A globális szén-dioxid-kibocsátás 60%-os növekedése ellenére továbbra is óriási szükség van olyan nagyszabású erőfeszítésekre, mint a Planet Budapest, amely immár Közép-Európa egyik legjelentősebb fenntarthatósági eseménye - jelentette ki Áder János volt köztársasági elnök a Planet Budapest 2026 rendezvény megnyitóján. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke és a rendezvény fővédnöke a harmadik Planet Budapest Fenntarthatósági Expo és Élményprogram megnyitóján hangsúlyozta: 

a fenntarthatóság annak felismerése, hogy a Földet nem lehet fölszorozni, kitágítani vagy növekedésre bírni. Valami egészen másra kell az erőnket összpontosítani: egyensúlyt teremteni a jólétünk és a természet véges erőforrásai között.

A volt köztársasági elnök kiemelte, hogy az ember túlhasználja erőforrásait, szennyezi a levegőt, vizet és talajt. Mint fogalmazott, ma már a lakható szárazföld nagyjából felén élelmiszert termelnek, ráadásul e termőföld több mint felét haszonállatok ellátására használják. Az eredmény szerint a haszonállatok ma nagyobb biomasszát képviselnek, mint a földkerekség összes vadon élő állata.

Friss magyar adatokra hivatkozva Áder János ismertette: a magyar vámhatóság 2025. évi jelentése szerint tavaly Magyarországon 50%-kal nőtt a kisértékű, külföldről érkező kereskedelmi csomagok száma. Ez összesen 204 millió darab, mintegy 23 millió tonnányi küldeményt jelent, amelyek többsége tengerentúlról érkezett. Mint mondta, a gyártás, csomagolás, a szállítás és a hulladék jó hatással van a GDP-re, de más szemszögből nézve ezek káros egészségügyi, társadalmi és környezeti hatásokat okoznak.

Áder János kiemelte Sir Partha Dasgupta közgazdász munkásságát, aki a Biodiverzitás gazdaságtana című 2021-ben megjelent jelentésében rámutatott: a természetet egyszerűen kihagyták a gazdasági modellekből. A közgazdász szerint ugyanis

a természet elválasztása a gazdasági gondolkodástól azt jelzi, hogy magunkat is a természeten kívülállónak tartjuk.

A volt köztársasági elnök szerint nem nevezhető növekedésnek az, amikor a gazdaság legfontosabb eszköze, a természeti tőke minősége és mennyisége folyamatosan csökken, vagy amikor a természeti tőke veszít változatosságából és megújulási képességéből. Áder János beszámolt arról is, hogy 2024-ben a budapesti World Science Forumon bemutatkozott az a mérési modell, amit a Magyar Tudományos Akadémia és a Kék Bolygó Alapítvány égisze alatt három együttműködő magyar kutatócsoport alkotott meg. Ennek óriási előnye, hogy láthatóvá teszi az eddig láthatatlan ökológiai források használatát a gazdaságban, és újraértelmezi a növekedés fogalmát.

Sir Partha Dasgupta közösségi befektetőnek nevezi azt, aki számon kéri a döntéshozókat, aki elvárja, hogy a számlán pontosan szerepeljen minden tétel, a környezetre gyakorolt hatásé is - idézte Áder János a közgazdászt. A volt államfő a rendezvény céljáról elmondta, hogy a Planet Budapest közösségi befektetőket keres. Olyanokat, akik hisznek a sok kicsi sokra megy népi bölcsességében. A pályázat nyílt, bárki jöhet, mindenki alkalmas.

Fókuszban a fenntartható gazdaság és mezőgazdaság

A konferencia két napján a fenntartható gazdaság, mezőgazdaság, illetve a tiszta energia kerül napirendre. A rendezvényen a konferencián túl kiállítóteremben jelennek meg a zöld átállást segítő fejlesztések, a nagyközönség pedig egy egész hónapon át edukálódhat interaktív programok keretében. Az Áder János által elmondottak szorosan kapcsolódnak Sir Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem közgazdaságtan emeritus professzorának gondolkodásához, aki a modern közgazdaságtan egyik legnagyobb hatású alakjaként úttörő módon kapcsolja össze a gazdasági teljesítmény és a jólét kérdését a "természeti tőkével", vagyis a biodiverzitás és az ökoszisztémák állapotával.

A 2021-ben megjelent, nemzetközi visszhangot kiváltó "A biodiverzitás közgazdaságtana" című jelentésében közérthetően mutatja be, miért szükséges a természeti kockázatokat és a környezeti károkat beárazni, és hogyan alakíthatók úgy az ösztönzők - a szabályozástól az adózáson át a támogatási rendszerekig -, hogy a gazdaság a természet megőrzésével összhangban működjön.

A közgazdász gondolatai ezért nemcsak elméleti szinten fontosak, közvetlenül kapcsolódnak a vállalati és befektetői döntésekhez, az ESG- és fenntarthatósági stratégiákhoz, valamint a zöld átmenet makrogazdasági és versenyképességi kérdéseihez is. Ugyanis, ha a gazdasági döntésekben nem jelenik meg a természetromlás és a természeti tőke leértékelődésének ára, akkor a növekedésről alkotott képünk is torzul, és végső soron a hosszú távú jólét kerül veszélybe.

Úgy élünk, mintha egynél több Föld állna rendelkezésünkre

A Planet Expo és Konferencián többek között arról beszélt, hogy a jelenlegi rendszer egyik legsúlyosabb torzulása, hogy a GDP-t (bruttó hazai terméket) szinte kizárólagos jóléti mutatóként használjuk, holott valójában csak a gazdasági aktivitás volumenét méri. Ezt a mutatót eredetileg az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság és a 25-30%-os munkanélküliség idején dolgozták ki, rövid távú makrogazdasági iránytűként, hogy újra mozgásba hozzák a gyárakat. Ahogy a neve is mutatja, a GDP "bruttó" szemléletű, vagyis nem számol az amortizációval. Míg a vállalatok a gépek, utak és épületek értékcsökkenését beépítik a könyvelésbe, addig a természeti tőke "kopása" láthatatlan marad. A természet ugyanis egyszerre "néma" és rugalmas: a talajban zajló folyamatok vagy az ökoszisztémák szolgáltatásai észrevétlenül működnek, így pusztulásuk sem jelenik meg azonnali, árakban mérhető vészjelzésként a döntéshozók számára.

Közgazdászok és ökológusok együttműködésének eredményeként ma már az úgynevezett inkluzív vagyon fogalmával dolgoznak, amelybe a természeti tőke is beletartozik. Jó példa erre az indiai partvidék mangroveerdőinek újraértékelése. Korábban legfeljebb a faanyagot és a halállomány bölcsőjét látták bennük, ma viszont számszerűsíthető az a védelmi szolgáltatás is, amelyet a part menti közösségeknek nyújtanak a viharok pusztításával szemben. A természet tehát nem csupán kellemes háttér, hanem rendkívül termelékeny termelési tényező, amelyre az egész gazdaság épül. A tudományos számítások azonban aggasztó képet rajzolnak fel.

Az emberiség ökológiai lábnyoma és a természet regenerációs képessége közötti arány jelenleg mintegy 1,7, vagyis úgy élünk, mintha 1,7 Föld állna rendelkezésünkre.

Ez a túlfogyasztás nagyjából az 1960-as években kezdődött, és mára a fajkihalási ráta a természetes háttérráta 100-1000-szeresére ugrott. A változáshoz a kormányzati beavatkozás mellett az egyéni életmód átalakítására és az oktatás megerősítésére is szükség van, mivel a természetkárosító cselekedetek többsége láthatatlan és nehezen ellenőrizhető. A neves közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy

a természetismeret már az alapfokú oktatástól kezdve jelen kell legyen, hogy a felnövő nemzedékek tisztelettel forduljanak a természet felé.