2024. május 26. vasárnap Fülöp, Evelin

Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia (x)

Agro Napló
Havi rendszerességgel indított új cikksorozatot az AGRO NAPLÓ. A cél a gazdák tájékoztatása az agrárdigitalizáció, az adatalapú mezőgazdaság kérdéseiről és újdonságairól. Az anyagok elsősorban a gyakorlatban előforduló kihívásokra, változásokra és megoldásokra összpontosítanak, új ismereteket és összefüggéseket bemutatva az olvasóknak.

Támogatók:

Növényvédelem és kijuttatástechnológia

Dr. habil. Milics Gábor, PhD

A helyspecifikus gazdálkodás költség-haszon elemzésénél az egyik leginkább hangsúlyos kérdés a növényvédelem és a kijuttatás-technológia. Ezek a munkaműveletek komoly körültekintést igényelnek, ugyanakkor a legnagyobb odafigyelés mellett sem mindig végezhetők el ideális időben. A talajok jó része még most is belvízzel borított, így azokra egyhamar rámenni nem lehet, a munkát valahogy mégis el kell végezni. A klímaváltozás hatására új technológiai megoldásra kell átállni, esetleg meg kell gondolni, hogy a vetésszerkezetben érdemes-e megtartani egy-egy növényt, vagy a kockázatok minimalizálása érdekében le kell mondani róla. Szakmai alapon kell meghatározni a bemenő adatok gyűjtésének módszerét, hiszen ennek és az információk elemzésének köszönhetően mindegyik gazdaságnak fel kell mérnie, hogy a kijuttatást menedzsmentzóna alapon vett talajállapot-elemzésre, távérzékelt adatokra, hozamtérképekre, vagy ezek valamilyen kombinációjára alapozva végzik. A legaktuálisabb munka hamarosan a kalászosok fejtrágyázása lesz, amit szenzorra alapozottan hazánkban is egyre többen differenciáltan végeznek el, de szó lesz a cikkben az évelő gyomok detektálásáról dróntechnológia segítségével. A dróntechnológia bemutatásánál bővebben kitérünk a drónos permetezés jelenleg látható potenciális szerepére. Technológiaváltás, a menedzsmentzóna létjogosultsága, helyspecifikus növénytáplálás és gyomirtás, drónos monitoring és kijuttatás: ez az interjúcsokor is hasznos lesz a precíziós technológia iránt érdeklődők számára.

Jó olvasást hozzájuk!

Hatékony gazdálkodás Gyöngyöspatán folyékony nitrogén, mikroelemek és differenciálás segítségével

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gyöngyösi campusán oktató, valamint a helyspecifikus és a szántóföldi növénytermesztés fejlődési lehetőségeit kutató adjunktus, Dr. Ambrus Andrea beszélt a gyakorlatban már bevált megoldásokról és lehetőségekről.

Heves megyében, a Mátra lábánál, Gyöngyöspata határában gazdálkodik 1400 hektár bérelt földterületen a Havas92 Növénytermesztő Szövetkezet, ahol külső szakértő Dr. Ambrus Andrea. A társasághoz családi kötődése is van, hiszen a Szövetkezet elnöke, egyben egyik tulajdonosa Ambrus Sándor, Andrea édesapja. A gazdálkodási területről és sajátosságokról, a technológiai irányokról és lehetőségekről évek óta folyamatos eszmecsere folyik közöttük. A precíziós gazdálkodás, mint útirány a közös gondolkodás eredménye, amely bevezetése nagy körültekintéssel és folyamatos elemzés mellett folyik. Vele beszélgettünk a növényvédelemről és a differenciált kijuttatás előnyeiről.

Ahogy Magyarországon általában, a vetésszerkezet sajnos nálunk is leegyszerűsödött – kezdte Andrea. A főbb kultúrákat értékesítési szempontból és az agroökológiai potenciál figyelembevételével határoztuk meg. Az őszi búza, a napraforgó és az őszi káposztarepce az alap nálunk, és vannak olyan évek, amikor árpa is bekerül a ter­mesztett növények közé. Az idei különleges, a környékünkre nagy mennyiségű csapadékot hozó év miatt muszáj cirokkal bevetni egy kisebb területet ott, ahol az őszi búzát a vízzel telített talaj miatt nem lehetett időben elvetni. A gazdaság méretéből adódóan a technológiai elemeket úgy határoztuk meg, hogy valamennyi növénykultúra megfelelő színvonalon, jól gépesített legyen. A nagyobb gépkapacitásokkal a munkacsúcsokat próbáljuk elkerülni, ami nehéz, mert a klímaváltozás hatásait egyre jobban érezzük.

Lerövidül az időtartam, amikor optimális időben lehet elvégezni a műveleteket. A vetés, a betakarítás és a tápanyag-visszapótlás esetében is csökken a munkavégzésre alkalmas napok száma, amelyre a megfelelő technológiával és technológiai kapacitással kell felkészülni. A precíziós gazdálkodás folyamatos bevezetése mellett ez az érv is szól, hiszen ezzel a technológiával a napi munkateljesítmény is növelhető, a gépkapacitások jobban kihasználhatóak. A nagyobb teljesítményű erő- és munkagép alkalmazásának azonban megfelelő színvonalú és gyors szervizhátteret kell biztosítani, mivel a kritikus időszakokban műszaki probléma miatt álló gépek jóval nagyobb kapacitáskiesést jelentenek, mint korábban.

Az őszi vetésű növények esetében a tavaszi robbanásszerű fejlődés a cél, valamennyi technológiai beavatkozás hatékonyabb egyenletes állomány estében. A tavaszi fejtrágyázásnál éppen ezért is váltottak, most már folyékony formában adják ki azt, nem kockáztatva a tavaszi aszályos időszak, vagy a nem időben érkező csapadék lehetőségét. Nagyon lényeges, hogy ez nem egyszeri alkalom, ezután is így lesz – folytatja Andrea. Azért, hogy ezt minél jobban meg lehessen valósítani, folyamatosan gyűjtjük az adatokat. Igyekszünk minden műveletnél segíteni a csapadék- és a talajnedvesség-megőrzést, ezért mulcstechnológiát alkalmazunk. Mivel a változatos domborzati adottságok miatt szoknyarészen történik a gazdálkodás, bármilyen technológiával dolgozunk, vannak olyan táblák, ahol ráfolyik a víz a területre, például a szőlőkről. Ezért nagy jelentőségű a talajművelésnél, hogy ne alakuljanak ki vízzáró rétegek, így a lazítás kiemelt figyelmet kap. Egyrészt azért, hogy a talaj elvezesse, másrészt pedig, hogy tárolja a mélyebb rétegekben a vizet. Ezelőtt 30 évvel például a területeken kukorica volt, de mostanában ki kell hagyni a vetésszerkezetből, mert a növény számára legkritikusabb időszakban nem kapott elegendő csapadékot, így megnövekedett a termelési kockázat.

A tápanyag-visszapótlási rendszer – ezért jó a folyékony nitrogén és a mikroelemek használata

Andrea szerint a műtrágya kijuttatása és az okszerű táp­anyag-visszapótlás során fontos, hogy a növény számára megfelelő mennyiségű tápanyag mindig rendelkezésre álljon. Mivel a szilárd műtrágyában lévő nitrogént nedvesség nélkül nem veszi fel a növény, a csapadékszegény időjárás kockázatainak csökkentésére érdemes volt folyékony formában történő kijuttatásra váltaniuk. Ennek 10–15 hét a hatásspektruma, és a növény vegetációjához igazodik azzal, hogy a talajhő változása alapján fejti ki a hatását. Így sokkal jobban hasznosul a szilárd műtrágyákhoz képest. Őszi búzánál az aktuális tavaszi feladatokat a fejtrágyázással kezdjük február végén, vagy március elején. További előnye, hogy ezzel a technológiával a tavaszi időszak munkacsúcsa csökkenthető, a növény folyamatos tápanyaggal való ellátása mellett. Ahogy rá lehet menni a területre, Stabile NS formájában adjuk ki a folyékony nitrogént a területekre. A kijuttatást 1,5 bar nyomáson végezzük, ez nagyméretű cseppekkel és cseppnehezékkel, alacsony hőmérsékleten ajánlott. Így a lé le tud peregni a levélen, és a gyökéren keresztül felszívódva hasznosulhat. Érdemes figyelni arra, hogy abban az esetben képes perzselni, ha hengerezés után mechanikai sérülések vannak a növényeken, ezeken keresztül bejut a levélfelületbe, és roncsolást okoz.

Kiemelt szerepe van a kalászosokban a zászlóslevél védelmének, mert a termésképződésben ennek van a legnagyobb jelentősége. Ezért áprilisig ki kell juttatni a nitrogént. A hosszú hatásspektrumú retard készítmény a zászlóslevelet nem károsítja. Arra, hogy mikor juttassuk ki a folyékony nitrogént, szaktanácsadást kérünk, és megvitatjuk, ki, mit gondol az időpontról és a csapadékviszonyokról. A folyamat természetesen függ az időjárástól is, de jó eséllyel idén március elején végezzük el. Az egyöntetű állomány azért rendkívül fontos növényegészségügyi szempontból is, mert ennek következtében kevésbé fogékony a betegségekre, könnyebben lehet bármelyik technológiai elemet megvalósítani a művelés során, és egységes érési időt lehet biztosítani.

Ezután kiemelt fontosságú a lombtrágya kiadása, mivel a mikroelem-visszapótlásra is fokozott figyelmet kell fordítani. A hiányuk jelentős terméskiesést okoz, valamint a nem harmonikus tápanyag-visszapótlás a minőségre is negatív hatást gyakorol. Az, hogy a növény mindig megkapja a megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagokat, azért is lényeges, mert ezzel csökkenthető az aszály­érzékenység. Ennek következtében az állomány tovább bírja a szárazságot, erőteljesebben növekedik, javul az ellenálló képessége, és a gyomelnyomó képessége is hamarabb alakul ki. Ezekkel a közvetett hatásokkal költséget lehet megtakarítani. A mikroelemeket tartalmazó lombtrágyákat és a rovarölő szereket együtt adjuk ki, itt a magas nyomás és megfelelő porlasztás a legfontosabb. Lombtrágyaként olyan mikrokomplexet használunk, amiben cink, mangán és réz van. A tápelemek között egymás felvételét elősegítő és gátló hatás egyaránt lehet, a mikroelem visszapótlása ezért is fontos valamennyi kultúra esetében.

A lombtrágya többletköltséget jelent a technológiában, de érdemes bent hagyni, mert a harmonikus tápanyag-visszapótlás biztosítja azt a hozamot, ami az adott fajtában benne van.

A differenciált kijuttatás

A helyspecifikus tápanyag-kijuttatás mellett lehetőség szerint nem szabad elfelejtkezni a tápanyagtérképről sem – folytatta Andrea. Szeretném ezeken a területeken kipróbálni a zóna alapú tápanyag mintavételt, ami talajellenállás-mérés alapján történik, mert heterogén talaj esetében így sokkal pontosabban kijelölhetőek az azonos tulajdonságokkal rendelkező foltok. Pontosabb képet ad a talajokról, így a differenciált tápanyag-kijuttatás még hatékonyabb lehet. Gyöngyöspata környékén nem szabad figyelmen kívül hagyni a lefolyási zónákat sem. A hozzánk hasonlóan változatos domborzaton gazdálkodók pontosan tudják, hogy ugyanaz a mennyiségű csapadék lejtőn, fennsíkon, és a lejtő alján is máshogy hasznosul, ez pedig sokszor magyarázza az eltérő hozamot. Emiatt napi szinten kell mérni a csapadékmennyiséget, a cseppméretet és az intenzitást, a hozamtérképek elemzéséhez ezek nagyon fontos információk.

A drónok használatának is van létjogosultsága, de ugyanúgy, ahogy a távérzékelt felvételeknél, itt is rendkívül fontos, hogy legyen olyan szakember, aki tudja használni a technológiát és képes elemezni a nyers adatokat, amiket a beérkezésük után osztályozni kell. Mivel ez egy külön szakterület, nem minden esetben szerencsés, ha a gazdálkodó végzi a feladatot, mert a nem megfelelő minőségű adatokkal nagyon félre lehet vinni a termelést. Amikor a talajviszonyok miatt nem lehet bemenni a területre, a drónnal kitűnően meg lehet nézni, mit mutat az állomány felülről, a vadkár részleteit is pontosan fel lehet mérni. Nagyon hasznos, hogy folyamatosan felvételeket készítünk, mert a hozam- és a tápanyagtérkép mellé nagy segítség ez a pluszinformáció, ami jelentősen befolyásolhatja a kijuttatott tápanyag mennyiségét.

A fejlesztésekről

A közeljövőben szeretnénk a folyékony műtrágya helyspecifikus kijuttatását permetezővel és szakaszolással megvalósítani. Mindezt úgy, hogy amikor már látjuk az állomány különbségeit, szenzor alapján adnánk ki a tápanyagot. Ezzel ki lehetne küszöbölni a domborzati adottságokból adódó talajnedvességbeli különbségeket. Egy érdekesség, hogy 2020 nyarán hozambecslést végeztünk távérzékeléssel, ennek kiértékelése még folyamatban van. A művelet jelentősége az, hogy bár a kombájn rendszere készít hozamtérképet, de igazán a piaci viszonyok ismeretében lehet eldönteni, hogy érdemes-e a várható hozamot tovább növelni a magasabb profit elérése érdekében. Amikor már nagyjából lehet látni a gabonaárakat, a távérzékeléses hozambecslés felhasználásával eldönthetjük, hogy megéri-e kijuttatni még egy adag műtrágyát, ami még az aratás előtt hasznosul az állományban, és így nagyobb bevételt eredményezhet – mondta Dr. Ambrus Andrea.

Látogassunk el Gyöngyöspatáról Nyugatra, a Mosonmagyaróvár környéki földekre, ahol Dr. Kukorelli Gábor végez gyakorlati kísérleteket. A szakember a kalászosokról, a gyomirtásról, a drónhasználatról és a differenciált kijuttatásról beszélt részletesebben.

Differenciálás, drónok és gyomirtás a kalászosokban

Dr. Kukorelli Gábor a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának mosonmagyaróvári képzési helyén egyetemi adjunktus. Speciális szakterülete a növényvédő szerek kisparcellás kísérleteinek elvégzése, valamint a precíziós növénytermesztési módszerek kutatása. Vele beszélgettünk a differenciált kijuttatás technológiájáról, a drónhasználatról és a növényvédelemről. 

Miért és hogyan érdemes az alapműtrágyázást differenciálni?

Az alapműtrágyázás, tehát a foszfor- és a káliumutánpótlás során a nagyobb területek esetében mindenképpen ajánlott lehet a differenciált kijuttatás, azonban ezt a lehetőséget minden esetben nagyban meghatározzák a terület adottságai. Fontos, hogy a tápanyag-utánpótlást a talajadatokra alapozva végezzük el. A foszfor és a kálium mennyisége alapján általában jól meg lehet határozni a területeken a jól, a közepesen vagy a gyengén ellátott területrészeket, amihez párosulhatnak még egyéb korrekciós tulajdonságok is. Ilyen például a foszforhoz a CaCo3-ellátottság mértéke. Ezeket rácsháló alapján, vagy egyéb módon történő osztás szerinti mintavételezéssel könnyen meg lehet határozni. A differenciált kijuttatás egyik legegyszerűbb módja a talajmintavételre alapozott P és K alapműtrágyázás. Természetesen a technológiához az is hozzá tartozik, hogy a tápelemeket külön menetben kell kijuttatni, ezért a komplex műtrágyák alkalmazása ilyen esetben nem biztos, hogy célravezető.

Milyen tényezők azok, amik alapján az alapműtrágyázást differenciáltan ajánlott elvégezni?

A kijuttatandó műtrágya mennyiségét a talaj foszfor- és káliumtartalma, illetve a tervezett termésszint alapján határozzuk meg. Az egyéb korrekciós tényezőket is szükséges figyelembe venni, ilyen például a CaCo3-tartalom, a beforgatott szármaradvány és az istállótrágya mennyisége. Ezek hatására, ha egy táblán belül más-más értékekkel kalkulálunk, jelentős különbségek lehetnek a kijuttatandó dózisban.

Milyen technológia ajánlott a kalászosoknál a differenciálásra?

Mivel a kalászos gabonaféléknek, különösen a búzának világszerte nagy a jelentősége, ezért a technológiai lehetőségek ezeknél a kultúráknál rendelkezésre állnak. A búzánál jól működik a szenzorra alapozott nitrogén-fejtrágyázás, aminek komoly jelentősége lehet a gyakorlatban, és viszonylag könnyen meg is valósítható. Továbbá érdemes megemlíteni Reisinger Péter professzor jelentős eredményeit a búza precíziós gyomirtásában végzett kísérleteiből. Azonban az eddigi tapasztalatok szerint ahhoz, hogy ezek a megoldások a gyakorlatban is széles körben elterjedjenek, az automatizációnak még jelentős fejlődésen kell átmennie.

Mi alapján lehet felmérni és jól kezelni az évelő gyomokat?

A helyspecifikus gyomirtás egy jól, már ma is kivitelezhető technológiája az évelő gyomok elleni foltkezelés. A megoldás ebben az esetben is elsősorban a biológiai tulajdonságaikból adódóan foltszerűen károsító gyomok ellen alkalmazható jól. Leginkább talán a mezei aszat (Cirsium arvense) ellen érdemes így védeni a növényállományt. A gyommal fertőzött területek kézi GPS használatával is jól lehatárolhatóak, de már az elérhetőbb árú drónokkal készített képek alapján is nagy pontossággal meghatározható a károsítás helye.

Mekkora szerepe van a drónhasználatnak a növényvédelemben és a differenciálásban?

A drónfelvételezés alapján történő agrotechnika tervezése a mezőgazdasági gyakorlat számára még kísérleti fázisban van. A drónnal történő terület NDVI- vagy egyéb vegetációs index felmérését, illetve a mezei aszat károsításának meghatározását az elmúlt években már több alkalommal elvégeztük, amihez több partner és szakterület együttműködésére volt szükség, itt elsősorban a növényvédős, agrár­mérnök és térinformatikus szakemberekre gondolok. Véleményem szerint ezek gyakorlati megvalósításának elsődleges akadálya, hogy a drónok által készített felvételek kezelésére a mezőgazdaságra specializált szoftverek még nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Ahhoz, hogy egy mezőgazdasági képzettségű szakember ezeket a képeket saját maga feldolgozza, jelenleg több, költséges szoftver licencet kell(ene) megvásárolnia. Egy terület drónnal történő lerepülése után több ezer kép összeolvasása, majd különböző képletek szerinti analízise szükséges, hogy abból a gazdálkodó kinyerje a számára szükséges információt. Majd csak ez után következik az, hogy olyan szoftverrel is feldolgozásra kerüljön az adat, amely a traktorban lévő monitorra készít kijuttatási tervet.

Milyen technológia használata értelmes és érdemes a nem évelő gyomokra?

Mindenképpen a teljes terület szabályos mintavételen alapuló felmérése, vagy monitorozása. Erre a megoldást a teljes terület szenzorokkal történő monitorozása jelentheti majd. Ehhez viszont a szenzortechnikának még fejlődnie kell. Kutatási szinten már megvalósították ezt, így a közeljövőben várható, hogy megérkezik a gyakorlatba is.

Gabona fajtakísérletek, alacsony tőszámú szemenkénti vetés, márciusi aktualitások

Mosonmagyaróváron Gábor és az egyetem közreműködésével a 2020–21-es szezonra is beállították a Gabonatermesztők Országos Szövetsége, a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara posztregisztrációs gabona fajtakísérletét, a korábbi évek összehasonlító vizsgálatai alapján több szezonra visszamenőleg rendelkeznek eredménysorral. Évek óta Horsch eszközökkel végeznek alacsony tőszámú szemenkénti gabonavetési kísérleteket, amiket ebben a szezonban is megvalósítottak az Óvár környéki táblákon. Az állomány kikelt, kíváncsian várják az eredményeket. Gábor szerint a 2021-es tavaszról egyelőre annyi elmondható, hogy az őszi vetésű növényekkel kapcsolatban bizakodóak lehetnek a gazdák. Egyrészt emelkedtek a terményfelvásárlási árak, másrészt pedig a csapadékos őszi időjárás eredményeképpen a repce és őszi kalászosok kelési aránya jó.

 A sok csapadék hatására szinte minden mag kikelt, még az is, ami nem a földbe, hanem a felszínre került. Mivel az ország nagy részén télen is megfelelő mennyiségű csapadék hullott, feltöltődtek a talajok, így a tavaszi vetésű növények keléséhez elegendő lehet a csapadék, az áprilist és a májust pedig hamarosan meglátjuk. Annyi biztos, hogy a repce és a búza évkezdete bizakodásra adhat okot a termelőknek – mondta Dr. Kukorelli Gábor.

Óvárról Sárkeszire utazunk, hogy megkérdezzük Kauser Jakabot, milyen szempontok alapján végzi el a differenciált kijuttatást.

Gyakorolja, szaktanácsolja és oktatja is a helyspecifikus kijuttatást

Kauser Jakab növényorvos és precíziós mezőgazdasági szakmérnök beszélt arról, miért és hogyan érdemes alkalmazni a differenciált kijuttatást a tápanyag-utánpótlás, illetve a növényvédelem során. A fiatal szakember a Fejér megyében, a Balatontól 20, Székesfehérvártól 10 kilométerre található Sárkeszin lévő családi gazdaságban kezdett foglalkozni a helyspecifikus mezőgazdasági megoldásokkal. A gyakorlati tapasztalatok megszerzése után regionális szintű szaktanácsadásba is kezdett, és több, precíziós mezőgazdasági szakmérnöki képzésben is tartott és tart előadást Mosonmagyaróvártól kezdve Székesfehérváron át egészen Hódmezővásárhelyig.

Termelőként és szaktanácsadóként is részt veszek a helyspecifikus gazdálkodás helyes végrehajtásában. A saját területeinken a munkát 2018-ban úgy kezdtük el, hogy mérlegeltük, melyik táblákat érdemes bevonni a helyspecifikus gazdálkodásba, azokon kialakítottuk a menedzsmentzónákat, és talajmintákat vettünk a területről. Gyakorlatilag minden zónát külön egységként kezeltünk, amikre kiszámoltuk a főbb tápelemek, úgymint a nitrogén-, a foszfor- és a káliumigényt, amit aztán átszámoltunk műtrágyaszükségletre. A szaktanácsadási rendszerükben viszont azóta finomítottunk az alapelveken, nálunk régebb óta a szakmában lévő és elismert tudású, élenjáró gazdálkodó hatására, aki azt javasolta, hogy 3 hektáros rácsháló rendszerű mintavételi stratégia mentén dolgozzunk, majd növényenként készítsünk tervezett hozamtérképet, és ezt tegyük rá a mintavétel alapján kialakított ellátottsági térképre. Az eredményeket látva úgy tapasztalom, hogy ez a legjobb, legrugalmasabb alkalmazási mód. Ha újra elkezdeném a helyspecifikus gazdálkodást, ma már máshogy gondolnék a menedzsmentzónák kialakítására, mert adott területen teljesen másként reagálnak az egyes kultúrnövények. Erre saját kísérletet, számításokat is végeztünk, amelyek eredményeit több előadásban is bemutattam. Eszerint sem a talajszkennelés, sem az egyes, különálló évek hozamtérkép-értékei nem mutatnak szoros összefüggést egymással. Ezért a szaktanácsadásunkat a 3 hektáros, rácshálós mintavételre és a kultúraspecifikus teljesítménytérkép létrehozására alapozzuk.

Differenciált nitrogénkijuttatás, alaptrágyázás, fej­trágyázás

Február végén, március elején a nitrogén-fejtrágyázás és a kukorica alá történő nitrogénkijuttatás aktuális. Az a tapasztalatom, hogy a gazdák kukoricánál a tőszámot is változtatják, ezért érdemes a kijuttatandó tápanyag mennyiségét a tőszámhoz igazítani. A két változó differenciálása adja a legjobb terméseredményt.

A kalászosok és repce fejtrágyázásánál a biomasszát és az aktuális nitrogénellátottságot érdemes figyelembe venni. Az első fejtrágyázást sosem differenciáljuk, mert a növények még a téli, nyugalmi állapotukban vannak, így szerintem ennek kicsi a létjogosultsága. Sokkal inkább érdemes odafigyelni a márciusi kijuttatásra, amikor az intenzívebb növekedési szakaszban célszerű differenciáltan elvégezni a kijuttatást. A kalászosok esetében legtöbbször műholdkép alapján differenciálunk, de az online szenzoros megoldás is nagyon jól tud működni.

Az alaptrágyázás esetén, ha megvalósítható, külön vesszük a mű­trágyaféleségeket; a káliumot kálisóval, a foszfort MAP és DAP formájában juttatjuk ki a területre. Igyekszünk monoműtrágyákkal elvégezni a folyamatot. Kisebb tábláknál jó lehet a komplex megoldás is, de a nagyobbak esetében pontosabban tudunk alkalmazkodni a növények igényeihez, ha külön szórjuk őket. Természetesen ilyenkor mérlegelni kell a menetszámot, hogy duplán megyünk-e végig a területen, vagy 2 műtrágyaszóróval, egy menetben végezzük el a műveletet.

Differenciálás a növényvédelemben

Itt is nagy jelentősége van a kijuttatástechnológiának: azoknál az eseteknél, amikor tankkeveréket állítanak össze, a gazdák maguknak bonyolítják a helyzetet. Ugyanis egy fungicid és egy inszekticid összerakásakor egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazon elv mentén szükséges differenciálni a kijuttatást. A technológia elterjedtsége még nem tart ott, hogy ezt a fajta kezelést meg lehessen valósítani. Ez alapján a helyspecifikus herbicidkijuttatásnak van létjogosultsága, amit előzetes felvételezésre alapozva lehet kivitelezni.

Megtérülés, kockázatok, stresszelő növények

Jakab szerint két dologgal lehet nyereséget elérni a technológián belül: a gazda egyrészt vegyszert spórol. A Duo-s kukorica esetében például egy szelektív egyszikűirtó kijuttatása előtt drónnal lerepültek egy táblát, ez alapján pedig a 20 hektárból 5-ön kellett csak permetezni. A 15 hektárra ki nem fizetett gyomirtó ára bőven fedezte az összes ráfordítást, így elég sok pénzt tudott a zsebében tartani a termelő.

Másrészt a kevesebb kijuttatott vegyszer következtében keletkező terméstöbblet napraforgónál akár plusz 100–200 kilogrammot is jelenthet. Így 100 forintos napraforgóval számolva nagy átlagban legalább 10 ezer forintot lehet hozni hektáronként ezzel a megoldással. Erre jól alkalmazható és bevált technológia a monitoring drón, amit 3 éve üzemi szinten végzett számítások és eredmények bizonyítanak – mondta.

A jövő növényvédelme

Azt várom, hogy a kijuttatástechnológia területén elterjedjen a vegyszerbefecskendezéses rendszer. Ennél két tartályban ott van a tömény vegyszer, és a rendszer a permetléből mindig csak azt adagolja a folyadékáramba, amit éppen információként megkap a térképadatok alapján. De amíg ez nem terjed el, nem lehet igazán specifikusan növényvédelmi kezelést végezni. Addig az a feladat, hogy a meglévő technológiákat finomítsuk, pontosítsuk, a folyamatokat pedig egyszerűsítsük és felgyorsítsuk. Lényeges, hogy nem érdemes differenciálni akkor, ha pénzügyileg nem éri meg. Ezért mindig igyekszem úgy kiválasztani azt a területet, amit differenciálni szeretnék, hogy az ráfordítás szempontjából a végén pozitív eredményt, gazdasági hasznot hozzon.

Mindhárom eddigi anyagban szó volt a drónokról, ezért felkerestük Gyovai Szabolcs mezőgazdasági drónspecialistát, hogy a pilóta nélküli repülőgépek gyakorlati hasznosságáról beszélgessünk vele.

Drónos permetezés, növényvédelem és kijuttatástechnológia a gyakorlatban

A meghatározó szántóföldi kultúrákon kívül ültetvényekben is vizsgálta a dróntechnológia használatát Gyovai Szabolcs növényvédelmi szakmérnök, mezőgazdasági drónspecialista, a PlantaDrone Kft. ügyvezetője. Vele beszélgettünk arról, milyen tapasztalatai vannak a drónnal történő permetezés előnyeiről és hiányosságairól.

A szakember és csapata monitorozással, DJI dróntechnológiával és automatizált növényvédelmi eljárásokkal foglalkozik. Ebbe az állomány és a terület felvételezése, az adatfeldolgozás, a kiértékelés és a kijuttatás is beletartozik. Ezeket kiegészítve megfelelő talajvizsgálati és egyéb adatokból kijuttatási térképeket is készítenek. A dróntörvény hiányában a drónos permetezés területén egyelőre kísérleti munkák kivitelezését végzik, továbbá a DJI mezőgazdasági típusú drónjainak használatát és kezelését oktatják.

 

Felszívódó szerekre jó, nagy lémennyiség kifújására nem

A drónos permetezés során nagyon jók a tapasztalatok a felszívódó rovarölő-, gombaölő-, illetve gyomirtó szerek többségével. A kontakt hatású szerek közül pedig a rovarölők esetében a piretroid hatóanyagcsoport alkalmazásáról is remek kísérleti eredmények vannak. Viszont oda, ahová nagy lémennyiség szükséges, mint a lemosó permetezéshez, vagy a kontakt gomba elleni kuratív, vagy preventív védelemhez, nem ez a javasolt növényvédelmi technológia. A klasszikus réz-, kénborítás elérése drónnal nem valósítható meg olyan szinten, mint amit az állomány megkívánna. A drónokkal szinte a tömény hatóanyagot juttatjuk ki a növényekre, ami a jelenlegi technológiai átlag szerint 20 liter körüli permetlémennyiséget jelent hektáronként. Ez várhatóan folyamatosan növekedni fog, mert gyorsan halad a 30-40-50 literes tartállyal rendelkező eszközök fejlesztése, amivel a hatékonyság is növekedik – kezdte Gyovai Szabolcs.

A 2021-es év várhatóan gyönyörű mintapéldája lesz annak, hogy miért is van szükség a drónos permetezésre a hatékony gazdálkodáshoz. A technológia egyelőre természetesen nem éri el a hidas és a szántóföldi vontatott permetezők hatékonyságát. Ám amikor semmivel sem lehet a területre menni, nagyon fontos, hogy alternatív kiegészítő berendezéssel taposás nélkül lehessen kezelni az állományt. A bevétel szempontjából nagyon nem mindegy, hogy mennyit lehet megvédeni a leendő termésből akkor, amikor fel van ázva a talaj, nem lehet rámenni, de a károsítókat ez nem zavarja. Kiváló kísérleti eredményt mutatott például gabonában a borostyánlevelű (Veronica hederifolia) és perzsa veronikára (Veronica persica) kijuttatott karfentrazon-etil hatóanyag. Drónnal akkor is szépen bele lehet fújni a permetlevet az állományba, amikor az be van bokrosodva és csomósodva, jól tömött, pázsitszerű, és a veronikafélék a talaj közelében, a gabona fedésében nagyon jól érzik magukat.

A drónhasználat gyakorlata: monitorozás, adatfeldolgozás, permetezés

Alapvetően DJI rendszerrel dolgozunk, a felvételezés, az adatfeldolgozás és a kijuttatás is egy vonalon belül valósul meg. A DJI Phantom sorozat 4 rtk, és a multispektrális, szintén rtk modullal ellátott drónjával felvesszük a területet, majd a Terra szoftverrel térképet generálunk. A szántóföldi munkák esetén azért használjuk a multispektrális eszközt, mert az RGB kamera mellett további 5 pluszcsatorna van rajta, és a NIR és a Red-Edge csatornákat is képes rögzíteni. A fotók elkészítése után a Terra szoftverrel összefűzzük őket ortomozaikká, valamint indexálva is megjelenítjük. A többféle index használata azért lényeges, mert különböző fenológiai fázisban adnak támpontot az adott terület állapotáról. Azonban fontos tudni, hogy a drónfelvételezés nem mondja meg azt, hogy milyen probléma van a területen, azt viszont segít pontosan meghatározni, hogy hol találhatóak az eltérések. Ilyenkor a hozzáértő növényvédős, agronómus szakember, vagy gazda minden esetben odamegy a helyszínre és megnézi saját szemével a helyzetet. Ahogy Szalma Elemér kollégám és barátom fogalmaz: A drón segít megkeresni a tűt a szénakazalban. Ám ez csak akkor lehet igazán eredményes, ha helyszíni szemlézés is követi.

A teljes állományok fújása esetén a teljes munkaterületet „lerepüljük” a felvételező drónnal, ekkor általában csak az RGB lencsét használjuk. Amikor az összefűzött ortofotón ott van a terület, a Terra programban egy asztali gépen, vagy laptopon kijelöljük a munkaterületet. Ezzel megvan a keret, és lehet a segédkijelöléseket alkalmazni. Ha például a táblán van villanyvezeték, oszlopokkal, vagy egyéb tereptárgy, ez is bejelölhető a zavartalan repülés érdekében. A program mesterséges intelligenciája elég jól működik, könnyen tanítható rendszer, és szerencsére önmagától is folyamatosan ezt teszi. Automatikusan felismeri az épületeket és a fákat. Így segíti a szakembert, hogy ne kézzel kelljen színezgetni a kikerülendő területeket. Persze finomhangolni szükséges, de nagyon fontos, hogy a szoftvernek köszönhetően nem nulláról, hanem már több, mint 80 százalékról indulhat az előkészületi munka. Amint elkészült az alap kijelölés, a további objektumokat is kijelöljük. Ez lehet vízfolt, vagy egyéb terület, amit nem akarunk fújni, például táblák közötti dűlőút. Sokféleképpen tudjuk kezelni az információt: megadhatjuk például, hogy a drón a vízfolt felett repüljön át, de a fúvókákat kapcsolja ki. Ez környezet- és pénztárcavédelmi szempontból is sokat jelent, mivel a szerköltségen sokat tud megtakarítani a gazda.

Amikor például egy 50 hektáros táblában 8 hektár van víz alatt úgy, hogy nem látszik ki az állomány, oda teljesen felesleges kifújni a szert, mert a permet belehullik a vízbe, sőt, beszivárog a talajba, abból pedig a növényekre semmi nem jut.

Amint megvan a kész műveleti terület, a gép mozgására vonatkozó beállítások következnek. Megadjuk a fogási szélességet, ebből képződik az útvonal sűrűsége. Ez a mostani drónoknál átlagosan a 4,5–6,5 méter közötti sávot jelent a T16-os és a T20-as széria esetén. Az utóbbi valós, 7 méteres fogásszélességet is tud, ami már nagyon szép teljesítmény. Utána végezzük el a repülési magasság beállítását, ami korrelációban van azzal, hogy milyen szélességet szeretne fújni a felhasználó. Minél magasabbról érkezik a permetlé, annál nagyobb a szélesség. Túl magasra értelemszerűen nem érdemes repülni, hogy a ventillációs hatás megmaradjon, és a lefelé irányuló légáram befelé tolja az állományba a kifújt anyagot. A gabonák és a gabonaméretű növények esetében általában 2,5 méteren, kukoricánál és napraforgónál hibridtől, fajtától és fenológiai fázistól függően 2,9–3,4 méterig javasoljuk a drónos kijuttatást.

A következő feladat, hogy a lémennyiséget hektárra bontva az adott feladathoz kell igazítani. Ez a drónos permetezés igazi boszorkánykonyhája, számos tényező határozza meg. Fontos az állomány tömöttsége, a fenológiai fázis és az is, hogy mi a kezelés célja. Az is befolyásolja a munkát, hogy drónos kijuttatás tekintetében milyen a szakirányító szakmai és gyakorlati tudása. Természetesen jelenleg alapkövetelmény, hogy legyen jelen, mert sokszor menet közben kell beavatkozni a folyamatokba, amikor látjuk, hogy a művelet jó-e, vagy sem. A jó szakirányítónak szeme kell legyen arra, hogy eldöntse ezeket a kérdéseket. A vízérzékeny papír használata lassú és költséges, a permetezés helyszínén kell látni azt, hogy eléri-e a kívánt hatást az, amit csinálunk. Ha minden beállítás rendben van, ráengedjük a rendszert a területre, és látjuk, hogy jól működik, onnantól a folyamatosan ismétlődő feladatunk a tartály folyamatos utántöltése, valamint az akkumulátor cseréje.

A munkák megkülönböztetése: a deszikkálástól a növénygyógyításig

Fontos, hogy különbség van a drónnal történő állományszárítás, a deszikkálás, valamint a növénygyógyítás, azaz a károkozók, vagy a kórokozók elleni védelem között. Az előbbinél egyszerű munkáról van szó, de az elsodródásra és a megfelelő permetezési gyakorlatra oda kell figyelni. Az utóbbiaknál pedig a folyamat közben és helyszínén a körülmények ismeretében és alakulásuk szerint kell jó döntéseket hozni a lémennyiség és a sebesség meghatározásakor. A napraforgó-deszikkálás drónos megoldásai iránt hatalmas az érdeklődés, mert bizonyíthatóan kézzelfogható haszonnal jár az alkalmazásuk. A hidas permetezés általában 5–10 százalék terméskiesést okoz, ilyen napraforgóáraknál pedig óriási spórolást lehetne elérni azzal, ha megkímélnénk ettől az állományt. Egy 100 hektáros területen akár milliós tételt is jelenthet, ha elkerülik a hidasok okozta termésveszteséget. A permeteződrónokkal ráadásul az olyan növényvédelmi eljárások is lehetővé válnak, amiket a fenológiai állapot miatt a földi megoldásokkal nem, vagy csak nagy károkozással lehet végrehajtani, mert ha belemegy az ember a kukoricába, már töri az állományt, és a sebzéssel is beviheti a fuzáriumot.

A drónos permetezésnél nem csak a dózis és hatóanyag csökkentésével lehet pénzt spórolni. Növényvédelmi szakmérnökként nem vagyok híve annak, hogy a kikísérletezett és engedélyokiratban meghatározott növényvédelmi dózisokat kény és kedv szerint csökkentgessék. Inkább azt ajánlom, hogy ne fújjunk oda, ahova nem kell. Amikor egy drónfelvétel alapján készítünk térképet, a foltszerű kezelés tökéletesen működik. Például, ha egy kukoricaállományban foltszerűen kiterjedve ott van a fenyércirok, azt felülről jól le lehet határolni. Ám amikor például tavaly a kukorica még abban a fenológiai fázisban volt, mikor még utána lehetett nyúlni a gyomnak, özönvízszerű esőzések voltak. Így még gyalog sem lehetett rámenni a területre. Ilyen esetben kiválóan alkalmas lehet a drónos permetezés, és nem kell az állomány gyommentes 80 százalékát lefújni és megtaposni. Így lehet sok pénzt a gazda zsebében tartani.

A dróntörvény és a legális permetezéshez vezető út

Fontos, hogy addig, amíg a vegyszergyártók az engedélyokiratban nem tüntetik fel egy szer drónos kijuttatással történő használatának részleteit, addig a drónszabályozás szerint csak jogosítvány, regisztráció, légügyi hatósági és kísérleti engedély birtokában lehet kipróbálni az eljárásokat. A hatékonyabb és a költségkímélőbb növényvédelem érdekében nagyon remélem, hogy a gyártók és a forgalmazók minél hamarabb előjönnek az engedélyokirat-módosításokkal, hogy a készítményeik drónos technológiával is alkalmazhatóak legyenek. Ehhez természetesen szívesen közreműködünk velük a vizsgálatokban és a kivitelezésben is. Az első lépés ehhez a várva várt dróntörvény lesz, mely a permeteződrónok használatát szabályozza, nagyon bízunk benne, hogy idén év közepéig létrejön. A második szakasz az lehet, amikor engedélyezik a lombtrágyák drónos kijuttatását, és majd csak a harmadikban várhatóak a drónos felhasználást rögzítő engedélyokirat-módosítások. Véleményem szerint a leghamarabb 2022-ben juthatunk el a harmadik fázisig. A drónok forgalmazása mindezek ellenére zavartalan.

Varázslók és valóság a drónos piacon

A magyar piacon egyelőre még nem látszik, hogyan idomul a technológia terjedéséhez a szakembergárda. Az országban a felvételező drónokból több ezer darab is elfér a teljes művelt mezőgazdasági területre, ennyi lefedheti az igényeket. Az viszont nagy kérdés, hogy tudunk-e a drónok mellé annyi szakembert adni, amennyi a megfelelő irányítást elvégzi. A feladat nagyon összetett, mert a drónt és a mezőgazdaság gyakorlatát is nagyon ismerni kell. Jó lenne, ha ezeket az eszközöket mindenki csak felelősen használná az országban, de egyelőre nem ez a helyzet. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy mindenki megmondja a tutit a gazdáknak, de amikor ott van a feladat, hogy a termelésben kell alkalmazni a technológiát, a sok színes rajzon kívül kevesen tudnak működő megoldásokat felmutatni. Fontos üzenet a gazdáknak, hogy nem a drón mondja meg, mennyi nitrogént kell kijuttatni. Sajnos a piacon sokan mondják, és le is írják, hogy a drón segítségével megállapítják a növény N-tartalmát, de ez nem igaz. A technológia sok olyan próbálkozót vonzott a mezőgazdaságba, aki nem ért a gyakorlathoz. Ez pedig azért nagyon veszélyes, mert ha egy gazda nem megfelelő szakértelemmel találkozik, csalódik, pénzt veszít, és azt mondja, hogy a technológia a hibás, pedig a drónok helyes használatával nagy segítséget is kaphatna. Mindenképpen tovább, messzebbre, mélyebbre kell látni a drónnál. Minden a talajból indul ki. Amíg valaki nem tudja, mi van a talajban, és lombanalízise sincs, hogy a növényben található információkat ismerje, addig egy felső ortofotóból ne akarja kijuttatási térképen eldönteni, hogy mennyi nitrogént ad az állománynak. Többek között ezért is nagyon örülök annak, hogy országszerte több helyen is képeznek precíziós mezőgazdasági szakmérnököket, akik egységben, a termelés szempontjait ismerve tanulják meg a dróntechnológia adatainak helyes alkalmazását. Mi gyakorló drónhasználóként szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon sok információt és tapasztalatot szereztünk be. Az elsődleges feladatunk, hogy ezt a technológiát a legmagasabb szinten használjuk, és a kutatások, valamint a fejlesztések során folyamatosan keressük azokat a megoldásokat, amelyekkel a lehető legjobban lehet integrálni a magyar mezőgazdaságba a drónokat.

Közösen dolgozik a Gyermelyi Zrt. területein a differenciált tőszámmal történő vetés és tápanyag-kijuttatás megvalósításán a cég növényter­mesztési igazgatója, Csornai Gábor és Keresztes Zsolt a Cosima Kft. ügyvezetője.

Egyedi zónalehatárolással törekednek a leghatékonyabb termelésre Gyermelyen

Csornai Gábor szerint a két tevékenység központi eleme a pontos, több előző évet átfogó cellahozammérés és egyéb tényezők alapján meghatározott zónalehatárolás. Ez több szezonra érvényes támogató adatrendszert biztosít a termeléshez. Lényeges, hogy mérni kell a végső hozamra, vagy a jövedelemre ható tényezőket, és azt is, hogy ezek milyen mértékben határozzák meg az eredményt. A legfontosabb a releváns mérések összehangolása és értékelése. Az általunk használt módszer azért egyedi, mert az eredmény, a hozam oldaláról vizsgáljuk és értékeljük a folyamatot. Visszafelé fejtjük meg azt, hogy mi, és milyen módon határozta meg a terméseredményt. Ehhez persze a hozamokat pontosan kell mérni. Ha ez megvalósul, azokat az éveket is meg lehet vizsgálni, amikor még nem volt precíziós technológiára alkalmas kombájn a gazdaságokban, továbbá év közben, a vegetáció fejlődése közben is elég pontos előrejelzéseket lehet tenni. A módszer validálása előbb tábla, utána néhány éve cellaszinten, 4–600 m2-es földterületekre is megtörtént. Utóbbihoz pontos hozammérős kombájnadatokra van szükség. Ezek gyűjtése hazánkban sajnos még nem általános, pedig nagyon fontos lenne, mert így nagyon részletesen meg lehet(ne) ismerni egy-egy táblarész teljesítményét. A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy a mi kezelési egységeink nem változnak évről évre. Mi azt keressük, ami állandó, így több évig érvényes és használható, megbízható zónákat lehet kialakítani.

A zóna nemzetközi szakirodalmi definíciója ez: azonos hozampotenciálú helyek együttese. Ebből indultunk ki a rendszer tervezése során. Nagyon fontos ugyanis, hogy legyen összefüggés a termésszint és a zónázás között, mert az utóbbi lényege, hogy a gyengébben teljesítő területeket biztonsággal megtaláljuk vele, és azokon kisebb befektetéssel, kevesebb input anyaggal, szerényebb hozamot elérve, de jövedelmezőséget megtartva, vagy javítva lehessen termelni. Véleményem és tapasztalatom szerint a műholdfelvételekből kiszámítható, mintegy 200 indikátor nem minden esetben alkalmas arra, hogy leírja az adott zóna stabil hozamképességét, ráadásul egy pillanatnyi állapotot mutat meg. Mi viszont nem a pillanatból, hanem a folyamatokból mérünk, mert a termés egy folyamat eredménye, amit végig kell követni. A konkrétan meghatározott hozam alapján pedig nagyon erős adatrendszert lehet létrehozni, amivel remekül megvalósíthatóak a műveletek, így a tápanyag-gazdálkodás és a tőszámtervezés is. Az alap- és fejtrágya-kijuttatást ezzel az adatrendszerrel megtámogatva 3-4 év átlagában mindegyik ismert módszernél több relatív hasznot hoznak a területek. A technológia nagyon hatékony a pontos tőszámtervnél is. Ennek az az oka, hogy a rendszer eredményeit összehangoltuk a már meglévő agrárszaktudással: a tápanyag hasznosulásával és a tőszámvariálás hatásaival. Fontos, hogy a módszerünkkel csupán egy biztos támaszt nyújtunk a termeléshez az IKR Agrár és a Gyermelyi munkatársainak, amit ők a saját szaktudásuk és helyi tapasztalataik felhasználásával építenek be a lehető leghatékonyabb helyspecifikus gazdálkodási gyakorlatba.

A zónakijelölés fontossága és a differenciált vetés

Az egyértelmű, hogy olyan mennyiségeket kell használni a zónák kijelölésénél, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a terméshozammal. Nagyon fontos tudni, hogy az adatok mennyit változnak évről évre, pontról pontra, és milyen erős kapcsolatban vannak a hozam változásaival. Az is lényeges, hogy a pontosan mért táblarész teljesítményeknek mik az okai. A technológiával egy adott zóna képessége visszafelé felmérhető, nem veszítünk éveket a nem okszerű termesztéssel, nagyobb jövedelmet lehet elérni az alkalmazásával. Ráadásul ez akkor is működik, ha a kombájnban mért adat (kalibráció) nem megfelelő. Az egyik legprecízebb munkát pedig a zónázás alapján történő differenciált vetéssel lehet elérni. A tőszámtervezésnél a zónák többéves hiteles teljesítményfelmérése ad alapot annak meghatározására, hogy ott milyen tőszám és milyen fajta vetése szükséges. Ennek egyik legnagyobb előnye, hogy ehhez elég a múlt adatait megnézni, és nem kell 3-4 évig kísérletezni. A kísérletezés ugyanis mindig elmaradt hasznot jelent. Ezt az elmúlt években már „elszenvedtük”, hagyjuk is ott, ne vigyük tovább – mondta Gábor.

Egyre precízebben és hatékonyabban Gyermelyen: eredményt hozott a tápanyag- és a tőszám-differenciálás is

Keresztes Zsolt az alapdiplomáját Keszthelyen, a Georgikonon szerezte meg általános agrármérnökként 1997-ben. Jelenleg az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán tanul a precíziós gazdálkodási szakmérnök képzésen, hogy a Gyermelyi Zrt. növénytermesztési igazgatójaként minél jobban meg tudja valósítani a helyspecifikus gazdálkodást.

A Gyermely környéki földeken 4 éve foglalkozunk a differenciált tőszámmal történő vetéssel, minden esetben a kukoricánál alkalmazzuk ezt a precíziós gazdálkodási elemet. Az első évben elkövettük azt a hibát, hogy mindössze néhány ezres tőszámváltoztatást végeztünk a táblán belül, és azt az eredményt kaptuk, hogy nincs értelme a differenciálásnak. Nem hagytuk annyiban, mélyebben beleástuk magunkat a technológia lehetőségeibe, és nem szégyelltünk segítséget kérni sem. A Dekalbbal dolgoztunk együtt az előző évek szaktanácsadásai, tápanyag-vizsgálatai, differenciált táp­anyag-kijuttatásai, és saját hozamtérképek alapján, ők készítettek kijuttatási tervet minden hibridre, azok tulajdonságait figyelembe véve. Onnantól láttuk, hogy a tőszámsűrítést vagy -ritkítást nem ezres, hanem 10 ezres nagyságrendben érdemes elvégeznünk.

A hektáronkénti átlagosan 72 ezer tőhöz képest volt olyan terület, amin 58 ezer, és volt, amin 82 ezer magot juttattunk ki egy hektárra. Ez 24 ezres különbség a legrosszabb és a legjobb részek között. Ennek megfelelően szórtuk ki differenciáltan az ősszel a foszfort és a káliumot. Az első évben a betakarítás után közösen kiértékeltük az eredményt, és azt láttuk, hogy az input oldalon is volt megtakarításunk. Több olyan táblánk volt, ahol az átlagos tőszámhoz – és ebből kifolyólag zsákszámhoz – képest kevesebb vetőmagot kellett vetnünk táblaszinten, így nagyjából 5 százalékot fogtunk meg ezen. Minden esetben vetettünk kontrollcsíkokat 72 ezer maggal úgy, hogy azok átmentek a legjobb és a legrosszabb termőhelyeken is. Egy táblában általában 3 csíkot hagytunk meg. A második év hibája az volt, hogy a kontroll szélességét csak 24 sorban határoztuk meg, és a kiértékelésnél láttuk, hogy ez nem feltétlenül elég. Voltak különbségek a jó, az átlagos és a rossz részek között is. Ezeken a területeken azt állapítottuk meg, hogy a termésmennyiségben a tábla differenciált részei 1,1 tonnával teremtek többet a kontrollnál. Üzemi szinten pedig a 9-es átlag helyett a 10 tonnát is elértük, ráadásul egy kukoricának nagyon kedvező szezonban. Azelőtt évekig inkább 8 tonna volt a termésátlag hektáronként. Azt fontos megjegyezni, hogy általában a gyengébb években jön ki jobban a precíziós technológiák eredménye, a jó években kevesebb a plusz aránya a kontrollhoz képest. A következő évben, 2019-ben aztán 24 helyett 48 és 72 sorral is csináltunk kontrollparcellákat. Ekkor szintén egy jó kukoricás évben 1,1–1,2 tonna plusz jött ki hektáronként.

Tavaly aztán a Dekalb szaktanácsadója mellett az IKR Agrár Kft. fejlesztési vezetőjével, Dr. Pecze Zsuzsával dolgoztuk ki a tőszámterveket. Ennek a kiértékelése egyelőre még nem történt meg, és a korábbiakkal ellentétben 2020 nagyon rossz év volt a kukoricának a mi térségünkben, így kíváncsian várom, mennyit jelentett a differenciált tőszámú vetés, a tápanyag- és a talajvizsgálat alapján történő gazdálkodás. Viszont, ha megint egy tonnát tudtunk hozni az átlagterméshez képest, akkor bevétel szempontjából már pozitív lesz a mérlegünk. Idén még egy lépéssel előbbre igyekszünk: Csornai Gáborral és csapatával együtt más, kisebb, 2,5–3 hektáros zónákat alakítunk ki, a fent említett cellahozammérésen alapuló módszerrel. Így letisztultabb adatokkal dolgozunk, amik alapján pontosan megmondják nekünk, hogy a zóna hány tonnával tud többet vagy kevesebbet az átlagoshoz képest. Ez a zónázás tavaly búzában nagyon jó eredményt hozott, idén pedig a kukoricára is alkalmazzuk 1100 hektáron.

Fontos a differenciálás célja

A differenciálásnak akkor van igazán eredménye, ha először el tudjuk dönteni, hogy mit akarunk elérni. Azonos költségszinten hozamot növelni, vagy azonos hozamnál költséget csökkenteni. A kettő egyszerre csak nagyon ideális esetben fordulhat elő. A cél meghatározása után ajánlott segítséget kérni, mert ahogy valaki belemerül a mélyebb szakmai részekbe, egyre több kérdés lesz a fejében. Senki sem tudhat mindent, ezért több agrárszakember együttműködésére van szükség a sikerhez, mi is ezért fordultunk Zsuzsához és Gáborhoz. A tápanyag-kijuttatás differenciálását az összes területen Zsuzsa szaktanácsa alapján végezzük, a foszfor és a kálium is így kerül ki a táblákra. A tapasztalatunk, hogy a hatóanyag-mennyiséget csökkenteni tudtuk a termésszintek megtartása mellett, továbbá kezdenek a táblák úgy viselkedni, hogy a jó helyek tényleg kiugróan teremnek, a gyengéket pedig pontosabban látjuk, mennyire érdemes táplálni. Így jobb és a rosszabb területek képességeit a helyükön tudjuk kezelni, ezáltal input oldalon érzékelhető megtakarítást érünk el.

Zárógondolatok a folytatásról

Áprilisban folytatjuk az adatalapú gazdálkodás összefüggéseinek és értelmének bemutatását.

Sorozatunk következő részében a napraforgó és a kukorica vetéstechnológia, valamint az adatgyűjtés és a tőszám-szabályozási megoldások aktuális kérdéseivel és gyakorlati alkalmazásaival foglalkozunk majd.

Az összeállítást az AGRO NAPLÓ felkérésére Csurja Zsolt
óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök készítette. Amennyiben kérdése van a megjelenő témával kapcsolatban, kérjük írja le a Facebook-oldalunkon megjelenő aktuális cikknél hozzászólásban. www.facebook.com/agronaplomagazin

 

Sorozatunkban korábban:

Címlapkép: Getty Images
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?