A szőlő lisztharmat (kórokozója: Uncinula necator, syn. Erysiphe necator) hazánkban a szőlő egyik legfontosabb gombás betegsége. Az ellene való védekezés - a peronoszpóra mellett - képezi a kultúra növényvédelmének gerincét. A szőlőtermesztőknek szinte minden évben számítaniuk kell a megjelenésére - a kérdés csupán a fertőzés mértéke. Ektoparazita - a növény felszínén élő - kórokozó, a szőlő minden zöld részét képes megfertőzni. Védekezés nélkül akár 100%-os termésveszteséget is okozhat. A legnagyobb veszteségeket akkor okozza, ha a fertőzés a virágzás idején, vagy az azt követő 2 hétben következik be. Már alacsony mértékű fertőzöttségnél is borhiba jelentkezhet, dohos, romlott ízt kölcsönözve a szőlőből készült italnak - áll a közleményben.
Hogyan készülhet valóban egészséges bor? A talajtól a szőlőtőkén át a pohárig
A lisztharmatkár megelőzésében kiemelten fontosak a fitotechnikai (növényápolási) munkálatok, amelyeknek biztosítaniuk kell az állomány szellős lombozatát azért, hogy a gombaölő permetezések hatékonyabbak legyenek. A tenyészidőszakon kívül, metszés előtt, illetve szüret után lemosó permetezésekkel is csökkenteni lehet az áttelelő inokulum (fertőző anyag) mennyiségét. Kiemelt fontosságú a megfelelő előrejelzés is, amihez ismernünk kell a szőlőfajtánk fogékonyságát, az időjárást és a kórokozó sajátosságait is.
