A Chalmers Műszaki Egyetem kutatói által vezetett elemzés két évtizednyi műholdfelvétel és földhasználati adat alapján azonosította a problémát. Feltérképezték, hogy a Földön hol és milyen termékek előállítása miatt tűntek el az erdők. Az eredmények egyértelműek: a szarvasmarha-tenyésztés okozta a legnagyobb pusztítást. Az erdőirtás túlnyomó része a trópusokon, elsősorban az amazonasi esőerdő területén történt.
Felkötheti a gatyáját, aki marhával foglalkozik: jön a szigorítás
Az elmúlt két évtizedben a pálmaolaj és a szója termelése szintén több millió hektárnyi trópusi erdő eltűnéséért tehető felelőssé. A pálmaolaj a világ legelterjedtebb növényi olaja, amely számtalan élelmiszerben és kozmetikumban megtalálható. A megtermelt szója nagy részét pedig nem emberi fogyasztásra, hanem haszonállatok, például csirkék és sertések takarmányozására használják.
A tanulmány egyik meglepő eredménye, hogy az olyan alapélelmiszerek, mint a kukorica, a rizs vagy a manióka, nagyobb erdőirtási lábnyomot hagynak, mint a kakaó vagy a kávé. De a cukornád, a mogyoró, a banán, főzőbanán, a búza, a bab és a cirok is igen nagy "lábnyommal" bír. Chandrakant Singh, a tanulmány vezető szerzője szerint a globális kockázatelemzések hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezeket az alapvető élelmiszereket. Ennek oka valószínűleg az, hogy kevésbé jellemző az exportjuk a fejlett országokba.
Kemény szavakkal figyelmeztette a magyarokat Áder János
Liz Goldman, a World Resources Institute erdőmegfigyelő platformjának társigazgatója ugyanakkor fontos dologra figyelmeztetett. Szerinte a kakaó- és kávéültetvények hatását a kutatás valószínűleg alulbecsüli. Ezek a növények ugyanis gyakran természetes fák között nőnek, így a műholdas felvételeken a terület továbbra is erdőnek tűnhet.
Súlyos gond van az ukrán kukorica körül: nem semmi, mi áll a háttérben
Az erdőpusztítás éghajlati hatása is drámai. A tanulmány becslése szerint a szarvasmarha-tenyésztés miatti erdőirtás önmagában több mint 20 milliárd tonna szén-dioxidot juttatott a légkörbe húsz év alatt. Ez a mennyiség az Egyesült Államok éves kibocsátásának több mint háromszorosát teszi ki. Ráadásul ebben az értékben még nincs benne a szarvasmarhák emésztéséből származó metán, valamint a takarmánytermesztéshez köthető üvegházhatású gázok kibocsátása sem.
A fogyasztók a marhahúsfogyasztás csökkentésével közvetlenül is hozzájárulhatnak az esőerdők védelméhez, még akkor is, ha nem a trópusokon élnek. Az Egyesült Államok például ma is jelentős mennyiségű marhahúst importál Brazíliából, ahol az állatokat gyakran a már kiirtott amazonasi területeken legeltetik. A globális marhahúskereslet ugyanakkor továbbra is növekszik. A gazdasági fejlődés és a növekvő jólét miatt ugyanis az olyan országokban, mint Kína, egyre szélesebb rétegek számára válik elérhetővé ez az élelmiszer.
