Ezeket többnyire a traktorok hátsó függesztő művéhez kapcsolták és a hátsó TLT-ről hajtották meg. Egyes változataik (a traktor mellső és hátsó tengelyei közötti) has alatti függesztéssel készültek. Szállításkor a kaszák gerendelyét kézzel függőleges helyzetbe lehetett állítani. Az 1950-es években jelentek meg az első rotációs kaszák, dobos kivitelben (Kemper), majd később azokat a napjainkban legelterjedtebben használt tárcsás vágószerkezetű kaszák követték. Vitathatatlanul napjainkban az utóbbi vágószerkezettel készült kaszából készül a legtöbb a világon, amelyek munkaszélessége 1,5 és 3,6 m között változik, csoportos kialakításban pedig eléri a munkaszélességük a 11 (önjáró kivitelben akár a 15) métert is. Évente 50.000 db körül adnak el belőlük. Ezeknek 52%-a 3,2 méternél kisebb munkaszélességű, hátsó függesztésű oldalvágó rotációs kasza, 16%-uk pedig 3,2 feletti munkaszélességgel rendelkezik. Az eladott kaszáknak 24%-a pedig mellső függesztésű frontkasza. A dobos rotációs kaszákat is többen gyártják, ill. egyes gyártók kínálatában egyaránt megtalálhatók a dobos és a tárcsás kivitelek is (CLAAS CORTO-DISCO). A dobos és tárcsás kivitelű rotációs kaszák is készülhetnek traktorra (elől és hátul) függesztett, ill. vontatott kivitelben. A vontatott változatokat többnyire 3 méter feletti munkaszélességben gyártják. Elsősorban a függesztett tárcsás kaszákból képezhetők kaszacsoportok. Egy frontkaszából és egy hátsó függesztésű oldalkaszából 5 és 7 méter közötti kettős, egy frontkaszából és két jobbra, ill. balra vágó hátsó függesztésű (butterfly) kaszából pedig 8 és 11 méter közötti hármas kaszakombinációk képezhetők. A sokféle változat közüli választásnál figyelembe kell venni a kaszahasználat szempontjából számító gyep- és szálastakarmány területet, az üzemeltető traktor teljesítményét és a szálas takarmányok betakarítási, ill. hasznosítási technológiáit is. Cikkünkben a továbbiakban a kis- és közepes üzemekben leginkább használatos hátsó függesztésű, oldalvágó rotációs kaszák új fejlesztéseit vesszük számba.
Dobos vagy tárcsás
A két vágó rendszer között jelentős különbségek mutathatók ki. A dobos vágószerkezetű kaszák robusztus kivitelűek, nehezebbek, elsősorban rosszabb, egyenetlenebb talajú, természetes és ősgyepek kaszálására javasolhatók. Felső gerendellyel és hajtással készülnek, munkahelyzetben a dobok alatti csúszó tányérokkal kopírozzák a talajt. Nagyobb (0,6–1,1 m) a forgórészei átmérője és kisebb a fordulatszáma, dobonként rendszerint 3 db kés kerül felszerelésre. A munkaszélességük 1,8 és 4,8 m között változhat, de kettes vagy hármas kaszacsoportok is képezhetők belőlük. Nagyobb a hajtási energiaszükségletük, ugyanakkor a dobok nagyobb tehetetlenségi nyomatéka következtében kiegyenlítettebb a teljesítményfelvételük. Mindig páros számú (2 vagy 4, ritkábban 6 db) dob található a kaszákon és kaszáláskor 1, 2, vagy 3 szűkített rendet képeznek. Nagy (3,2–4,8 m) munkaszélességnél a vontatott konstrukciók lehetővé teszik a független dobfelfüggesztéseket is, ezáltal jobb a keresztirányú talajfelszín-követésük (RK-4, RK-6). Ezeknél a kaszáknál kissé bonyolultabb a szársértő rendszerek beépítése. Az előzőekkel szemben a tárcsás kaszák könnyebb, finomabb konstrukciók. Alsó kaszagerendellyel és lepényhajtóműves alsó meghajtással készülnek, kisebb (0,4–0,61 m) átmérőjű, két késes, ovális vágótárcsákkal rendelkeznek, rendszerint a két szélső tárcsán kisebb magassági terelődobbal. A vágótárcsák száma kaszagerendelyenként általában 5 és 9 között változik a munkaszélességtől függően. A munkaszélességük pedig zömében 2,0 és 4,1 m között alakul. Kopásálló (wolfram-karbid keményfém) csúszó talpakkal (papucsokkal) követik a talajfelszín változásait, általában kisebb-nagyobb áthidalással. Nagy anyagátömlési keresztmetszettel dolgoznak, kaszáláskor zömében terített rendet képeznek, könnyebben csatlakoztatható hozzájuk szársértő berendezés. Kisebb a hajtási teljesítményigényük, mint a dobos kaszáké. Sík, egyenletes felszínű, telepített gyepek és szántóföldre vetett szálastakarmányok minőségi kaszálására használhatók.
Fejlesztési irányok
A hátsó függesztésű (többnyire jobbos) oldalt vágó, rotációs kaszák fejlesztésénél érvényesülő főbb tendenciák a következőkben foglalhatók össze:
- A korábban elterjedt ékszíjhajtások kardánhajtásokra cserélése.
- Két (540/1000 f/min) fordulatszámú traktor TLT hajtás fogadása.
- Hidraulikus gyorscsatlakozók (Kennfixx) használata.
- A hajtásrendszer élettartamának növelése, a gondozásuk és karbantartásuk minimalizálása.
- A vágási magasság (tarlómagasság) finomállítása.
- Új, megbízhatóbb kaszagerendely és vágószerkezet biztosítások alkalmazása.
- Újabb öntisztuló kaszálódob és vágótárcsa konstrukciók alkalmazása, a vágási (kaszálási) sebesség növelése érdekében.
- Gyors kaszapenge-csere megoldások terjedése.
- Újabb szársértők (anyag és konstrukció) használata.
- A kezelés, a munka- és szállítási helyzetbe állítás egyszerűsítése.
- ISOBUS-kapcsolat révén a kaszák távvezérlése és kaszálási teljesítések (munkasebesség, ha stb.) nyomon követése, dokumentálása (nagyobb munkaszélességek esetén).
Előremutató műszaki megoldások
A kaszák traktorhoz való csatlakozásához könnyen kezelhető függesztő kereteket, egyszerűen csatlakoztatható kardánhajtásokat és hidraulikus gyorscsatlakozókat alkalmaznak. A traktorkategória-váltáshoz a függesztő kereteket úgy alakítják ki, hogy ISO II és ISO III hárompontos függesztő szerkezetekkel is kompatibilis legyen (két eltérő geometriájú függesztő csap elhelyezéssel – Krone). A kaszagerendely felfüggesztésénél gyakoriak a gerendelyvégi csuklópontok, amikor azok egykaros szerkezetekként működnek, e helyett a gerendely központi királycsapos felfüggesztését alkalmazzák egyre többen. Ilyenkor a gerendely mérlegállásban pontosabban képes követni a talajfelszín egyenetlenségeit (CLAAS Disco Contour, Fella/Fendt SM-TL, Kuhn GH, Krone Duo Grip, Lely Spendimo, Pöttinger Novocat stb.).
A gerendelytartó nyomásának csökkentését tekercsrugók beépítésével vagy hidropneumatikus tehermentesítésekkel (Kuhn), ill. azok szabályzásával oldják meg. Az elterjedtebb mechanikus megoldásoknál a tekercsrugók számának és előfeszítésének változtatásával szabályozható a tehermentesítés és a tarlónyomás mértéke, míg a hidraulikus rendszereknél (CLAAS Active Float, Krone Combi Float) az olajnyomás változtatásával érik el a kívánt hatást. A kaszagerendelyeket akadályba ütközés okozta károsodás ellen rugós biztosításokkal védik, amely akadályba ütközés esetén lehetővé teszi azok hátrafelé történő kitérésüket. A kaszagerendelyeket szállítási helyzetben többnyire 90–115o-ban a traktor mögé hidraulikusan felhajtják, és felemelt helyzetben rögzítik, amely történhet mechanikusan, vagy hidraulikusan is.
Munkahelyzetbe történő lehajtás után ugyancsak mechanikus vagy hidraulikus rögzítésekkel biztosítják a stabil vízszintes helyzetüket, ill. egyes típusoknál negatív és pozitív szögállásban végzett rézsűkaszálási pozíció is megvalósítható. Az ékszíjhajtásokat egyre inkább túlterhelés-védelemmel ellátott kardánhajtásokkal és szöghajtóművekkel váltják ki a gyártók (Krone, Lely Kuhn, Fella/Fendt, Pöttinger stb.). A dobos kaszák felső meghajtásánál is hosszabb (250 üó) kenési intervallumú kardánhajtások és gondozásmentes hajtóművek kerülnek alkalmazásra. A tárcsás kaszák meghajtásához egyre laposabb bolygó fogaskerekes lepényhajtóműveket alkalmaznak, homlok fogaskerekes (CLAAS, Kuhn, Krone, Pöttinger, SIP), vagy kúpkerekes (Lely, Fella stb.) hajtásokkal erős csapágyazásokkal. A vágótárcsák a kaszagerendelyek kinyúló hullámos előlapjára kerültek. Ezzel növekedett a tárcsák átfedése, javult a szinkronizációja és eltömődésmentes, tisztább kaszálást valósítanak meg (MaxCut, Smart Cut Effect stb.). Normál esetben a szomszédos tárcsák egymással szemben forogva dolgoznak, és kisebb csíkokban hagyják maguk mögött a terített szálastakarmány (szőnyeg rend vagy széles) rendet. Amennyiben az összeforgás irányában a tárcsák közötti átfedés kisebb, míg az elforgás irányában nagyobb, így a megváltozott késpályáknak köszönhetően a csíkozás mértéke minimális lesz (Krone). Ma még ritkaságnak számít a Krone Easy Cut vágószerkezete, amelynél késtárcsák excentrikus agykiképzésének köszönhetően lehetőség van a tárcsák forgásirányának megváltoztatására, s így akár széles szőnyeg rendet vagy egy középső szűkített rendet is tud képezni.
A kaszákon az ovális kialakítású, könnyen szerelhető, lapos kialakítású kétkéses vágótárcsák alkalmazása szinte általános, amelyek egymáshoz képest 90o-ban elfordítva kerülnek felszerelésre. Folyamatosan jelennek meg újabb és újabb „áramvonalasított” tárcsakonstrukciók (Active Mow), egyre könnyebb, gyors szerelhetőségekkel. A tárcsahajtásokba egyre többen építenek be nyírószeges biztosításokat (Krone Safe Cut, Kuhn Protectradrive stb.), amelyekkel megakadályozhatók a tárcsatörések és a hajtáslánc nagyobb műszaki meghibásodásai.
A tárcsákon a gyors szerelés nélküli késcsere megoldások szinte általánosak, amelyekkel a törött, kopott kések cseréje, vagy csak egyoldali élességüket vesztett kések megfordítása egyszerű célszerszám alkalmazásával csupán néhány másodpercet vesz igénybe. Ehhez csupán egy egykarú emelős célszerszám szükséges, amely a legtöbb kaszán az erre rendszeresített tároló dobozban, a tartalék pengékkel együtt megtalálható. A tárcsás kaszagerendelyeken is a két szélső vágótárcsára terelődobokat helyeznek el, amelyek a széltől befelé terelik a lekaszált szálas anyagot, így a fogásszélességek a kasza után jól elkülönülnek. A tárcsás kaszákhoz külön kínálnak a gyártók terelő lemezeket, ill. fém, vagy műanyag terelőkorongokat is, amelyek segítségével a kasza által hátrahagyott szálastakarmány rend szélességi mérete szűkíthető. A legtöbb rotációs kasza szársértővel összeépítve is elérhető. A dobos kaszákhoz többnyire spirál vonalban elhelyezett műanyag, vagy fém V-formájú, vagy egyenes ütőujjakkal felszerelt szársértő dobokat építenek be (ED, vagy CV-rendszer), amely kifejezetten a fűfélék szársértésére alkalmazható. Egyes típusoknál a burkolaton „állókések” is találhatók az intenzívebb szársértés érdekében. A tárcsás kaszákhoz sűrű ütőujjas, vagy fémbordás, ill. gumi nyílbordás szársértők (RC vagy CRi) is választhatók, ez utóbbiak kíméletes (lapító) szársértéssel dolgoznak, így a pillangósok szársértésére is alkalmazhatók. Egyes kaszatípusokhoz ütőujjas és gumibordás szársértők is beszerezhetők, cserélhető kivitelben, így azok a mindenkori kaszálási feladathoz építhetők be. A korszerűbb kivitelű kaszálógépeken a szársértő dobok fordulatszáma is két fokozatban változtatható, ezzel az átömlési és a szársértési intenzitás is szabályozható. A nagyobb munkaszélességű, hátsó függesztésű kaszák vezérlésére a traktor és a munkagép közötti ISOBUS-os kapcsolat is felhasználható (CLAAS Disco Contour és DISCO Busines), amikor a fedélzeti terminálról vezérelhető a kasza munkája. A kaszálásnál is jól hasznosítható a traktorokon rendelkezésre álló párhuzamvezető és az automatikus kormányzási rendszerek, amelyekkel a kaszák a valós munkaszélességükkel közel azonos munkaszélességgel képesek dolgozni. A mai korszerű rotációs kaszákat alig kell karbantartani. A hajtóművek tartós olajozással készülnek, csupán időnként a kardáncsuklók és a forgócsapok zsírzása jelenti a feladatot.
Dr. Hajdú József
A cikk szerzője: Dr. Hajdú József
