A relatív táp­értéke és ára alapján gazdaságosan kiváltható vele részben vagy egészben az extrahált szójadara. Az irodalmi adatok elég bizonyítékot tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy a CM több mint 40 éve használatos már a sertéstakarmányokban. 

Starter malactakarmányok

Látszik, hogy a CM startertakarmányokban való használatáról szóló vizsgálatok zöme a növekedési erélyre koncentrált. Régebben a szójadara teljes vagy részleges cseréjéről úgy tartották, hogy negatív hatással van a malacok teljesítményére. Azt is dokumentálták, hogy a növekvő CM-felhasználás lineárisan csökkentette az átlagos napi gyarapodást (ADG) és az átlagos napi takarmánybevitelt a választott malacoknál. Preferenciavizsgálatokat is végeztek, a választott malacok válogathattak a szója alapú kontroll és az 5–20%-os canola alapú takarmány közül. Az eredmények azt mutatják, hogy a malacok a szója alapút kedvelték jobban, bármelyik CM alapúval szemben. Egy látványos csökkenés is volt a takarmánybevitelben a CM-szint 5-ről 20%-ra való növelésekor. Az alacsony bevitel lehetséges oka a glükozinolátok bomlástermékeinek hatása a pajzsmirigy működésére és a csökkent ízletesség. A legfrissebb kutatások azonban teljesen fordított eredményeket hoztak. Például a jelenlegi kutatásból kiderült, hogy akár az oldószerrel kivont canoladara (SECM), akár a sajtolt canolapogácsa (EPCM) etetése 150 g/kg-ban bekeverve, nyers glicerinnel kombinálva részlegesen kiválthatja a szójalisztet és a búzát a választott malacok takarmányában is. 

Növekedési erély

Landero és mtsai kutatást végeztek, 0, 50, 100, 150 és 200 g extrahált canoladara/kg adaggal a szójadara helyettesítésére választott malacoknál. Az eredmény az lett, hogy a 0–28 napos vizsgálati időszakban, az extr. canoladara növelése 20%-ra nem befolyásolta a testtömeg-gyarapodást, a takarmányfelvételt és a takarmányértékesítést, azonban a megnövelt canola hányad lineárisan csökkentette a száraz anyag, a nyersfehérje teljes béltraktusra vonatkozó látszólagos emészthetőségét, és négyzetesen a takarmány energiatartalmát. Landero és kollégái beállítottak egy másik kísérletet, hogy meghatározzák a 200 g/kg-ra megnövelt sajtolt canolapogácsa hatását. Nem láttak szignifikáns különbséget a növekedési erélyben, azonban lineáris csökkenését tapasztalták a száraz anyag teljes béltraktusra vonatkozó látszólagos emészthetőségében, az energiatartalomban és a nyersfehérjében. Egy újabb kísérlet szerint, melyet Sanjayan és mtsai. végeztek Brassica napus és B. juncea extrahált darájával azt tapasztalták, hogy 25%-ig bele lehet keverni a választott malacok étrendjébe anélkül, hogy káros hatása lenne a növekedési teljesítményre. Egy másik kutatás szerint, Mejicanos értékelte a nagy mennyiségű B. napus és B. juncea CM 15%-os szójaliszt helyettesítéssel, és növekedett gyarapodási erélyt tapasztalt a kétszer hántolt CM esetében. Két lehetséges magyarázat volt a választott malacok teljesítményének növekedésére, az első, hogy a régebbi adagokban a formulázás többségében a nyersfehérjén és a takarmány energiatartalmán alapult és nem a sztenderd illeális emészthető aminosavakon vagy a nettó energián. A második ok, hogy az utóbbi időben termesztett canola fajtákban viszonylag alacsony a glükozinolát tartalom a régebbiekhez képest.

Hízó, befejező receptek

Előzetes kutatások szerint a CM csupán 50%-ig használható a szójaliszt helyettesítőjeként a hízóknál. Ugyanis a 75%-os vagy a teljes csere látványosan csökkentette a növekedési teljesítményt. Sauer és mtsai. megállapították, hogy alacsonyabb a canoladara energia- és lizintartalma a szójalisztéhez képest, valamint a glükozinolátok hatása a takarmánybevitelre és az emésztésre is oka lehet az alacsonyabb hízó teljesítménynek. Thacker felvetette, hogy a jó teljesítmény elérhető, ha a CM csupán a kiegészítő fehérje felét adja. Egy összefoglalóban Schöne és mtsai azt állapították meg, hogy a hízók csupán 2 µmol/g glükozinolátot tolerálnak a takarmányban, de a kanadai CM-ben ez az érték 7,2 µmol/g körül van, amely 33%-ban maximálja a CM szintjét a hízótakarmányokban. Kutatások megállapították a canola liszt emészthető tápanyagtartalmát is. Bell és kollégái (1998) jelentése szerint a B. napus és a B. juncea emészthető fehérje- és energiatartalma hasonló. Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy a CM úgy is belekerülhet a takarmányba, hogy nem okoz teljesítménybeli csökkenést és nincs hatással a vágott test tulajdonságaira.

Alkalmazása kocák takarmányozásában

Spratt és Leeson értékelték a nyers, őrölt és full fat canola hatását a koca tejének összetételére és a malacok növekedésére a B. napus (toronytípus) alkalmazásával, 5–25%-os mennyiségnél, a 109 napig tartó vemhesség kezdetétől egészen az ellés utáni 21. napig. Megállapították, hogy a koca teljesítményét nem befolyásolta az 5 és 10%-os szint, de 15%-nál csökkent a napi súlygyarapodás, ami a kocák súlycsökkenését eredményezte az ellés utáni 7–21. naptól; a tejet azonban nem befolyásolta. King és mtsai értékelték a 20% extrahált CM-tartalmú étrend hatását a koca teljesítményére. Az eredmények azt mutatták, hogy a CM különböző szintjei nem voltak hatással az átlagos kocateljesítményre és a malacok súlyára. A malacok születéskori súlyát, a választáskori elhullást és az alom súlygyarapodását nem befolyásolta a CM-bevitel. A kocák és a malacok plazma-tiroxinszintje azt mutatta, hogy a pajzsmirigy funkciót sem befolyásolta úgy, hogy kevesebb, mint 2 µl /g glükozinolátot tartalmaztak. A 10% CM-t tartalmazó étrend alkalmazása a legtermékenyebb kocák vemhessége és laktációja alatt három ellésen keresztül, nem volt hatással a koca élettartamára, a reprodukciójára és az alomteljesítményre.

A cikk szerzője: Dr. Gergácz Zoltán