Manapság a patkányok és az egerek együtt élnek velünk, képletesen szólva egy asztalról esznek velünk, még hatványozottabban haszonállatainkkal. Sajnos egyre több csatornán, híradásban hallhatjuk a megszaporodott rágcsálók okozta károkat, kellemetlenségeket. Arról nem is beszélve, hogy mekkora kockázatot jelentenek a rágcsálók az emberek, háziállatok szervezetére a betegségek, kórokozók közvetlen és közvetett terjesztése révén. A nagyfokú rágcsálófertőzés megromlott egészséghez és feszültséghez vezet, ami rossz hatással van az ember mikro és makro környezetére vagy akár az egész társadalomra, nemzetgazdaságra. A patkányok megrongálják az épületeket és a berendezéseket, a sérült kábelek miatt jelentős a tűzveszély és a halálos áramütés kockázata. A földbe magukat beásó patkányok földcsuszamlást vagy árok- és csatornapartok összeomlását idézhetik elő, árvizeket okozva ezzel. Károkozásuk jelentős a gazdasági haszonállatok stressz okozójaként is, sőt a takarmány szennyezésével, elfogyasztásával.

Az együtt élő rágcsálók számos viselkedésbeli és biológiai jellemzője, például a nagyfokú szaporodóképesség, a csapda elkerülésének képessége és a táplálkozási szokások, jelentős mértékben hozzájárulnak számos rágcsálómentesítési program eredménytelenségéhez. Továbbá egyre több területen tapasztalhatjuk, bizonyos rágcsálóirtó hatóanyagokra való rezisztencia kialakulását, ami igencsak megnehezíti a hatékony, rágcsálók elleni védekezést. Professzionális felhasználók körében, illetve az állattartó telepeken egyre inkább tapasztalható, hogy a bromadiolon hatóanyag-tartalmú készítmények hatása elmarad az elvárttól. Helyette inkább előnyben részesítik a brodifakum hatóanyagú készítményeket. Ebből a szintén véralvadásgátló hatóanyagból kevesebb fogyasztás esetén is biztos a totális hatás. Nyilván fontos a megfelelő formula kiválasztása minden esetben. A megfelelő hatékonyság érdekében az együtt élő rágcsálók minden viselkedésbeli és biológiai jellemzőjét meg kell ismerni, és figyelembe kell venni.

Fontos olyan jogi kereteket kialakítani, amelyek elősegítik a rágcsálók, mint városi és vidéki kártevők elleni védekezésnek az eredményességét, és egyidejűleg biztosítják az irtást végzők egészségét és biztonságát. Kiemelkedő jelentősége van annak a hatékony rágcsálóirtó programot támogató törvényi szabályozásnak, amely egyúttal ellenőrzési hatáskört is biztosít e programok felügyeletére.

Előrelátás: a kártevő-mentesítési stratégiák gyakran csak a panaszokra adnak választ, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ha nincsenek panaszok, akkor rágcsálók sincsenek. Ahol viszont sérült a csatornahálózat, ott a patkányok rendszeresen és észrevétlenül közlekedhetnek a csatorna és a felszín között. Ezért fontos lenne a folyamatos irtószer-kihelyezés mellett az állandó monitoringozás is.

Egyes városrészekben, állattartó telepeken a lakók, illetve ott dolgozók jobban elviselik a patkányokat, mint másutt. Ez idáig kevés figyelmet fordítottak annak eldöntésére, hogy melyik az a fertőzöttségi szint, ha egyáltalán van ilyen, amely a megfelelő szintű védekezés eredményének tekinthető. Mindenesetre az az általános vélekedés, hogy ott, ahol a fertőzöttségi arány egy százalék vagy annál kisebb, nem szükséges a tervszerű fellépés. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a helyi hatóságok megfelelő információval rendelkezzenek a fertőzöttségi szint megállapításához.

Irtási terv: amikor egy, a csatornarendszerben élő patkánypopulációt rágcsálóirtó szerrel kezelnek, sokuk, akár 20 százalék is felgyógyulhat a mérgezésből egyetlen hét alatt. A gondatlan, tervezetlen mérgezés csupán a populáció egy részét pusztítja el, és sokat hagy gyorsan felgyógyulni. Két kezelés után a csatorna patkánypopulációja az eredeti töredékére zsugorodik össze. Amikor ezzel egy időben a felszíni fertőzésekkel is foglalkozunk, akkor a populáció gyógyulásának folyamata lassú. A pulzáló csalétkezés a patkányok hierarchikus táplálkozási szokásához igazodik, és azt eredményezi, hogy az idősebb és dominánsabb patkányok elpusztulnak, mielőtt a csalétket utántölthetnék a kevésbé domináns patkányok számára. Megfelelő hatóanyagú és formulájú, három csalétkezési periódus elpusztíthatja csaknem a teljes populációt.

A rágcsálóirtó szerek fontos eszközei a csatornákban és állattartó telepeken élő kártevők hatékony irtásának, ha ehhez a csatornahálózat karbantartása és javítása, továbbá a külső környezet folyamatos rendben tartása is társul. Sok országban a kártevőirtó szereket közvetlen, gazdaságos és könnyen megvalósítható módszernek tekintik, amely megoldja a városi fertőzöttségek problémáit, és ez oda vezetett, hogy túlságosan megbíznak ebben a szemléletben. A rágcsálók okozta problémák az egész közösséget terhelik, és úgy tekintendők, mint a sebezhető és többnyire lepusztult városi környezet tünetei. Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt az elviselhető szint eléréséhez!

Dankó Mónika
HAT-AGRO Higiénia Kft

A cikk szerzője: Dankó Mónika