A Közös Agrárpolitika Reformja keretében 2015. évben bevezetett éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatok (továbbiakban: zöldítés) hazai keretrendszerét a 10/2015. (III. 13.) miniszteri rendelet tartalmazza, továbbá olyan esetekben, ahol arra szükség volt, a szabályozást törvényi szintre emeltük. A hazai zöldítési rendszer kidolgozásakor, a többi tagállamhoz hasonlóan, nekünk is igazodnunk kellett uniós rendeletek és iránymutatások által előírt szabályok és határértékek betartásához.

A rendszer egy jelentős részét képezi az ökológiai jelentőségű területek elszámolhatóságára vonatkozó szabályozás. Ilyen ökológiai jelentőségű területnek (továbbiakban: EFA) minősül az ökológiai jelentőségű másodvetés is, amely nem betakarítási céllal készül, hanem zöldtrágyaként való beforgatásra, illetve tavaszi vetésű következő növény esetén a téli talajtakarás biztosítására. Vagyis nem arra szolgál, hogy abból egy második haszonnövény legyen, hanem annak kifejezetten olyan környezeti előnyökkel kell járnia, amelyek túlmutatnak a kölcsönös megfeleltetés betartásából fakadó környezeti előnyökön.

A hazai szabályozás kidolgozásakor törekedtünk arra, hogy a lehetőségekhez és a jelen realitásokhoz mérten alkossuk meg az ökológiai jelentőségű másodvetés EFA területként való elszámolhatóságának kritériumait. A 2015. évi tapasztalatok alapján elmondható, hogy az elkövetkezendő időszakban a kritériumrendszert olyan módon szeretnénk újragondolni, hogy azzal fokozatosan és egyre nagyobb mértékben járuljunk hozzá a gazdálkodók által EFA elszámolás szempontjából nagyon is kedvelt másodvetés ökológiai hasznosságának növekedéséhez.

A 2015. évi igénylési adatok alapján 144.740 hektáron vetettek a gazdálkodók ökológiai jelentőségű másodvetésnek való megfelelés céljából zöldtrágyanövényeket. Ez szám szerint pontosan 19.439 db igénylést jelent erre az EFA típusra. A táblaszintű EFA típusok igénylési területadatait összehasonlítva, az első három legnépszerűbb EFA terület a nitrogénmegkötő növényekkel bevetett terület, az ökológiai jelentőségű másodvetés és a parlagon hagyott terület volt.

Gyakorlati tapasztalatokon alapuló szakértői becslés alapján elmondható, hogy összesen 250.000 hektáron vetettek a gazdálkodók zöldtrágyanövényeket 2015-ben, vagyis ennek körülbelül ötven százalékát vetették ökológiai jelentőségű másodvetésnek való megfelelés céljából.

 2015-ös évtől a 2014–2020-as uniós költségvetési időszak új szabályai szerint kerülnek felhasználásra a rendelkezésre álló pénzügyi keretek. A közvetlen támogatások 30 százalékát az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra (röviden zöldítésre) kell fordítani.

A zöldítés célja, hogy a gazdálkodók egyre nagyobb mértékben járuljanak hozzá a mezőgazdaság alapját is képező környezet és természeti erőforrások megőrzéséhez.

Az egységes területalapú támogatást (SAPS-ot) igénylők számára – hacsak nem áll fenn valamely gyakorlat alól mentesítő feltétel – kötelező a teljes bejelentett területen (azaz nem csak a SAPS támogatást igénylő területen) megfelelni a zöldítés követelményeinek.

A zöldítés három különböző gyakorlat összessége:

1. Állandó gyepterületek fenntartása: az állandó gyepterületeknek minősülő területeket meg kell őrizni.

• Környezeti szempontból érzékeny állandó gyepek (NATURA2000 gyep) feltörése csak a természetvédelmi hatóság engedélyével történhet meg.
• Egyéb állandó gyepek fenntartása: a Földmérési és Távérzékelési Intézet által lehatárolt egyéb állandó gyepek alapján az MVH megállapította 2015. évben a referenciaarányt. Amennyiben a tárgyévi gyepterület aránya több mint 5%-kal csökken a referenciaarányhoz képest, vagy a tárgyévi állandó gyepterület összessége 0,5%-kal csökken a referenciaarány megállapításakor fennálló gyepterület összességéhez képest, abban az esetben a hivatal visszaállítási kötelezettséget állapíthat meg.

2. Terménydiverzifikáció, azaz a növénytermesztés diverzifikálása, változatosabbá tétele:

10 hektár fölötti szántóterületen gazdálkodóknak adott évben a szántóterületeken legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteni, míg a 30 ha feletti szántóterülettel rendelkezőknek legalább háromféle növénykultúrát. Két kultúra esetén a legnagyobb területen termesztett növénykultúra a szántóterületnek legfeljebb 75%-át foglalhatja el, három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növénykultúra együttesen nem haladhatja meg a szántóterület 95%-át.

3. Ökológiai jelentőségű területek kijelölése (EFA):

a 15 hektár fölötti szántóterületen gazdálkodóknak a szántóterületük legalább 5%-ának megfelelő kiterjedésű ökológiai jelentőségű területet kell kijelölniük. Ilyenek lehetnek például: a parlagon hagyott területek, az ökológiai jelentőségű másodvetés, a fasor, a sövény, fás sáv, vagy a nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területek, de sokféle lehetőség (összesen 18 típus) közül lehet kiválasztani a gazdaság számára legkedvezőbbeket.

A zöldítés követelményei minden SAPS-ot igénylő gazdálkodó számára kötelezőek – hacsak nem áll fenn valamely gyakorlat alól mentesítő feltétel – és túlmutatnak a korábban kötelezően betartandó kölcsönös megfeleltetés előírásain.

A fentiekben ismertetett, korábbi egységes területalapú támogatás előírásaihoz képest számos új elemet és bonyolultabb előírásokat tartalmazó jogcím kihívást jelentett mind a gazdák,  mind pedig a Hivatal számára. A zöldítés összetett követelményrendszerében foglalt előírások adminisztratív és helyszíni ellenőrzése szerteágazó, ezért lényegesen több időt vesz igénybe és mivel a területalapú támogatások ellenőrzései szoros összefüggésben vannak egymással, valamint gyakran épülnek egymásra, így összességében azt eredményezheti, hogy a területalapú jogcímekben beérkezett kérelmek lezárása a korábbi évekhez viszonyítva csak később történhet meg.

A gazdáknak a 2015. gazdálkodási évben a legtöbb nehézséget a zöldítésre vonatkozó új rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos problémák okozták. A kezdeti nehézségek ellenére elmondható, hogy az egységes kérelem felületén beadott kérelmek elenyésző része került nem megfelelően benyújtásra. Ennek oka az esetek többségében a jogszabály kellő ismeretének hiányára vezethető vissza, ezért fontos, hogy a jövőben a Földművelésügyi Minisztériummal (FM) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával még nagyobb hangsúlyt fektessünk a megfelelő és hatékony tájékoztatásra. Elmondható továbbá, hogy a helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján az ökológiai jelentőségű területek többsége megfelelően került kijelölésre, a gazdálkodók az EFA elemekkel kapcsolatos kötelezettségeiknek az esetek legnagyobb részében eleget tettek. Egyes ökológiai jelentőségű területekre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket ugyanakkor a jövőben pontosítani szükséges a zöldítés célkitűzéseinek elérése és azok hatékony ellenőrzése érdekében, mellyel kapcsolatos szakmai konzultáció már elkezdődött az FM illetékes szervezeti egységeivel.

Hagyományok és tendenciák

A zöldtrágyanövény-termesztés hazai hagyományának témakörében a vetőmag-előállítás és az export kiemelt piaci szegmens hosszú évtizedek óta. A hazai növénytermesztési gyakorlatban a homoktalajok javítása és az ökológiai gazdálkodás volt az a két fontos terület, ahol elsődlegesen a szakemberek találkozhattak ennek a speciális termesztési módnak az előnyeivel. A vetőmag-előállításban jelentős export termékkört képeztek a fontos nyugat-európai, elsődlegesen német export céltermeltetések, melyek az uniós csatlakozásunkat követően is megmaradtak. A mustár, olajretek, takarmány káposztarepce és pohánka vetőmagtermelések jelenleg is szinte kizárólag ezeken a több évtizedes termeltetési kapcsolatokon alapulnak. Az utóbbi két évtizedben nem volt ritka az olyan év, amikor a zöldtrágya célú vetőmagtermelés megközelítette a 30.000 hektárt. Korábban Európa elsőszámú vetőmag-szaporítói és -exportálói voltunk e fajok tekintetében, de jelenleg Csehország, Szlovákia és Lengyelország is erős versenyben van velünk a Németországba irányuló export vonatkozásában. Mustárból, olajretekből és facéliából a Nemzeti Fajtajegyzéken egy-egy fajta szerepelt, és azokból sem volt számottevő hazai célú vetőmagtermelés. Az exportra kerülő fajták mindegyike a nyugat-európai piaci igények kielégítésére meghatározóan német nemesítésű volt. Az uniós csatlakozásunkat megelőzően ezeknek az export céltermeltetéseknek a termését teljes egészében ki kellett szállítani az országból, így nem nyílt lehetőség arra, hogy a termelők az itthon nagy területen termelt fajtákat és vetőmagokat a gyakorlatban is kipróbálják. Az uniós csatlakozás és az AKG-programok nagyban változtattak a kialakult gyakorlaton. A zöldtrágyázás támogatásával a termelők megismerték a másodvetésű zöldtrágyázás előnyeit. Ez még jelentős vetőmagpiaci keresletet nem generált, de elegendő volt ahhoz, hogy az érintett növényfajokban hazai fajták is megjelenjenek a Nemzeti Fajtajegyzéken, lehetővé téve a belpiaci igények magyar fajtákkal történő kielégítését. A vetőmag-szaporításokban a vetőmag-előállítók már megtapasztalhatták ezeknek a növényfajoknak a termelési nehézségeit és kockázatait. A másodvetésű zöldtrágyanövény-termelés legnagyobb kockázati tényezője a vetést követő időszak csapadékellátottsága. Az augusztus végi, őszi csapadék elmaradása hiányos kelést, gyenge, ritka növényállományt és az elgyomosodás veszélyét rejti magában. Ebből adódóan az évjárat nagyban befolyásolja a másodvetésű zöldtrágyázás eredményességét.

A mustár, olajretek és facélia zöldtrágyázásra nemcsak a vízkészletmegőrzés, tápanyag-gazdálkodás, talajszerkezet-javítás jótékony hatásai miatt alkalmas, hanem a vetőmagjaik viszonylagosan olcsó ára miatt is. Egyebek mellett ez a relatíve alacsony árszint teszi lehetővé a versenyképes exportpiaci megjelenésünket. A növényfajok felhasználhatósága azonban a tavaszi vetésű főnövény függvényében korlátozott. A tartósan 600 ezer hektár feletti napraforgó árutermelés esetén keresztesvirágú komponens a megelőző évben nem vethető, így a pohánka és pillangós növények közül kell a keverék-összetevőket kiválasztani. A hazai vetőmagtermelésben évek óta nincs alexandriai here, mely az ilyen keverékek egyik alapkomponense. A nagy zöldtömeget adó csillagfürt és somkóró a változó kereslet miatt kis területen kerül előállításra, így vetőmagjaik minden értékesítési szezon hiánylistáján szerepelnek.

Termelői vélemények:

A 2014/2015. gazdasági évben egy zöldtrágyakeveréket vetettem, amely mustárból, olajretekből és facéliából áll. A zöldtrágya vetésénél és kezelésénél a munkacsúcsok elkerülése volt az egyik fő szempont, ezért a búza után került be a zöldtrágya. Az őszi másodvetésűekre a munkacsúcsok miatt nem sok esély van nálam. Vetésforgóm a búza termesztése köré épül. Az őszi és tavaszi vetésű növények aránya kb. 50-50 százalék (búza, kukorica, cukorrépa, mák, napraforgó, triticalé, szója).

Korábban főnövényként exportra termeltem vetőmagnak ezeket a zöldtrágyanövényeket (mustárt, olajretket, facéliát), de a piac kiszámíthatatlansága miatt felhagytam termelésükkel. Zöldtrágyázással csak nagyon ritka esetben foglalkoztam korábban, mert nem minden év alkalmas másodvetésre és a talaj szervesanyag-tartalmát a leszecskázott szalmával, valamint szármaradványok talajba dolgozásával próbálom javítani.

A zöldtrágyázásnak több előnye van, melyek közül az erózióvédelmet, a talajszerkezet javítását, a talaj növekvő vízbefogadó képességét emelném ki. Véleményem szerint ezek az előnyök csak megfelelő időjárási körülmények mellett érvényesülnek, ezért inkább a hátrányokról beszélnék részletesebben. A gabona utáni zöldtrágya nagy mennyiségű nedvességet von ki a talajból, amely hiányzik majd a következő évi kultúra fejlődésénél, és a zöldtrágyázás a kontinentális száraz nyarak mellett nehezen összeegyeztethető az optimális vízgazdálkodással.

Ebben az évben szerencsénk volt, mert volt elég csapadék és ki tudott kelni a nyári másodvetés, de előfordulhat, hogy semmi sem lesz a zöldtrágyából. Az alacsony nitrogénhasználat (nitrátérzékenység miatt) és a hiányzó talajnedvesség azt eredményezi, hogy nem tudunk versenyképes termelést végezni! Az őszi másodvetés esetén sincs semmi garancia a megfelelő mennyiségű csapadékra, elég csak az elmúlt pár hónapot említenem.

Hátrány továbbá, hogy a zöldtrágyának vetett területeken jelentősen felszaporodnak a gyomok, kártevők és kórokozók, melyek a következő évi kultúrákban jelentős kártételt okozhatnak. Az ellenük való védekezést nehezíti, hogy hatékony készítményeket vonnak ki a forgalomból.

A zöldítést komplexen kell kezelni! Nem engedhetjük meg, hogy kiszárítsuk a talajainkat, jelentős mennyiségben felszaporítsuk a gyomokat, kártevőket és kórokozókat. Az idén ugyan jelentősen csökkent a talajnedvesség, de bízok abban, hogy a zöldítés során megnövekedett gyökértömeg, főleg a gyökérszőrök javítják a talaj vízbefogadó képességét, de ehhez jelentős mennyiségű csapadékra lesz szükség (eddig sajnos nem ezt látni).

Arra kell törekedni, hogy a talajt folyamatosan lezárjuk és gyommentesen tartsuk. Ehhez vásároltam egy speciális talajművelő eszközt, amellyel a vetés előtt mechanikai gyomirtást tudok végezni, s egy menetben a talajt is lezárom.

Szerintem azok jártak el helyesen, akik közvetlenül a leforgatás előtt (feltételezve a megfelelő tömeget) szárzúztak és cellulózbontó baktériumot, valamint nitrogént is használtak a megfelelő talajnedvességgel rendelkező területeken, melyek segítik a tápanyagok feltárását is.

Véleményem szerint a zöldtrágyázás, mint technológiai elem költséges megoldásnak számít, és a korábban említett kockázatokkal együtt további közvetett költségekkel járhat. A jelenlegi zöldítési támogatás a közvetlen zöldtrágyázási költségeket éppen fedezi, de egy szárazabb időszak miatti vízveszteséget, vagy a növényvédelmi beavatkozások miatti pluszköltségeket már nem fedezi!

Gazdaságunkban TOP GRÜN zöldtrágyakeveréket vetettünk el. Ez takarmányrepce és takarmányrozs keveréke.

2015-ben a termesztéstechnológia a következő volt:

Zöldítést gabonanövények, és őszi káposztarepce után végeztünk. A terület kiválasztásánál csak azokat a táblákat vettük figyelembe, amelybe ősszel nem vetettünk. Betakarítás után megtörtént a tarlóhántás, és ezt követően direktvetőgéppel vetettük 20 kg/ha vetőmagdózissal. Az augusztus végi, illetve szeptemberi csapadék hatására eléggé fejlett állapotba, kb. 50–70 cm-re nőtt meg. Alapművelés előtt le kellett szárzúzózni, és ezeken a területeken csak forgatással tudtuk megoldani az alapművelést.

Zöldítéssel, másodvetésekkel gazdaságunk az utóbbi 10 évben nem foglalkozott. Előtte néha másodvetésben pohánkát, facéliát próbáltunk termeszteni, sikertelenül. Egyszer vetettünk mustárt gabona után, de úgy kiszárította a talajt, hogy csak decemberben, egy nagyobb csapadék után tudtuk felszántani, így ez is abbamaradt.

A zöldtrágyázás előnyei, hátrányai:

Sajnos én csak hátrányokról tudok beszámolni.

Első, és legfontosabb, ahogy mi csináljuk, és ahogy szakmailag indokolt lenne, az igen költséges. Nem fedezi az érte kapott támogatást a bekerülési költség.

Második probléma, hogy nálunk sajnos a területek nagy része rizómás fenyércirokkal fertőzött. Kukoricában 2015-től megjelent a szulfonilureákra rezisztens fenyércirok rasszok. Ezt kiirtani csak totális gyomirtó szerekkel, a gabonatáblán lehetne. Ez a lehetőség a zöldítéssel elmarad, sőt, ezekben tovább tud szaporodni a gyomnövény.

Harmadik probléma, hogy 2014 őszén, 2015 tavaszán komoly mezei pocok fertőzés volt nálunk is. A zöldítés kiváló populációnövelő tényező. Továbbá, az egyéb talajlakó kártevőknek (csócsárló, mocskos pajor stb.) szintén táptalaja. Mivel általában gabona után kukoricát, esetleg napraforgót vetünk, a csírakori kártevők ellen csak igen drága talajfertőtlenítőkkel lehet védekezni.

Negyedik probléma, hogy az utóbbi idők aszályos időjárásánál pont az lenne a cél, hogy a talaj vízkészletét megőrizzük, és a lehulló csapadékot befogadja a talaj. Ez a zöldítésnél nem működik, inkább teljesen kiszárítja a talajt!

Társaságunk 2011 óta forgatás nélküli talajművelést végez. Zöldítésnél a nagy szártömeg miatt csak többletmunkával, vagy egyáltalán nem valósítható meg. Hiába műveljük meg a földet, a zöld növényzet gyökerei egy kis csapadék hatására visszaerednek, így szántanunk kell. A szántás, és a forgatás nélküli művelés között kb. 50% árkülönbség van.

Tápanyag-gazdálkodás szempontjából a zöldtrágya, ami tápanyagot visszaad a talajba, azt ki is veszi onnan. Így megtakarítás nem érhető el. Sőt, az alaptrágya időbeni, szezonon kívüli (augusztusi), kiszórását is akadályozza, így a munkacsúcsban kell azokat kijuttatni.

Személy szerint gazdaságosnak egyáltalán nem nevezném a zöldítést. Igyekezni fogunk az ökológiai EFA területeket más módon megoldani, pl. erdő melletti táblaszéleket nem vetjük be, illetve a vízállásos területeken, és a nagyon gyenge táblarészeken fekete ugar létesítésével.

Gazdaságunkban nem termesztünk zöldtrágyát főnövényként, a zöldítésben másodvetésben vetett zöldtrágyanövény-

keverékek vetőmagját megvásároljuk. A legelső AKG-támogatási ciklusban már részt vettünk és már akkor is zöldtrágyanövény szerepelt a másodvetésben.

Előnyök:

Lejtős területeken  a talajerózió elleni védekezésben és a talaj nedvességtartalmának megőrzése érdekében fontos, hogy a talaj sohase maradjon fedetlen, ún. talajtakaró növényzet. Vadkárveszélyes táblaszegélyeken nagyon praktikus, hiszen magassága miatt nem gátolja a vadkárelhárítási vadászatot. Ez már az új vadászati törvényben előírás is lesz az erdők melletti táblaszegélyeken! A nagy, idős fákkal szegélyezett táblaszéleken a fák „árnyékában” a gazdasági növények nem tudnak labdába rúgni, ezért ott érdemes lehet a zöldtrágyanövény, ami hasznos a talajjavítás szempontjából és növeli a diverzifikációt. A területen mégis termelünk és így támogatások is kérhetők rá.

Hátrányok:

Nagyobb táblarészek bevetése esetén gabonák utáni másodvetésben a táblán lévő évelő és más agresszív gyomok tömegesen felszaporodnak, melyek hatékony gyomirtása igen nehezen megoldható a zöldtrágyanövény-fedettség esetén. Mi olajretek-sárga mustár keveréket vetettünk, amely három-négy talajszintet elérő gyökérzetet nevel, mellyel javul a talaj vízgazdálkodása, levegőháztartása, és így kedvezően hat a talajéletre. Virágzó állapotban Lemken Rubin rövidtárcsával dolgoztuk be, majd Lemken Karáttal zártuk le a talajt utána. A tápanyag-gazdálkodási terv készítése során figyelembe vehető mértékben csökkenthető ezáltal a talaj NPK-szükséglete. Azokon a területeken, ahol profitorientált növénytermesztés a tábla elhelyezkedése, a talajviszonyok, a domborzat miatt nem gazdaságos, de művelési kötelezettség terheli a gazdát, ott a kérhető támogatásokat, a talajra és a környezetre, a vadgazdálkodásra gyakorolt kedvező hatásait figyelembe véve már gazdaságosnak mondható a zöldtrágyanövény termesztése.

Forgalmazói tapasztalatok:

Véleményem szerint a zöldtrágyanövények piaca Magyarországon folyamatosan fejlődik. Figyelemre méltó, hogy míg néhány évvel ezelőtt szinte csak a jogszabályi megfelelések miatt vetették ezeket a növényeket a gazdák, addig mára már nagyon sokan a pozitív utóhatások miatt – tehát a saját pozitív tapasztalataik alapján – alkalmazzák a zöldtrágyázást, mint technológiai elemet. Ennek egyik oka, hogy a gazdák egyre tudatosabban használják e növényeket és keverékeket, a másik oka pedig az, hogy a zöldítés és az AKG-intézkedések is segítik e növények térnyerését. 2015 őszén sokfelé lehetett látni zömében sárgán virágzó területeket, melyeket sokan nem tudtak hova tenni. Ezek a területek jelezték azt, hogy a zöldtrágyanövényeket hazánkban is egyre többen használják. Az látható, hogy az elmúlt időszak piacát az új intézkedések nagymértékben befolyásolták. Tőlünk nyugatabbra sokkal előrébb járnak a gazdák a zöldtrágyanövények termesztési tapasztalataiban, ennek hatása már nálunk is egyre jobban érződik.

A kínálatunkban szereplő zöldtrágyanövények tulajdonképpen lefedik a gazdálkodói igények teljes skáláját. Évek óta folytatunk kísérleteket a zöldtrágyanövényekkel – elsősorban mézontófűvel (facélia), pohánkával, pillangósokkal, olajretekkel és mustárral, valamint ezek keverékeivel, illetve új fajok és fajták hazai termeszthetőségét is vizsgáljuk. Kísérleteinkben folyamatosan vizsgáljuk az egyes keverékek komponenseinek egymáshoz viszonyított arányát, így törekedve a legmegfelelőbb termékek kifejlesztésére. Zöldtrágyanövényeink és -keverékeink (zöldtrágya, zöldugar, pillangós keverékek) így teljes mértékben megfelelnek a zöldítés és az új AKG előírásainak. A keverékeink kialakításánál figyeltünk arra is, hogy azok a különböző vetésforgókba jól beilleszthetőek legyenek. Így van olyan keverékünk, amely nem tartalmaz keresztesvirágút, vagy éppen átvészeli a téli fagyokat is.

Olyan új növényekkel is kísérletezünk, amelyek Magyarországon még nem ismertek, azonban zöldtrágyaként való hasznosításuk igen kedvező eredményekkel kecsegtet. Folyamatos kapcsolatban állunk külföldi cégekkel, akik speciálisan ezzel a témakörrel foglalkoznak, az ő tapasztalataik adaptálásával is sokat foglalkozunk. Ezekről a kísérletekről a közeljövőben tudunk majd részletesebben beszámolni.

Sikerélmény számunkra, amikor a gazdák saját maguk is látják a zöldtrágyázás pozitív hatásait és beszámolnak ezekről. Ilyen volt például, amikor több termelő azzal hívott fel minket, hogy az általunk javasolt, olajretket és mustárt tartalmazó keveréket vetette a baja környéki vagy éppen hajdúsági kötött földjébe és a következő növény előtti beforgatáskor már észlelte a talajlazító hatását. A következő növény – adott esetben gabona vagy éppen kukorica – pedig terméstöblettel hálálta meg a jó talajállapotot.

Nemcsak kötött talajokon van jó hatása a zöldtrágyanövényeknek, hanem akár homoktalajokon is, csak ezekre a talajokra más növények valók, mint pl. a csillagfürt vagy a somkóró. Általánosságban elmondható, hogy a zöldtrágyanövények gyarapítják a talaj szervesanyag-tartalmát, javítják a talaj hő-, víz- és levegőháztartását a gyökérzetük talajlazító hatásán keresztül. Nem utolsósorban pedig árnyékolják a talajt, ezen keresztül megőrzik a talaj nedvességtartalmát.

A 2015 elején életbe lépett Közös Agrárpolitika reformelemei között találjuk azokat a zöldítési előírásokat, melyek alapjaiban változtatták meg a zöldtrágyanövények eddigi hazai használatát, előtérbe helyezve a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlat alkalmazását. Első ránézésre úgy tűnhet, mintha ezek az intézkedések a mezőgazdasági termelés további megregulázását szolgálnák csupán. Alaposabb átgondolás után viszont új lehetőségek előtt is megnyitja a kapukat az új szabályozás. A köztesnövény-keverékek szélesebb körű alkalmazása ugyanis kiválóan kiegészíti az intenzív növénytermesztés technológiai elemeit. A keverékek intelligens felhasználásával ugyanis nem csak a zöldítés előírásainak lehet megfelelni, de pozitív változásokat is el lehet érni a talajok termőképességének fenntartása, javítása és nem utolsósorban védelme tekintetében is. A mindenkori főnövény igényeihez igazodó köztesnövény-keverékek elősegítik a humuszképződést és megóvnak az erózió, a defláció és a tápanyag-kimosódás negatív hatásaitól. A nagyobb ökodiverzitás, az egyes komponensek eltérő virágzási ideje, valamint a talaj differenciált átgyökeresedésének előnyei jelentkeznek a keverékek használata során az egyes komponensek tiszta vetésével szemben.

Tavaly az eddig viszonylag szűk körben alkalmazott és sok esetben csak egy növényfajjal – jellemzően mustár, olajretek vagy facélia – végrehajtott zöldtrágyavetéseket felváltották az új szabályozás kritériumainak megfelelő, többkomponensű keverékek, ráadásul az elvetett területek nagysága is jelentősen megugrott. Jól mutatták ezt az ősszel intenzív növekedésnek, majd virágzásnak induló állományok országszerte.

Illeszkedve a különböző vetésforgók által támasztott követelményekhez, a cégünk által forgalmazott termékcsaládban a jól ismert és a gyakorlatban is sikeresen alkalmazott köztesnövény komponensek (mustár, olajretek, facélia, alexandriai here, takarmányrepce, pohánka, zöldrozs) intelligens kombinációja erősíti a talajjavító hatást.

Az elkövetkezendő időszakban azzal számolunk, hogy a zöldtrágyakeverékek használata egyre tudatosabban, okszerűen alkalmazott növénytermesztési eszközként tovább fog terjedni és nem csak a támogatásokhoz kötött szankciós kilátások fogják elősegíteni a használatukat.

Nyilván továbbra is szükség lesz kedvező ár-érték arányú keverékekre, de véleményem szerint erősödni fog a komplexebb, még több összetevőt és ezáltal még előnyösebb talajjavítási tulajdonságokat biztosító keverékek iránti igény. Továbbá ezzel párhuzamosan javulni fog a köztes keverékek „termesztéstechnológiája” a talajelőkészítéstől, a vetéstechnológián át egészen a tápanyag-utánpótlásig. Ennek a folyamatnak aktív részeseként nemcsak az állandó fejlesztés alatt álló, gyakorlati eredmények és tapasztalatok alapján optimalizált keverékekkel, hanem a teljes termesztéstechnológiához kapcsolódó legújabb szakmai ismeretanyagok átadásával is támogatjuk a hazai növényter-

mesztőket.

A zöldtrágyanövények teljes hazai piacára nyilván nincs rálátásom, a saját vevőköröm, illetve a random megkeresések alapján úgy gondolom, hogy hazánkban még gyermekcipőben jár a zöldtrágyázás, a termelők nem tudatosan választanak zöldtrágyanövényeket. A megkeresések döntő többsége fémzár nélküli olajretek vagy mustár vetőmagra irányult, tehát a termelők döntő többsége a támogatások igénybe vételéhez a legcsekélyebb ráfordításokkal él. A külföldi – osztrák, holland, német – partnereim tudatosan vásárolnak, keresik azokat a konstrukciókat, amelyeket otthon is eredményesen használnak több éve.

Az általunk forgalmazott termékcsalád kifejlesztésének kiindulási alapja az volt, hogy az egyes, nagy volumenben termesztett kultúrnövények mennyi humuszt vesznek ki a talajból és ezt milyen növényekkel lehet a leghatékonyabban pótolni. Az önállóan vetett olajretek vagy mustár humusz balansza negatív, tehát több humuszt használnak fel, mint amennyi képződik.

A zöldtrágyakeverékek főbb előnyei az önálló fajtákkal szemben:

• több és teljesebb gyökérextrudatum képződés és ezáltal magasabb mikrobiológiai aktivitás és humuszképződés
• jobb minőség és hozamstabilitás
• a fény, a víz és a tápanyagok, mint növekedési faktorok hatékonyabb használata
• több tápanyag-mobilizálás a következő kultúrák számára
• magasabb biodiverzitás
• jobb ellenállóképesség a kór- és károkozókkal szemben
• a biotikus és abiotikus stresszfaktorok kompenzációja
• jobb gyomelnyomó képesség
• erozió és kimosódás okozta tápanyagveszteségek alacsonyabbak
• csökkent dőlési veszély a váznövény-effektus miatt

A keverékek között megkülönböztetünk általános talajjavító keveréket, gyenge vízellátású talajok keverékét, illetve a fontosabb kultúrák elé – kukorica, gabonafélék, olajos magvak, burgonya – vetendő keverékeket.

A nyugat-európai országokban a föld jellemzően magántulajdonban van, kevesebb a bérelt terület, általában a családban marad a gazdálkodás, ezért ott mindenkinek érdeke, hogy a rendelkezésre álló termőföld termőképességét a lehető legmagasabb szinten tartsák. Bízom benne, hogy hazánkban is átalakul a termelők földhöz történő hozzáállása, megfelelő értékén kezelik a zöldtrágyázást és a támogatásokban nem kizárólagosan plusz bevételi forrásokat fognak látni, a zöldtrágyázást tudatosan, a főnövény igényeihez igazodva alkalmazzák.

Várom, hogy a hazai termőföldünk megóvása érdekében olyan kormányzati döntést hoznak, hogy kizárólag fémzárolt vetőmagokat fogadnak el zöldtrágyázásra a támogatások igénybevételéhez, ami fellendítheti a hazai vetőmag-előállítást is az olyan növények tekintetében, amelyeket zöldtrágyakeverékekben használnak a nyugat-európai vetőmagos vállalatok.

A cikk szerzője: Agro Napló