A borjak minőségét (hizlalásra való alkalmasságát, húsformáját, vágóértékét) elsősorban genetikai tényezők határozzák meg, így ez a kérdés a fajta megválasztásával és az alkalmazott párosítással jórészt eldől. A választási súlyt azonban erősen befolyásolja a takarmányozás, és eképpen a tenyésztő döntésén múlik, hogy a borjak bőségesebb takarmányellátásával nagyobb választási súly elérésére törekszik, avagy költségtakarékosságból megelégszik egy szerényebb ütemû borjúnövekedéssel. Gondolatainkkal és kísérleti tapasztalatainkkal e döntésben szeretnénk segítséget nyújtani.
A borjak növekedését befolyásoló tényezők
Az újszülött borjú növekedését genetikai és környezeti tényezők befolyásolják. A genetikai hatásokat a fajta, az anya és apa egyedisége és a borjú ivara jelentik, és ezek együttesen a borjú teljesítményét mintegy 50 %-ban határozzák meg. A környezeti tényezők közül a takarmányozás szerepe a legjelentősebb. A húsmarhatartásban a borjak takarmányozására életük első hetében az anyjuktól elszopott tej, később az egyéb, számukra elérhető takarmányok, így a legelőfû, vagy az esetlegesen nyújtott abrak szolgálnak. Utóbbiak szerepe a szoptatás első hónapjában csekély, de nyáron ill. a választás közeledtével egyre növekszik.
Külföldi és hazai kísérletek azt bizonyítják, hogy az ellést követő három hónapban a legtöbb húsmarha fajta teheneinek tejtermelése biztosítja a borjak öröklött gyarapodó-képességéhez szükséges táplálóanyagot. Ezzel szemben a 4-8 hónap közötti időszakban a borjak, különösen a bikaborjak táplálóenergia-szükséglete mintegy 40 %-kal nő, egyidejûleg a tehenek tejtermelése érzékelhetően csökken (Golze, 1999; Rupert és mtsai, 1999; Kovács A. Z., 2000; Scholz és mtsai, 2002).
További probléma, hogy erre az időre a gyepek fûhozama is lecsökken, ez a tehenek táplálóanyag-ellátásának hiányosságát okozza, és áttételesen a tejtermelés csökkenését gyorsítja. Mindebből az következik, hogy a húsmarha borjak gyarapodása a szoptatási időszak közepétől rendszerint elmarad az öröklött képességektől. Ennek megakadályozására a gyakorlatban a borjak kiegészítő abrakolását javasolják, hiszen a gyep hozamának növelésére - különösen aszályos évjáratokban - alig van lehetőség. Az abrakkiegészítés viszont költségnövekedéssel jár, és mérlegelni kell azt, hogy a várható eredmény arányban áll-e a ráfordításokkal?
A húsmarha borjak abrakolásának tapasztalatai
Az előzőekben kifejtett kérdés megválaszolásának érdekében az elmúlt időszakban német-magyar együttmûködésben vizsgálatot állítottunk be, melynek főbb tapasztalatairól szeretnénk ehelyütt szólni. A vizsgálatot 1999-2000 években 65 tehén-borjú párral folytattuk le. A tehenek hegyitarka x angus keresztezésből származtak, a borjak charolais apaságúak voltak. A legelő az átlagosnál jobb minőségû volt, egy tehén+borjú átlagosan 1,4 ha legelőterületet használt, és folyamatosan elegendő gyeptakarmányhoz jutott. Az elléstől a 100. életnapig abrakkiegészítést nem alkalmaztunk, ezt követően az állományt két részre osztottuk. Az egyik részben a borjak táplálására továbbra is az elszopott tej és a legelt fû szolgált, míg a kísérleti csoportban borjúóvoda beállításával ad libitum abraketetést (roppantott árpa) biztosítottunk.
A két éves vizsgálatsorozat eredményei azt mutatták, hogy az abrakkiegészítés hatására a bikaborjak napi súlygyarapodása átlagosan mintegy 200 g-mal, 15 %-kal nőtt, és ez a többlet a választás idejére 16 kg súlytöbbletet jelentett. A többletsúly elérésre az abrakkiegészítésben részesített borjak a 205. életnapig átlag 52 kg abrakot használtak fel.
Kitûnik az adatokból az is, hogy a borjak abrakfogyasztása dinamikusan nő, és a 8-9 hónapos borjak esetében elérheti akár a napi 6 kg-ot is!
Megfigyeléseink szerint az abrakkiegészítésben részesült borjak legelési ideje és feltehetően fûfogyasztása is csökkent. A taposási veszteség ugyanakkor ebben a csoportban nagyobb volt. A tehenek kondíciójában és súlyváltozásában nem okozott változást a borjak abrakolása.
| Kiegészítő abrakolás hatása húsmarha bikaborjak súlygyarapodására és takarmányfogyasztására | ||
| Megnevezés | Kísérleti csoport (abrak-kiegészítéssel) | Kontrollcsoport (abrak-kiegészítés nélkül) |
| Átlaglétszám (évjáratonként) | 28 | 37 |
| 205 napos választási súly, kg | 335 | 351 |
| Átlagos napi súlygyarapodás a 100-205. életnap között, g | 1498 | 1728 |
| Napi abrakfogyasztás, kg/állat | ||
| június | – | 0,39 |
| július | – | 0,83 |
| augusztus | – | 1,95 |
| szeptember | – | 3,71 |
| október | – | 5,92 |
Következtetések - ajánlások
- A nagy növekedési eréllyel rendelkező húsmarha borjak a legeltetési szezon közepétől a növekedési erélyükhöz szükséges táplálóanyagokhoz csak részben jutnak hozzá, és ezt növekvő fûfogyasztással sem képesek pótolni. Amennyiben a genetikailag determinált növekedési erélyük kihasználására törekszünk, a kiegészítő abraketetés célszerûnek tûnik. A választási súlytöbblet várhatóan mintegy 15-16 kg, melyre mintegy 50 kg abrakfelhasználással számolhatunk. A jelenlegi borjúárak és abrakárak tükrében ez a ráfordítás feltehetően megtérül.
- A kiegészítő abrakolás különösen az aszályos évjáratokban ill. a gyenge tejtermelésû állományokban lehet hatásos. Minél jobbak a gyepadottságok, annál kisebb az abrakolás fölénye.
- Az abrakkiegészítés hatékonysága a bikaborjak esetében jobb, mint az üszőborjaknál. Utóbbiak táplálóanyag-igényét a gyep, ill. az anyai tejtermelés jobban kielégíti. A gyakorlatban azonban a gulya elkülönítése a borjak ivara szerint aligha megvalósítható. Vegyes ivarú állományokban a várható előnyök szerényebbek, és a kalkulációban ezt is figyelembe kell venni.
Dr. Stefler József
egyetemi tanár
