India idén megelőzte Kínát a világ legnagyobb rizstermelőjeként, és az elmúlt évtizedben közel megduplázta exportját, amely a legutóbbi pénzügyi évben meghaladta a 20 millió tonnát. A látszólagos siker mögött azonban súlyos környezeti problémák húzódnak meg. A gazdákkal, kormányzati tisztviselőkkel és mezőgazdasági szakértőkkel készített interjúk, valamint a talajvízadatok elemzése azt mutatja, hogy a vízigényes rizstermesztés fenntarthatatlan módon meríti ki India amúgy is alacsony víztartalékait. A gazdák kénytelenek egyre mélyebb kutakat fúrni, ami jelentős eladósodáshoz vezet.

Haryana és Punjab rizstermelő államokban egy évtizeddel ezelőtt még körülbelül 10 méter mélyen volt elérhető a talajvíz. Az elmúlt öt évben azonban a vízkivétel felgyorsult, és a kutakat ma már 25-60 méter mélyre kell fúrni.

Minden évben mélyebbre kell menni a kútfúrással. Ez túl drágává válik

- mondta Balkar Singh, egy 50 éves farmer Haryanából. A problémát súlyosbítja, hogy a kormányzati támogatások ösztönzik a rizstermesztést, és visszatartják a gazdákat attól, hogy kevésbé vízigényes növényekre váltsanak. A támogatások között szerepel a rizs garantált minimálára, amely az elmúlt évtizedben körülbelül 70%-kal emelkedett, valamint jelentős energiatámogatások, amelyek ösztönzik a vízkivételt mezőgazdasági célokra.

A világ egyik leginkább vízhiánnyal küzdő országa fizet a gazdáknak azért, hogy hatalmas mennyiségű értékes talajvizet fogyasszanak

- mondta Avinash Kishore, a washingtoni Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet szakértője. India a globális rizskivitel 40%-át adja, így a termelés bármilyen változása világszintű következményekkel jár. Ráadásul az ország jóval több rizst termel, mint amennyire a hazai lakosság ellátásához szüksége lenne. A két északi állam, Punjab és Haryana - India vezető rizstermelői - évente 35-57%-kal több talajvizet termelnek ki, mint amennyit a víztartó rétegek természetesen pótolni tudnak. A helyzet javítása érdekében a helyi hatóságok 2023-ban betiltották az új kutak fúrását a kritikusan kihasznált zónákban.

Egy kilogramm rizs előállítása 3000-4000 liter vizet fogyaszt, ami 20-60%-kal magasabb a globális átlagnál. A nagyobb földterülettel rendelkező gazdák még mindig képesek nyereséget termelni, mert értik, hogyan lehet kihasználni a kormányzati támogatásokat, és megengedhetik maguknak a mélyebb kutak fúrását. A kisebb gazdálkodók azonban súlyosan érintettek, mivel "minden extra termelési költség csökkenti amúgy is szerény jövedelmüket".

Vannak jelei annak, hogy az indiai tisztviselők megpróbálják megtörni a rizstámogatások és a talajvízkivétel közötti ördögi kört. A Haryana kormány tavaly hektáronként 17 500 rúpia támogatást kezdett kínálni azoknak a gazdáknak, akik olyan növényekre váltanak, mint a köles, amely jelentősen kevesebb vizet igényel. A szakértők szerint azonban az egyszeri ösztönzők túl rövidek - legalább öt évre lenne szükség ahhoz, hogy a gazdákat hosszú távon a rizsről kölesre való áttérésre ösztönözzék.