A NAK határozott véleménye, hogy az agrárerdészet népszerűsége, a hazai, már sikeres gazdaságok bemutatásával is előre vihető. Ezért a köztestület szakértői úgy gondolták, hogy érdemes személyesen is megismerni a gazdálkodók munkásságát.

Kulcsár Balázs és felesége, Zorkóczy Andrea családi gazdaságukban elsősorban biogyümölcsök és fűszernövények termesztésével és azok kézműves termékké való feldolgozásával foglalkoznak. Munkájukban a permakultúra elvei az irányadók. Ez azt jelenti, hogy az emberi környezetet és a mezőgazdasági rendszereket olyan elven alakítják ki, amely gyakorlatilag lemásolja a természetben található, önmagukat fenntartó rendszereket. Tehát ez tulajdonképpen egy olyan multifunkcionális agrárerdészeti ökogazdaság, amelyben az agrárerdészet, permakultúra és a biogazdaság kombináltan jelenik meg.

A házaspár a 2000-es évek első felében döntött úgy, hogy felhagynak a városi élettel és megvásárolnak egy területet, ahol önállóan gazdálkodhatnak: létrehozhatnak egy családi biogazdaságot. Így találtak rá a Vértesacsa határában lévő 12 hektár nagyságú (akkor még) szántó művelési ágban lévő ingatlanra, amit aztán 2005-ben megvettek és sok munkával kialakították saját komplex, multifunkcionális ökogazdaságukat, a Valaha- tanyát. Természetesen a már meglévő gazdasági és műszaki szaktudásuk (Kulcsár Balázs gépészmérnök, felesége, Andrea pedig élelmiszermérnök, illetve pénzügyi területen is jártas) is nagy segítség volt, de amikor belevágtak, még nagyon kevés információ állt rendelkezésre az agrárerdészetről, így a gyakorlati megoldások többsége saját kútfőből származik.  Aztán idővel, 2012-ben a helyszínre költöztek, hiszen ekkorra sikerült felépíteni egy nagyon tetszetős vályogházat, és a hozzá tartozó egyéb gazdasági épületeket is.

A tanya meglátogatásakor – a kísérő Honfy Veronika, a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet témában jártas kutató munkatársa volt –  a gazda már az  elején elmondta, hogy a gazdaság kialakításában az jelentette az egyik legnagyobb nehézséget, hogy a megvásárolt ingatlanon korábban 40 évig nagytáblás mezőgazdasági növénytermesztés folyt, a tanya környékén pedig jelenleg is ilyen módon gazdálkodnak. De jellemzőek a területen a talajhibás részek így előfordul az is, hogy az egymás mellett lévő fák közül az egyik gyönyörűen fejlődik, a másik pedig sínylődik. A talaj egyébként enyhén lúgos, 7,6 pH értékű löszös, a talajvizsgálat szerint alapvetően öntés réti talaj. Kiváltképpen ez utóbbi az alsó részeken jellemző, hiszen a gazdaság egy domboldalon helyezkedik el, legmagasabb pontja 220 méteren van.

A Valaha Tanyán több rendszert is fenntartanak. A területet telepített gyümölcsös uralja, de emellett állattartással (kecske, szarvasmarha, ló, szamár, baromfi) valamint zöldség- és fűszertermeléssel is foglalkoznak. A gazdaságon belül telepített fás legelő és a takarmánytermő területek, továbbá vegyes fajösszetételű és hasznosítású fenyves is van.

A tanulmányút – vagyis a terület bejárása - során először a gyümölcsös ültetvény volt az úti cél, ahol a fákat 6-szor 5 méteres sor- és tőtávolságra vannak telepítették. A vendéglátó elmondta: kizárólag régi, magyar nemesítésű gyümölcsfajtákat alkalmaz az ültetvény, a gyümölcsfák kiválasztásában az érdi és a ceglédi kutatóközpont volt segítségükre, és adott szakmai tanácsokat A terület legtávolabbi két hektár nagyságú részén 6 méter sortávolságú vegyes vadgyümölcsös található. Benne a fekete bodza, a törökmogyoró, feketedió, sajmeggy, madárberkenye, vadalma, vadkörte mellett például 9 vadrózsa fajta is van.

Útközben a gazda megmutatta a vegyes összetételű kis fenyves foltot is, ahol ezüstfenyő, jegenyefenyő, konkolor fenyő, feketefenyő, vörösfenyő, erdei fenyő,  lucfenyő, és selyemfenyő is helyett kapott. Az utóbbit azért ültették, mert erős talajsavanyító hatása miatt kedvezőbb körülményeket teremt a többi fenyőfaj fejlődéséhez, ráadásul sűrű tűleveleinek árnyékoló hatása miatt jobb a mikroklíma is. A fákat derékmagasságig fel szokták tisztítani, az így keletkezett apríték pedig szintén a talajjavítást és a talajsavanyítást szolgálja. Vannak karácsonyfa termesztés miatt elültetett egyedek is, de a fenyők közt gombatermelés is folyik (fenyő tinóru, fenyőrizike). Sót – mondta Kulcsár Balázs -, a  rügy és zöld toboz aromaanyagként kerül a szörpökbe. mindemellett vannak méhkaptárakat is a gazdaság „állományában”, amihez csak a helyet biztosítanak, a gyümölcsfák beporzásáért cserébe.

A gyümölcsösön át a telek szélére lehet eljutni, ahol a határ mentén fás sáv húzódik, aminek a létesítése gyakorlatilag a gazdaság kialakításának egyik első lépése volt. Nem véletlen, hiszen védelmet nyújt például a szél ellen, az akác pedig - amely uralkodó fafaj a sávban - mintegy indikátorként szolgál, elsárguló leveleivel jelezve, hogy a szomszédos földekről esetleg a vegyszer került a területre. Ebbe a védőövezetként funkcionáló fasorba erdőtelepítésből megmaradt csemeték is elültetésre kerültek: kocsányos tölgy, bükk, gyertyán, virágos kőris, kislevelű hárs, mezei juhar.

A fás sáv teljes mértékben biztosítja a család téli tüzelőjét, a faanyag 90 százaléka fejelésből, 10 százaléka pedig a zöldmetszés hulladékából származik. Az utóbbiból, és az esetleges szélkárból keletkező faanyag egy része kiegészítő takarmányként hasznosul. Teljes faegyed eltávolítása sohasem történik, a gazda úgynevezett fejelést (törzs három méter magasságban történő visszavágása) alkalmaz, de csak minden második fánál 4 évente rotációban, hogy a sáv védő funkciója továbbra is megmaradjon.

A korona visszametszésével a fák fokozott növekedésre vannak késztetve, ráadásul a gyökérsarjak fejlesztése is intenzívebbé válik, így magától besűrűsödik a védősáv. Persze azt nem engedik, hogy az akác sarj elterjedjen, folyamatosan kordában tartják, kaszálással, sarj leveréssel. A főleg bodzából és orgonából álló cserjeszint jelenlétével már egy többszintű „állomány” jött létre, ami azon kívül, hogy növeli a biodiverzitást, a védelmet is fokozza.

Visszafelé haladva, a szántó parcellák felé vezet az út, ahol az állatok számára zabot is termeszt a gazda, amit viaszérésben kaszálva, majd bálázva tárol télire. Ezt a nyári betakarítás után talajművelő retekkel és takarmányrepcével, majd következő év tavaszán zöldtakarmány keverékkel felülvetette. Miután az őszi vetés megtörtént, a következő év januárjában (!) kalászoló zab betakarítására kerülhetett sor, ami frissen az állatok elé került. De az is előfordul, hogy fagyottan bálázzák be, ami még így hetekig friss takarmányt biztosíthat.

A takarmánytermesztés egyébként a gyümölcsösök sorközeiben is folyik – tájékoztat a gazdálkodó. A vegyes fajok miatt trágyázás nélkül, azonos betakarító technológia mellett még kedvezőtlenebb termőhelyen is fajgazdagabb, jobban záródott, és ennek eredményeként magasabb hozamú a takarmánynövény-kultúra, mint egy fajtaazonos állományban. Olyan magkeverékeket célszerű kiválasztani, ami azokat a fajokat is tartalmazza, amelyek a tej ízét is kellemessé teszik. Ha a takarmány-parcellák elfáradnak, mert a folyamatos kaszálás miatt nincs magképződés és természetes megfiatalodás, elértéktelenedik a takarmány, akkor a parcellát feltörik, betrágyázzák, majd újravetik. Ezt a fiatalítást  6-8 évente szükséges elvégezni.

az állatok karámjánál készül egy tűzi-víztározóként funkcionáló tó, aminek egyik partját kosárkötő fűzzel ültették be, a későbbi felhasználásának reményében.  Emellett van még itt egy kis mesterségesen létrehozott domb is, ami egy speciális mikroklíma létrehozására tett kísérlet. Oldalában többek közt fügét, pekándiót és pisztáciát telepítettek, valamint a domb napnak kitett domboldalra mediterrán fűszernövényeket ültettek. 

A gazdát és a látogatókat bőgéssel fogadja Jázmin, az egyik tehén, fajtáját tekintve kárpáti borzderes szarvasmarha, az állat hallhatólag, láthatólag – a vendéglátó elmondása szerint is - bikának képzeli magát. A karámban található többi marha, kecske, ló és szamár, már megszokhatta, mert ügyet sem vetettek a lármára. A baromfiudvarban tyúkok és indiai futókacsák kaptak helyet, a liba csapat épp szabadon volt, az épületek között található füves területen táplálkoztak.

A karámok mellett egy fás legelőt is kialakítottak, mert a gyümölcsösökben nem lehet mindig legeltetni, csak megfelelő időszakokban, szektorokra osztva és csak kiskérődzőkkel. Visszatérve a gyümölcsös közti takarmánytermesztésre, a legnagyobb, legösszetettebb kört a gyümölcsös és a kérődző állatok alkotják. A gyümölcsfa sorok közé telepített lágyszárúakból létrehozott, folyamatosan takart gyepszőnyeg nemcsak véd az eróziótól és a kiszáradástól, hanem a jelentős pillangós tartalom (lucerna, vöröshere, baltacím, szarvaskerep, fehérhere) miatt nitrogénnal is táplálja a fákat, ezen kívül élőhelyet biztosít a hasznos rovaroknak.

A sorköz kaszáléka már a telepítés évében jövedelmezővé tette az ültetvényt, mivel biztosította az éves zöldtakarmányt és a szénát. A kérődző állatállomány takarmánya kizárólag az ültetvény füvéből és a gyümölcsfeldolgozás hulladékából áll, mert abrakolást nem alkalmaznak. A gazdaság tápanyagának visszapótlására csak az itt keletkezett trágyát használják.

A kecskék kéreghántása ellen a védekezés egyedi védelemmel, törzsvédő hálókkal történik, viszont ennek hátránya, hogy a háló alatt a pocok lerághatja a kérget, hiszen természetes ellensége így nem fér hozzá. A gazdaság munkáját két jól képzett juhászkutya is segíti: egy komondor és egy pumi. Feladatuk, hogy megfelelően mozgásba tartsák a legelő állatokat, így azok nem állnak le a kérget rágcsálni. Emellett természetesen kiemelt feladatuk a ház és a telek őrzése is. A karámoktól nem messze vannak még a levendula, fekete berkenye sorok, vagy éppen a goji bogyó cserjék, ezek a növények szintén fontos részei a rendszernek.

Visszatérve a házhoz a gépparkot is bemutatja a tanya tulajdonosa: traktor, mélylazító, tárcsa, kombinátor, vetőgép, trágyaszóró, frontkasza, rendsodró és bálázó is megtalálható itt, de helyenként a ló is befogásra kerül. Mivel a növénykultúrák elrendezése és kombinálása nem illeszkedik a szokványos mezőgazdasági és kertészeti technológiába, a gépesítés is speciális megoldásokat kíván. Jelenleg a műhelyben egy az ötvenes években készült lovas-vetőgép felhasználásával speciális direktvetőgép készül.

Bónuszként, az idén újra lefóliázott melegházba is bekukkanthatunk, ahol még virágzik a paradicsom, sárgállik a paprika, burjánzik a spenót. Kihagyhatatlan pont a feldolgozás: a lakóépület pincéjében kis feldolgozó üzemet alakítottak ki, ahol szinte folyamatosan, szezontól függően készülnek a különféle szörpök, lekvárok, gyümölcslevek, zöldség krémek. Ezek mindegyik prémium minőségben, kézműves módszerekkel, helyben termesztett alapanyagokból készített termék. A feldolgozóban főként, a feleség, Zorkóczy Andrea végzi a munkát.

A gazda kihangsúlyozza, hogy a fajta választásnál a növények és az állatok esetében egyaránt fontos szempont volt, hogy régi, hagyományos, extenzív fajtákkal dolgozzanak. A feldolgozás során legfontosabb a gyümölcsök beltartalma, valamint a teljes érésben történő feldolgozás. Termékeik receptúráival, valamint a nemes- és a vadgyümölcsök társításával törekednek a minél összetettebb ízvilág elérésére.

Aki még több információt szeretne megtudni erről a jól működő családi biogazdaságról, látogasson el a valahatanya.hu honlapra, illetve keresse fel a Valaha Tanya Facebook odalát – igazít el a NAK összegzése.