Az idei év az európai és a magyar agrárium számára egyaránt sorsfordító időszaknak ígérkezik. Tavaly, 2025-ben már világosan kirajzolódtak azok a szakpolitikai és piaci folyamatok, amelyek hatása nem csupán az idei évben, hanem hosszabb távon is meghatározhatja az ágazat működését. A Közös Agrárpolitika (KAP) várható átalakítása, a nemzetközi kereskedelmi viták, valamint a klíma- és piaci kockázatok erősödése együtt alakítják 2026 agrárgazdasági környezetét.

Gyökeresen átalakulhat a Közös Agrárpolitika logikája

Tavaly az Európai Bizottság olyan javaslatokat tett közzé a Közös Agrárpolitika jövőjéről, amelyek egyértelműen szakítanak a korábbi, döntően területalapú támogatási szemlélettel.

A tervek szerint a degresszió minden eddiginél szigorúbb lenne: 20 ezer euró felett jelentősen csökkenne az igénybe vehető támogatás összege, míg 100 ezer eurónál teljes plafon lépne életbe, efölött pedig egyáltalán nem járna területalapú támogatás. Az eredetileg napvilágot látott tervek szerint egyértelműen megszűnne a vidékfejlesztési pillér is, igaz, egy év végi módosítás – még ha jóval kisebb mértékben is – teret adna az ilyen célú költéseknek.

Az irány egyértelmű: az Európai Bizottság a forrásokat egyre inkább a kisebb és sérülékenyebb gazdaságok felé kívánja terelni. Kedvezményezett helyzetbe kerülnének a fiatal gazdák, a családi és kistermelők, a női termelők, valamint a természeti károkkal sújtott térségekben gazdálkodók. Emellett alapelvvé válna, hogy tényleges agrártermelés nélkül ne lehessen támogatáshoz jutni.

A jövedelemalapú támogatás felé vezető út

A tavaly nyilvánosságra került tervezetek szerint a tagállamok továbbra is területalapú jövedelemtámogatást nyújtanának, azonban a hektáronkénti kifizetések mértékét differenciálni kellene. A differenciálás alapja objektív, megkülönböztetéstől mentes kritériumrendszer lenne, amely figyelembe venné a termelők csoportjait és földrajzi elhelyezkedését is – áll a Bizottság javaslatában. Az elképezések szerint a kifizetések meghatározásakor a mezőgazdasági termelők egy reprezentatív referencia-időszakban elért agrárjövedelme válna kulcstényezővé.

A Bizottság azt szeretné elérni, hogy a támogatások azokhoz kerüljenek, akik valóban rászorulnak, különösen a fiatal és új gazdálkodókhoz, a családi gazdaságokhoz, a növénytermesztést és állattenyésztést egyaránt folytató üzemekhez, illetve a természeti károk által sújtott területeken működő gazdálkodókhoz.

Mindez megerősíti azt a korábban is megfogalmazott elképzelést, hogy az uniós agrártámogatási rendszer idén már nem pusztán a területnagyságot, hanem egyre inkább a jövedelmi helyzetet és a társadalmi-gazdasági szerepvállalást helyezi a középpontba.

Az átalakítás ugyanakkor nagyon komoly vitákat váltott ki, és csaknem politikai platformtól függetlenül éles kritikákat kapott szerte Európában. 2026-ban ezek a viták tovább folytatódnak, és várhatóan élesebbek is lesznek.

EU–Mercosur: tovább húzódó bizonytalanság

A nemzetközi kereskedelempolitika szintén meghatározó tényezője lesz 2026-nak. Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur blokk közötti szabadkereskedelmi megállapodás aláírását tavaly év végéről idén januárra halasztották, miután Franciaország és Olaszország további garanciákat követelt a mezőgazdasági termelők védelmében.

A döntést komoly gazdatüntetések kísérték Brüsszelben, jelezve az európai termelők félelmeit.

A kritikusok szerint az egyezmény megkönnyítené az olcsóbb dél-amerikai marhahús, cukor, rizs, méz és szója bejutását az uniós piacra, miközben a termelési feltételek és környezetvédelmi előírások nem azonos szintűek. Ugyanakkor a Bizottsághoz közel álló források szerint az aggodalmak túlzók, és az egyezmény hosszabb távon akár kedvezőbb piaci lehetőségeket is teremthetne az uniós agrárágazat számára, hasonlóan a korábbi CETA-megállapodás tapasztalataihoz.

A ratifikáció azonban tovább húzódhat: egyes becslések szerint a borítékolható jogi eljárások miatt akár 2028-ig is elnyúlhat a folyamat, ami 2026-ban is bizonytalanságban tartja az európai és magyar termelőket.

Alkalmazkodás vagy leszakadás?

A hazai mezőgazdaság számára 2026 sem ígér könnyű évet. Tavaly a piaci ingadozások, az időjárási szélsőségek és a finanszírozási nehézségek egyaránt próbára tették az ágazatot. Mindezen kihívások miatt idén dőlhet el, hogy a magyar agrárium képes-e erős együttműködésekre építve növelni versenyképességét, vagy tovább mélyül a széttagoltság, ami a leszakadás kockázatát hordozza. A kormány tavaly hitelmoratóriumot vezetett be a fagy- és aszálykárt szenvedett, valamint a sertéspiaci túlkínálattal küzdő termelők számára.

A fizetési könnyítés idén november végéig tart, ami idén átmeneti lélegzetvételt adhat az érintett gazdaságoknak, de a strukturális problémákat nem oldja meg.

Beruházások és feldolgozóipar: az év kulcskérdése

Az agrárberuházási pályázatok iránt tavaly jelentős túligénylés mutatkozott, egyes konstrukcióknál négyszeres-hatszoros volt az érdeklődés. Idén célegyenesbe fordulnak a pályázatok, így a támogatói okiratok megérkezésével

2026-ban a beruházások megvalósítása és finanszírozása válhat az agrárfinanszírozás legfontosabb feladatává.

A hazai nagyvállalatok számára éppen a beruházások miatt is, 2026 már nem kizárólag a túlélésről, hanem a tervezhető növekedési pályára való visszatérésről szólhat. A stabilizálódó makrogazdasági környezet, a beruházások élénkülése és a pénzügyi fegyelem erősödése kedvező feltételeket teremthet az élelmiszeripar számára – igaz, váratlan kockázatok továbbra is adódhatnak.