A rendkívül nagy számban kelő lárvák már nem csak az erdőterületeken, hanem kultúrnövényeken, házikertekben, díszfákon, gyümölcsfákon, szőlőn is károsítottak. Az erdészek megfigyelései szerint a károsító ilyen mértékû megjelenése a múlt évi száraz meleg időjárással magyarázható.
A gyapjaslepke hím és nőstény imágója között nagy különbségek vannak. A hím kisebb és sötétebb, mint a nőstény. Testének hossza 18- 22 mm. Alapszíne szürkésbarna, 4-5 elmosódó harántvonallal tarkítva. A nőstény 30 – 40mm testhosszú, színe fehér, vagy piszkosfehér, rajta 3- 4 harántvonallal. A tojás a fa törzsén, vagy a vastagabb ágak törzsén csomókban látható, rajtuk gyapjúszerû bevonattal. Egy fatörzsön 5- 50 db tojáscsomót is láthattunk Veszprém megyében, ebben az évben. A lárva keléskor 0,5 cm, majd kifejlődve eléri az 50- 60 mm – es hosszúságot. Alapszíne barnásszürke, vagy sárgásbarna, a hátán két sorban elhelyezkedő pontsor látható. Ezek közül az első 4 pár kék, a hátsó 6 pár piros. Változatos színárnyalatuk alapján könnyen hihetnénk, hogy két különböző fajhoz tartoznak. Testét hosszú szőrök fedik. A bábja feketésbarna fedett báb.
Évente 1 nemzedéke fejlődik. A lárvák 2004 –ben, április végén keltek ki. A keléselhúzódó volt 3 – 4 héten át zajlott. Tömegével kezdődött a kivándorlásuk az erdőből, a szomszédos táblákba, kertekbe. Ezt elősegítették a lárvaszőrök végén lévő levegővel telt gömböcskék, valamint a lárva által kibocsátott repítőháló. A kis hernyók először hámozgattak, majd lyuggató, karélyozó rágással károsítottak. Az erdei fák kilombosodása később indult meg, ezért a kis hernyók elsőként az almástermésû fákat, szilvaféléket, és díszfákat rágták. A növekedésükkel arányosan nőtt a kártételük is. Június elején, táplálék hiányában a tûlevelû fákat is rágni kezdték. Május utolsó napjaiban már láthattuk az első tarrá rágott tölgyfákat. A helikopterrel, kitinszintézist gátló szerrel védett erdőterületeken a védekezés után 5 -6 nappal látható lárvapusztulás indult meg. A fiatal 2 cm – es hernyók szinte azonnal elpusztultak, míg a fejlettebb hernyóknak hosszabb időre volt szükség a növényvédőszer hatásához. A lerágott fákon, ahol a hernyók nem találtak táplálékot helyenként kannibalizmus alakult ki a fejlettebb és a kevésbé fejlett egyedek között. A hernyók a teljes fejlettséget június utolsó heteiben érték el, és az első bábokat június 8.-án találtuk. A tömeges bábozódásra június második felében került sor. A még zöld lombozatú cserjéket választották a lárvák, ahol apró szövedéket készítettek a bábozódáshoz. Egy szövedékben 2 – 3 lárva is bábozódott, de voltak egyedül bábozódó egyedek is. A bábnyugalom 8 – 10 napig tart, majd az imágók tömeges rajzására június végén, július elején számíthatunk. A nőstények a fák kérgén helyezkednek el, repülni alig képesek és csak a hím érkezését várják. Mivel egyáltalán nem táplálkoznak, a peterakás a lepkék megjelenése után hamarosan következik. A lerakott petékben már a nyár folyamán megindul az embrionális fejlődés és a nyár végéig ki is fejlődnek a lárvák. Kelésük azonban, csak a következő év tavaszán indul.
A gyapjaslepke gradációk az eddigi tapasztalatok szerint 10 évente követik egymást. A felszaporodás évében a tojáscsomókat mindig a fák kérgének alsó részére rakják. Az összeomlás szakaszában a tojáscsomók a fák törzsének felső részén, közel a koronához helyezkednek el. A gradáció összeomlását a madarak és élősködő rovarok segíthetik elő. A madarak a tél és tavasz folyamán ritkítják a tojáscsomókat. A 2004 – es évben erre csak a tojáscsomók kb. 5 % - nál volt példa. Megfigyelhettük azt is, hogy a lerakott tojások egy része nem kelt ki, életképtelen maradt. A lárvák pusztulását a növényvédőszeres kezelések mellett a kannibalizmus, valamint több erdőterületen megfigyelt bábrabló lárvák táplálkozása segíti elő. Ez utóbbiak nagyobb arányban a bábokat pusztították. A lárvák bebábozódása nem volt 100 % - os 2004 – ben. A Balaton- Felvidéken gyakran láthattunk olyan összeszőtt leveleket, ahol a lárva bábozódása nem tudott megkezdődni, vagy a folyamat nem fejeződött be, és a lárva elpusztult. Tehát, több tényező járul hozzá a különböző fejlettségû egyedek pusztulásához, amely feltételezéseink szerint még nem elegendő a gradáció összeomlásához. A júliusi rajzásadatok, a bábok parazitáltságának vizsgálata és a lerakott tojáscsomók, már jelzést fognak adni arról, hogy jövőre vajon számíthatunk e károsításra.
A cikk szerzője: Nagy Krisztina
