Mi is az ATP? A teljes neve adenozin trifoszfát, amely minden élő és élettelen növényi és állati eredetű sejtben, élelmiszerekben, italokban, élő- és élettelen mikroorganizmusokban megtalálható. Egy nukleotid, amely a sejten belüli energiaátvitel legkisebb molekuláris egysége. A mitokondriumokban szintetizálódik, és az energia a foszforcsoportok közötti kötésekben raktározódik. Erős izommunka esetén emberben percenként 0,5 kg is fogyhat belőle. A biológiai ritmustól függően a sejtek ATP-igénye változik az idő függvényében, pl. pihenés alatt az izmokban kreatin-foszfát formájában tárolódik.

A teszt úgy működik, hogy a minta ATP-je reakcióba lép a tesztben lévő, a szentjánosbogárban is megtalálható luciferáz enzimmel, és ez a reakció számával arányosan fénykibocsátással jár együtt. A mérőkészülék tulajdonképpen ennek a kibocsátott fénynek az intenzitását méri. Minél nagyobb fénykibocsátást mér, annál több ATP volt a mintában.

Nem tudom azonban megmondani az ATP-teszt eredményéből, hogy a mintámban milyen sejtekből eredt az ATP, de arra sincs semmilyen információnk, hogy a különböző sejtek ATP-tartalma mennyi volt, így azok eredeti számára sem lehet visszakövetkeztetni. A teszt csak azt jelzi, ha pl. nagy fényintenzitást mérünk, hogy sok volt a mintában az ATP, de hogy az pl. bőrsejtekből, nyálból, vérből, váladékokból, növényi takarmány sejtjeiből, vagy baktériumokból, gombákból, parazitákból származik, nem tudható.

A fertőtlenítés célja a felületeken lévő mikroorganizmusok számának csökkentése, az eredmény értékelésénél ezt kell tesztelni. Még itt sem tudjuk azt, amit a legjobban szeretnénk, hogy a talált mikroorganizmusok között volt-e és mennyi olyan, amelyek betegségek okozásáért felelősek, csak reméljük, hogy az összcsíraszám csökkentésével együtt a kórokozók száma is csökkent olyan mértékben, amelynél már nem elegendő a számuk betegségek előidézésére.

Speciális kórokozók kimutatása a felületekről lehetne a leghasznosabb, ilyen pl. a szalmonellák mintából való kitenyésztése. A gyakorlati körülmények között azonban számtalan patogén csíra fenyegetheti az állományt, köztük olyan is, amelyről nem tudunk, és jelenleg nem csináltathatunk több száz mikroorganizmus kimutatására külön teszteket, mert az nem lenne gazdaságos.

Kíváncsiságunk mélységét, részletességét így gazdasági és idő okokból is szűkítenünk kell, és gyakorlati körülmények között a szűkítés optimuma a minta élő (azaz potenciálisan fertőzőképes) baktérium számának (összcsíraszám) a meghatározása. Tovább szűkíteni a tesztekből nyerhető információt azért, hogy csak azt tudjuk, mennyi volt a bizonytalan eredetű ATP a tesztünkben teljesen felesleges, különösen, hogy az ilyen teszt költsége gyakorlatilag megegyezik a mikrobiológiai teszt költségeivel.

Ráadásul a fertőtlenítés semmilyen hatással sincs az ATP-számra, hiszen az élettelen sejtekből származó ATP-t is kimutatjuk a teszttel. A hagyományos mikrobiológiai teszt azon alapul, hogy a mintából még élő baktériumok táptalajra jutva szaporodni kezdenek, és a kialakult baktériumtelepek száma reális információt nyújt a fertőtlenítés hatásfokáról: minél kevesebb telep lesz, annál jobban sikerült a fertőtlenítés.

A sejtek energiaellátása ATP-vel egy bonyolult, dinamikus rendszer, az ATP kimutatására szolgáló tesztet pedig nem szabad másra használni, mint amire kitalálták: élelmiszeripari feldolgozóhelyek munkafelületeinek, munkaeszközeinek, gyártósorok felületi tisztaságának ellenőrzésére, szerves anyag szennyeződések kimutatására.

Azonban az élelmiszeripari higiénikusok még véletlenül sem keverik össze az ATP-tesztet az összcsíraszámmal, ahogy az állattartó telepeken a hozzá nem értők teszik. Tudják, hogy az ATP-teszt értékei még tökéletesen sima, rozsdamentes felületeken is meglehetősen nagy szórást mutathatnak, és a felületek tisztaságát ellenőrzik vele, nem a mikrobiológiai állapotát. Önkényesen, gyakorlati tapasztalatok alapján meghatároznak egy határértéket, amelynél ha magasabbat kapnak a tisztítás ellenőrzésekor, megismételtetik a takarítást.

Az állattartás körülményei között az ATP-teszt még a tisztítás minőségének a meghatározására sem alkalmas: a porózus beton padozat és falak attól függően, hogy milyen erősen nyomjuk rá a mintavevő tampont, mindig más értéket mutatnak.

Az állattartó telepeknek tehát különösképpen oda kell figyelniük, nehogy megtévesszék őket!  Ezért azt javaslom, hogy ahol szeretnék a fertőtlenítés hatását ellenőrizni, ott rendes, mikrobiológiai vizsgálatot végezzenek, és olyan céget keressenek meg, aki ezt biztosítani tudja számukra valódi szolgáltatásként a megtévesztés helyett.

Forrás:

• Römpp vegyészeti lexikon (Dr. Otto-Albrecht Neumüller, 1983)
• Orvosi Biokémia (Szerk. Ádám Veronika, Dux László, et al 2004)

A cikk szerzője: dr. Sághy Tibor