Mivel kevesen termelik e fajokat így jóval kevesebb kórokozójuk és kártevőjük van, mint a nagy mennyiségben és monokultúrában termelt társaiknak. Az, hogy egy zöldségnövény a „különleges” kategóriában ragadt, azaz nem terjedt el, az nem jelenti azt, hogy ne lenne értékes, csak épp nem tudott kilépni a kiskertekből. Ennek legtöbbször nagyon egyszerű okai vannak, de ezeknek a táplálkozási értékükhöz semmi köze. Kertészeti üzemi termesztésbe ugyanis csak azok a fajok kerülnek be, melyeket gazdaságosan lehet termelni. Ehhez az kell, hogy az adott növény egyszerűen termeszthető legyen, nagy termésátlagot produkáljon, gépesíthető legyen a termesztéstechnológia, minél kevesebb kézi munkát igényeljen, lehetőleg féléretten szedhető, jól szállítható és sokáig pulton tartható legyen. Attól, hogy ezeknek a kitételeknek egy zöldség nem felel meg, attól még remek konyhakerti termesztésre alkalmas faj válhat belőle.
Eperspenót (Blitum capitatum)
Ez egy gyümölcs és zöldség egyben - további fő különlegessége, de még dísznövénynek is beillik. A nagyobb áruházak vetőmagkínálatában könnyen hozzájuthatunk. Észak-Amerikában és Afrikában sokfelé vadon nő, és az utóbbi időben egyre inkább felhasználják az emberi táplálkozásban már Nyugat-Európában is. Ennek a közel egy méter magasra is megnövő növénynek az eperhez és a spenóthoz nincs köze (ám mégis jól sikerült a magyar névválasztás, mert felhasználásban, kinézetben hasonlóság figyelhető meg). A libatopfélék családjába tartozik, tehát a céklának közelebbi rokona, mint a magyar nevében szereplő spenótnak és epernek.
Egyéves növény, a termésén kívül a levele is fogyasztható. Nálunk is könnyne termeszthető, dísznövénynek is ültethető. Igazi multifunkciós növény, melyet áprilisban, vagy májusban vessünk el. Csírázása vontatott és kezdeti növekedése is lassú, ám a nyári melegben jól öntözött körülmények között egyszer csak begyorsul a fejlődése. A félárnyékba ültetett növények nem fejlődnek jól, teljes napsütésben lévő helyet igényelnek. Levele folyamatosan szedhető, az első termések pedig július közepe után kezdenek pirosodni a levélnyelek tövében. A bogyók átmérője nem éri el az egy centimétert, és egy növényen 20-30 db termés fejlődik. Ez a növény jól újra veti magát, így ha egyszer betelepítettük kertünkbe, sokáig élvezhetjük látványát, ízét.
Földicseresznye (Physalis edulis)
Az Andokban honos növényfaj a hittérítők és felfedezők hozták Dél-Amerikából Európába. Gyümölcséért napjainkban már világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon, a felmelegedő klíma miatt már nálunk is jól terem. Fagyérzékeny, a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Mindenütt termeszthető, ahol a paradicsom is. Magról szaporítjuk, tenyészideje hosszú, 3-4 hónap. Egy növény háromszáznál is több lampionos bogyót hozhat. 10 fokon teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a korábbi virágzásából kialakult gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, az érés idején azonban kevés vizet kíván. Vitaminokban gazdag bogyóit a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen eszik vagy befőttnek, lekvárnak, zselének, csatninak dolgozzák fel, illetve italokba teszik. Pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, cukorral vagy mézzel párolva pedig ízletes desszert, de csokiba mártva is érdemes megkóstolni.
Lehet palántaneveléssel szaporítani, ám elég könnyen megnyurgulnak a palántái, ezért sokszor hatékonyabb a szabadföldbe történő, állandó helyre való vetése. Ezt április végétől május végéig bármikorra időzíthetjük. A lényeg, hogy a magokat ne takarjuk földdel, inkább csak kicsit nyomkodjuk be a laza talajba. Csírázásáig maradjon nedves a földje. Vannak magasabb termetű, nagyobb bogyójú, és alacsonyabb, szinte talajtakaró változatai is. Ha nem visszük majd be teleltetni télire a növényt, akkor hagyjunk rajta pár gyümölcsöt, mert elszórja a magjait, és következő évben újra kikel. Ilyen formán átévelő, azaz egynyári, de ugyanott következő évben magról újraveti magát.
Okra (Abelmoschus esculentus)
Az okra másik neve bámia. Ez egy melegkedvelő zöldségnövény, a mályvafélék családjából. Tavasszal érdemes palántát nevelni, majd május végén ezt kiültetni. A fiatal, pár napos tokterméseket fogyasztjuk, amíg azoknak a fala el nem kezd fásodni. Nyersen nem ehető, de kiváló savanyúság, ragu, sült zöldség készül belőle. Vannak zöld, de bordó termésű változatai is
Szarvas útifű (Plantago coronopus)
Gyors növekedésű, kellemes ízű, igénytelen salátanövény, leveleit egész évben gyűjthetjük. Magját elszórva őszre újabb generáció is fejlődik. A gyógynövényként is ismert széles-, és keskeny levelű útifüvek közeli rokona, de ennek levelei sokkal puhábbak - emiatt lett belőle zöldségnövény.
Egérdinnye (Melothria scabra)
Mexikói datolyauborkának is nevezik mérete és formája miatt. Egy-másfél métert nem meghaladó, vékony hajtású kúszónövény. Egres méretű termése önmagában is tetszetős, savanykás uborka ízű csemege, de savanyúságnak, salátának is elkészíthető.
Banánuborka (Cucumis flexuosus)
A banánuborkák termése 40-70 cm hosszú, mélyen barázdás, zöldessárga. Nevét enyhén görbült banánszerű alakjáról kapta. Az érett termések íze a sárgadinnyéhez hasonló, ezért dinnyeuborkának is nevezik. Zöld termései pedig uborkaként fogyaszthatók. Termesztése és felhasználási módja az uborkáéhoz hasonló.
Kolbásztök (Lagenaria siceraria)
A kolbásztök egyre népszerűbb hazánkban is és nem csak meglepő látványú termése miatt. A termés akár 1-1,5 méter hosszú is lehet, csőszerű, egyenletes vastagságú. Ha levágunk egy darabot a zsenge termésből, akkor a sebzés helye gyorsan gyógyul, és a termés ezután is tovább növekszik. Így tényleg mindig, frissen szedhető.
