Mikor lesz sikeres a gyümölcs növényvédelme - kőbe vésett szabályok és egyéb praktikák

Mikor lesz sikeres a gyümölcs növényvédelme - kőbe vésett szabályok és egyéb praktikák

agrarszektor.hu
Hazánk gyümölcstermesztése az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat, ellentétben a világban zajló gyümölcstermesztési gyakorlattal. Sajnos a termelési volumenünk is hanyatló, amelynek elsődleges oka a korszerűtlen termesztéstechnológia magas aránya, az ültetvények elhanyagoltsága, a kiegyensúlyozatlan és főleg alacsony termésátlagok kialakulása. Ez az aggodalomra okot adó folyamat azonban nem minden gyümölcsfajt érint egyformán. A gyümölcstermesztésünkből az alma képviseli a legnagyobb hányadot, a KSH előzetes adataiból kitűnik, hogy termőterülete jelenleg stagnál (2023).

A statisztikák szerint csökkent a 2. legnagyobb felületen termelt gyümölcsünk, a meggy termőterülete, hasonló helyzetben van az őszibarack is. Az utóbbi 1-3 évben bekövetkezett új telepítéseknek köszönhetően a dió, a szilva, a bodza és bizonyos körzetekben a kajszi területének alakulása felfelé ívelő az ágazatban. A nehéz helyzetben lévő hazai gyümölcsösök többségénél meghatározó tényező a termesztés során az ültetvény kora. Az idősödő ültetvényekben nehezebb jövedelmező gazdálkodást folytatni, mert az idő előrehaladtával romlik a fák kondicionális állapota, érzékenyebbek lesznek az időjárási szélsőségekre és növényvédelmük sem valósítható meg kellő hatékonysággal. Az idős fákon a sérült, vagy korábban már eleve károsodott felületeken a fás részeket károsító kórokozók előfordulása is gyakoribb, melyek nemcsak a termésre, hanem a fa állapotára is hátrányosan hatnak.

Az időjárás hatása a gyümölcsösök állapotára

Az ültetvények korától függetlenül említést kell tennünk az időjárásról. Számos megfigyelés és kutatás támasztja alá azt a tényt, hogy a Föld és hazánk éghajlata, időjárási körülményei folyamatos változáson mennek keresztül. A kiterjedt meteorológiai mérések kezdete óta (1850-1880) közel 1,5 fokkal emelkedett a globális átlaghőmérséklet, mely 2030-ra tartósan meghaladja a 1,5 fokot, 2040-re pedig a 2 fokot. A klímakutatással foglalkozó szakemberek szerint ez azt jelenti, hogy a tavalyi évhez képest 6-8,5-szer több szélsőséges időjárási esemény fog bekövetkezni a jövőben a bolygón. A biztonságos termelés érdekében jobban járunk, ha hiszünk az előrejelzéseknek és amennyire lehet, felkészülünk az időjárás szeszélyességének kivédésére.

A kora tavaszi fagyok az utóbbi években tetemes károkat okoztak az ültetvényekben. A már eltelepített, beállt (vagy éppen idős) gyümölcsösökben a különböző fagyvédelmi eljárások alkalmazása lehet a megoldás, amennyiben megoldható (pl. füstölés, fagyvédelmi öntözés, légkeverés). Nehezíti a helyzetet, hogy sok esetben az egyes eljárások kivitelezésének számos korlátja van (pl. ültetvény kedvezőtlen fekvése, alacsony technológiai színvonal, élő munkaerő hiánya stb.), ezért nem minden ültetvényben alkalmazhatóak teljeskörűen és a remélt sikerrel. Az új telepítésű gyümölcsösökben valamivel szélesebb körű lehetőségeink vannak, mert telepítés előtt tudatosan készülhetünk akár a termőhely szakszerű kiválasztásával vagy a későn, valamint az elhúzódóan virágzó, fagyra kevésbé érzékeny fajták adaptálásával (közepes-jó fagytűrő képességű kajszibarack fajták, pl.: Bergeron, Roxana, Harlayne, Orange Red, Ceglédi bájos, Ceglédi kedves stb.).

Fajtaválasztáskor különbséget kell tennünk a fajták fagy-, illetve télállósága között, mert ez a gyümölcsfélék többségénél nagy eltérést mutathat. A fagykárok kivédésére vagy legalább csökkentésére már előző évben célszerű készülni a rügydifferenciálódás időszakában kijuttatott bór- és cinktartalmú lombtrágyák alkalmazásával, melyek jobb kondíciót, nagyobb ellenállóságot adhatnak gyümölcsfáinknak a stresszhelyzetben. Habár a fagy elleni védekezés inkább termesztéstechnológiai eljárás, mintsem növényvédelmi beavatkozás, annak elmaradása a fák vitalitásának romlásával komoly növényegészségügyi következményekkel is járhat.

A fagyokat és a már látható nagyfokú termésveszteséget (olykor 100%) követően sajnos hajlamosak vagyunk a növényvédelmet is szűkebbre venni. Amely részben érthető, hiszen bevétel nélkül a gyümölcstermesztés így még kevésbé lesz gazdaságos. Másrészről figyelembe kell vennünk, hogy a nagy értéket képviselő álló kultúráink visszafogott növényvédelmével kórokozók és kártevők intenzívebb felszaporodásával és gyakoribb előfordulásával számolhatunk, melyek a következő évekre is meghatározzák a gyümölcsösünk állapotát.

Jó példa erre a csonthéjas gyümölcseinket évről évre károsító moníliás betegség. A fertőzési folyamatban alapvetően két gombafaj vesz részt, egyikük a Monilia fructigena, amely elsősorban gyümölcsrothadást idéz elő a sérült gyümölcsfelületeken (cseresznye, meggy, kajszi-, őszibarack, szilva). A sérülés bekövetkezhet cseresznyelégy, barackmoly, keleti gyümölcsmoly, illetve szilvamoly kártétele nyomán, de egyéb mechanikai sérülések, pl. jégverés, gyümölcsrepedés is kaput nyithat a gomba számára. A másik, moniliás betegséget okozó gombafaj a Monilia laxa, mely elsősorban virág-, hajtás-, vessző- és ágfertőzőként híresült el a gyümölcsöskertekben. Habár nem terjedt el széles körben, de érdemes megemlítenünk egy harmadik monilia-fajt is, a Monilia fructicola-t, amely az említett gyümölcsfajokon kívül almán is előfordulhat, gyümölcs és hajtás (gyümölcsön sebzés, sérülés nélkül is képes fertőzni!) fertőzésével növeli az ültetvényekben a kórokozó nyomást.

A kutatók szerint a klímaváltozás következménye nemcsak a globális felmelegedésben, hanem a szélsőséges, eddig szokatlan időjárási események, pl. zivatarok, gyakori jégeső, aszály vagy éppen árvizek gyakoribb fellépésében mutatkozik meg. Az álló kultúrák esetében a zivatarok és a jégeső különösen nagy kárt tudnak okozni. Az országos jégkármérséklő rendszer, valamint jégháló alkalmazása segítségünkre lehet a zivatargócok felszámolásában, a károk csökkentésében, de ahol nincs erre lehetőség és mégis bekövetkezik a jégverés ott haladéktalanul újra kell terveznünk a növényvédelmet. A jég által okozott sebzések, sérülések a vesszőkön, hajtásokon, fás részeken maradandó nyomokat hagynak és egyben fertőzési lehetőséget nyújtanak a kórokozók számára, ezért ezeket a károsodást követő lehető legrövidebb időn belül kezelni szükséges (pl. réztartalmú készítményekkel). Számos gombafaj jelenléte igazolható a sérült, beteg növények felületéről, melyek a fentieken kívül művelő eszközök okozta sérüléseken, szakszerűtlen metszés nyomán is képesek felszaporodni. Jellemző rájuk, hogy fellépésükben szerepet játszik minden olyan körülmény, amely a növény számára is kedvezőtlen, annak stresszt okoz, pl. az aszály, a túlzott csapadékellátottság, magas páratartalom a fertőzést követően, kedvezőtlen tápanyagellátás, technológiai hibák stb.

Két, széleskörűen elterjedt és ismert kórokozó nemzetségbe tartozó fajokat, a Phomopsis spp. és Botryosphaeria spp.-t célszerű kiemelni e tekintetben, melyek sok esetben okozzák a hajtások, vesszők, ágrészek vagy akár a fa teljes pusztulását. A tünetek között szerepel a kéreg kereszt- és hosszirányú felrepedése, lilásbordó szegélyű elszíneződése, besüppedése, feketedése. Esetenként a levél (Botryosphaeria spp.) és a gyümölcs is fertőződik (Botryosphaeria spp., Phomopsis spp.), további fertőzési forrást biztosítva. Dióban pl. a dióbél különböző mértékű barnulását, feketedését is okozhatják e gombafajok. A fertőzött felületeken képződnek a gombák termőtestjei, a piknídiumok, melyekből milliószám szóródnak ki a betegség terjesztését biztosító ivartalan spórák.

Az ültetvényekben felszaporodó kártevők, mint pl. a pajzstetvek, nagymértékben hozzájárulhatnak a fertőző spórák növényen belüli terjesztéséhez is. Ha már e betegségekről esik szó, fontos kiemelni, hogy fertőzésük nemcsak ültetvényben lehetséges, a kórokozók szaporítóanyaggal is kerülhetnek a gyümölcsösbe. A szaporítóanyag vásárlásánál ezért nagyon fontos szempont, hogy az megbízható forrásból történjen, de emellett mindenképp célszerű egy pillantást vetni a kötegelt vagy esetleg becsomagolt oltványokra (10 x-es nagyítású nagyítóval jól láthatóak az elszíneződött kéregrészen a termőtestek). A szaporítóanyag esetében nagyon gyakran tapasztalható a gombafertőzés az oltás helyén, amely vélhetően az oltás nem megfelelő higiéniai körülményeinek következménye.

A zivataros környezetben vagy anélkül érkező gyakori esők fokozott odafigyelésre sarkallnak bennünket, tekintve, hogy a gombás és baktériumos betegségek számára a párás, csapadékos időjárási körülmények kedveznek. A felmelegedés és az érkező esők hatására lerövidül a betegségek fertőzési ciklusa, amely rövidebb permetezési fordulót indokol. A növényvédelmi előrejelzésnek nagyon nagy szerepe van, legyen szó akár a kórokozók, akár a kártevők előrejelzéséről, mert a célzott, okszerű védekezéssel időt és pénz is megtakaríthatunk. A megfelelő mennyiségű és minőségű termés előállításához szakszerűen átgondolt növényvédelmi technológia is szükséges, amelynek tervezése az évről évre növekvő hatóanyag-kivonások miatt nem kis feladat. Több fungicid és inszekticid esetében tapasztalható, hogy az engedélyezett készítmények ugyanabba a hatóanyagcsoportba tartoznak, ezért a különböző hatáshelyű, hatásmechanizmusú anyagok megfelelő kombinálása alapvető fontosságú az optimális hatáskifejtéshez.

Vizsgálatok szerint a 4-5%-os oldatban, közvetlen betakarítás után a fákra kipermetezett karbamid a vegetációs nyugalom idején zavarja pl. az almafa varasodás termőtestjeinek, a pszeudotéciumoknak a képződését, ezen kívül csökkenti a csíraképes ivaros spórák (aszkospórák) számát. Hatására a szokásosnál hamarabb következik be a lombhullás, így a N már nem tud a fás részekbe bekerülni. Előnye még, hogy a permetezett leveleken a varasodás gomba antagonistái, különböző lebontó baktériumok is felszaporodnak, melyek a megnövekedett mikrobiológiai tevékenység következtében gyorsabban lebontják a lombot. A legnagyobb hatékonyság egy őszi (4-5%-os) és egy tavaszi (2%) karbamidos kezeléstől várható, mert a tavaszi kezeléssel az esetlegesen fennmaradt termőtestekből szóródó aszkospórák életképességét is befolyásolhatjuk közvetlen a fertőzési időszak előtt. Kívánatos lenne, a vegetációs időszakban valamint a betakarítás után, a nyugalmi időszakban a fertőzött beteg növényrészek (hajtások, ágak - pl. tűzelhalás, fás betegségek; gyümölcsmúmiák - monilia) eltávolítása. Ezzel nagyban hozzájárulnánk az őszi és/vagy tavaszi nyugalmi időszakban végzett lemosó permetezések hatékonyságának növeléséhez.

A cikk szerzője: Tüh Annamária

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?