A második szakmai indíttatású. Még a 2000-es évek legelején tanulmányoztuk a napraforgó Clearfield gyomirtási rendszert a Marmara régióban, Edirnétől egészen Bursáig. Aztán a szakmai utakat kiterjesztettük az ország többi régiójára is, s elvarázsolt a tarka növényvilág. Az ország déli részén leggyakrabban pálmákat, olivafákat, hibiszkuszt, mirhát és babérfát láttam. Megörvendeztettek a banánültetvények, fügefák, az ehető gesztenyék és a homokos partokon növő narancsfák és borókaparkok. Emellett természetesen a termesztett növények sokszínűsége, a kukoricától,  a datolyán keresztül a pisztáciáig. Ehhez párosult a török emberekről szerzett pozitív tapasztalatom, a mezőgazdasági családok szorgalmával, kitartásával, életszeretetével és kiemelt segítőkészségével kapcsolatosan. 

Szóval beleszerettem ebbe a páratlan természeti kincsekkel rendelkező országba és megszerettem a török embereket, akik a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 75 millióan vannak, s a lakosság fele a fiatal korosztályhoz tartozik, 30 éven aluli. Az emberek több, mint kétharmada városban lakik, Isztambulban élnek a legtöbben, a teljes populáció közel 20%-a, majd másfélszer annyian, mint hazánkban.

Törökországot forró nyarai miatt is szeretem, de régióinak éghajlata igen változatos. Az égei- és földközi-tengeri területeken mediterrán éghajlat a jellemző, enyhe, esős telekkel, meleg, száraz nyarakkal. Az átlagos maximum hőmérséklet a nyári hónapokban 33–34°C, télen a hőmérséklet nem süllyed 8–10°C alá. A csapadék átlagértéke 580 és 1300 milliméter között váltakozik.

A fekete-tengeri területek csapadékban gazdagok, 1400 milliméternyi átlaggal, nedves szubtrópusi éghajlattal. A régió keleti részein enyhébb az időjárás, nyugaton szárazabb. A középhőmérséklet télen 7°C, nyáron 23°C.

Évente négyszer, ötször járok ki, de még mindig lenyűgöz Törökország dinamikus gazdasága, ami keveréke a modern iparnak és kereskedelemnek, valamint a hagyományos mezőgazdaságnak, amely a lakosság közel 25%-ának ad még mindig munkát (2013). A kínaival vetekedő gazdasági növekedés, stabil állami pénzügyek, üzletbarát gazdaságpolitika, csökkenő munkanélküliség – a számok tükrében ez a 21. századi Törökország. Ha Izmir, Isztambul üzleti negyedeiben sétálok, olyan érzésem van, mintha Manhattan déli részén járnék.

De vissza a mezőgazdaságra. Törökországot mezőgazdasági teljesítménye és fejlődési potenciálja alapján a világ tíz legfontosabb országa között tartják számon, a török célkitűzés 2023-ra, hogy a világ vezető első öt országa közé bekerüljön az ország. Az EU termőterületének egyötödén, 27 millió hektáron művelik a területet, s ezzel  12.-ek a világon. A mezőgazdaság a török Bruttó Hozzáadott Érték (GVA) 9%-át teszi ki.

A török mezőgazdasági export a 2002–2012 között 300 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termékek kivitele 2012-ben pedig 5 milliárd dollárral volt magasabb, mint a behozatal. Ezen belül is kiemelkedő volt a nyers gyümölcs és zöldség kivitel (3,4 és 0,7 milliárd $), de a feldogozott zöldségek és gyümölcsök exportja is jelentősnek bizonyult (1,6 milliárd $). A mezőgazdasági termékek kivitele évenként 12,7%-os növekedést mutat, fő piaca évtizedek óta Európa nyugati fele volt, kiváltképp az unió régi tagállamai. 2013-ban Közép-Kelet- és Észak-Afrika felé történő export meghaladta az EU-ba irányulót. Ezenfelül jelentős bővülést figyelhettünk meg gyümölcs- és zöldségkivitel tekintetében Oroszországba is. Törökország zöldség-gyümölcs ágazata tehát különlegesen fejlett, s a legnagyobb beszállítóként piacvezetőnek számítanak több kertészeti kultúra tekintetében, jóllehet a török mezőgazdaság a 9 hektáros átlagos üzemméret tekintetében versenyképességi gondokkal küzd.

Az ország szűkös édesvízkészlete racionális vízgazdálkodásra késztette a termelőket, a kormányzat pedig oroszlánrészt vállalt a vízügyi infrastruktúra kialakításában. Ennek eredményeként a török mezőgazdasági terület 18 százalékán öntözéses gazdálkodás zajlik, enyhítve ezáltal a klímaváltozás nyomán állandósuló aszály negatív hatásait. Törökország számunkra is példát mutató módon hasznosítja ma is az édesvízkészletét, ugyanis közel akkora termőterületet öntöz, mint Magyarország mezőgazdasági területe, míg nálunk az öntözött terület aránya nem éri el a mezőgazdasági terület 2 százalékát. Az Anatóliai fennsík lábánál egyre sűrűsödnek a települések, ahol sok a forrás, és a patakok vizével öntözni is lehet, majd a fennsíkot lezáró Örmény-magasföldnél eredő Tigris és Eufrátesz Mezopotámia felé tartó óriási duzzasztógátjaiból és vízerőművekből táplálják a még egyre bővülő öntözőrendszereket.

Összességében szántóföldi gazdálkodás 8 millió hektáron zajlik, zöldséget ennek tizedén, míg gyümölcsöt 1,6 millió hektáron termelnek. Törökország partvidékein változatos, belterjes, néhol kertszerű gazdálkodás folyik. Értékes exportcikkek kerülnek ki innen: dohány, gyapot meg sokféle friss, szárított vagy konzervnek feldolgozott gyümölcs. Az Égei-tenger csipkés partvidéke felől – a széles folyóvölgyek mentén – a mediterrán klíma messzire benyomul a szárazföld belsejébe. A kisebb-nagyobb medencékben fügefa- és olajfaligetek, gyapot- és dohányföldek váltakoznak mazsolaszőlő és narancs-

ültetvényekkel. A déligyümölcsöket, a mazsolát, a fügét és a dohányt Izmír kikötőjéből szállítják külföldre.

A hiteles képhez az is hozzátartozik, hogy a fejlett termesztéstechnológiához szükséges modern berendezéseket egyelőre a 2,8 millió agrárgazdaság (családi gazdaság) kis része tudja csak finanszírozni. Még mindig látni állati erővel vontatott ekéket és vetőgépet, bár az országos géppark az utóbbi években bővülőben van (13 ezer kombájn és 1–1,3 millió traktor). Érdekesség, hogy rekordmennyiségű, 60 466 darab traktort helyeztek üzembe 2011-ben, azóta évi 30 ezer traktorra teszik a török piac befogadóképességét. A beszerzések feléhez állami szubvenció kapcsolódik. Ezzel a darabszámmal Törökország a legnagyobb traktorpiac Európában.

A növényvédelmi kemizálás az utóbbi időben felgyorsult, elsősorban az igényes és magasabb jövedelmezőséget nyújtó kultúráknak (szőlő, gyümölcs és zöldség) köszönhetően. A szántóföldi növényeknél a gomba és rovarölő csávázószerek használata magas szinten van, inszekticides és fungicides állománykezelések nem jellemzőek a szántóföldi kultúrákban. Bizony a gyomszabályozást is még javarészt mechanikailag végzik el, ugyanakkor a herbicid használat, a tápanyag-visszapótlással egyetemben, egyre nagyobb mértékben növekszik.

Tejelő szarvasmarha tenyésztésben a csökkenő állatlétszám mellett a fajlagos hozamok nőnek, a tenyésztés minőségileg óriásit javult. A hagyományos legeltetés mellett megjelentek a korszerű állattartó telepek, a legnagyobb a Konya Seker beruházása nyomán. A tejelő tehénállomány két évtized alatt harmadával, 4,1 millióra csökkent, a tejtermelés viszont harmadával bővült (11,6 millió tonna). Törökország egyébként a világ 15 legnagyobb tejtermelője között van. A szarvasmarha-állomány 80 százalékát a tíznél kevesebb állattal rendelkező 2 millió kisgazdaságban tartják. A piacot néhány, teljes vertikummal rendelkező nagyvállalat uralja, amelyek a költséges és bizonytalan tejbegyűjtés helyett fokozatosan áttértek a saját alapanyag-ellátásra.

A marhahús termelés harmadával csökkent, az árszint magasan van. A juh- és kecskeállomány fele a két évtizeddel ezelőttinek.

A legolcsóbb hús Törökországban, ugyanúgy, mint mindenhol, a csirke.

A baromfiudvarok szerepét fokozatosan a nagyüzemek veszik át, jelenleg a baromfi létszám kétharmadát a brojlercsirkék adják, ami hozzájárul az alacsonyabb piaci árakhoz. A megfizethetőségen túl a baromfi sikerét az is segítette, hogy az EU a legnagyobb török vágóhidakat exportképesnek minősítette 4 évvel ezelőtt.

Törökország az Európai Unió vitathatatlanul legérdekesebb külkapcsolati partnere: már 1959-ben bekopogott a közösség ajtaján, de azóta mintha folyamatosan 10 évre lenne a tényleges csatlakozástól. A teljes jogú török tagság legalábbis egy állandóan távolodó pont az uniós horizonton. Mezőgazdasági passzusok blokkolásánál az EU mezőgazdasági nagyhatalma Franciaország jelenleg azért feszül neki a mezőgazdasági és vidékfejlesztési oldalról a csatlakozásnak, mert az agrártámogatások legnagyobb haszonélvezőjeként nem áll érdekében egy olyan ország belépését támogatni, ahol a munkavállalók 25 százaléka a mezőgazdasági szektorban dolgozik. A török belépés ugyanis alapjaiban bolygatná meg a közösségi költségvetés agrárpolitikai dimenzióit. 1996 óta az unióval vámuniót alkot, ám ez a mezőgazdasági termékekre nem vonatkozik. E téren a termékek piacra jutását kedvezményes vámkvóták segítik. Törökország a magyar agrártermékek számára is jelentős felvevő piac.

A mezőgazdasági tőkeinvesztíciók 2010-től meglódultak, 2012-ben a tejtermelésre 1,5 milliárd, az állattenyésztés fejlesztésére 1,2 milliárd, az üvegházakra 0,5 milliárd tőkebevonás történt meg török lírában, hogy csak a jelentősebbeket említsem.

Az élelmiszer-feldolgozóipar nagyobb figyelmet kap 2012 óta az invesztíciókban, elsősorban a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás, az édesipar és kekszgyártás, valamint a palackozott víz előállítása, gyártása területén.

A befektetői környezet kedvező, hiszen a mezőgazdasági beruházásokhoz a török állam jelentős támogatásokat nyújt kedvezményes hitel, adó- és járulékcsökkentés, vissza nem térítendő juttatások formájában. A magyar cégeknek közös vállalatok alapítására lenne célszerű törekedni, amelyben a török partnerek lehetőségeket kínálnak hatékony harmadik piaci együttműködésre, elsősorban a közel-keleti és közép-ázsiai üzletkötések irányában.

Összefoglalásként a török mezőgazdaságról a következők jelenthetők ki:

• a török mezőgazdaság jelentős 9%-kal járul hozzá a GVA-hoz 25%-os foglalkoztatás mellett,
• a török mezőgazdasági export növekszik és 5 milliárd $ pozitív mérleget mutat,
• a jövőbeli növekedési kilátások jók, köszönhetően a nagy és növekvő hazai piacának, ez a potenciál Törökországot a régió mezőgazdasági és ellátási központjává teheti a globális cégek számára,
• a török befektetői környezet kedvező, támogatások, adó- és járulékcsökkentésekkel, versenyképes és alacsony költségű munkaerővel,
• mezőgazdasági vonzó szektorok, gyümölcs- és zöldségfeldolgozás, állattenyésztés, tejtermelés, üveg- és hűtőházak létesítése.

Annak ellenére, hogy a tulipánok Hollandia révén ismertek, ez a virág Törökországból származik. A tulipánok Törökországban még mindig nagyon közkedveltek, és elmondható, hogy nemzeti virágként tekintenek rá.

Minden évben megrendezik Isztambulben a Tulipán Fesztivált. Idén 12 millió tulipánt ültettek, már az Atatürk repülőtértől a központba vezető utak mentén, de elsősorban a Taksim téren, az Emirgan Woods, a Göztepe Rose Garden, valamint a Sultanahmet téren. A látvány idén csodálatos volt, az egész város egy színes meseországgá változott át.

Remélem cikkemmel sikerült a figyelmét felkeltenem kedves olvasó, ha nem is feltétlen mezőgazdasági befektetési céllal, de túristaként mindenképpen el kell látogatni ebbe az országba.

Bíró János

A cikk szerzője: Bíró János