Az elterjedten használt traktorokra és kombájnokra a gumihevederes járószerkezet beszerezhető, de a csere igen költséges lépés. Vajon szükséges-e, megéri-e? Szakmai körökben régóta folyik az eszmecsere az előnyökről-hátrányokról, amelyeket laboratóriumi, és szántóföldi vizsgálatokkal lehet kimutatni.
Az alacsony profilú, extra széles, alacsony belső levegőnyomású gumiabroncsok és a modern gumihevederes járószerkezetek összehasonlításának eredményei, tapasztalatai adhatnak választ a kérdésre.

Tavaly például Hollandiában felázott talajon végeztek összehasonlító méréseket cukorrépa betakarításban, ahol az egyik Vervaet típusú cukorrépakombájn mellső tengelyén Zuidberg gumihevederek, a másik hasonló gépen ugyanakkor Michelin IF 900/60 R38 méretű, CerexBib típusú gumiabroncsok, míg a hátsó kormányzott hidakon egységesen
Michelin 900/60 R32 MegaXBib abroncsok voltak felszerelve. A teszt során a gyűjtőtartályok teljesen tele, a fejező-kiszedő adapterek pedig felemelt állapotban voltak, így a legnagyobb terhelés érte a futóműveket.

A 920 milliméter széles gumihevederes járószerkezet felfekvési felülete mintegy 70 százalékkal nagyobbra adódott az 1,2 bar belső levegőnyomású gumiabroncséhoz képest. Ennek következtében a közepes talajnyomás mértéke 20 cm mélységben (tehát a felső talajszintben) mérve a gumiheveder alatt közel 30 százalékkal kedvezőbben alakult, és az eloszlása is kedvezőbb képet mutatott a gumiabroncséhoz viszonyítva. Kisebb volt a gumiheveder besüllyedése is a gumiabroncs nyommélységéhez képest. Ezek szemléletesen bizonyítják, hogy a gumiheveder jobban kíméli a talajt, mint a gumiabroncs. Emellett nagyobb vonóerő kifejtésére képes, jóval kisebb szlip mellett.

Fenti megállapítások megerősítik a korábbi német és angol kísérletek, valamint a közelmúltban végzett hazai mérések eredményeit. A BME és az MGI szakemberei különböző gumihevederes Challenger traktorokat hasonlítottak össze többek között gumikerekes Rába-Steiger és New-Holland erőgépekkel. A vizsgálatokból kitűnt, hogy a gumihevederes járószerkezetű traktorok vonóképessége meghaladja a kerekes traktorok vonókészségét. A kerekes traktorok optimális kerékcsúszása a talajféleségtől függően 9–13, ezzel szemben a gumihevedereseké csupán 4–5 százalék, ezáltal utóbbiak kevésbé rombolják a talajszerkezetet. A kétféle járószerkezet felfekvő felületei és a fajlagos talajnyomások tekintetében a kerekes traktor káros talajtömörítő hatása lényegesen, mintegy 15–20 százalékkal nagyobb, mint a gumihevederes traktoré, ami a kisebb felfekvő felületből, illetve az ebből következő nagyobb talajnyomásból adódik.

A felsorolt különbségeket a mezőgazdasági gumiabroncs gyártók az eddigieknél még szélesebb, még nagyobb átmérőjű, alacsony profilú, erősített oldalfalú (úgynevezett IF) gumiköpenyek kifejlesztésével próbálják csökkenteni, amelyeknél a belső levegőnyomás igen alacsony, akár 0,4 bar mértékre is mérsékelhető. Így jelentősen nő a felfekvési felületük, ennek következtében nagyobb vonóerő kifejtésére képesek, és jóval kisebb a talajnyomásuk, tehát „megközelítik” a gumiheveder „eredményeit”.

A gumihevederrel kapcsolatban még több nyitott kérdés áll fenn. Határozott előnyei mellett hátránya, hogy jóval drágább, növeli a gép saját tömegét, és a közúti közlekedésben is korlátozottabban vehet részt. Ezek ellenére a gumihevederes járószerkezet terjedése figyelhető meg, nemcsak a nagy teljesítményű traktoroknál, hanem a nagy tömegű betakarítógépeknél, a pótkocsiknál, sőt már egyes permetező- és vetőgépeknél is.

A gumihevederes erő- és munkagépekkel nagyobb lehet az éves kihasználás, hiszen esős időben, mélyebb talajviszonyok esetén tavasszal előbb lehet a földekre menni, míg ősszel tovább lehet dolgozni. Mivel költséges szerkezetről van szó, ezért csak megfelelően nagy területi mérettel és tőkeerővel bíró termelők képesek realizálni a felsorolt előnyöket, főleg akkor, ha energetikailag és műszaki színvonal tekintetében is jól illeszkedő munkagépekkel rendelkeznek. A jövőben figyelemmel kell lenni arra is, hogy e drága talajkímélő járószerkezeteknek csak akkor van értelmük, ha azokat a teljes művelési, illetve betakarítási láncolatba „beágyazzuk”, azaz a szállító járművek és a félig függesztett vagy vontatott munkagépek is hasonlóval ellátottak. A mezőgépfejlesztőknek ebbe az irányba kell haladniuk.

Antos Gábor

A cikk szerzője: Antos Gábor