Blum Zoltán

Vannak még versenyképességi tartalékok a magyar növénytermesztésben

Agro Napló (A.N): Hogyan ítéli meg a magyar mezőgazdaság jelenlegi általános állapotát?

Blum Zoltán (B.Z.): A magyar mezőgazdaságban a versenyképességet tekintve az utóbbi években volt némi előrelépés, de az ágazat még közel sem érte el azt a szintet, amelyre lehetőségei módot adnának. Így a következő években az lesz a legnagyobb kihívás, hogy a magyar agrárium minden szereplője – ha biztos jövőt szeretne magának – képes legyen egyértelműen versenyképesebbé válni. Ennek a tendenciának ágazattól függetlenül kell érvényesülnie.

Szakterületemen, a növénytermesztésben nyilvánvalóan előre kell lépni a versenyképességet tekintve, és vannak is tartalékok. A növénytermesztés szempontjából továbbra is a humán erőforrások jobb kihasználását tartanám leginkább célravezetőnek, mivel ezen a területen például a technológiai előírások szoros betartásával mintegy 10–15 százalékos teljesítménynövekedést lehetne elérni, befektetés nélkül. Így először mindenkinek a saját „házi feladatát” kellene hibátlanul megoldania, és máris előre lehetne lépni a versenyképesség terén.

A.N.: A kalászos növények és a repce termesztésében jelenleg milyen feladatokat kell megoldani?

B.Z.: Amikor a magyar gazdálkodók a nyugat-európai szinthez mérik magukat, akkor tisztában kell lenniük azzal és reálisan megítélni, hogy az ottani és a magyarországi környezeti feltételek között milyen különbségek vannak, például hőmérsékletben, csapadékmennyiségben és az eloszlás tekintetében. Ennek figyelembevételével is például a jelenlegi magyarországi őszibúza-hozamszint, amely hektáronként mintegy 5 tonna, nem ítélhető a legkedvezőbbnek. Ennél a magyar növénytermesztés lényegesen nagyobb hozamok elérésére is képes, akár öntözés nélkül is. Az új fajták és hibridek, valamint a hozzájuk kapcsolódó új technológiák ugyanis hazánkban már az elmúlt években is bizonyították, hogy lehetséges búzából akár 9-10 tonnás hektáronkénti terméshozamot is elérni üzemi szinten, nagy területen.
De például repcében is elérhető a jelenlegi 3 tonnás hektáronkénti átlaghozamnál lényegesen jobb eredmény, akár 4-5 tonnás átlagtermés is, a technológiai előírásokat fegyelmezetten betartva. Az előrelépéshez azonban az kell, hogy mind a gabonát, mind pedig a repcét magas szakmai színvonalon termesszék a gazdálkodók.

A.N.: A fenntartható mezőgazdaság működtetéséhez megvannak-e Magyarországon a feltételek?

B.Z.: A változó éghajlati, valamint az átalakuló gazdasági és szakmapolitikai körülmények miatt a fenntarthatóság biztosítása a növénynemesítők egyik legnagyobb feladata ma Európában. A nyilvánvalóan nem kedvező irányba változó termesztési körülmények miatt ugyanis olyan új fajtákra és hibridekre lenne szükség, amelyek megfelelő válaszokat adnak az éghajlatváltozás kihívásaira, azaz nem reagálnak drasztikus termésveszteséggel. Erre már vannak jó példák a világon és így Magyarországon is. Elérhetőek már ugyanis olyan újgenerációs hibridek, akár az őszi kalászosokban, akár a repcében, amelyek képesek a termésbiztonság garantálására nehéz körülmények között is. Más szóval elfogadható termésszintet elérve gazdaságos termesztést biztosítanak a gazdálkodók számára. Például az elmúlt években a repcénél olyan hibridek jelentek meg, amelyek az őszi keléskori nehéz körülményeket az átlagnál jobban tűrik és erőteljesebben fejlődnek, ezzel pedig lehetőséget teremtenek arra, hogy rossz körülmények között is megfelelő növényállomány alakuljon ki. Vagy akár abban az esetben, ha a repcét nem lehet optimális időben betakarítani, reális elvárás a termelőktől, hogy egy megkésett betakarítást is kibírjon a növény, ne peregjen ki a termés. Többek között ilyen innovációkat sikerült elérniük a növénynemesítőknek.

Szintén innovációnak tekinthetjük a vetőmagminőség további javítását. Erre van szükség ugyanis a precíziós gazdálkodás egyre szélesebb körű elterjedése miatt. A még pontosabb, még precízebb vetés pedig biztosítja, hogy kevésbé jó körülmények között is egyenletes növényállomány fejlődhessen ki, megfelelő hozamot biztosítva a gazdálkodóknak. Erre is van példa akár az őszibúza-, akár a repcehibrideknél, hiszen már Magyarországon is kalibrált vetőmagot használhatnak a termelők. Cégünk is kínált olyan tételeket az idei őszi szezonban, amelyek kalibrált formában kerülnek a felhasználókhoz. Ezek a vetőmagok nehéz körülmények között is megfelelő hozamot biztosítanak.

A fenntarthatósággal kapcsolatos probléma még, hogy az engedélyezett növényvédő szerek piaca jelentős mértékben átalakulóban van, ugyanis rengeteg hatóanyagot, ennek következtében növényvédő szert is kivonnak a piacról, és ezzel a használatuk megszűnik. Ez pedig azt jelenti, hogy a bevált technológiákat át kell alakítani, módosítani kell. Például az őszi árpánál jelentős és potenciális rizikófaktort jelentenek az őszi vírusvektorok okozta fertőzések, amit korábban csávázással lehetett megelőzni, ám most szükséges a növényállomány permetezése. Azonban már vannak olyan új fajták, amelyek rezisztensek a sárgatörpeség vírusával szemben, így tudnak a nemesítők választ adni a változó körülményekre.

A.N.: Az EU-s szabályozás hogyan érinti a növénytermesztést ma Magyarországon?

B.Z.: Amikor a növényvédő szerek kivonásáról, betiltásáról beszélnek az unióban és így Magyarországon is, természetesen a lakosság egy jó része ezt a lépést támogatja. De a termelés oldaláról ez nem ilyen egyszerű, hiszen meg kell oldani egy adott növényvédő szer esetleges hiányából adódó problémákat. Korábban egy-egy probléma vetőmagcsávázással okszerűen és jól kezelhető volt, ám ez a helyzet sok esetben változik, és új megoldásokat kell találni. Gondoljunk csak a vírusvektorok elleni őszi védekezésre. Ez azonban technológiai fegyelmet is feltételez, mert nagyobb odafigyelést igényel, ugyanis ha megjelennek egy-egy növényállományban a fertőzés jelei, akkor azonnal be kell avatkozni, permetezni kell.

A.N.: Ön két céget is irányít, a SAATEN-UNION Hungária Kft.-t és a RAPOOL Hungária Kft.-t. Milyen évet zártak az elmúlt gazdasági évben?

B.Z.: Mindkét cég esetében jó hírekről tudok beszámolni. A RAPOOL, amely kizárólag repcével – nemesítés, technológia és értékesítés – foglalkozik, történetének legnagyobb, 1,3 milliárd forintos nettó árbevételét produkálta tavaly, ezzel is megerősítve piacvezető pozícióját.

A SAATEN-UNION márkanév fogja össze az összes egyéb növényfajt, és szintén rekordot megközelítő árbevételt realizált a cég, elérve a 3,5 milliárd forintot. Ez mindkét vállalkozás esetében 10 százalékot meghaladó árbevétel-emelkedést jelentett tavaly az előző évhez képest.

A repce szempontjából az idei év nem lesz annyira kedvező, mint a tavalyi, mivel csökkent a vetésterület. A SAATEN-UNION esetében azonban optimistább vagyok, hiszen az őszi kalászosok vetőmagjai iránt kiemelkedő keresletet érzékeltünk az idén. Ami pedig a tavaszi vetésű növényeket illeti, szintén kedvező piaci helyzetben van a cég, mert jelentős portfólióátalakítást hajtott végre. Különösen a kukorica tekintetében igaz, hogy jelentősen tud majd erősödni a SAATEN-UNION piaci jelenléte. Emellett a sikert biztosítja még az is, hogy mindkét cég esetében folyamatos a termékinnováció.

Salamon György

A magyar mezőgazdaság mozgásban van, az átalakulás folyamata nap mint nap érzékelhető

Agro Napló (A.N.) Hogyan ítéli meg a magyar mezőgazdaság jelenlegi általános állapotát?

Salamon György (S.Gy.): A magyar mezőgazdaság már a rendszerváltás előtt és most is nemcsak régiós, hanem európai összehasonlításban is megállta, illetve megállja a helyét. Mivel a birtokméretek általában a környező országokénál lényegesen nagyobbak voltak, Magyarországon soha nem okozott problémát az ágazat szakember-ellátottsága. Ez igaz a saját szakterületemre, a növényvédelemre is. Ezen a területen korábban volt az agrárkémikus és agrár-növényvédő mérnök képzés, ebből alakult ki mostanra a növényorvosképzés, amely még Európában, sőt a világon is egyedülálló.
Az a rendszer pedig, hogy első kategóriás növényvédő szereket csak felsőfokú vagy azzal egyenértékű szakmai ismeretekkel rendelkező szakember vásárolhat, végezhet velük szolgáltatást vagy adhat tanácsot velük kapcsolatban, szintén egyedülálló a kontinensen.

A.N.: A növényvédelem területén az európai szabályozás segíti vagy gátolja a Magyarországon dolgozó növényvédelmi szakemberek munkáját?

S.Gy.: Ahogyan arra már utaltam, a növényvédelmi szakma Európához viszonyítva Magyarországon elég különleges. Ennek a területnek a szerveződése is az egész unióban egyedinek mondható. Jelenleg Magyarországon a szakterületen tevékenykedők véleményem szerint az útkeresés állapotában vannak. Sok jogszabály hat a növényvédősök munkájára, de úgy tűnik, a jogalkotók nem mindig vannak tisztában azzal, hogy egy adott területen milyen hatást ér el a jogalkotási folyamat végeredménye. Ez az átmeneti állapot nem konkrétan a szaktudást, a szakmaiságot, hanem inkább a különböző, a területet meghatározó szervezeti formákat érinti. 

A.N.: Ön szerint a pontos hatásköröket kellene lehatárolni?

S.Gy.: A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara egy abszolút hierarchikus rendszerben működő szervezet, most pedig ennek a szervezetnek össze kellene hangolnia a munkáját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarában működő növényvédelmi szervezettel. A növényvédelmi szakmában az állam a növényvédelmi hatóságok révén mindig elég jelentős szerepet játszott, de egy ideje ezt a szerepét tudatosan elkezdte leépíteni. Ezzel egy igen jelentős szakmai bázis szűnhet meg. Eddig ugyanis a megyei állami növényvédelmi állomásokon kutatások is folytak. Ezek a szervezetek azonban már nemigen működnek, mert jelenleg főleg ellenőrző szerepük van, és ezeket a feladatokat még nem vették át teljesen más, erre feljogosított szervezetek.

Azt ugyanakkor látni kell, hogy Magyarországtól nyugatabbra is vannak a növényvédelmi szakmában csúcsszervezetek, amelyek nem állami, de nem is magánirányítás alatt állnak, hanem például szövetkezeti formában adják össze az érdekeltek a szervezet működéséhez szükséges költségeket. Ettől ezek a szervezetek még kifejezetten szakmai felügyelettel bírnak. Hogy milyen irányba fejlődik majd Magyarország, az a jövő egyik legfontosabb kérdése a magyar növényvédelmi szakma számára – ezt akár kihívásnak is lehet tekinteni.

A.N.: Az uniós szabályozás hogyan hat a hazai növényvédelem mindennapjaira?

S.Gy: Az uniós közvélemény és szabályozás a növényvédő szereket pellengérre állította. Ez azt jelenti, hogy sok rossz esemény okának a növényvédő szereket nevezték meg. Ez a hozzáállás pedig megjelent a szélesebben vett uniós közvéleményben, mert a sajtó is felkapta ezeket az ügyeket. Csupán egyetlen példát említenék: több újságcikk szerint nincs is gluténérzékenység, csak glifozátérzékenység van. Ez a megállapítás azonban semmiképp sem nevezhető szakmai véleménynek, sokkal inkább szélsőséges megnyilvánulás.
A probléma kialakulásában nagy szerepük van a médiumoknak, ugyanis az olvasók nem tudják megkülönböztetni a szakmai véleményt a bulvárhírektől, és éppen ezért érdemes egy kérdéskörnek mindkét oldalát megvilágítani.

Az EU-ban politikai szinten is kinyilvánították, hogy szükséges a felhasznált növényvédő szerek mennyiségének csökkentése – ezzel alapvetően nincs baj, mert az okszerű növényvédelem az igazán üdvözítő –, de ha a növényvédelemmel kapcsolatban bárhol bármilyen hiba felmerül, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy végül is emberi tényezőre, mulasztásra lehet visszavezetni az anomáliát. Gondoljunk bele: a só vagy a benzin is lehet veszélyes; hogy azzá válnak-e, az a felhasználás módján múlik. A növényvédő szerekkel is lehet nagy kárt okozni, de szakszerűen használva őket a ter­mesztés és így az élelmiszer-ellátás hasznára válnak.

Sajnos a növényvédő szerekkel kapcsolatban általában a veszélyalapú megítélés kerül előtérbe a kockázatalapú megítélés helyett, pedig valójában a kockázatot kell észszerű szinten tartani. A veszélyes helyzetek lehetőségét és előfordulását kell a nullához közeli szintre, a minimumra mérsékelni egy-egy növényvédő szer vagy más veszélyes anyag használatakor.

A késsel sem vágja meg magát az ember, ha helyesen tartja és használja. De az unióban mégis a veszélyalapú megítélés került túlsúlyba az elmúlt időben.

A.N.: Mennyire tartja megfelelőnek Magyarországon a növényvédőszer-használatot, ha konkrétan a gazdálkodók oldaláról vizsgáljuk meg ezt a kérdést? Mindez hogyan tükröződik a fenntarthatóságban?

S.Gy.: A végén kezdem. A fenntarthatóságot a mezőgazdaságban komplex kérdéskörként kell kezelni, és ennek csupán egy kis szelete a növényvédelem. A növényvédelem pedig úgy kapcsolódik a fenntarthatósághoz, hogy annak érdekében okszerű növényvédelmet kell folytatni, azaz csak ott és akkor alkalmazzák a növényvédő szereket, ahol arra valóban szükség van. Úgy használják és annyit, amennyit éppen kell, amit az előírásokban megadnak a gyártók. Ezért szükséges a megfelelő gondosság. Mindezek figyelembevételével a fenntarthatóság is biztosítható.

A.N.: Végül is a magyar gazdaságokban megfelelően használják a növényvédő szereket?

S.Gy.: A magyar növényvédelmi szakemberek magasan képzettek, de nem mindig ők használják ezeket a szereket, van úgy, hogy csak közvetítik az alkalmazáshoz szükséges ismereteket, anyagokat. Így azután igen vegyes a kép ezen a területen. Természetesen az egyes kategóriába tartozó növényvédő szerek kijuttatóinak rendelkezniük kell úgynevezett kettes kategóriájú Zöld könyvvel.

A.N.: Kérem, a Nufarm Hungária Kft. ügyvezetőjeként röviden mutassa be a cégét és annak közelmúltbeli eredményeit!

S.Gy.: Az ausztráliai eredetű és központú Nufarm magyar leányvállalata, a Nufarm Hungária Kft. jó évet zárt: 45 százalékos árbevétel-növekedést ért el az elmúlt gazdasági évben, amely 2018. augusztus 1-jétől idén július 31-ig tartott. Mindez annak köszönhető, hogy az anyacég 2018-ban jelentős portfólióvásárlást hajtott végre. Az akvizíciók eredményeként a Nufarm tulajdonába került termékek megjelentek a kínálatunkban, ami tavaly Magyarországon 6,9 milliárd forintos nettó árbevételt jelentett számlaértéken. Ez a bevétel mintegy 6,5–7,0 százalékos részesedést jelent a magyar piacon. Az idei év azonban felemás képet mutat. Voltak olyan piaci szegmensek ugyanis, ahol csökkenést tapasztaltunk, de volt olyan is, ahol növekedett a piac. Összességében az első fél évben mintegy 3 százalékos csökkenést érzékeltünk a piacon az előző évhez viszonyítva, és ebben a helyzetben sikerült 40–45 százalékos növekedést elérnünk. Ezt a szintet szeretnénk megtartani, ami nehéz lesz az uniós hatóanyag-kivonások miatt, amelyek minden céget, köztük a Nufarmot is érintik. A helyzetet tovább nehezíti, hogy logisztikai és hatóanyag-ellátottsági problémákkal is szembe kell néznünk.