Életének 70. évében elhunyt a hazai szójatermesztés egyik kiemelkedő személyisége. Dr. Bárány Sándor 1950. december 2-án született Szegváron. 1972-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Főiskolai karán végzett öntözéses – meliorációs üzemmérnökként. 1980-ban kapott általános agrármérnöki diplomát a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen, majd 1987-ben növényvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, és szintén 1987-ben doktorált a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen.

Egész életét az agráriumban töltötte, előbb agronómusként, majd vízhasznosítási mérnökként, később növényvédő szakmérnökként, főmérnökként, ahol egyre nagyobb szakértelemmel, odaadással magas színvonalon munkálkodott. Folyamatosan képezte magát, forgatta a szakirodalmat. Minden változásban, újításban az elsők között vett részt. Szívügyének tekintette a magyar mezőgazdaság fejlődését, az előre vivő újdonságokat átvette, és ő ültette át magyar viszonyokra.

Saját alapítású cégében burgonyatermesztéssel, majd felismerve az új idők fejlődését, szójatermesztéssel, vetőmag-szaporítással, azok növényvédelmével foglalkozott. Rendszeresen végzett kísérleteket a növényvédő szerek legmegfelelőbb alkalmazása és a fajtaválaszték javítása érdekében.

Hazánkban elsőként alapította az akkor új formátumú Ormánsági Szója Termelői Csoportot, mely összetételében, – több önállóan gazdálkodó mezőgazdásszal – új utakat és lehetőségeket indított hazánkban és ezt sikerrel vezette tíz évig. Előadás-sorozatokat készített a hazánkban növekvő szójatermesztés témájában, ezzel nagyban növelte a gazdák esélyeit a sikeres szójatermesztés megvalósításában. 

A Miniszterelnöki Hivatal az agráriumban végzett kiemelkedő tevékenységéért, Kovács Béla szellemi örökségének ápolásáért és a Magyar szabadság eszméjének megőrzéséért a rangos Kovács Béla díjban részesítette, melyet a Magyar Köztársaság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztere adott át neki 2002-ben.

2020 végén is rangos elismerés – a szójakultúrában végzett úttörő munkájáért és életművéért –, a Seiwerth Gábor díj várt rá, amelyet személyesen már nem tudott átvenni.

Emlékét megőrizzük!