A Föld szilárd részének mindössze 11 százaléka termőföld. Az EU átlaga majdnem 30 százalék, hazánkban ez az érték 60 százalék felett van. A termőterületek nagysága csökkenő trendet mutat, ez több különböző okra vezethető vissza: talajpusztulás, talajdegradáció, urbanizáció, közlekedés, valamint az ipari infrastruktúra terjeszkedése. A talajpusztulás szempontjából Kína áll legrosszabbul, ott majdnem hatvanszor olyan gyorsan pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődének. Európában ez az arány tizenhétszeres, Észak-Amerikában tízszeres egy 2010-ben publikált kutatás szerint. A talajerózió hazánkban is komoly probléma, az ország területének csaknem 16 százalékát érinti. Emellett a másik nagy problémánk a  talajsavanyodás, amely termőterületeink akár 10 százalékát is érintheti az MTA Agrárkutató Intézete szerint.

Az ipar és az urbanizáció is kimondottan kedveli a mezőgazdasági területeknek is kiválóan alkalmas sík vidéki területeket – legtöbbször szántókat és gyepterületeket –, ahelyett, hogy olyan, barnamezős területeket használnának, amelyek mezőgazdasági tevékenységre már nem vagy csak korlátozottan alkalmasak.

A termőtalajnak kritikus funkciója a szén-dioxid közvetett megkötése a légkörből, ami a talajban lebomló növények és organizmusok révén lehetséges. Egyes számítások szerint, ha a talajok biológiai értékét növelnénk, akkor akár Kína évi szén-dioxid-emissziójának felét meg tudnánk kötni. Ez a cél a Párizsi klímaegyezménynek is részévé vált a „négyezrelékes” kezdeményezés nyomán, amely révén a mezőgazdaság segítségével akár meg is lehetne állítani a globális felmelegedést, amennyiben mindenki csatlakozna ahhoz.

Az adatalapú, precíziós gazdálkodással is tehetünk a fentebb említett termőtalaj-csökkenés ellen, az eszközberuházásokhoz szükséges finanszírozással kapcsolatban a Takarékbank Agrárcentrum szakértő kollégái állnak rendelkezésükre!

A cikk szerzője: Dózsa Gergely László