A NÉBIH Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR) fejlesztésének köszönhetően lehetővé vált a támogatási jogcímeknek megfelelően specifikált egyedek listájának letöltése. A leszűrhető listákkal egyszerűbbé vált az április elejétől benyújtható támogatási kérelmek feltöltése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) egységes kérelemkezelő felületén.
Melasz: a cukorgyártás során keletkező végszörp használati értékét több mint 43%-os cukortartalma adja. Takarmányozásban való széles körű felhasználását nehéz kezelhetősége, valamint cukortartalmának bizonytalan meghatározása nehezítheti.
Baranyában simogatják a teheneket Ha simogatjuk a jószágot, a gondozást meghálálja – mondta a Kelet-Mecsek Kft. ügyvezetője, Mándy Lóránd a pécsváradi telephelyen rendezett szakmai találkozón, március közepén. Fontos a tejelő tehén genetikája, a jó tartási körülmény, a precíz és gondos takarmányozás – tette hozzá Szegszárdy Imre, a Vitafort Zrt. értékesítési igazgatója. A fentieket nem vitatták a gazdák, ellenben volt okuk aggodalomra, mert hónapok óta csökken a tej felvásárlói ára, itthon és a nagyvilágban egyaránt.
Az ellés körüli időszak takarmányozási, telepirányítási és egyéb tényezői (pl. állategészségügy, tartás stb.) jelentős hatással vannak a tejelő tehenészetek gazdaságossági mutatóira. A témával, és annak számszerűsíthető veszteségeivel (pl. tejcsökkenés, elhullás, állatgyógyászati költségek növekedése, laborvizsgálatok stb.) a hazai és a nemzetközi szakirodalom széles körű információkat szolgáltat/szolgáltatott az elmúlt időszakban. A tehenek drencselése (angolul: drenching), azaz vízzel és táplálóanyagokkal (elsősorban gyorsan hasznosuló szénhidrát forrásokkal) történő „önkéntes” és/vagy „kényszer” itatása nem új keletű eljárás. A fejlett szarvasmarha tartással rendelkező országokban az ellés körüli időszakban itatott 10–30 liter langyos víz kiegészítve ásványi anyagokkal és egyéb komponensekkel már 50–60 évvel ezelőtt is elősegítette a tehenek „gyors regenerálódását”, és a takarmányfelvétel fokozását.
Az európai tejtermelés várhatóan 1,5%-kal nõni fog körülbelül 154 millió tonnára 2012-ben és 2013-ra további 0,7%-kal, a szántóföldi növények, a hús és tejtermékek piacára vonatkozó „Rövid Távú Kilátások” címû tanulmány szerint, tette közzé az Európai Bizottság.
Számtalan szilázst és TMR-t vizsgáltunk meg a 2012-es évben és azt tapasztaltuk, hogy bármilyen toxinszegénynek is számított a tavalyi év, nagyon sokszor találkozunk magas toxinszintekkel a tejelõ tehenek takarmányában. Nem ritka, hogy 1000 ppb feletti DON-értékeket mérünk a kukoricaszilázsban.
Az elõzõ részekben felvázolt létszámú és fajtaösszetételû ellenõrzött tehénállomány és tulajdonosainak aránya, meglehetõsen furcsa, szinte egyedi szerkezetet mutat. Az összes tulajdonos mintegy 3–5%-a bírja a tehénállomány 72–75%-át, és ezek az állatok termelik meg a Magyarországon elõállított tehéntej 83–85%-át.
Minden, a tõgyegészségüggyel foglalkozó cikk azzal kezdõdik – nem ok nélkül –, hogy a tõgygyulladás a szarvasmarha-tenyésztés legnagyobb gazdasági károkat okozó, sok okra-tényezõre visszavezethetõ megbetegedése.
Kémiai szóhasználat szerint azt az oldatot hívjuk kiegyenlítõ- vagy pufferoldatnak, amely egy adott közeg kémhatását, pH-ját állandó értéken tartja, kiegyenlíti savas vagy bázikus irányba.
A szárazonállás alatti takarmányozás a nagy tejtermelésû tehén takarmányozásának az alapja, mert alapvetõen befolyásolja, hogy a tehén közvetlen az ellés után, a termelésbe lendülés idõszakában milyen étvágyú lesz, képes lesz-e felvenni a tejtermelés hirtelen növekvõ tápanyagigényének megfelelõ mennyiségû takarmányt, azaz sikerül-e a nagy tejtermelés energiaigényét kielégíteni.
A szárazonálló tehenek takarmányozása mindig idõszerû kérdés a tejelõ tehenek takarmányozásának tárgyalásakor.
Korábbi cikkeinkben már beszámoltunk arról, hogy komplex vizsgálatokat végeztünk két, ezer férõhelyes tehenészeti telepen. Az egyik ezres tehenészet, kötött tömbös rendszerû telep, a fejési rendszer tejvezetékes, a másik ezres tehenészet, pihenõbokszos, kötetlen tartástechnológiájú, halszálkás fejõházzal üzemelõ telep volt.
A tejtermelõ tehenek termelése, takarmányfelvétele, élõsúlya, energia- és fehérjemérlege egyaránt változik a laktáció idõszakában. Ellés után a termelés hirtelen nõ, ugyanakkor a tehenek takarmányfelvétele ezt csak lényegesen késõbb követi. A csúcstermelést a tehenek az ellés utáni 4-8. hét között érik el, míg a takarmányfelvétel csúcsa az ellés után, a 10-14. héten várható.
Hazai feltételeink között a húsmarha tartás csak akkor lehet gazdaságos, ha egyszerû és olcsó tartási, takarmányozási megoldásokat választunk. A legeltetési idényt olyan hosszúra kell nyújtani, amennyire lehetséges. A legelõn tartás nemcsak a legolcsóbb takarmányozási módszer, de ez a legolcsóbb és egyben a legjobb tartási módszer is. A gulyának lehetõség szerint télen-nyáron a nap 24 órájában a legelõn kell tartózkodni.
1. A fejõberendezésekkel szemben támasztott követelmények Könnyen belátható hogy a régebbi típusú, korszerûtlen vagy részben korszerûtlen fejõberendezésekkel, amelyek a kettõs hasznosítású (illetve kis tejhozamú) állományok igényeit kielégítetik, a nagy tejhozamú-, jól fejhetõ állományok, csak a fejési-, és a tejminõség jelentõs romlása mellett fejhetõk. Az utóbbi években érvényes-, illetve az évek óta szigorodó tejminõsítés, a fejõberendezésekkel kapcsolatos igények közül, a következõket tették elsõdlegessé, hangsúlyossá:
1. Alapvetõ részegységek A fejõberendezés olyan gépcsoport, amely önmagában, vagy külsõ áramforrásra kapcsolva a tehenek fejésére alkalmas. Alapvetõ szerkezeti egységük: fejõkészülék(ek), vákuumszolgáltat gépcsoport, annak vezetékei és szerelvényei.
1. Bevezetés Az Európai Unióhoz való csatlakozás és az Uniós támogatási rendszer fokozatos átvétele a hazai szarvasmarhatartókat új kihívás elé állítja. Az Európai Unióban a tejtermelés közvetlen támogatásban nem részesül, a tejtermelõk a kvótában rögzített tejmennyiséget garantált és hosszú távra elõre ismert áron értékesíthetik. A jövedelmezõség kulcsa a minõség és költséghatékony gazdálkodás. A minõségi elõírások a magyarországi „Extra” kategóriába tartozó tej felvásárlását és forgalomba hozatalát engedélyezik, de e téren további szigorítások várhatóak. A tejár jelenleg mintegy 10 %-kal haladja meg a hazait, és csökkenõ tendenciájú. Emiatt a csatlakozást követõen tejár-emelkedésre nem számíthatunk. A tejtermelõ gazdák csak tökéletes minõségû és nem túl drágán elõállított tejjel lehetnek sikeresek.
A tejtermelés és a végtag felépítése között negatív kapcsolat van. A termelés növekedésével enyhén növekszik a sántasági esetek előfordulása, tehát a növekvő termelés mellett gyengül a láb és lábvégek szerkezete, ellenálló képessége. Ez azt jelenti, hogy a nagy termelésű tehenek között gyakoribb a mozgászavar és egyben azt is tapasztaljuk, hogy azok a tehenek, melyek kevesebb tejet adnak, nem is sántítanak annyit. Erre a kapcsolatra Lyons és mtsai. (1991) 0,48, Groen és mtsai. (1994) 0,26 erősségű összefüggést találtak. Különösen érvényes ez a laminitisz esetszám növekedésére. A lábvégek kívánatos értékmérõ tulajdonságai a tehenek elsõ laktációjában általában kis mértékû, negatív genetikai kapcsolatban vannak a tejtermeléssel (Foster és mtsai., 1989, Short és mtsa., 1992; Groen és mtsai., 1994). A magas tejtermelésre szelektált tehéncsaládok sántaságának kezelési költsége 20%-kal is megnövekedhet (Jones és mtsai., 1994). A nagy tejtermelés és a lábvégbetegségek miatti selejtezés között 0,20-0,27 erősségű genetikai kapcsolatot találtak Uribe és mtsai., (1995).
A tehenek ketosisa az ellés után gyakori, energiahiány miatt kialakuló, vércukorszint-csökkenéssel (hypoglykaemiával) és a ketonanyagok vérben, vizeletben, tejben való felhalmozódásával (ketonaemia, ketonuria, ketolactia) járó, általában produkciós betegség. Fõleg bõtejelõ, többször ellett tehenek kórképe.
Dr. Peter Gerstädt (Sano takarmányozási szakértõ) A nyereséges termeléshez vezetõ út az erõsödõ piaci verseny következtében egyre nehezebb. Ebben a helyzetben a tehéntartó gazdáknak a jelenlegi és jövõbeli gazdaságos termelés érdekében világos célokat kell megfogalmazniuk, melyek a következõk: - egészséges állatok, - magas termelési szint, - kiváló minõségû tej (magas zsír és fehérje %), - könnyû fejhetõség, egészséges tõgy, - hosszú hasznos élettartam.
Ha a tehenek nem ehetnek szabadon képességük szerint, akkor nem termelnek képességüknek megfelelõ mértékben tejet sem. A jászol kialakítása befolyásolja a tehenek takarmányfogyasztását és tejtermelését is. A jászol megfelelõ kialakításával az a cél, hogy a takarmányfogyasztás helye a legkényelmesebb, legtermészetszerûbb legyen az állat számára. A megfigyelések azt mutatják, hogy a tehenek minél többet esznek, annál kevesebb takarmányt pocsékolnak, ezzel együtt több nyálat termelnek abban az esetben, ha az evési testhelyzetük hasonló a legelési testhelyzethez.
Újra megrendezésre kerül az agráripari innovációkat bemutató Agrártájoló Mosonmagyaróváron!
