacitások fejlesztése, a minőség javítása és a piacépítés helyett egyre inkább a turisztikai támogatásokra fókuszáltak. Ennek eredményeként vendégházakat, kóstolótermeket, panziókat és birtokközpontokat építettek. Erre a valós piaci igényeket figyelmen kívül hagyó kapacitásbővítésre azonban sosem volt igazi tömegkereslet, mára pedig az üzemeltetésre és a karbantartásra is elfogyott a pénz és a szakértelem. Eközben a borászok túlterhelt, mindenhez egyszerre érteni próbáló vállalkozókká váltak, akiknek az energiáját teljesen felemésztette a pályázatírás, az építkezés és a vendéglátás.

Ebből kifolyólag a 2020-as évek elejére a hazai borászatok jelentős része tartósan veszteségessé vált, a kiöregedő alapítóknak pedig nincs kinek átadniuk a stafétát. Amikor a tulajdonosok az eladás mellett döntenek, keserű valósággal szembesülnek, hiszen vállalkozásként, profitalapon értékesíteni ezeket a gazdaságokat szinte lehetetlen. A családi cégekre jellemző módon a dokumentáció hiányos, nincsenek szerződéses nyomai a partneri kapcsolatoknak, a szaktudás pedig kizárólag az alapító fejében létezik. A könyvelésben gyakran keverednek a céges és a személyes vagyontárgyak, a pályázati elszámolások pedig hiányosak. Így a borászatokat sokszor a valós értékük alatt, nyomott áron, csupán eszköz- vagy ingatlanértéken lehet csak eladni, ráadásul a vevőt a nehezen megközelíthető külterületeken még művelési kötelezettség is terheli.

A kiút ebből a helyzetből a professzionális, transzparens működésre való átállás. Fel kell állítani a hiányzó adminisztratív és pénzügyi folyamatokat, ki kell tisztítani a könyvelésből a múlt hordalékát, és pontosan fel kell mérni a reális termelési potenciált. Meg kell válni az alaptevékenységhez nem illeszkedő, veszteséges profiloktól, emellett modern marketingstratégiát, valamint új értékesítési csatornákat kell kiépíteni. Ez az átalakulás nem hetek, hanem évek intenzív és gyakran fájdalmas döntésekkel járó munkáját követeli meg. Bár sokan nem fognak belevágni, ez az egyetlen módja annak, hogy harminc-negyven év megfeszített munkája ne vesszen kárba, és az életmű ne kerüljön áron alul elkótyavetyélésre.