A 2019-ben Nagy-Britanniából indult "No Mow May" (Ne nyírj májusban) mozgalom lényege, hogy egy hónapig hagyjuk érvényesülni a természetet a gyepben. Ha májusban nem vágjuk rövidre a füvet, az amúgy elnyomott vadvirágok virágzásnak indulnak. Ilyen például a pitypang, a százszorszép és a különböző herefélék. Ezek bőséges nektárt és virágport biztosítanak az ébredő beporzó rovaroknak. A rendszeresen nyírt, az élővilág számára tápérték nélküli "zöld sivatag" helyett így valóságos ökológiai oázist hozunk létre.

A magasabb fű ráadásul jobban bírja a szárazságot, és árnyékolja a talajt. Az erőteljesebb gyökérfejlődés miatt pedig maga a gyep is ellenállóbbá válik. Kutatások bizonyítják, hogy az így gondozott kertekben tízszer annyi nektár termelődik. Emellett látványosan megnő a méhek és a pillangók száma, ami végső soron a gyümölcsfák hatékonyabb beporzását is eredményezi.

Ez a szemléletmód azonban nem jelenti a kert teljes elhanyagolását. Az ápolt hatás fenntartása érdekében érdemes a gyep szélén sávokat, vagy a fűben íves ösvényeket nyírni. Dönthetünk úgy is, hogy csak bizonyos vadvirágos szigeteket hagyunk érintetlenül, miközben az agresszív gyomnövényeket továbbra is célzottan eltávolítjuk.

A legfontosabb szabály azonban a hónap végén következik. Június elején semmiképp se vágjuk vissza a füvet azonnal a legalacsonyabb fokozaton. A hirtelen visszavágás ugyanis sokkolja a növényzetet és a benne élő apró állatokat. Ehelyett elengedhetetlen a fokozatos, többlépcsős fűnyírás. A levágott nyesedéket ezután mindig távolítsuk el, hogy a friss hajtások elegendő levegőhöz jussanak.

A fűnyírás szüneteltetése mellett más módszerekkel is növelhetjük kertünk biológiai sokféleségét. A tavaszi metszésből származó ágakat elégetés vagy elszállítás helyett érdemes két sor levert karó közé halmozni. Ez az úgynevezett rőzsesövény azonnal menedéket nyújt a sünöknek és a madaraknak. A szél által belehordott magokból pedig idővel burjánzó vadsövény fejlődhet. A kártevőket pusztító fürkészdarazsaknak és a magányos méheknek rovarhotelek kihelyezésével biztosíthatunk fészkelőhelyet. A napos helyre rakott nagyobb terméskövek eközben a hernyókat és a káros rovarokat fogyasztó gyíkokat vonzzák be a kertbe.

Az éltető víz és a talaj védelme szintén kulcsfontosságú. A csapadék elvezetése helyett érdemes úgynevezett esőkertet kialakítani. Ennek során a tetőről lefolyó vizet a kert egy mélyebben fekvő, víztűrő növényekkel beültetett részébe irányítjuk. Így a nedvesség helyben szivárog a talajba, ami gyorsan odavonzza a kétéltűeket és a szitakötőket. Egy egyszerű, rendszeresen tisztított madáritató vagy egy kisebb kerti tó drasztikusan fellendíti a helyi biodiverzitást. A csupasz, könnyen kiszáradó talajfelszínt érdemes mulcsozással, például fűnyesedékkel, szalmával vagy fakéreggel takarni. Kifejezetten hasznos az is, ha ősszel a bokrok alatti faleveleket nem takarítjuk el. Ez a réteg télen megvédi a talajt és a benne telelő rovarokat, tavaszra pedig tápanyagdús humusszá válik.

Ezeket a természetközeli megoldásokat alkalmazva a kert szinte teljesen önfenntartóvá válik. A mulcsozás és az esőkert kialakítása miatt jóval kevesebbet kell öntözni. A bevonzott természetes ellenségek elvégzik helyettünk a biológiai növényvédelmet, a bomló zöldhulladék pedig kiváltja a mesterséges műtrágyázást. A kert így többé nem egy folyamatosan elvégzendő feladatlista, hanem egy lüktető, élettel teli ökoszisztéma lesz.