Ez teszi lehetővé, hogy az istállókat egyszerre lehessen telepíteni és üríteni. Az üres istállók és ketrecek jól takaríthatók és alaposan fertőtleníthetők. Ezzel megszakad a fertőzési lánc, az elhullás csökkenthető. Könnyû megvalósítani az azonos termelési fázisban levő anyanyulak, vagy az azonos korú növendéknyulak ideális takarmányozását, a táp gépi kiosztását.
A felsorolt és még jónéhány előny akkor realizálható gazdaságosan, ha az egyidőben inszeminált anyanyulak nagy része le is fial. A jó vemhesülés feltétele az, hogy termékenyítéskor minél több legyen az ivarzó anyanyúl.
A termékenyítés leggyakrabban fialás után 11, ritkábban 18 nappal történik. Ez az időszak a laktáció emelkedő szakasza és ekkor a tejtermelést szabályozó hormonok az ivarzás ellen hatnak. Annak érdekében, hogy mégis minél több anya receptív legyen, inszeminálás előtt 2-3 nappal PMSG-vel kezelik őket. Ennek hatására valóban jelentősen javul az ivarzás és a vemhesülés. Nem kedvező ugyanakkor, hogy megnő a túl kis és a túl nagy almok száma, de ennél is nagyobb gond, hogy gyakori ismételt kezelés esetén az anyákban megemelkedik az ellenanyagszint és emiatt néhány fialás után romlik a vemhesülés és hamarabb kényszerülnek selejtezni a nyulakat. Emellett várhatóan a jövőben az EU szigorítani vagy tiltani fogja az ilyen célú hormonális kezeléseket. Keresni kell tehát azokat a természetes (biostimulációs) módszereket, amelyekkel a PMSG kezelés helyettesíthető.
Az elmúlt években a kutatók számos módszert próbáltak ki, amelyek közül néhányat a gyakorlatban is alkalmaznak. Az alábbiakban kritikusan elemezzük és összefoglaljuk a legfontosabb módszereket.
A még nem fialt anyanyulaknál eredményes az állatok másik ketrecbe helyezése. A szoptató anyáknál viszont ez a módszer nem hozott eredményt. Legnagyobb gond azonban ennek a megvalósíthatósága, hiszen több száz vagy ezer anyás telepeken erre a célra nincsenek üres ketrecek.
A termékenyítésre váró anyanyulak egy időre (pl. 15 percre) egy ketrecbe való összerakásának szintén van pozitív hatása, de veszekedhetnek, ami ellentétes az állati jóléttel.
Viszonylag sok kísérleti eredmény látott napvilágot az anya-alom elkülönítéssel kapcsolatban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elletőládát az inszeminálás előtt 24–48 órára bezárják, az anyanyulat nem engedik be szoptatni. Az emiatt kiváltott izgatottság, az elválasztáshoz hasonlítható hormonális változás serkenti az ivarzást és javítja a termékenyülést. Fontos megjegyezni, hogy ez a módszer szabad szoptatás esetén eredményes, ekkor általában 10–20%-kal javul a vemhesülés. Napi egyszeri szoptatás esetén azonban alig várható többletszaporulat.
Amint az 1. ábra mutatja, az elletőláda 24 órára történő bezárásának csak kis haszna van, jelentős hatás csak akkor várható, ha az anyákat 48 órára zárják ki. Az alomlétszám azonban egyik esetben sem nő meg.
Ha elfogadjuk azt, hogy az anyanyulak naponta egyszer szoptatnak, akkor az elletőláda viszonylag hosszú bezárása esetén is csak egy szopás (szoptatás) marad el. Bár a szopósnyulak aktivitását és alvását a biológiai óra szabályozza, és érdekes mód a szoptatás elmaradása ellenére a kisnyulak nyugodtan alszanak. Ennek ellenére az emberek egy részének ellenérzését válthatja ki ez a módszer. Több kísérlet eredménye azt erősíti meg, hogy valóban nem múlik el nyomtalanul a szoptatás elmaradása. Választásig biztos, de többek szerint vágásig is kimutatható egy kis súlylemaradás.
A felsorolt kisebb hátrányok ellenére az anya-alom elkülönítés könnyen megvalósítható és emiatt külföldön több nyúltelepen is alkalmazzák.
A fenti hiányosságokat küszöböli ki a szoptatási módszer megváltoztatása. Ebben az esetben az anyanyulak általában szabadon jutnak be az elletőládába, de a termékenyítés előtt 2 vagy 3 nappal a szabad szoptatást napi egyszerire váltják. Az elletőládát bezárják és csak reggel engedik be az anyát szoptatni. Az anyanyulak az éjfél utáni óráktól egyre izgatottabbak lesznek. A korábbival szemben azonban nem marad el szoptatás, hanem az esti, éjjeli órákkal szemben, néhány óra késéssel, reggel történik meg.
A módszert bár még kevésbé ismerik, de az anya-alom elkülönítéshez hasonlóan alkalmas a PMSG kezelés kiváltására, az ivarzás serkentésére, a vemhesülés javítására, sőt még az alomlétszám is megnőhet. Ugyanakkor a szoptatás késleltetése nem ellentétes az animal welfare-vel.
A világítási program az egyik legkönnyebben megvalósítható módszer, hiszen csak egy programkapcsoló kell hozzá. Elve ugyanaz, mint ami a természetben tavasszal történik. A hosszabbodó nappalok több állatfajnál ivarzást váltanak ki. Az üregi nyúl ősztől tél végéig teljesen inaktív, még a bakok heréje is visszahúzódik. A két évszakra rövidülő szaporodási időszakot közvetlen fialás utáni párzással próbálják „jobban kihasználni”.
Természetes megvilágítás mellett (ablakokkal ellátott istállókban, ahol a rövid nappalos időszakban nem növelik meg a világítási órák számát) szintén szezonalítás figyelhető meg az anyanyulak szaporodásában. Az évszaki ingadozás folyamatos 16 órás megvilágítással kiküszöbölhető. Ahhoz azonban, hogy a fény (megvilágítás) biostimulációs hatást fejtsen ki a napi megvilágítás hosszát meg kell növelni. Ezt természetesen a szakaszos 16 órás megvilágításhoz képest nem lehet csinálni. Ilyenkor a napi megvilágított órák számát általában lecsökkentik és az ivarzás serkentése céljából ehhez képest növelik meg a világos időszakot.
Az eddigi kísérletek szerint legjobb eredmény akkor várható, ha termékenyítés előtt 8 nappal a napi megvilágítást 8 óráról 16 órára növelik. Az anyanyulak közül 10–12%-kal több fialt le, mint a végig 16 órás megvilágítás mellett termelő csoportban (1. táblázat). Jelenleg még nem tudjuk pontosan mi az oka annak, hogy a kísérleti csoportokban kissé csökkent a választási súly.
Több szakkönyv arról ír, hogy az anyanyulakra pozitív hatása van a baknyulaknak. Ha a pénteki inszeminálás előtti hétfőn az anyák ketrece között üresen hagyott helyekre bakokat tettek, ennek semmilyen pozitív hatását sem tapasztalták. Érdekes módon a bak a szomszédos ketrecben levő anyában sem váltott ki ivarzást.
Jelenleg nem ismerünk olyan takarmányozási módszert, amely alkalmas lenne a szoptató anyanyulaknál az ivarzás kiváltására. Úgy tûnik, hogy a takarmányozásnak inkább a leendő anyanyulak „felkészítésében” lehet szerepe.
Bármelyik módszer (akár a PMSG kezelés) hatékonyságát vizsgálják, az az általános tendencia rajzolódik ki, hogy az először fialt (szoptató) anyáknál várható a legnagyobb hatás. Az életkor előrehaladtával a vemhesülés egyre kevésbé javul, az egy évnél régebben termelő egyedeknél pedig már várható pozitív hatás. Ennek egyrészt az lehet a magyarázata, hogy a fiatal anyanyulaknál több gond van az energiaszükséglet kielégítésével, másrészt pedig az, hogy a gyengébb, rosszabb kondícióban levő, vagy valamilyen betegséget magában hordozó anyák időközben kiselejteződnek, elpusztulnak.
Az előzőekkel is összefügg az a megfigyelés, hogy a leírt módszerek valóban akkor hatásosak, ha az állományban egyébként közepes vagy gyenge a vemhesülés.
Egyértelmûen megállapítható, hogy már most is vannak a PMSG kezelés kiváltására alkalmas módszerek (pl. anya-alom elkülönítés, szoptatási mód megváltoztatása, vagy a napi megvilágítás inszeminálás előtti növelése). Arról nincs tudomásom, hogy ezek közül két módszer egyidejû alkalmazása hordoz e magában bármilyen többletet, ahhoz képest, ha csak az egyiket vagy csak a másikat használjuk. Mivel az ilyen célú vizsgálatok csak néhány évvel ezelőtt kezdődtek, bizonyos változtatásokkal némelyik eredményessége tovább javítható.
A cikk szerzője: Dr. Szendrő Zsolt
