Káros talajtömörség akkor áll fenn, amikor a talaj tömődöttségi foka 95% feletti, a térfogattömege meghaladja az 1,50 g/cm3 értéket, a pórustérfogata kisebb, mint 40% és a talajba hatolási (penetrációs) ellenállása nagyobb, mint 2,50 Mpa.

A talajtömörödés kockázatának növekedésében a gépek tömege, konstrukciója mellett a járószerkezetük játszik meghatározó szerepet. Orvosi szóhasználattal élve itt is érvényes, hogy „jobb a megelőzés, mint a műtét”, az energiaigényes középmély-, illetve mélylazítás. Ennek szem előtt tartásával a járószerkezetek által okozott káros talajtömörítő hatás csökkentésére, illetve megelőzésére több lehetőség kínálkozik. Ide tartoznak olyan művelési eljárások kombinált eszközökkel, amelyekkel csökkenthető a gépi műveletek száma, olyan technológiák, amelyekkel növelhető a talaj teherbíró képessége, de legfőképpen a talajkímélő járószerkezetek alkalmazása. Ez utóbbiak terén a minél nagyobb felfekvési felület elérése a cél, amely egyrészt a gumiabroncsok jellemzőinek javításával, a kerekek, illetve a tengelyek számának növelésével, másrészt a gumihevederes futóművekkel érhető el. A nyereséges gazdálkodás és a fenntartható termésbiztonság mindenképpen megköveteli, hogy a nehéz traktorokat, betakarító- és munkagépeket a talajtömörödést előidéző talajnyomás csökkentésére kifejlesztett talajkímélő járószerkezetekkel kell ellátni.

A gumiabroncsok tekintetében legfontosabb paraméter a belső levegőnyomás, mert ha ez kisebb, annál nagyobb a talaj érintkezési felületén kialakuló felfekvési felület, ezáltal pedig kisebb a talajtömörítést előidéző felületi és talajnyomás. A gumiabroncs teherbírása szempontjából azonban alapvető feltétel a minél nagyobb levegőmennyiség, ami a belső levegőnyomás és az abroncstérfogat függvénye. Ehhez alacsony nyomásérték esetén egyre nagyobb légterű, ballonos (flotációs) abroncskonstrukció szükséges. A megoldást a nagy átmérőjű, széles, alacsony profilú radiál szerkezetű gumiabroncsok jelentik. Ma már rendelkezésre állnak a talajkímélés szempontjából optimálisnak minősíthető 1,0 bar alatti (sőt, az ideális 0,5 bar körüli) belső levegőnyomással üzemeltethető nagyméretű, nagy teherbíró képességű gyártmányok a legújabb IF (Improved Flexion) vagy VF (Very High Flexion) karkasz szerkezetekkel.

A keskenyebb méretű abroncsok esetén jó megoldás univerzális traktorokra az iker (dupla), a nehéz szántótraktorokra pedig a tripla kerékelrendezés, amelyekkel a felfekvési összfelület jelentős mértékben növelhető. Ezt felismerve már itthon is egyre többen használnak mind a mellső, mind a hátsó tengelyeken gyorskapcsolós  ikerkerekeket (1. kép).

A felfekvő felület értelemszerűen a tengelyek számának növelésével is megnövelhető. Tartálykocsiknál már szériamegoldás a 3- vagy 4 tengelyes, flotációs abroncsozású futómű, de már egyes traktorgyártók is megkezdték a szántóföldi kísérleteket többtengelyes prototípusokkal (pl.: Fendt Trisix, Deutz-Fahr Agro XXL), (2. kép).

A Massey Ferguson kísérleti műhelyében ugyanakkor megjelent egy 4 tengelyes (ikertengelyes), törzscsuklós rendszerű gabonakombájn, amelynél az óriásméretű magtartály külön futóműre került (3. kép).

Az azonos nyomon járás igen káros következményeit lehet kiküszöbölni a 3 kerekes vagy a nyomvonal-eltolású járószerkezetekkel és az egyes tengelyeken alkalmazott különböző nyomtáv kialakításokkal (pl.: Tryco, Vervaet Hydrotrike XL, Ropa Tiger 5). Mindegyik gumiabroncsozású kerekes mezőgazdasági járműnél egyre sürgetőbb a közúti vagy a szántóföldi követelményeknek megfelelő beállításhoz a menet közbeni belső levegőnyomás változtatásra alkalmas gumiabroncs nyomásszabályzó berendezés alkalmazása. Utólag felszerelhető megoldások (pl.: PTG, Krude) mellett ezt egyes gyártók már alapfelszerelésként nyújtják (pl.: Fendt Vario Grip). A Fendt és a Mitas új fejlesztésű Vario Grip Pro rendszernél a gyors nyomásváltoztatást (feltöltést) pedig a traktorabroncsba beépített, 8 bar nyomású levegő tárolására képes, különleges belső tömlő (nyomástároló) teszi lehetővé, amelyet forgó érintkezőn keresztül állandóan tölt a traktor kompresszora.

Talajkímélés szempontjából a legkedvezőbbek a terepjárásban jól bevált lánctalpas járószerkezetek továbbfejlesztését jelentő, különböző futófelülettel kialakított gumihevederes (szakzsargon szerint: gumilánctalpas, vagy hernyótalpas) járószerkezetek. Hatásmódjuk szerint erőzáró vagy alakzáró megoldásúak.  Szélességi méretük alapján a keskeny sorközitől a közel egy méter széles szántóföldi változatig osztályozhatók. A gyakorlatban sokféle megoldást találni, főleg az USA-ban gyártott nagy teljesítményű erőgépeken (Case IH, Versatile, Caterpillar stb.) és önjáró betakarítógépeken (New Holland, John Deere stb.). Emellett már permetezőgépeken (4. kép), vetőgépeken, kiközelítő pótkocsikon is használnak ilyeneket.

A gumihevederes járószerkezeteknek – a gödöllői NAIK MGI vizsgálataival is bizonyított – számos előnye közé sorolható többek között a jobb stabilitás, nagyobb vonóerő-kifejtés, kisebb szlip, kevesebb hajtóanyag-fogyasztás, de legfőképpen a kisebb talajtömörítő hatás. Hátrányai közé tartozik a rosszabb manőverező képesség, a kisebb haladási sebesség, a kanyarodásnál fellépő talajrombolás és a gyengébb utazási komfort. A Zuidberg cég legújabb fejlesztésű High Speed Tracks (HST) futóművével ezek a hátrányok nagyrészt javíthatók. Az újszerű rugózással ellátott integrált hajtómű traktorok hátsó tengelyére szerelve nem csökkenti az erőgép sebességét, és megmarad annak eredeti fordulási képessége is (5. kép).

E hibrid megoldás mellett figyelmet érdemel a Mitas cég kísérletben lévő Pneu Track gumiabroncsa, amely a korszerű gumiabroncs és gumiheveder „ötvözete” a közeljövő számára. A távolabbi jövő mezőgazdasági járószerkezete pedig mindenképpen a gumihevederre épül majd a mérnöki „álmok” (6. kép) szerint.

Antos Gábor

A cikk szerzője: Antos Gábor