Az õszi búza kártevõi és betegségei

Agro Napló
Az õszi búza termesztõ területek szántóföldi térfoglalása igazolja a növény nemzetgazdasági szerepének jelentõségét. Az élelmezési és takarmányozási szükségletek hazai megtermelése az ökológiai, a termesztéstechnológiai és biológiai feltételek mellett megoldottnak tekinthetõ. Adottságainkra figyelemmel számolni kell az exportpiaci lehetõségekkel is, amelyeknek sikere a kereskedelem hatékonyságának tükrében értelmezendõ.

A hazai és nemzetközi piacok igénye mennyiségben és a minőségi követelmények érvényesítésében jut kifejeződésre. A minőségbiztosításnak követelményei vannak, amelyeknek megfelelve lehetünk részesei a nemzetközi gabona kereskedelemnek.

Az évente változó, de hosszú távon kiegyenlítettnek tekinthető vetésterületen előállított termés mennyisége nagyban függ az ökológiai feltételek alakulásától (időjárás, talaj, víz, tápanyag), a növényállományban a tenyészidő során fellépő - biológiai energiát fogyasztó - károsító szervezetektől (kórokozók, kártevők) és a gyomnövényektől.

Munkánk célja, hogy táblázatokba foglalva bemutassuk az elmúlt évek tapasztalataira épített, jelentőségüknél fogva fontosabb károsítókat, súlyt helyezve a kór ill. kárképek felismerésére és a védekezési megoldásokat jelentő javaslatokra. Mindezeket kiegészítjük még néhány, a felismerést elősegítő ábrával. Az évenként rendszeresen jelentkező fajokat részletesebben is leírjuk, hogy azzal segítségére legyünk a termelőknek.

Az őszi búza kártevői

Gabonapoloskák (Eurygaster spp., Aelia spp.)

Az őszi gabonavetéseket károsító fajok megtalálhatók Európa minden területén, továbbá Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában. Hazánkban ezek a fajok közönségesnek tekinthetők, előfordulásuk gyakorlatilag minden területen jellemző. A fajok dominanciáját tekintve első helyen az osztrák poloskát (Eurygaster austriaca) kell megemlíteni. Ezeket a fajokat is jellemzi a gradációra való hajlam, ami egyes években (1960, 1963, 1964, 1968, 1969) tömeges előfordulást és kártételt eredményezett.

A károsított növények köre

Az előfordulás gyakoriságát tekintve az őszi és tavaszi búza, az őszi és tavaszi árpa, valamint a rozs növényi sorrendet lehet felvázolni. A termesztett növények mellett átmenetileg a különböző fûfajokon is megélnek, tömeges jelenlétükkel kárt okozhatnak.

A kártétel felismerése és a kárkép

A telelésből előjött imágók, a lárvák és az új imágók betakarításig megtalálhatók a gabonaféléken. Az egyedek szúró-szívó szájszervvel táplálkoznak, ezért tehát a lárvák és az imágók egyaránt károsítanak. A területre való berajzás áprilisban valósul meg és ilyenkor az imágók a leveleken és a hajtásokon táplálkoznak, amelyek elpusztulhatnak és ebben az esetben a növény intenzíven sarjadzik. A szárba indulást követően a fő és mellékhajtásokon táplálkoznak. Ennek következménye a kalászhányás elmaradása. A hasban lévő kalászok kalászorsójának megszúrása a szúrás felett elhalást eredményez, aminek következményét kalászoláskor láthatjuk zászlós kalász formájában. Később a minőségileg értékesebb táplálékfogyasztásra térnek át az egyedek, ami a kalászban lévő szemek megszúrásával és a benne lévő tartalék tápanyagok felvételével jár együtt. A viasz és tejes érésben lévő szemek ráncosodnak, színük fakó és sárgás lesz. A szúrás helyén fekete pont látható. A károsított szemek csírázóképessége és lisztminősége romlik.

A fejlődésmenet éves alakulása

Az ide tartozó fajok egy nemzedékesek. A kifejlett imágók telelnek az erdőszélek avarjában. A telelés után általában március-április hónapban repülve keresik fel a gabonavetéseket. Az imágók táplálkoznak, párosodnak, majd május első felében tojásokat raknak a gabonalevelekre, a szárra és esetleg a kalászokra. A tojásokból - időjárástól függően - 1-2 héten belül kikelnek a lárvák, amelyek táplálkoznak, vedlenek és az aratással egyidőben imágóvá alakulnak. Az új imágók még táplálkoznak a gabonaszemeken, esetleg a fûféléken és ezt követően telelőre vonulnak.

Előrejelzés, védekezés

A tömeges elszaporodás akkor következik be, ha a májusi időjárás 16 oC fölött, a júniusi pedig 18,5 oC fölött van. További kedvező feltétel az is, ha legalább 2 éven keresztül a május és a júniusi csapadék mennyiség 50-50 mm alatt marad.

A védekezés eldöntése érdekében szükséges az előrejelzés. A berajzott imágók száma megállapítható fûhálózással és növény-egyed vizsgálattal. Ebben az esetben ha m2-enként 2 vagy annál több imágót találunk, a védekezést célszerû elvégezni. Lehetőleg még tojásrakás előtt. Később megállapíthatjuk a tojáscsomók és a lárvák számát. Ha 1-2 tojáscsomót vagy 2-3 lárvát találunk m2-enként az szintén indokolttá teszi a védekezést.

Kabócák (Auchenorrhyncha) és levéltetvek (Aphidoidea)

Az utóbbi évtizedben megnőtt a búzát károsító vírusbetegségek előfordulásának nagyságrendje. Ebben döntő szerepe van a csíkos gabonakabócának (Psammotettix alieneus) és a különböző levéltetû fajoknak (Rhopalosiphum padi, Macrosiphum avenae, Metopolphium dirhodum, Diuraphis noxia). A csíkos gabonakabóca által terjesztett búzatörpülés vírus előfordulása a növények törpülését, csokrosodását és sárgulását eredményezi. A legfőbb probléma a kalászképződés elmaradása. A levéltetvek által terjesztett vírusbetegség pl. árpa sárga törpülés, súlyos termésveszteséget eredményez.

A levéltetvek szerepére és jelentőségére e helyen csak utalunk, mert a kérdés részletesebb kifejtése már megtörtént az AGRONAPLÓ 2003. 7. évf. 4. számának 61-62. oldalán. Nyomatékosan felhívjuk a termesztők figyelmét arra, hogy a kabócák és a levéltetvek táplálkozásának következménye önmagában is jelentős (közvetlen)termésveszteséget eredményezhet, ami tovább növekszik a vírusbetegségek terjesztésével és annak következtében közvetett módon érvényesül. Ezért Tehát az egyedszámot-ellenőrző vizsgálatok során meg kell győződni a jelenlévő egyedszám viszonyokról és annak figyelembe vételével a védekezések elrendelése szükségszerû, mert így mérsékelhető a károk kialakulása. Az orosz búza-levéltetû (D. noxia) közvetlen kártételét illetően a legsúlyosabban károsító fajok közé tartozik. Elszaporodása esetén hatékony védelmet kell megvalósítani. Gabona futrinka (Zabrus tenebrioides)

Az európai kontinens közép-, dél és délkeleti területein előforduló faj, hazánkban gyakorlatilag a búzatermesztő területeken mindenütt jelen van.

A károsított növények köre

Az imágók tápnövényei közé a termesztett gabonafajok tartoznak és a termesztett füvek. Kártétele a zabon csak ritkán jelentkezik. A sorrendnek megfelelően értendő a lárvák okozta kártétel előfordulása is.

A kártétel felismerése és a kárkép

A kikelt őszi vetések fiatal növényein az első kártételeket a tojásból kikelt fiatal L1, majd azt követően az L2 és L3-as lárvák okozzák. A lárvakártétel sajátos jellegû, mert az erős rágó szájszerv segítségével őrli (csócsárolja) a levelet. E táplálkozási formának a következménye a levéllemez elfogyasztása úgy, hogy a szállító edénynyalábok visszamaradnak és kócszerû gubancot képeznek, ami együtt jár a növény teljes elpusztulásával. A lárvák függőleges talaj-aknában tartózkodnak és oda húzzák be a leveleket. Ebből fakad az, hogy a növénypusztulás általában góc-szerûen, foltokban jelentkezik. Lárvavándorlás esetén a táplálkozás frontálisan valósul meg és így a támadás irányából a táblaszélen összefüggő növénypusztulással találkozhatunk.

Az imágók fénykerülő életmódot folytatnak, ezért kalászolás idején az alkonyati és éjszakai órákban táplálkoznak a kalászban lévő szemekkel. A szemek csúcsi részét kehely szerûen rágják meg, a teljes érésben lévő kalászokból tevékenységük miatt több szem kihull.

A fejlődésmenet éves alakulása

A faj jellemzője, hogy évenként 1 nemzedéke fejlődik. A telet L1 - L3 fejlettségi állapotban vészelik át a talaj-aknákban. Vastag hótakaró alatt a lárvák táplálkoznak. A hó elolvadása után tavasszal még intenzív táplálkozást folytatnak, majd ezt követően bábozódnak. Az imágók május végén, június elején jönnek elő a talajból és táplálkoznak a kalászokon. Aratás után párosodnak, augusztusban tojást raknak. A tojásokat azoknak a területrészeknek a talajába helyezik el 5-10 cm-es mélységben, ahol a talajnedvesség adott ahhoz, hogy megduzzadjanak és bennük az embrionális fejlődés zavarmentes legyen. Erre a célra alkalmas hely általában a szalmakazlak, szalmabálák tövében található. A lárvakelés szeptemberben esedékes és ilyenkor már korai őszi vetéseket, esetleg árvakeléseket találnak, azokon táplálkoznak.

Előrejelzés, védekezés

A faj egyedeinek tömeges elszaporodásával kötött talajokon lehet számolni. Az egyedszámot befolyásolják a tojásrakás és az azt követő embrionális fejlődés csapadékviszonyai, hiszen a tojások duzzadásához nedvességre van szükség. Gradációs mértékû egyedszám szaporodás akkor következik be, ha monokultúrás gabonatermesztés esetén ebben az érzékeny fázisban a sokévi átlagot meghaladó csapadék hull a területen.

Az imágószám megállapítása fontos, mert alapja a várható lárvaszámnak, ezért tehát augusztusban célszerû a learatott területeken pohárcsapdákat elhelyezni és ha azok naponta 5-10 imágót gyûjtenek, akkor fel kell készülni az őszi védekezésre. A lárvák elleni védekezést akkor kell elvégezni, ha egyedszámuk 3-5 között van m2-enként.

A védekezés eredményessége megkívánja, a helyes vetési sorrend betartását. A szalmát aratást követően rövid időn belül takarítsuk be. Végezzük el a tarlóhántást. Ha mindezek ellenére a lárvaszám veszélyezteti a növényzetet, végezzünk állománykezelést erre a célra engedélyezett hatékony inszekticidekkel.

Vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.)

Az utóbbi években tömegesen jelentkező vetésfehérítő bogarak okozta kártételek következménye mérhető termésveszteség volt. Ezért nyomatékosan felhívjuk a gazdálkodók figyelmét az időben megvalósuló egyedszám felmérésére és attól függően a védekezés elvégzésére. Ebben a témában az AGRONAPLÓ 2003. 7. évf. 5. számában a 14-17. oldalon cikket tettünk közzé. Az ott leírtakat nem ismételjük meg, csak felhívjuk arra az érdeklődők szíves figyelmét.

A vetési bagolylepke (Scotia segetum)

A faj egyedei Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt megtalálhatók. Hazánk egész területén gradációra hajlamos.

Károsított növények köre

A fejlődési stádiumok közül károsít a polifág táplálkozású hernyó. Tápláléka gyakorlatilag minden termesztett és vadon élő egy és kétszikû növény. Gradáció esetén kártétele a legváratlanabbul tárul szemünk elé a különböző növénykultúrákban. Közöttük különösen érzékenyen reagálnak az őszi kalászosok, a kukorica, a répafélék, a cikória, a lucerna, a dohány, a napraforgó a hagyma, a paprika, a paradicsom, és a gyökérzöldségek.

A kártétel felismerése és a kárkép

Az őszi gabonavetésekben keléstől a fagyok beálltáig lehet kártételére számítani. A növényállomány fejlettségétől függően a fiatal leveleket tövig lerágják a már fejlettebb növényeket pedig tőben rágják át. Ennek a táplálkozási formának következménye a növények pusztulása. Ez a kártételi forma a vetések foltszerû kipusztulását eredményezi. Előfordul frontális támadás is, különösen a gyomos erdősávokkal szegélyegezett táblákon.

A fejlődésmenet éves alakulása

Hazánkban évente két nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett hernyók áttelelnek, tavasszal bábozódnak és ezt követően május, júniusban rajzanak a lepkék. A rajzáscsúcs május végén június elején van. A lepkék virágporral, nektárral, kifolyó nedvekkel táplálkoznak, tehát nem károsítanak. Közben párosodnak és tojást raknak. A tojásokat a növények, a csíranövények alsó leveleinek fonákára rakják csomókban. A tojásokból kikelt L1-2-es lárvák fénytûrők. Ebben a fejlettségi állapotban hámozgatják a növények leveleit. A súlyosabb kártételek általában június második felében jelentkeznek. Ez az első nemzedék hernyóinak fellépésére vonatkozó időpont és ekkor a károsított növények közé a gabonafélék csak ritkán tartoznak. A második lepkenemzedék rajzása július elejétől szeptember végéig tart. A rajzáscsúcs augusztus első felében van. A lerakott tojásokból kikelő hernyók július végétől augusztus elejétől táplálkoznak a növényeken. Sok esetben még novemberben is találkozhatunk kártételükkel. A fejlődést befejezett hernyók áttelelnek és ezek a következő év tavaszán bábozódnak.

Előrejelzés és védekezés

A gradációra hajlamos faj különösen azokban az években jelentkezik nagy egyedszámmal, amikor a hosszú meleg ősz lehetővé teszi a hernyók teljes kifejlődését. Ez azért jelentős, mert a kifejlett hernyók a - 10 oC-t is elviselik, a fiatalok viszont már - 2 oC-on elpusztulnak.

Az eredményes védekezés feltétele az imágórajzás figyelemmel kísérése. Ez a feladat fénycsapdák alkalmazásával jól megoldható. A rajzó egyedszámtól függően folyamatosan figyelni kell az érzékeny növényállományokat, mert a fiatal hernyók kártétele először csak igen nehezen ismerhető fel. Akkor, amikor a növények pusztulását eredményező kártételeket észrevesszük, már elkéstünk az eredményes védekezés megvalósításával. Az L1 és L2-es stádiumot követően a hernyók fénykerülők és nappal a talaj felső poros rétegében tartózkodnak, csak alkonyati és éjszakai órákban jönnek a talaj felszínére ahol a növényekkel táplálkoznak. E sajátosságoknak a figyelembe vételével kell a védekezéseket megtervezni és az engedélyezett inszekticidek közül a leghatékonyabbakat alkalmazni.

Gabonalegyek (Chloropidae spp.), Viráglegyek (Anthomyiidae spp.)

A gabonát károsító légyfajok száma meglehetősen sok. Közûlük talán legismertebb a fritlégy (Oscinella frit), a csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) és az ugarlégy (Delia coarctata). A legyek fejlődési alakjai közül kárt okoznak a nyû-típusú lárvák. A légyfajok nemzedékszámától függően a kártétel ősszel és tavasszal jelentkezik a fiatal növényeken, amikor a levelek sárgulását, elhalását és a vezérhajtás pusztulását tapasztaljuk. A fritlégy a levélhüvely alatt a vezérhajtást teszi tönkre, a csíkoshátú búzalégy lárvája szintén a vezérhajtást pusztítja, aminek látható következménye a leírtakon túl, hogy tőben hagymaszerû duzzanat képződik. E fajok nyári nemzedékei a generatív szervek pusztítói. A fritlégy lárvája a gabonaszemben fejlődik és azt teljesen kiüregesíti. A csíkoshátú búzalégy lárvája a kalász alatti szárrésszel táplálkozik a levélhüvely alatt, a nódusz fölött. Ezek a kalászok hasban maradnak, kikalászolva fehérkalászúságot jeleznek. A károsított kalász a levélhüvelyből könnyen kihúzható. Veszélyességét tekintve az előbbi fajhoz viszonyítva kártékonyabb, hiszen egyetlen lárva egy teljes kalászt képes tönkretenni. Az idei esztendőben 79 - összehasonlító kísérletben lévő - búzafajtán mértük fel a csíkoshátú búzalégy kártételét. A vizsgálatok eredménye alapján megállapítható volt, hogy fajtánként a kártétel mértéke eltérő, 0,8 - 7,9 % között változott. Az adatok figyelmeztetőek, mert a csapadékszegény években úgy tûnik, hogy a gabonalegyek is nagyobb egyedszámmal jelentkeznek a korábbi évekhez viszonyítva. Ehhez viszont hozzátartozik, hogy a fejlődést elősegítő május havi csapadék mennyisége 57 mm volt.

Az ugarlégy egynemzedékes faj és az utóbbi években szintén nagyobb egyedszámban jelentkezett. Az előbbi fajokkal ellentétben tojásokban telel az L1-es lárva, amely már februárban felkeresi a fiatal növényeket és a bokrosodási csomó fölött jut be azokba. A lárvák 5-6 vezérhajtást tehetnek tönkre, majd ezt követően bábozódnak és elhúzódó rajzás miatt május végétől szeptember végéig lehet az imágókkal találkozni.

Azokon a területeken, ahol a légyfajok elszaporodtak, ajánlatos a vetésidő későbbi megválasztása. Kémiai védekezés általában nem indokolt, de eredménye lehet az inszekticidekkel elvégzett vetőmag csávázásnak és a talajfertőtlenítésnek. Ha más kártevő faj (drótférgek, pajorok) miatt szükséges a talajfertőtlenítés elvégzése, akkor lehetőség szerint felszívódó hatóanyagtartalmú készítményeket használjunk, mert a kezdeti fejlődés során még az L1-es légylárvákra is hatnak.

Az őszi búza kórokozói

Búza fuzáriózis

A betegség a növény teljes fejlődését végig kíséri a keléstől a betakarításig, sőt azt követően, a tárolás ideje alatt is. A fertőzés következtében jelentős mértékben csökken a termés mennyisége és romlanak a beltartalmi mutatók. A búza malomipari, takarmányozási, vagy vetőmagkénti felhasználhatósága csökken, erős fertőzésnél arra teljes mértékben alkalmatlanná válik. A búza fuzáriózissal kapcsolatban az AGRONAPLÓ 2003 I-II. számában jelent meg részletesebb közlemény.

Búza lisztharmat

A lisztharmat a gabonaféléken és számos fûfélén okoz jól látható tüneteket, melyeket a termesztéssel és kutatással foglakozó szakemberek évszázadok óta ismernek. A betegség a világ nedves és félszáraz éghajlatú búzatermesztő területein mindenütt elterjedt. Általában nem idéz elő a növénypusztulást, de az okozott kár elérheti a 25 %-ot. A termésveszteség különösen akkor jelentős, ha a fertőzés eléri a zászlós levelet és a kalászt.

A kórokozó

A betegséget az Erysiphe graminis f.sp. tritici nevû tömlősgomba okozza. A kórokozó külső élősködő, un. ektoparazita, mely csak élő növényi részeken képes fennmaradni és szaporodni, azaz obligát parazita, újabb kifejezéssel élve biotróf szervezet. Vegetatív micéliuma és szaporító képletei a növény felületén fejlődnek, csupán a táplálék felvételére módosult szívó hifáit bocsátja a növény bőrszövetének sejtjeibe.

A betegség tünetei

A gomba a növény minden föld feletti zöld részét fertőzi, de leggyakoribb a levelek színén. A tünetek a csírázást követően bármely fejlődési stádiumban megjelenhetnek.

A növény felületén kezdetben fehér, laza állományú micéliumszövedék jelenik meg, mely később sûrû, nemezes állományú, piszkosfehér, szürke, majd barnás színû lesz. Ezen képződnek rövid tartókon a gomba csak mikroszkóppal látható ivartalan szaporítósejtjei, a konídiumok, melyek a betegség járványos elterjedésében játszanak elsődleges szerepet. Később ugyanitt fejlődnek a már szabad szemmel is látható ivaros termőtestek, melyek kezdetben sárgák, majd barnák, gömbölydedek. Bennük jönnek létre az ivaros, úgynevezett tömlő-, vagy aszkospórák. Az ivaros forma feladata a gomba átteleltetése és az elsődleges fertőzések kialakítása.

A betegség az alsó levél emeletekről halad felfelé, erős fertőzésnél elérheti a kalászt is. A fertőzött részeken megjelennek a gomba előbb említett szaporító képletei és gombafonal tömege. A micélium alatt az élősködés következtében elhalnak a levél és a szár szövetei. A levelek részben, vagy teljesen elszáradhatnak, a kalászokban a szemek nem telnek ki, értéktelenek, ráncosak.

A kórokozó biológiája, járványtana

Betakarítástól az őszi vetések keléséig leginkább árvakeléseken marad fenn a gomba. Áttelelése kétféleképpen történhet. Ha a fertőzés ősszel a fiatal állományt éri, enyhe teleken a fertőzött leveleken képződő micélium és konídiumok áttelelhetnek. Ennek a járványtani szempontból van óriási jelentősége, hiszen tavasszal, a gomba számára kedvező időjárás beköszöntését követően a növényállományban tömegesen fejlődhetnek a fertőzést indító konídiumok. Ezzel a védekezés költségei és a várható termésveszteség jelentősen megnő.

Az ivaros termőtestek a növényi maradványokon is áttelelhetnek. Érésük során tavasszal a kiszabaduló aszkospórák okozzák az első fertőzéseket.

A spóracsírázáshoz a 20 oC körüli hőmérséklet és a magas - 85-100% - páratartalom kedvez. A cseppfolyós víz a csírázást és a micélium fejlődését gátolja. A párás, mély fekvésû, széltől védett területeken, sûrû állományú, túlzott nitrogén trágyázásban részesített területeken a betegség járványszerû fellépésének veszélye nagyobb.

A védekezés lehetőségei

A búza fajták lisztharmat ellenállósága jelentős mértékben eltér egymástól. Egyéb, termesztési és gazdaságossági szempontok figyelembevételével a kevésbé fogékony fajták termesztése eredményesebb lehet.

Kerülni kell a monokultúrát! A búza és más kalászosok egymás után történő termesztése a lisztharmat szempontjából nem kifogásolható, hiszen a különböző fajokat a gomba más-más formái fertőzik. Egyéb gabonapatogén kórokozók miatt azonban ez a megoldás nem javasolható. A nem túl korai vetés, a fajtára előírt hektáronkénti csíraszám betartása és a harmonikus tápanyagellátás csökkenti a fertőzés veszélyét és mértékét. A fertőzött növény- és tarlómaradványokat mélyen alá kell szántani.

Ősszel a fertőzött állomány kémiai kezelése általában nem indokolt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a lehetséges permetezések idején jellemző alacsony hőmérséklet mellett a gombaölő szerek hatékonysága kisebb. A tavaszi kezeléseket az időjárás és állomány felvételezések alapján a kalászhányás kezdetétől kell elvégezni és szükség szerint megismételni. A megfelelő időben és megfelelő - kontakt és felszívódó komponenst is tartalmazó - készítmények felhasználásával elvégzett permetezéssel a menetszám csökkenthető és a védekezés eredményessége fokozható.

A búza sárga, vagy fahéjbarna levélfoltossága (a búza helmintospóriumos levélfoltossága)

A betegség a világ gabona termesztő körzeteiben súlyos veszteségeket okoz. A búzán kívül más gabonaféléken is megtalálható. Hazánkban jelentősége az elmúlt években ugrásszerûen megnőtt.

A kórokozó

A búza sárgafoltosságát a Drechslera tritici-repentis régebbi nevén a Helminthosporium tritici-repentis okozza. A gomba ivaros alakja a Pyrenophora tritici-repentis. Az ivartalan alak konídiumai többsejtûek, szabadon a foltok felületén képződnek. Az ivaros termőtestek sötét színûek gömbölydedek, a fertőzött szalmaszár felületén nagy számban fejlődnek.

A betegség tünetei

A levelek mindkét oldalán kezdetben apró, ovális, sárgás színû, barna közepû foltok jelennek meg. Később a foltok növekednek, beszáradnak, alakjuk szabálytalan, sárga szegély vesz körül őket. Nagy levélfelületek száradnak el. A betegség alulról felfelé, illetve a levél csúcsi részétől indulva terjed.

A kórokozó biológiája, járványtana

A gomba növénymaradványokon szaprofita módon telel. Az ivaros termőtestből kiszabaduló aszkospórák indítják az első fertőzéseket tavasszal. A betegség járványos fellépéséért a foltokon képződő konídiumok felelősek. A spórák a szél útján terjednek. Csírázásukhoz magas nedvesség és cseppfolyós víz szükséges.

A védekezés lehetőségei

A betegség elleni védekezésben elsődleges a vetésváltás betartása, valamint a tarlóhántás, majd a mélyszántás elvégzése. A tarackbúza, mint a kórokozó gazdanövénye fontos fertőzési forrás lehet, ezért ennek irtása ilyen megfontolásból is indokolt.

A kémiai védekezéseket az egyéb levélbetegségekkel együtt, az ott használatos készítményekkel kell elvégezni, szükség esetén megismételni.

Dr. Kuroli Géza - Dr. Németh Lajos

2. táblázat: Az őszi búza fejlődési szakaszai, a kártevők és a védekezések közötti kapcsolat
Vetőmag, talaj és a növény fejlettségi állapota Kártevők Kárképek Védekezési javaslat Az optimális védekezés időpontja
Talajfertőtlenítés 1.Talajlakó kártevők: - drótférgek (Agriotes spp.) - pajorok (Melolontha spp.) 2. Csócsároló

(Zabrus tenebrioides) 3. Mocskospajor

(Scotia segetum) 4. Gabonalegyek lárvái

(Oscinella frit, Chlorops

pumilionis) 5. Levéltetvek

(Ropalosiphum padi,

Macrosiphum avenae) 6. Csíkos gabonakabóca

(Psammotettix alieneus)
1. Berágások a felpuhult vetőmagba, majd a csíranövénybe. 2. A lárvák a leveleket csócsárolják. A visszamaradt levélerek kócszerû gomolyt képeznek. 3. A lárvák ősszel tövig rágják a leveleket. 4. A levelek csúcstól fokozatosan sárgulnak, majd elhalnak. A fritlégy lárvája a levélhüvely alatt a vezérhajtást teszi tönkre. A csíkoshátú búzalégylárva kártétele hasonló, de jellemző a tő hagymaszerû duzzanata. 5. Az őszi felszaporodás veszélyes a búza törpülés vírus terjesztése miatt. A talajfertőtlenítést vetés előtt a drótféreg és a pajor m²-enkénti egyedszáma indokolja. Ebben az esetben célszerû felszívódó hatóanyag-tartalmú talajfertőtlenítő szereket használni, mert azok a felsorolt kárte­vők ellen is hatásosak. Vetés előtt, vagy a vetéssel egy menetben.
Áttelelés utáni állomány fejlődésnek indulása, bokrosodás 1. Csócsároló

(Z. tenebrioides) 2. Levéltetvek

(Rh. padi, M. avenae) 3. Gabonalegyek

(O. frit, C. pumilionis,

Delia coarctata)
1. Hóolvadás után foltokban ritkult növényzet. A foltok peremén kócszerûen elhalt növények. 2. Az enyhe teleken áttelelő levéltetvek szaporodása kezdetét veszi. 3. A frit- és csíkoshátú búzalegyek tavaszi nemzedéke hasonlóan károsít mint az őszi. Az ugarlégy lárvái a vezérhajtásokat (5-6) pusztítják. A csócsárolók ellen olyan készítményeket használjunk, amelyek hatásosak a levéltetvek és a gabonalegyek lárvái ellen is. A csócsároló kártételének észlelésekor.
Bokrosodás, szárba indulás, kalászolás 1.Vetésfehérítő bogarak

(Oulema spp.) 2. Gabonapoloskák

(Eurygaster spp.) 3. Gabonalegyek

(O. frit, C.pumilionis) 4. Levéltetvek (Rh. padi,

M.avenae, Metopolophium dirhodum)
1. A bogarak csíkokat rágnak a levélerek között, a lárvák pedig hámoznak és ezért a fehéredés. 2. A poloska szúrás-szívás következménye a levelek foltos sárgulása, a zászlós kalász, a szemek zsugorodása. 3. A fritlégy nyári nemzedékének lárvája a gabonaszemet üregesíti. A csíkoshátú légy lárvája pedig a felső nódusz feletti szárrészt fogyasztja, és ezért a kalász elhal (fehérkalászúság). A vetésfehérítő bogarak vagy gabonapoloskák tömeges elszaporodása esetén az imágók ellen védekezzünk tojásrakás előtt. Olyan hatóanyagtartalmú készítményeket használjunk, amelyek a többi felsorolt fajra is hatásosak. Imágók ellen, tojásrakás előtt.
Tenyészidőben bármikor Mezei pocok

(Microtus arvalis)
Gradáció esetén levelet, szárat és kalászt rág. Őszi gradáció esetén járataival behálózza a területet. Gradáció esetén a búzatáblán való megjelenésekor. Ha a lakott lyukak száma eléri vagy meghaladja 100 m²-enként a kettőt.
3. táblázat: Az őszi búza fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat
Vetőmag, talaj és a növény fejlettségi állapota Betegség (kórokozó) Tünetek A kórokozó biológiája, terjedése, környezeti igénye Védekezés
Egész tenyészidőszakban Búza csíkos mozaik vírus (Wheat streak mosaic

potyvirus)
A betegség gyakran a tábla-szegélyeken indul. A növény törpül, a leveleken párhuzamos, szaggatott, sárgás-zöld mintázottság látható. A levelek csavarodnak, szélük gyakran lefelé sodródik. Gyakori az őszi fertőzés, de a tünetek csak tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével erősödnek. A kalászok részben, vagy teljesen sterilek. A levelek, és néha az egész növény sárgul, barnul. A vírus gazdanövényei a búza mellett az árpa, a zab, a rozs, a kukorica, valamint évelő és egyéves fûfélék. A kórokozó mechanikailag, a fertőzött növény szövetnedvével terjed. Átvitelében az Acaria tulipae nevû atka játszik fontos szerepet. A vírus és az atkavektor a búzán, kukoricán és fogé­kony füveken áttelel. A késői vetés csökkenti az őszi fertőzések valószínûségét. Gyomok és árvakelések, valamint a vektorok irtásával, a vetésforgó betartásával a fertőzési források megszüntethetők, illetve a vírus terjedése gátolható. A vírussal szemben ellenálló búzafajták nemesítése folyik.
  Búza törpülés (Wheat

dwarf geminivirus)
A leveleken világoszöld, sárgásbarna, áttetsző foltok vannak. A növény törpül. Korai fertőzésnél kalász nem képződik. Késői fertőzés hatására a növény törpül, a kalász hiányos, benne aszott szemek vannak. Gazdanövényei a kalászosok, a perje és rozsnok fajok. A Psammotettix alienus kabócafaj terjeszti. Mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével nem lehet átvinni egészséges növényre. A gyomnövények és a kabócák elleni védekezéssel, valamint rezisztens búza- fajták termesztésével mérsékelhető a veszteség.
  Árpa sárga törpülés –

(Barley yellow dwarf

luteovirus)
A levelek aranysárga színûek, néha részben, vagy teljes felületükön vörösek. Korai – őszi – fertőzésnél a növények törpülnek, gyökérzetük gyengén fejlett, kalászt nem hoznak. A tünetek tápelemhiánnyal, vagy más vírusok fertőzé­sével összetéveszthetők. A gabonákon kívül sok fûfélét fertőz. Terjedésében a levéltetvek játszanak kizárólagos szerepet. A késő őszi, vagy kora tavaszi vetés, a levéltetvek előrejelzésen alapuló gyérítése a fertőzés mértékét csökkenti.
  Torsgomba

(Geumanomyces graminis)
A fertőzés csírapusztulást okozhat. Később a szártő barnul, a gyökerek rothadnak, penészesek, nedves időben száralapi rothadás lép fel. A beteg növény könnyen kihúzható a talajból. A gyökereken micéliummal átszőtt földlabda marad, mely kellemetlen szagú. A növény korábban kalászol, de vonódott, értéktelen szemeket terem. A gomba a fertőzött növényben, vagy növényi maradványokban telel át (1–2 év). Ősszel gombafonalakkal a talajból, tavasz­szal spórákkal fertőz. Fejlődéséhez a mély fekvésû, nedves, kötött talaj és a 12-16 °C talajhőmérséklet kedvező. A fertőzött növényi részeket mélyen forgassuk alá. Csak csávázott vetőmagot vessünk. A késői vetés csökkenti az őszi fertőzések valószínûségét. Kerülni kell az egyoldalú és túlzott nitrogéntrágyázást. A legalább hároméves vetés­váltást be kell tartani.
  Szártörő gomba

(szemfolt­betegség)

(Pseudo­cerco­-sporella

herpotrichoides)
A szem alakú, ovális foltok a szár alsó néhány centiméteres szakaszán az alsó levélhüvelyen fejlődnek, majd ráhúzódnak a szárra is. Közepük szürkésbarna, a folt szegélye sötétbarna, középen apró, gombostûfejnyi, barna termőtestek fejlődnek. Ha körülölelik a szárat, az eltörik és az állomány megdől.. A kalász fehér, majd korompenészes, a szemek nem telnek ki. Talajlakó gomba, a talajban és növényi maradványokban telel át. Ősszel, télen, tavasszal kalászolásig fertőz, nyáron nyugalmi állapotban van. A konídium­képzés optimuma 10 °C, 0 °C alatt és 20 °C fölött nem fejleszt szaporító képleteket. Fejlődéséhez és a fertőzéshez vízzel telített atmoszféra kell. A konídi­umokat csapóeső veri fel a növényre, ahol a foltokon újabb fertőzőképes spórák képződnek. A szártörő gomba fertőzésre a tavaszi kalászosok kevésbé érzékenyek. A védekezés megegyezik a torsgombánál ismertetettel.
3. táblázat: Az őszi búza fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
Vetőmag, talaj és a nö- vény fejlettségi állapota Betegség (Kórokozók) Tünetek A kórokozó biológiája terjedése, környezeti igénye Védekezés

Egész tenyészidőszakban

Szeptóriás pelyvafoltosság

(Septoria nodorum)
A fertőzött szemből kelő csíranövényen barna elhalások láthatók. A leveleken és a levélhüvelyen világoszöld, majd barna, megnyúlt, lencse alakú foltok képződnek, melyek közepe szürkésbarna, körülöttük sárga udvar található. A foltok később összefolynak. A száron szintén elhalt, barna, megnyúlt foltokat láthatunk. A betegség az alsó levelekről felfelé terjed. A kalászhányás után a pelyvákon képződő apró, majd egyre növekvő szabálytalan barna foltok az egész pelyvát beboríthatják. Az elhalt szövetrészeken apró fekete termő­testek képződhetnek. A kórokozó biológiája és ökológiai igénye hasonló az előbb ismertetetthez. A gomba azonban vetőmagban is fennmarad, illetve azzal terjed. A fertőzéshez kedvező hőmérséklet 18-22 °C. A védekezés feladatainak meghatározásánál a fentieken túl fontos az egészséges vetőmag használata.
  Vörösrozsda (levélrozsda)

(Puccinia triticina)
Hazánkban a leggyakrabban előforduló búza rozsda, mely már az őszi vetéseken megjelenik. Elsősorban a leveleket fertőzi. Vörösesbarna uredotelepei főleg a levél színén alakulnak ki. A bőrszövet felszakadása után vörös spóratömeg szóródik ki. A telepek nagy számban, szabálytalan elrendeződésben fejlődnek. A teleuto­telepek szintén szórtan képződnek, feketék és bőrszövettel fedettek, nem porzanak. A fertőzött növény sárgul, a szemek nem telnek ki, csökken a malomipari érték. A gomba köztesgazdája a borkóró, de áttelelése elsősorban uredo micélium, vagy spóra formájában történik. A fertőzéshez a levelek vízborítottsága szükséges, a gomba 15 és 22 °C között gyorsan fejlődik. A fajták ellenállósága eltérő. A korai vetés esetén nagyobb a fertőzés veszélye. A fertőzött növénymaradványokat mélyen szántsuk le. A vetésforgót tartsuk be és törekedjünk harmonikus tápanyagellátásra. A kémiai védekezéseket a virágzás idején kell elkezdeni.
  Sárgarozsda

(Puccinia striiformis)

Májustól a leveleken az erekkel párhuzamos szaggatott, sárga csíkokon jelennek meg az apró nyárispóra telepek (uredotelepek), melyek felszakítják a bőrszövetet. A pelyvalevelek belső felén fejlődő uredotele­pekből kiszabaduló vörösessárga ure­dospórák a búzaszemekre szóródva az ún. „paprikás búzát” okozzák. Később a növény valamennyi föld feletti részén kialakulhatnak a télispóra-, vagy teleuto­telepek, melyek a száron, levélen, levélhüvelyen szintén sorokba rendeződnek. Ezek nem porzók, végig fedettek maradnak. A növények sárgulnak, az erősen fertőzött táblarészek sárga foltok formájában látszanak.

Gazdanövényei a búza, az árpa, a rozs és néhány fûfaj. Köztesgazdája nem ismert. A nyár végi, őszi árvakeléseket, korai vetéseket fertőzheti, ezeken micélium formájában marad fenn. Enyhe teleken az uredo­spóra is áttelelhet.

A fertőzéshez a növényen cseppfolyós víz jelenléte szükséges. A gomba hûvösebb klímát kedvel, a fertőzéshez és a járványok kialakulásához az optimális hőmérséklet 10-15 °C.

Lásd: vörösrozsda.
3. táblázat: Az őszi búza fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
Vetőmag, talaj és a nö- vény fejlettségi állapota Betegség (Kórokozók) Tünetek A kórokozó biológiája terjedése, környezeti igénye Védekezés
Bokrosodás után Szeptóriás levélfoltosság

(Septoria tritici)
A tünetek leggyakrabban a levélen alakulnak ki, de megjelenhetnek a levélhüvelyen és a száron is. A foltok világoszöldek, majd barnák, hosszúkásak, oldaluk általában párhuzamos. Később ezek összefolyva nagyobb levélfelületet pusztítanak el. A termőtestek a levélerek mentén helyezkednek el. A gomba alulról felfelé terjed. Kalász­fertőzést nem okoz. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokban 3 évig életképes maradhat. A fertőzéshez a levelek vízborítottsága szükséges, a hőmérsékleti optimum 15-20 °C. Csávázott vetőmagot használjunk. Az árvakeléseket, fertőzött növényi maradványokat mélyen alá kell szántani. A mély fekvésû, nyirkos, zárt területeket lehetőség szerint kerüljük. Tartsuk be a több éves vetésváltást. A kalászolás befejezése előtt, de indokolt az állománypermetezés, kontakt és felszívódó hatóanya­gok kombinációjának felhasználásával.
Kalászolástól Fekete rozsda (Puccinia

graminis f.sp. tritici)
Május végén, júniusban a száron és a levélhüvelyen, majd a levélen és a kalászon is vörösesbarna, később fekete pörsenésszerû telepek jelennek meg. A telepek felett a bőrszövet felszakad, a barna, illetve fekete színû spóratömeg elporzik. A növény szárad, a kalászokban szorult, érték­telen szemek képződnek.

Gazganövényei a kalászosok és fûfélék. A gomba növényi maradványokban telel át. Tavasszal a köztesgazdát – sóskaborbolya, mahónia – fertőzi, majd az ezeken kialakuló spórák betegítik meg a búzát. A kórokozó melegigényes. A betegség járványos fellépésére meleg, szeles, csapadékos májusi időjárást követően lehet számítani. A fertőzés hőoptimuma 20-24 °C.

A gombának több mint kétszáz, eltérő megbetegítő képességû (patogenitású) biotípusa ismert. A védekezés lehetőségei megegyeznek a vörösrozsdánál leírtakkal.
 

Porüszög (Ustilago tritici)

A látványos tünetek a kalászolást követően jelennek meg. A kalászban a szemek helyén üszögspóratömeg képződik, melyet kezdetben vékony, fényes hártya fed. Ez a kalászolás során felszakad és a spóratömeg elporzik, csak a kalászorsó marad vissza. Néha csak a kalász alsó része beteg, míg a felső részen egészséges szemek is képződhetnek. Az üszögspórák egy része a virágokra jut, ahonnan a micélium behatol a magkezdeménybe, majd a szem beérése során nyugalmi állapotba kerül. A csírázás idején indul a gomba fejlődése is. Belenőve a kalászkezdeménybe, tönkreteszi a növényi szöveteket és kialakítja az üszögspóratömeget. A fertőzéshez párás, enyhe – 18-22 °C – időjárás és gyenge légmozgás kedvező. A védekezés alapja az egészséges vetőmag használata. Csak csávázott vetőmagot vessünk. A búza porüszög elleni csávázásra felszívódó hatású csávázó­szert alkalmazzunk.
  Kőüszög (Tilletia foetida,

T. caries, T. intermedia)
A beteg növények alacsonyabbak, kékeszöldek, gyengén virágoznak. Kalászolást követően az érés idején a szemekben, részben azokat teljes egészében kitöltve üszögspóratömeg képződik. Ez kezdetben lágy állományú, zsírszerûen kenhető, kellemetlen szagú. Később megkeményedik, betakarításkor a cséplődob veri szét. Az üszögpuffancs rövidebb, vastagabb, mint az egészséges szem, ezért a kalászokat szétfeszíti, azok borzasak, szétállóak, bennük látszanak a sötétebb színû üszögös szemek. A spórák megtapadnak a szem csúcsán a szőröcskéken, vagy a talajra hullanak. A búza csírázásakor kezdődik az üszögspórák fejlődése, csírázása is. A kifejlődő micélium behatol a fiatal növénybe, majd a szemek helyén létrehozza az üszögpuffancsokat. A gomba a humuszban gazdag, nedves talajokat kedveli. Az elhúzódó kelés kedvez a fertőzések kialakulásának. Csak fertőzésmentes tábláról fogjunk magot! Egészséges vetőmagot használjunk! A csávázásra a kőüszög kórokozók elleni kontakt hatású szereket válasszunk. A jó talajelő­készítés, optimális vetésidő és -mélység biztosítja a gyors kelést és kezdeti fejlődést, csökkentve ezzel a fertőzésre rendelkezésre álló időt. Be kell tartani a vetésváltást. A fajták ellenállósága eltérő.
3. táblázat: Az őszi búza fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
Vetőmag, talaj és a növény fejlettségi állapota Betegség (kórokozó) Tünetek A kórokozó biológiája, terjedése, környezeti igénye Védekezés
Kalászolástól Törpekőüszög

(T. contraversa)
A fertőzött növények közel kétszer annyi hajtást fejlesztenek, mint az egészségesek. Ezek azonban nem érik el az egészségesek magasságának felét, néha harmadát sem. Előfordul, hogy a beteg töveken egészséges szálak is képződnek. A kalászon, illetve a kalászban látható szimptómák a kőüszög tüne­teihez hasonlóak. Az üszögspórák csak részben kerülnek a búzaszemekre, mert az alacsonyan álló kalászok jelentős részét a kombájn elhagyja. A spórák jelentős része a talajba kerül, ahol évekig megőrzi fertőzőképességét. Az újból odakerülő búza csíra-, vagy fiatal növényeit fertőzi késő ősszel, vagy a tél folyamán. A fertőzött táblát magas tarlóval takarítsuk be, majd a tarlómaradványokat mélyen forgassuk alá. A védekezés további elvei megegyeznek a kőüszögnél ismer­tetettekkel.
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Tovább töltődnek a talajok

Tovább töltődnek a talajok

Hirtelen drasztikus lehűlés nem várható, de fokozatosan egyre hűl az idő, a jövő héten már a talajmenti fagyok sem lesznek ritkák.

A kén a nitrogénhasznosulás motorja

A kén a nitrogénhasznosulás motorja

Kultúrnövényeink az egészséges fejlődés és a megfelelő hozam elérése érdekében valamennyi tápelemet igénylik a faj sajátosságainak megfelelő mennyiség...

Továbbra is töltődnek a talajok

Továbbra is töltődnek a talajok

Mediterrán ciklonok sorozata okozott csapadékos időjárást az elmúlt tíz napban. Az ország túlnyomó részén számottevő mennyiség hullott, ami a talajok...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?
AgroNapló  |  2024. december 8. 13:34