Az őszi vetésû növények között kiemelkedően fontos szerepet töltenek be a kalászos gabonák. Nemcsak azért, mert stratégiai fontosságú növényünk, az őszi búza is közéjük tartozik, de azért is, mert az őszi kalászosok által elfoglalt vetésterület, az évente előállított árumennyiség és a megtermelt áru értéke nemzetgazdasági szinten sem elhanyagolható. 2001-ben a gabonafélék a vetésterület 70,3 %-át foglalták el. Búzát, a durum búzát és a rozsot együttesen a szántóterület 27,3 %-án, az árpát 8,4 %-án termesztettek. Néhány további érdekes adattal az 1. sz. táblázat szolgál.

Termesztett növényeink közül az őszi kalászos gabonák közé sorolhatók:
- az őszi árpa,
- a rozs,
- a tritikálé,
- az őszi (aestivum) búza,
- az őszi durum (makaróni) búza,
- a tönköly (Tr. spelta) búza,
- az őszi zab (hazai viszonyaink között nincs gyakorlati jelentősége).

A vetés általános alapelvei:
A vetési munkálatok alapvetően meghatározzák az őszi kalászosok téltûrő képességét és a betakarítás-kori produktív kalász számot. Valamennyi fajra érvényes általános érvényû agronómiai irányelvek:
- a vetőágynak az optimális vetésidő előtt 4-5 nappal késznek kell lenni,
- az ülepedett vetőágy max. 6 cm mély, nem poros, mentes az 5 cm-nél nagyobb rögöktől,
- a vetőágy előkészítés utolsó menete a szándékolt vetés irányában történik,
- a vetőmag mennyiségét pontos számítással határozzuk meg (T %, Cs %, Hé, Emt., db mag/fm, stb.),
az agronómiai hibák (rossz minőségû vetőágy, későn lekerülő elővetemény) a vetőmag mennyiség növelésével nem kompenzálhatók,
- a kifogástalan mûszaki állapotú vetőgépet is többször ellenőrizni kell (a gépudvarban, a vetés folyamán), különösen dombos területen,
- a vetőmag minősítő tanúsítványát őrizzük meg a vetőmag ellenmintával együtt,
- a vetést mindig a szegélyvetéssel kezdjük és vegyük számításba, hogy itt dupla a vetőmag felhasználás,
- a vetést lehetőleg mûvelő utasra tervezzük,
- a vetésmélység inkább legyen 1 cm-rel mélyebb, mint az optimálisnál sekélyebb (a bokrosodási csomó így biztosan 3 cm-rel a föld alatt marad),
- vetés közben ne álljunk meg, csak a tábla szélén (ablakos vetés).

Az őszi kalászosok közül az árpa a legérzékenyebb a vetésidőre. Optimális vetésideje szeptember 25. és október 5. közé, a déli körzetekben október 1-8., az északi országrészeken szeptember utolsó dekádjára esik. A vetésidő betartása különösen fontos, hiszen a tapasztalatok szerint az optimálistól való 2 hetes eltérés a terméseredményt már több mint 20 %-kal csökkenti. Hazánkban az őszi árpa a harmadik legnagyobb területen termesztett gabonanövény. Elsősorban gazdasági állataink takarmányigényének kielégítésére termesztjük, de a fajták között sörárpa minőségûek is vannak. A gyengébb talajokon is megfelelő termést produkál, a föld minősége iránt kevésbé érzékeny, mint az őszi búza. élállósága gyengébb, ezért termesztése az északi tájakon korlátozottan javasolt. Elővetemény igénye mérsékelt, a gabona előveteményt is elviseli, az őszi búza után is nagy termést ad, ezért a vetésszerkezetbe is könnyen beilleszthető. Fontos azonban tudni, hogy (a többi őszi kalászos növénnyel ellentétben) előveteményének hüvelyes és pillangós növény nem javasolt, 4 évig nem kerülhet ugyanarra a területre. A kalászosok közül a legkorábban betakarítható (június közepe - július eleje), így a munkacsúcs elnyújtható és lekerülése után zöldtrágya-, vagy takarmánynövények vetésére is lehetőség nyílik. Vetőágykészítése, tápanyagellátása lényegében megegyezik az őszi búzánál ismertetésre kerülőkkel, bár jó tápanyag-hasznosító képessége miatt a búzához képest kisebb mûtrágyaadaggal is jó termésátlag érhető el. Körültekintő N-ellátást igényel, mert az őszi alap-N túladagolása esetén nő a téli kipusztulás veszélye, valamint az állomány fogékonysága a lisztharmatfertőzésre. Magnézium és kalcium igényes növény, ezért ezek egyensúlyára, kívánatos mennyiségére különösen a savanyú talajokon ügyeljünk.

A rozs a búza mellett a második kenyérgabona növényünk. Takarmányozási célra is használható, nemcsak, mint abrak-, hanem mint zöldtakarmány is (a legkorábban etethető tömegtakarmányt a rozsos keverékek adják). A kalászos gabonák közül a rozs rendelkezik a legfejlettebb gyökérrendszerrel. Ennek köszönhetően víz- és tápanyagfelvevő képessége kiváló, így a gyenge termőképességû talajokon is eredményesen termeszthető. A hideg, csapadékos éghajlatot is jól bírja, az ország egész területén termeszthető. Optimális vetésideje leginkább a termőtalaj minőségétől függ, gyengébb termőképességû talajon szeptember 15-25., jobb termőképességû talajon október 5-ig is elhúzódhat. Kedvező ősz esetén a túl korai vetések buján fejlődhetnek és a tél folyamán kipállhatnak. Túl kései vetésekor a bokrosodás nem fejeződik be az ősz folyamán, áthúzódik tavaszra, s így kisebb termésre számíthatunk. Ez különösen száraz, meleg tavasz esetén káros (lásd az utóbbi 3-4 évet), mert ilyenkor a fejlődési szakaszok gyorsan követik egymást, tovább növelve a terméskiesést. A késői vetés hatását a vetőmagmennyiség felemelésével sem tudjuk kompenzálni. A monokultúrás termesztést a kalászosok közül a rozs viseli el a legjobban. A rozs esetében a vetőmag anyarozsmentességére különösen ügyelni kell. Kiemelkedően fontos tehát, hogy csak a szabványoknak megfelelő, fémzárolt vetőanyagot használjunk. Szórva vetése nem javasolt. Mint az a 2. sz. táblázatban is látható, a rozst gabona sortávolságra, kötött talajon 3-5, laza talajon 4-6 cm mélyre kell vetni. Amennyiben termesztési célunk a legeltetés, a hektáronként vetendő magmennyiséget 200-220 kg-ra szükséges növelni.

A tritikálé a búza és a rozs keresztezésével jött létre. Hazánkban elsősorban takarmánynövényként termesztjük, napjainkban viszont már fokozatosan teret hódít az étkezési tritikálé termesztése is (magas sikértartalmú fajták nemesítésének köszönhetően). A búzánál és a rozsnál is több fehérjét tartalmaz, nagyon jó a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. A hûvösebb, csapadékosabb időjárást kedveli. Homoktalajokon történő termesztését lehetőleg kerüljük. Legjobb előveteménye a korai burgonya, de bármely nyáron betakarított növény után következhet. Önmaga után legfeljebb 3 évig termeszthető. Vetésidejéről, vetési paramétereiről a 2. sz. táblázat ad tájékoztatást.

Az őszi búza az egyik legelterjedtebb és legrégebben termesztett kultúrnövény. Alapvető kenyérgabonánk és egyike a legnagyobb területen termesztett növényeinknek. A kukoricával együttesen elfoglalt vetésterülete 2-2,5 millió ha. Étkezésre és takarmányozásra évente kb. 3 millió tonna búzát használunk fel, az ezen felüli mennyiség biztonsági és export alapot képez. Hő- és vízigénye az őszi árpáénál, de főleg a rozsénál nagyobb. A nemesítési munkának köszönhetően télállósága jó. Az egész országban termeszthető, a talajjal szemben nem különösen igényes, ezért a viszonylag gyengébb adottságú területek is hasznosíthatók vele. Érzékeny az előveteményre, fajtaváltással önmaga után egy alkalommal termeszthető. Azon elővetemények után fejlődik jól, melyek korán lekerülnek, a talaj víz- és tápanyagkészletét nem használják ki, gyomosító hatásuk kicsi. Tápanyagellátásában döntő szerepük a mûtrágyáknak van. A szükséges mûtrágya mennyiségét a tervezett termés, a talaj tápanyagtartalma, az elővetemény és az esetleges istállótrágya utóhatásának ismeretében határozhatjuk meg. Alaptrágyaként adjuk a kiszámított P és K teljes mennyiségét, a N kis részét vetéskor, döntő többségét azonban tavasszal a fagyok elmúlásától a szárbaindulásig juttassuk ki. A kalászosok nem igényelnek mélymûvelést, de a nagy termés alapvető feltétele a jól előkészített magágyba történő vetés. Törekedni kell arra, hogy a talaj a vetés mélységéig aprómorzsás legyen, alatta pedig ülepedett, nem túl poros. A vetendő magmennyiség meghatározásához néhány adat a 2. sz. táblázatban található. Az optimálisnál kevesebb vetőmag jelentős terméskiesését okozhat, de a túl sûrû vetés is kedvezőtlen, mert az ilyen állomány állóképessége és a betegségekkel szembeni ellenállósága is kisebb, ráadásul a nagy állománysûrûség a sütőipari minőségre kedvezőtlen hatású.
A durum vagy makaróni búza iránt, az átalakuló fogyasztói szokásoknak köszönhetően egyre nő a kereslet. Igazi értéke kiváló minőségében rejlik. Különleges fehérje struktúrájának és sárga pigment tartalmának köszönhetően kiválóan alkalmas száraztésztagyártásra, tojás hozzáadása nélkül. A tojással készült száraztészták szalmonella fertőzést hordozhatnak, ezért kevésbé exportképesek. A nemesítői munkának köszönhetően a durum búza őszi vetésû fajtái jó télállóságúak. Az ország bármely részén termeszthető, de a hidegebb és kötöttebb, kedvezőtlen víz- és hőgazdálkodású talajok nem megfelelőek számára. Termőképessége ugyanazon termőhelyen elmarad az őszi búzáétól mintegy 25-30 %-kal. Amennyiben ezt a piac a felárral elismeri, érdemes termeszteni, mert termelési költségei nem nagyobbak, agrotechnikája nem bonyolultabb, mint a Tr. aestivum fajtáké, sőt víz- és tápanyag igénye mérsékeltebb. Lehetőleg jó kultúrállapotú, tápanyagban gazdag területre kerüljön, ami a kezdeti gyors fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Talajelőkészítése az őszi búzánál ismertetettekkel megegyezik, elmunkált, szerkezetes, tömör magágyat kíván. Jó előveteményei a nyáron betakarított hüvelyesek, az őszi káposztarepce, a fehér mustár és az olajretek. Ne vessük kukorica, napraforgó, burgonya, kalászos gabonák után. Keveredési okok miatt egyéb búzától 50 m védőtávolság megtartása ajánlott. Vetési útmutatóját a 2. táblázat tartalmazza.

A tönköly búza a legrégebben termesztett búzafajaink egyike. Kenyérgabonaként már a görögök is nagyra becsülték. A reformkonyha ma különleges pékáruk készítéséhez, gyengébb minőségû lisztek javítására igényli. Fehérje tartalma 16-20 %, sikér- és ásványi-anyag tartalma szintén kiváló. 2003-tól már 4 fajta áll a termesztők rendelkezésére. Tûri az extenzív termesztési körülményeket. Betegség-ellenálló képessége kiemelkedő, tápanyag-igénye szerény. Termőképessége 35-40 %-kal elmarad az aestivum fajtákétól. Az intenzív termesztés ráfordításait rosszul hasznosítja. Kiváló a produktív bokrosodó képessége, a 2. táblázat vonatkozó adatai tehát nem elírások. Vetése különleges gondosságot igényel, mert pelyvás ikertermése könnyen boltozódik, hiányos lehet a kelés.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az idén elvetésre kerülő gabonát már az Európai Unióban fogjuk learatni! Éppen ezért érdemes néhány szóban összefoglalni az EU gabonafélékre (és az olaj-, a fehérje- és a rostnövényekre) kidolgozott piacszabályozását. Alapvetően 3 szabályozó mechanizmus különíthető el:
- a közvetlen támogatások,
- az intervenciós felvásárlás,
- a külpiaci intézkedések rendszere.

A támogatható növények közé az összes őszi vetésû kalászos gabona beletartozik, a területalapú támogatás igénybe vételének azonban több feltétele van. Adott területre, egy gazdasági évben csak egyfajta támogatási kérelem nyújtható be. Ezt csak olyan területre lehet benyújtani, amely:
- már 2000. dec. 31-én is szántóföldi mûvelés alatt állt (nem állandó kultúra, évelő növény, vagy legelő borította);
- megfelel az előírt éghajlati-, területi-, agrotechnikai kívánalmaknak;
- megfelelő méretû terület áll a termelő rendelkezésére, melyeket az előírásoknak megfelelően a termelésből ki tud vonni; és amelyek kielégítik az előírtakat.

A gabonapiaci intervenció azt jelenti, hogy amennyiben a termelő az intervenciós felvásárlási időszakban nem tudja áruját értékesíteni, akkor azt szabott áron felkínálhatja megvételre az Európai Uniónak. A külpiaci szabályozás pedig az importvámok, illetve exporttámogatások alkalmazásával valósul meg.

Néhány gondolat erejéig ki kell térni a fajtakérdésre is. A termelés fejlesztésében a helyes fajtaválasztás a leggyorsabban, leggazdaságosabban megtérülő, többletköltséget nem jelentő befektetés. A piaci kívánalmak miatt azonban napjainkban a termelő meglehetősen korlátozott a fajta megválasztásában. Többnyire ugyanis nem a gazdálkodó, hanem a szerződéses partner dönti el, milyen növényt is kíván termeltetni, termelési célját milyen fajtával/fajtákkal kívánja elérni és ezekhez köti a termesztés bizonyos mértékû előfinanszírozását is. A termelő pedig vagy beleegyezik, és adott feltételekkel szerződéses viszonyt létesít, miáltal viszonylagos biztonságban érezheti magát, vagy pedig hazárdírozik, bízva tehetségében, szerencséjében, a szabadpiac számára kedvező alakulásában és a megfelelő időjárásban, ami az utóbbi években nem kényeztetett el bennünket.

Jelen írásunkban nem térünk ki részletesen a fajta kiválasztásának szempontjaira. Ez egyrészt a fent leírtakból következik, másrészt mire cikkünket olvassák, a vetőmag valószínûleg már rendelkezésre áll, így a részletes fajtatan okafogyottá vált.

Közhelynek tûnhet, ugyanakkor mégis fontos hangsúlyozni, hogy mindig fémzárolt, ellenőrzött, garantáltan jó minőségû, tiszta, fajtaazonos, jó csírázó képességû, csávázott vetőmagot használjunk. Nem érdemes a vetőmagon spórolni, hiszen az itt megnyert kis összeg többszörösét kell később növényápolásra, növényvédelemre fordítani, nem is beszélve az elmaradt hozam okozta bevételkiesésről.

Hazánkban általánosan elterjedt a gabona-sortávolságra (12-15,6 cm) történő vetés, melynek eszközei a sorbavető gépek. Feladatuk, hogy pontos sortávolságra, soronként elméletileg egyforma magmennyiség kivetését biztosítsák. Mechanikus, vagy pneumatikus rendszerûek (szívó, vagy nyomó levegővel) és a kettő kombinációja lehetnek. A korszerû vetőgépek sokféle kiegészítő berendezéssel ellátottak (mûtrágya-, növényvédő szer adapter, vetésellenőrző monitor, magtakaró, sortömörítő henger, stb.). Napjainkban egyre inkább terjednek a több gép kombinációját tartalmazó vetőgéptípusok, melyek képesek a magágykészítést és vetést (esetenként az alapmûvelést is) egy menetben elvégezni, akár a tarlóba is (direktvetés). Ezeknek a mûvelettakarékos módszereknek a jelentőségét a menetszám csökkentése, a talaj-, illetve költségkímélés mellett növényvédelmi szempontok is alátámasztják. A hagyományos és a csökkentett rendszer közötti különbségekről részletesen a 3. sz. táblázat tájékoztat.

Gabona vetésére alkalmazható módszerek még a mûvelőutas- és a szórva vetés. A mûvelőutas vetést sorbavető gép segítségével hajtjuk végre, úgy, hogy a későbbi rendszeres növényvédelmet, trágyázást végző traktor nyomtávolságának, abroncsméretének megfelelő távolságban 2-2, vagy 3-3 sor vetését kihagyjuk. Gabonák esetén a szórva vetéskor a vetőmagot (leggyakrabban) repítőtárcsás mûtrágyaszóróval juttatjuk ki a talajfelszínre. A kijuttatott magot pedig tárcsával sekélyen a talajba dolgozzuk, majd hengerezzük. Csak szükségmegoldásként kerülhet szóba, mert a vetéssel szemben támasztott igényeket nem elégíti ki. Csak nagyon megkésett, vagy megismételt vetések esetén, a rendelkezésre álló rövid idő okán javasolható.

Dr. Késmárki István - Petróczki Ferenc

1.sz. táblázat

A Magyarországon termesztett kalászos gabonák termelési adatai (KSH, 2001.)

	Betakarított terület (ha)	Betakarított termés (t)	Termésátlag (t/ha)	Külkereskedelem (t)		Felvásárlási átlagár* (Ft/t)
				Export	Import
Búza (aestivum és durum)	1 205 607	5 196 759	4,31	1 515 118	-	22 828
Árpa (őszi és tavaszi)	367 467	1 299 148	3,53	139 892	50 655	25 746
Rozs	50 829	120 988	2,37	188	628	20 335
Tritikálé	119 556	393 920	3,29	680	6	18 682

* a vetőmag, az étkezési, illetve a takarmányozási célra történt felvásárlások együttesen

2.sz. táblázat

Tájékoztató adatok a Magyarországon termesztett őszi kalászos gabonák vetéséhez

	Vetésidő*	Vetésmélység** (cm)	Sortávolság (cm)	Csíraszám (millió db/ha)	Ezerszemtömeg (g)	Vetőmag mennyiség (kg/ha)
Tönköly búza	okt. 1-20.	4-5	12,0-15,6	2,0-2,5	70-75***	120-160
Őszi durum búza	okt. 10-20.	4-5	12,0-15,6	5,5-6,0	38-42	220-260
Őszi búza	okt. 10-20.	5-7	12,0-15,6	5,0-6,5	40-44	200-266
Őszi árpa	szept. 25-okt. 5.	4-5	12,0-15,6	5,0-6,0	38-42	190-255
Rozs	szept. 15-25.	3-6	12,0-15,6	4,5-5,0	30-34	150-170
Tritikálé	szept. 15-25.	4-5	12,0-15,6	4,8-5,2	43-45	220-250

* a táblázatban megadott adatok a gyakorlatban ettől eltérőek is lehetnek, hiszen a vetés a hegyvidéki, hûvösebb klímájú területeken korábban, míg napos, déli vidékeken későbbi időpontban is történhet; a vetőmag mennyisége a különböző fajták ezerszemtömegétől és a használati értéktől függően változhat.
** a vetés kötött talajokon sekélyebbre, laza talajon mélyebbre történik.
*** ikerszemes pelyvás.

3.sz. táblázat

A hagyományos és a csökkentett mûvelési rendszer különbsége (BIRKÁS, 2002.)

Tényezők	Hagyományos rendszer (minden fázis külön menetben, hagyományos vetés)	Csökkentett rendszer (alapmûvelés, elmunkálás, kombinált magágykészítés + vetés)
Idő- és élőmunka szükséglet	Sok	Közepes
Hajtóanyag szükséglet	Sok	Közepes
Különleges gépigény	Nincs	Van
Kártevők, kórokozók gyérítése	Jó	Jó
Herbicid függőség	Kicsi	Kicsi
Talaj- és környezetvédelem	Bizonytalan	Jó
Taposási kár (menetszám)	Sok	Kevés
Talajnedvesség veszteség	Sok	Közepes
Tarlómaradvány érzékenység	Változó	Változó
Alkalmazhatóság kötött talajon száraz talajon nedves talajon tömör altalaj esetén	lehetséges lehetséges változó lazítás nélkül nem	lehetséges kis kockázat változó lazítás nélkül nem
Talajszerkezetre gyakorolt hatás	Kedvezőtlen	Kímélő
Degradált talaj javítása	Bizonytalan	Jó
A növénytermesztés alapozása	Változó	Biztonságos
Szakértelem igény	Változó	Nagy
Környezetképesség	Gyenge	Igen jó
Minősítés % (előny: hátrány)	40: 60	65: 35