Hírek > Gazdaság 2023.11.22.
Kétmillió faj van a kihalás szélén

Olyan mértékben tűnik el a Földről a biológiai sokszínűség, amire a történelemben még nem volt példa. Ennek okozója egyértelműen az ember.
Olyan mértékben tűnik el a Földről a biológiai sokszínűség, amire a történelemben még nem volt példa. Ennek okozója egyértelműen az ember.
A hasznos pókok jelentős visszaszorulására hívják fel a figyelmet az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói legújabb vizsgálatuk alapján.
Az utóbbi húsz évben a fecskék fele eltűnt Magyarországról. A tavasz kiemelt fecskevédelmi időszak, amiben a lakosságnak és az önkormányzatoknak óriási szerepe és felelőssége van.
Eddig is volt rovarszármazék több élelmiszerben, ezek eladását továbbra sem szigorítja a kormány.
Elriasztó a nevük és a külsejük, mégis van valami közös tulajdonságuk, ami alkalmassá teszi őket, hogy a Magyar Rovartani Társaság év rovara jelöltjei lehessenek.
Inváziós szipókás rovarfajok elterjedésének és károkozásának felmérésében kéri a lakosság segítségét az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete (ATK NÖVI).
Szakértők szerint az évszázad közepére nem lesz több hal a tengerekben. Hogy miért? Azt valószínűleg sokan tudják, hogy tányérunkra egyre többször kerül hal, az azonban kevésbé ismert, hogy az óceánokból származó fogás harmadát tápként, hallisztként használják fel.
Legyen szó a medúzáról, ehető rovarokról, mesterséges húsról, vagy új technológiákról, mesterséges intelligencia, nanotechnológia – a jövő izgalmas lehetőségeket tartogat az emberiség táplálására.
A repcetáblákban kihelyezett sárgatálakban egyre több bunkós csápú, szárnyfedőjén sárga foltokat viselő, viszonylag nagyméretű, 4–6 mm testhosszúságú bogarat találtunk, amely amerikai fénybogárnak, Glischrochilus quadrisignatus (Say, 1835) bizonyult
Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség, a globalizáció egyaránt arra sarkallja az emberiséget, hogy szinte mindenütt keressék a fenntartható és alternatív élelmiszertermelési és fogyasztási megoldásokat, ezek azonban komplex megközelítést és alapos vizsgálatot igényelnek – mondta az agrárminiszter február első felében a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalban (Nébih).
2014 jó éve volt a repcetermesztőknek, és bár az enyhe tél kedvezett mind a kórokozóknak, mind a kártevőknek, a termésátlagoknak köszönhetően még a szükséges többszöri növényvédelmi beavatkozás ellenére is messze rentábilis maradt a repce termesztése.
A kétszárnyúak közé tartozó legyek zömök, vaskos felépítésű, rövid csápú rovarok. Életmódjukból adódóan, gyűjtőnéven vizitoroknak is szokás őket nevezni (pl. a házi légy). Vannak olyan fajok is, amelyek szintén az ember közelében élnek, de a házi légytől eltérő életmódot folytatnak, őket gyűjtőnéven szinantróp legyeknek nevezzük (pl.: közönséges húslégy, kék dongólégy, csillárlégy, közönséges muslica). Az erősen páncélozott testű bogarakkal szemben kültakarójuk viszonylag gyengébb, kitinjük sokkal vékonyabb. Csak egy pár, azaz két szárnyuk van, a hátulsó pár szárnyuk teljesen visszafejlődött és kis bunkóban végződő nyeles képletté, ún. billérré alakult. Ennek ellenére a kétszárnyúak (Dipterák), így a legyek is igen jól repülnek. A fej viszonylag nagy, szabadon mozgatható, és a torral vékony, rövid, nyakszerű szakasz köti össze. A fej oldalnézetben négyszögletes, vagy kerekded, a szívó szájszerv lefelé irányul. Az összetett szemek igen jól fejlettek, sokszor csaknem az egész fejet a két nagy összetett szem foglalja el, melyek mellett három pontszem is található. A csápok igen változatos megjelenésűek és fejlettségűek, elsősorban mechanikai ingerek felfogására szolgálnak. A legyek mindhárom lábpárján a karom között rendszerint tapadókorong is található, amelyek segítségével a sima felületeken is képesek járni.
Az elmúlt évek során egyre jobban beszûkült vetésforgóban az õszi káposztarepce kiemelt figyelmet érdemel. Nemcsak azért mert a leghosszabb ideig „van kint” az ég alatt, hanem mert az ipari növények közül a repcének van a legtöbb rovarkártevõje. Mind az õszi, mind a tavaszi rovarkártétel helyrehozhatatlan veszteséget tud okozni.
Áttekintés az elmúlt szezon kártételi sajátosságairól
Már évtizedek óta jól ismertek a rovarok körében is az azonos fajhoz tartozó egyedek közötti vegyi kommunikációt közvetítõ, kis mennyiségben is jellegzetes viselkedési választ kiváltó anyagok, a feromonok. Ezek közül is különösképp sokat tudunk az ivarok egymásra találását és az azt követõ párzást elõsegítõ ún. szexferomonokról. A lepkék rajzása, szaporodása idõszakában a nõstények által a szabadba juttatott, általában nagy illékonyságú ivari csalogató anyagok viszonylag nagy távolságról is a kibocsátás helyéhez vonzzák a hím egyedeket. Sikerült megoldani, hogy az egyes fajokra jellemzõ, rendszerint nagyon fajspecifikus, ma már szintetikus úton is elõállítható szexferomonokat speciális rovarcsapdákban alkalmazva a növényvédelmi gyakorlatban is hasznosítsuk. Ezeket a csapdákat elsõsorban az egyes károsítók gyümölcsösünkben, kertünkben való elõfordulásának kimutatására, az imágók megjelenésének, valamint rajzásmenetének figyelemmel kísérésére használhatjuk fel. A tapasztalt egyedszámok alapján - bizonyos megszorításokkal - a várható károsítás mértékét is elõre lehet jelezni.
A biológiai invázió háttere Az intenzív, kontinensen belüli és kontinensek közötti kereskedelem jelentősen növeli a károsítók behurcolásának valószínűségét. Erre rátesz egy lapáttal a globális klímaváltozás, ami növeli a behurcolt fajok megtelepedésének, terjeszkedésének esélyeit. Az inváziók ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt jelentős hatásúak lehetnek.
A fenntarthatóság napjainkban egyre hangsúlyosabb kérdés az élelmiszer-termelésben is. Az OECD előrejelzése szerint 30 éven belül 9 milliárd ember élelmezését kell megoldani, csökkenő földterületek és erősebb klímavédelmi intézkedések mellett.