A Sajóvelezd térségében, Kazincbarcika és Putnok között működő gazdaság története több mint két és fél évtizedre nyúlik vissza. Bacsó Beáta és Sáránszki Miklós nem hagyományos módon került a mezőgazdaságba, hanem tudatos döntés eredményeként, budapesti háttérrel vágtak bele a gazdálkodásba. Az induláskor egy korábbi privatizált gazdaságot vásároltak meg, és azóta fokozatosan, racionális szemlélettel építették fel a működésüket.
Méregdrága lett ez a magyar húsféle: durva, mennyit kérnek kilójáért
Mi Budapestről jöttünk ide, tehát nem a klasszikus helyi gazdálkodói háttérrel indultunk, hanem teljesen más szemlélettel álltunk hozzá, a férjem nagyon racionálisan építette fel ezt a gazdaságot
– mondta Bacsó Beáta.
A gazdaság jelenleg mintegy 92 hektáron működik, amelynek jelentős része legelő és kaszálóterület, különösen a Sajó mentén. A növénytermesztés szerepe minimális, elsősorban az állatok takarmányellátását szolgálja, a fő profil a húsmarhatartás. Az állomány limuzin fajtájú húsmarhákból áll, jelenleg 42 anyatehén, egy tenyészbika és a szaporulat alkotja a gazdaság gerincét. A tartástechnológia egyszerűbb, legeltetésre alapozott rendszer, amely ugyan költséghatékonyabb lehet, de jelentős élőmunka-igénnyel jár, különösen a mindennapi felügyelet és állatgondozás területén.
Az elmúlt időszak azonban drámai fordulatot hozott a gazdaság életében. Nemrég a családfő súlyos betegsége miatt a működés fenntartása rendkívüli nehézségekbe ütközött. A feladatok jelentős része Bacsó Beátára hárult, aki jelenleg gyakorlatilag egy személyben próbálja biztosítani a gazdaság működését. A helyzetet tovább nehezítette, hogy az újonnan felvett munkaerő sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a gazdaság ismét alkalmazott munkaerő nélkül maradt. A tapasztalatok szerint a probléma nem elsősorban a jelentkezők hiányában keresendő, hanem abban, hogy rendkívül nehéz megbízható, hosszú távon is elkötelezett munkavállalót találni. Ez a jelenség nem egyedi, hanem a térség egészére jellemző, több gazdálkodó is hasonló nehézségekről számol be.
Nem lehet tervezni - súlyos gondra mutatott rá a magyar növénytermesztő
Azt látjuk, hogy nem az a probléma, hogy egyáltalán nincs jelentkező, hanem az, hogy igazán jó, a munkájára igényes emberből van nagyon kevés, és ez nemcsak nálunk, hanem a környéken más gazdáknál is ugyanígy probléma
– emelte ki.
A gazdaság ugyanakkor hosszabb ideje igyekszik társadalmi szempontból is aktívan jelen lenni a helyi közösségben. Korábban turisztikai tevékenységgel is próbálkoztak, egy átalakított épületben szálláshelyeket alakítottak ki, valamint oktatási jellegű tevékenységet is folytattak, különösen hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában. Bár ezek a tevékenységek mára háttérbe szorultak, jól mutatják a gazdaság komplex szerepét a vidéki térségben. Az állattenyésztést érintő járványhelyzet, különösen a ragadós száj- és körömfájás megjelenése országos szinten komoly aggodalmat keltett, ugyanakkor a gazdaság közvetlenül nem szenvedett károkat. Ennek hátterében a tudatos állategészségügyi gyakorlat áll, mint a zárt állomány, szigorú beszerzési szabályok és folyamatos megelőzés.
Mi nagyon figyelünk arra, hogy idegen, kétes állományból ne hozzunk be állatot, inkább saját szaporulattal dolgozunk, és ha vásárolunk, akkor is csak megbízható, mentes helyről
– hangsúlyozta Bacsó Beáta.
Súlyos kijelentést tett a magyar gazda: a régi módszer már nem működik
A védekezési intézkedéseknek köszönhetően a gazdaság nemcsak elkerülte a fertőzést, hanem bizonyos piaci előnyöket is realizált, ugyanis a szűkülő kínálat miatt például magasabb áron tudták értékesíteni a bikaborjakat. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a gazdaság működésének legnagyobb kihívása jelenleg az emberi erőforrás hiánya. Az élőmunka-igényes ágazatokban a munkaerő elérhetősége és minősége kulcskérdéssé vált, különösen az olyan térségekben, ahol a demográfiai és társadalmi folyamatok tovább szűkítik a lehetőségeket.
