Öt éves a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége. A szervezet elnökével beszélgetünk a megtett útról, a jelen gondjairól és az elkövetkező évek terveiről. Először személyes kötödéséről faggattam.

-      Valahol a családban kell keresnem a mezőgazdasági munkához való kötődésem gyökereit. Szüleim, sőt nagyszüleim is ebben az ágazatban dolgoztak. Szerették és tisztelték a földet hiszen ebből éltek. Én szerettem a gépeket és ezt a kettőt megpróbáltam valamilyen szinten összekapcsolni. Így mentem Gödöllőre a gépészmérnöki karra továbbtanulni. Miután végeztem egy szövetkezet alkalma-zott a végzettségemnek megfelelő munkakörbe.

-               Az 1990-es rendszerváltáskor ön is váltott?

-               Részben. Továbbra is alkalmazott maradtam de páran megalakítottunk egy  mezőgazdasági céget ami három évig hogy úgy mondjam alapjáratban mûködött de aztán 1993 január 1-től teljes egészében csak ezzel foglalkozom.

-               A MEGFOSZ megalakulása is az 1990-es évek végére esett. Milyen célból hozták létre ezt a szervezetet?

-               Ez a szövetség alapvetően érdekképviseletként mûködik a mezőgazdasági gépforgalmazókat próbálja valamilyen módon összefogni. Szeretnénk segíteni a törvényalkotóknak szakmai kérdésekben. Ha többen vagyunk és többen mondjuk ugyanazt akkor talán jobban meghallanak minket. Szeretnénk a törvényelőkészítésekben aktívan részt venni. A másik dolog, hogy a munkánk során szeretnénk egyfajta erkölcsi irányt mutatni tagjaink számára. Ez szerintem nagyon fontos egy ilyen végletekig kiélezett piaci környezetben. Törekszünk továbbá arra, hogy tagjaink számára költségmegtakarítást tudjunk elérni. Gondolok itt például a vásárokon és az újságokban való megjelenésre.

-               A MEGFOSZ tagjai bár egy szövetségbe tömörültek de a piaci érdekeik alapján ellenérdekeltek is egyben hiszen ugyanazt a piaci réteget célozzák meg termék ajánlataikkal. Ezt a kettősséget hogyan lehet kezelni?

-        Valahol valóban versenytársak vagyunk a piacon az igaz. A szövetség azon dolgozik, hogy ezt a versenyt valamilyen erkölcsi korlátok közé szorítsa az által, hogy a közös érdekeket próbálja preferálni.

-               Most nézzük a dolog másik oldalát. A szövetség mûködése nem hordja magában a kartelesedés veszélyét?

-               Azt, hiszem ez a veszély fenyeget minket a legkevésbé, hiszen mindenki azon van, hogy minél nagyobb szeletet kanyarítson ki magának a piaci felosztásból. Ezen kívül a hazánkba jelen lévő gépgyártok nagyon figyelik a piacot és minden kis változásra reagálnak. Nem hiszem tehát, hogy ezen a piacon a kartelesedés reális veszély lenne.

-               És maga a MEGFOSZ nem tud kartelesedni?

-               Kizárt dolog. Hazánkban jelenleg kb. 970 gépkereskedő vállalkozás próbál megélni. Ez nagyon nagy szám, ennyi érdeket nem lehet semmilyen cél érdekében korlátozni. Egyébként is ebből a közel ezer kereskedőből csak 110 tartozik a MEGFOSZ kötelékébe.

-               Nézzünk vissza a szövetség első öt évére. Mit érdemes megemlíteni erről a fél évtizedről?

-               Próbáltunk a az egyes minisztériumokba eljárni abban az ügyben, hogy a gazdák ne csak banki hitelre, hanem lizingre is vásárolhassanak. Ez sikeres volt. Másik sikerünk az volt, hogy az Agromasexpo idejét sikerült megváltoztatnunk egy számunkra kedvezőbb dátumra illetve az árakban is egész komoly kedvezményeket tudtunk kiharcolni. Hogy a gondokról is szóljak el kell mondanom, hogy jobbára csak követni tudtuk az eseményeket. Mi mindig csak a kiírt pályázatot és a kész feltételrendszert láttuk. Soha nem vontak be bennünket az ezt megelőző folyamatokba. Pedig sok mindenben tudtunk volna tanácsot adni a kiíró szerveknek és akkor nem maradtak volna a pályázatokba teljesíthetetlen vagy csak nagyon nehezen teljesíthető feltételek. Alapvetően itt a különböző papír munkákra gondolok.

-               És egyszer csak jött EU tagság. Táguló piac, keményebb verseny, nagyobb lehetőség, több buktató. Milyen változást jelent ez a MEGFOSZ munkájában?

-                 Sokan azt hitték, hogy most jött el a kánaán, itt van a soha vissza nem térő alkalom, itt aztán most mindent el lehet adni, nincs itt szükség a továbbiakban semmiféle érdekvédelmi szervezetre. Hát, mint kiderült a dolog koránt sem ilyen rózsás. Először is megjelentek a vándor kereskedők – mi csak aktatáskás boltosnak hívjuk őket – felkeresték a termelőt, kockás papíron megírták a szerződést, leszállították az árut és eltûntek. Minden rendbe is volt, amíg a gép első szervizére sor nem került. Ekkor a vásárló a hazai képviseleteket kereste és kérte a problémája megoldását mivel az eredeti eladót soha többé nem találta meg. Úgy gondoltuk, hogy az ilyen kereskedőkkel szemben továbbra is védenünk kell érdekeinket. A másik fontos dolog, hogy mi is megismerjük a nyugati kereskedők értékesítési technikáit és érdekvédelmi szervezeteit. Ebben a szakmában több évtizedes előnyük van  óriási értékesítési tapasztalattal. Ebből a felhalmozott tapasztalatból mi is profitálhatunk a szövetségeink kapcsolatán keresztül.

-               Hogyan tovább?  Milyen a jövőkép?

-               Nem könnyû a válasz. Nehéz recept értékû téziseket mondani. Egy biztos: Nagyon oda kell figyelni minden információra minden elérhető pályázatra. Persze nem szabad csak ezekre hagyatkozni, hanem minden forrást mozgósítani kell, hogy sikeresek lehessünk. Az AVOP pályázatok már május elsejétől élnek. Abba már nem tudunk a változtatás szándékával beleszólni, mert az szinte lehetetlen. Mi már a 2007-2013 közötti tervezést céloztuk meg, hogy abban olyan kiírási feltételeket érjünk el az EU-n belül, ami még jobban szolgálja érdekünket. Szakembereink most ebben a témában gondolkodnak és készítenek javaslatokat.

-               Hisz abban, hogy a magyar mezőgazdaságnak van jövője?

-               Én sokat utazom Európában és látom a potenciális lehetőséget a magyar mezőgazdaságban. A terület nagysága, a föld minősége és az emberek tenni akarása biztosítja azt, hogy ennek a dolognak mennie kell. Azt nem szabad várni, hogy ugyanavval a létszámmal, ugyanannyi embert el fog tartani mint korábban,  ez egy álom, ez biztos, hogy nem jön össze. Az viszont biztos, hogy ennek egy kiszámítható, stabil rétegnek kell lenni. És én ebben hiszek.

-               Az egyik legnagyobb értékké nőtte ki magát az információ. Az információcsere alapja a gyors és megbízható kommunikáció. A szövetségen belüli információcsere milyen csatornákon történik?

-               Száztíz gépkereskedő tartozik szövetségünkbe. Viszont a piaci részesedésünk igen magas, mintegy 90-95%. Piaci pozíciónk megóvása érdekében fontos tehát, hogy napra készek legyünk. Ebből az következik, hogy a leggyorsabb információs csatornát használjuk és ez az Internet. A tagjaink ezt az eszközt információszerzésre és információnyújtásra egyaránt használják illetve használni fogják. A rendszer teljes kiépítése folyamatban van. Persze a hagyományosabb csatornákat is használjuk – pl. szakmai folyóiratokat – de azokon keresztül inkább időt álló híreket továbbítunk.

-               Ha a MEGFOSZ-t három kifejezéssel kéne jellemezni, mit mondana?

-               Érdekvédelem, erkölcsi mérce, profit

-               És a személyes hitvallása?

-               Ha csinálunk, valamit, azt csináljuk jól!

-               Köszönöm a beszélgetést.    

A cikk szerzője: Kubanek Miklós