Az USA-ban a gazdaság 2,5% körüli, egészséges szerkezetű növekedést mutat, a magánszektorban foglalkoztatottak száma túllépte a válság előtti csúcsot, az inflációs folyamatok a Fed komfortzónájában alakulnak, a költségvetési kiigazítás pedig sikerrel és kis reálgazdasági áldozattal lezárult. A gyors gazdasági növekedést csak átmenetileg, egy negyedév erejéig lassította le a rendkívüli időjárás.
Új álláshelyek számának alakulása a nem mezőgazdasági szektorokban (ezer fő)
Forrás: Datastream, OTP Elemzés
Új álláshelyek számának alakulása a nem mezőgazdasági szektorokban (ezer fő)
Forrás: Datastream, OTP Elemzés
Az infláció is a Fed komfortzónájában található és egyre jobban közelíti a 2%-os célt. A márciusi adat 1,5% volt.
A fentiek következtében fokozatosan egyre előrébb tolódnak az első kamatemelésre vonatkozó várakozások is, azonban az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed próbálja hűteni ezeket. A legutóbbi döntést követő kommunikáció alapján legkorábban 2015 közepére tervezik az első kamatemelést.
Infláció az USA-ban (év/év, %)
Forrás: Datastream, OTP Elemzés
Kamatvárakozások az USA-ban (FFF jegyzésekből, %)
Forrás: Datastream, OTP Elemzés
Az eurózóna helyzete sokkal kevésbé megnyugtató. Bár a fejlett régiók közül utolsóként itt is véget ért a recesszió, a megindult növekedés továbbra is törékeny és alig a harmada (1,0%) az amerikainak, feleakkora maginfláció (0,8%) és közel kétszeres munkanélküliség (12,0%) mellett. Bár a 3 milliárd euró összegű görög kötvénykibocsátást az államadósság piaci finanszírozásához való visszatérésként ünnepelte a piac, a periféria költségvetéseinek fenntarthatósága továbbra is kérdéses és a befektetők egyre jobban aggódnak a deflációs nyomás és az erős euró miatt.
Munkanélküliségi ráta az eurózónában (igazított, %)
Forrás: Datastream, OTP Elemzés
Infláció az eurózónában (év/év, %)
Forrás: Datastream, OTP Elemzés
Így lenne tere a megengedőbb monetáris politikának, és az EKB a kommunikáció szintjén folyamatosan erősíti is az erre vonatkozó várakozásokat. A folyamatosan napirenden lévő három lépés (kéthetes hitelkamatláb csökkentése, ezzel párhuzamosan negatív egynapos betéti ráta; középtávú likviditás nyújtása a bankrendszernek, eszközvásárlási program) közül egyik sem lehet csodaszer a deflációs veszélyre, de a verbális intervenció egyre kevésbé képes megakadályozni az euró erősödését.
Ennek ellenére az EKB idei négy ülésen nem került sor lazításra és Mario Draghi elnök legutolsó jelzése szerint a központi bank csak akkor lép majd, ha tovább erősödik a deflációs veszély, vagy ha fokozódnak az árazási feszültségek a bankközi piacon. Az mindenesetre érdemi változás, hogy a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann több ízben utalt egy eszközvásárlási program elindítására, sőt, Draghi elnök szerint az áprilisi kamatdöntő ülésen első ízben beszéltek is a jegybankárok egy ilyen lépésről.
Japán helyzete sokban hasonlít az eurózónáéhoz. A Shinzo Abe miniszterelnök nevével fémjelzett gazdaságpolitikai irányvonal, az „abe- nomics” kifulladni látszik, a GDP-növekedés a 2013 első felében látott évesített negyedéves 4,8%-os és 3,9%-os ütemről a második félévben 1,1%-ra, majd 1,0%-ra lassult. Dacára az évente 600-700 milliárd dolláros eszközvásárlási programnak (a pontos összeg az éppen aktuális kamatdöntő üléseken alakul ki), a jegybank egyelőre nem látszik elérni 2%-os inflációs célját (bár az IMF friss előrejelzése szerint főként a jen gyengülése idén 2,8%-ra emelheti a rátát), miközben a költségvetés hiánya továbbra is a GDP 8%-a felett alakul. Utóbbi két problémára az általános áfakulcs emelésével válaszolt a kormányzat: április elsejétől 5%-ról 8%-ra változik az adóteher aránya, majd 2015 októberében 10%-ra nőhet a kulcs. A legutóbbi emelést 1997-ben (akkor 3%-ról 5%-ra nőtt a teher) szinte azonnal súlyos recesszió követte, ezért a piaci szereplők a mennyiségi lazítás növelését várják Haruhiko Kuroda jegybankelnöktől.
