A takarás folyamatában a talaj és a levegő hőmérsékletének tudatos szabályozása a kulcs. Ehhez szerencsére ma már rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre a természetes anyagoktól a csúcstechnológiás polimerekig.
Mesterséges takarás a talajfelszínen, mint az agroszövet és fólia
A talaj hőmérsékletének emelésére az egyik legelterjedtebb módszerünk a fekete agroszövet használata. Ez a sűrű szövésű anyag elnyeli a napsugárzást, és közvetlenül adja át a hőt a földnek. Legnagyobb előnye a víz- és légáteresztő képessége, így a talaj nem fülled be alatta, és az öntözés is egyszerű marad. Bár a hőmegtartó képessége elmarad a tömör fóliákétól, a gyommentesítésben verhetetlen. Ezzel szemben a fekete kertészeti fólia (talajtakaró fólia) sokkal intenzívebb melegítést tesz lehetővé. Mivel teljesen légzáró, a talajból elpárolgó víz lecsapódik a belső felületén, és ez a páraréteg extra szigetelésként funkcionál. Hátránya viszont, hogy a talaj életét hosszú távon károsíthatja a szellőzés hiánya miatt, és az öntözést (például csepegtető rendszerrel) a fólia alá kell terveznünk. Ha azonban gyors és drasztikus talajmelegítésre van szükségünk a kora tavaszi ültetéshez, ez a leghatékonyabb eszközünk.
A „paplan” hatás: fátyolfólia és kertészeti fóliák
A növények feletti légtér melegítésére a fátyolfólia a legbarátságosabb megoldás. Ez a könnyű, nem szőtt textil úgy működik, mint egy vékony takaró, mert átengedi a fényt és a csapadékot, de megfogja a talajból kisugárzó hőt. Hőmegtartó képessége közepes, de óriási előnye, hogy közvetlenül a növényekre is fektethetjük, így nem igényel vázszerkezetet. Ezzel szemben a klasszikus átlátszó kertészeti fólia egy valódi mini sátrat hoz létre. A hőmegtartása kiváló, de komoly figyelmet igényel, mert napsütésben percek alatt túlmelegedhet alatta a levegő, ami a palánták pusztulásához vezethet. Ha igazán profi védelmet akarunk, érdemes a dupla kertészeti fóliát alkalmaznunk. Ilyenkor két réteg fólia közé levegőt fújunk, vagy egyszerűen két réteget feszítünk ki légréssel. Ez a technika a termosz elvén alapul. A két réteg közötti álló levegő a világ egyik legjobb hőszigetelője. Ez a megoldás akár 40-50 százalékkal is csökkentheti az éjszakai hőveszteséget a szimpla fóliához képest, ami a fagyérzékeny kultúráknál életmentő lehet.
Merev burkolatok: üveg és polikarbonát
A tartós építmények fedésekor, mint a melegágyak vagy üvegházak, az üveg és a polikarbonát között kell döntenünk. Az üveg klasszikus megoldás, kiváló a fényáteresztő képessége és rendkívül tartós, azonban a hőszigetelése viszonylag gyenge, ráadásul törékeny és nehéz. Ezzel szemben a cellás polikarbonát jelenleg a leghatékonyabb hőszigetelő burkolat. A lapok belsejében lévő kamrák (cellák) fogják fel a hőt, így egy 10 mm-es polikarbonát lemez hőszigetelése vetekszik egy hőszigetelt üvegezésével. Előnye a könnyűsége és ütésállósága, hátránya viszont, hogy az évek során veszít a fényáteresztő képességéből.
A túlzott hőség elleni védelem kertészeti árnyékoló (raschel) hálóval
Eddig a melegítésről szóltunk, ám nem feledkezhetünk meg arról az állapotról sem, amikor a hőmérséklet és a napsugárzás intenzitása már károsan magas. A raschel háló (árnyékoló háló) nem melegítésre, hanem a növények körüli levegő hűtésére és a sugárzás tompítására szolgál. Különböző sűrűségben létezik (30-90 százalékos fényáteresztésű), és segít megelőzni a levélperzselődést, valamint a talaj túlzott kiszáradását a forró nyári hónapokban. Hőmegtartó képessége gyakorlatilag nulla, sőt, éppen a légmozgás elősegítése a célja.
Mulcsolás és szerves takaróanyagok
A talaj hőmérsékletének stabilizálására a természetes anyagok a legalkalmasabbak. A szalma az egyik legjobb hőszigetelőnk a benne lévő levegőkamrák miatt. Télen védi a gyökereket a fagyfelfagyástól, nyáron pedig hűvösen tartja a talajt. A faforgács és a fűrészpor tömöttebb szerkezetű, ezért kevésbé szellőzik, és lassan bomlik le. Fontos tudnunk, hogy ezek az anyagok a bomlásuk során nitrogént vonnak el a talajból egy időre, amit pótolnunk kell. Az ágdarálék (vagy mulcs) kiválóan alkalmas a talajhőmérséklet szinten tartására, de mivel nehezebb, lassabban melegszik át alatta a föld tavasszal. A juta (vagy zsákszövet) egy elfeledett, de remek természetes takaróanyag, ami kiválóan véd a hirtelen lehűléstől, miközben engedi lélegezni a talajt.
A természetes anyagok közös jellemzője, hogy nem fűtik a talajt úgy, mint a fekete fólia, hanem inkább kiegyenlítik a hőingadozást, megvédik a földet a nappali túlmelegedéstől és az éjszakai kihűléstől. A kertészeti szezon sikere nagyban függ attól, hogy mikor és milyen eszközt vetünk be a hőmérséklet szabályozására. Fontos eligazodni abban a kérdésben, hogy melyik hónapban melyik takarási módszerrel érhetjük el a legjobb eredményt a konyhakertben.
Kora tavasz (február - március): a talaj felébresztése
Ebben az időszakban az elsődleges célunk a talaj mélyebb rétegeinek felmelegítése, hogy a magok csírázásnak indulhassanak. Február végén érdemes kiterítenünk a sötét agroszövetet az üres ágyásokra. Ezzel kissé becsapjuk a természetet, mert a Nap sugarait elnyelve a föld hetekkel korábban eléri azt a hőmérsékletet, ami a korai vetésekhez (például sárgarépa, petrezselyem, borsó) szükséges. Amint elvetettük a magokat, az agroszövetet már ne tegyük vissza, hanem húzzunk föléjük fátyolfóliát, ami megvédi a zsenge hajtásokat a kora tavaszi éjszakai fagyoktól, de átengedi az éltető csapadékot.
Tavasz (április - május): védelem a „fagyosszentek” ellen
Ez a legkritikusabb időszak, amikor a nappali meleg már ideális a növények fejlődéséhez, de az éjszakák még tartogatnak veszélyeket. A palántázás idején, különösen a paradicsom és a paprika kiültetésekor, javasolt a dupla fátyolfólia használatát. Ez a két réteg közötti légréssel sokkal hatékonyabb védelmet nyújt a hirtelen lehűlések ellen, mint egyetlen vastag réteg. Ha melegágyunk van, a polikarbonát fedlapokat ilyenkor már nappal résnyire nyissuk ki a szellőzés miatt, de este szorosan zárjuk vissza, hogy megőrizzük a nappal felgyülemlett hőt.
Nyár (június - augusztus): a túlmelegedés és a kiszáradás elleni harc
Ilyenkor a stratégiánk gyökeresen megváltozik, hiszen már nem melegíteni, hanem hűteni és védeni akarunk. A fekete fóliákat ilyenkor már tilos használni, mert szó szerint „megfőznék” a növények gyökereit. Ehelyett jöhetnek a szerves takaróanyagok, mint a szalma vagy a fűnyesedék. Ezeket vastagon terítsük el a növények tövénél, hogy megakadályozzuk a talaj túlzott felmelegedését és a víz elpárolgását. A legforróbb hetekben, különösen a salátafélék vagy a bogyós gyümölcsök fölé, feszítsünk ki raschel hálót, amivel 30-50 százalékkalis csökkenthetjük a tűző nap erejét, így megelőzve a növények hőstresszét.
Ősz (szeptember - november): a szezon meghosszabbítása
Amikor a nappalok rövidülnek és a hőmérséklet csökkenni kezd, újra előkerülnek a tavaszi eszközeink. A fátyolfólia ismét jó szolgálatot tesz a késői paprikák és paradicsomok felett, segítve az utolsó termések beérését. Az üresen maradó ágyásokat ilyenkor érdemes ágdarálékkal vagy faforgáccsal takarnunk. Ez nemcsak a talajhőt tartja meg tovább, hanem az őszi esők okozta talajtömörödést és tápanyagkimosódást is megakadályozza. A fagyérzékenyebb évelők tövét már most kezdjük el juta szövettel vagy vastagabb mulccsal védeni.
Tél (december - január): szigetelés és túlélés
Télen a cél a talaj fagymentesen tartása, amennyire csak lehetséges. A gyökérzöldségeket, amiket a földben hagytunk (például a póréhagymát vagy a pasztinákot), takarjuk le extra vastag, legalább 10-15 cm-es szalmaréteggel. A fiatal gyümölcsfák törzsét tekerjük körbe juta szövettel, ami megvédi a kérget a téli napsütés és a fagy váltakozása okozta repedezéstől. Ebben az időszakban a takaróanyagok már nem a növekedést szolgálják, hanem óvják a kert életét a tavaszi ébredésig.
