A következőkben 15 őszi búza kísérlet tapasztalatait szeretném megosztani az olvasóval arra vonatkozóan, hogy milyen összefüggések mutathatók ki az NPK-mûtrágyázás színvonala és az őszi búza terméshozama között a kísérlet által reprezentált termőtájban, illetve ezen összefüggéseket hogyan befolyásolják az évjárathatások.
A mûtrágyázás hatása az őszi búza terméshozamára
A kísérletek első 20 évében végrehajtott 10 őszi búza kísérlet adatai kifejezett trágyahatásokat jeleztek (1. táblázat). Az 50 kg N/ha adagnak a kontroll parcellák terméséhez viszonyított közvetlen hatása a PK kezelések átlagában 1,07 t/ha volt. P kezelés nélkül e termésnövelő hatás 0,96 t/ha, 50 kg P2O5/ha P-trágyázás mellett 1,19 t/ha, 100 kg P2O5/ha P-trágyázás mellett pedig 1,33 t/ha értéknek adódott. A N-adag növelése (100, illetve 150 kg N/ha-ra) jelentősen fokozta a búza hozamát.
A P vonatkozásában is jelentős termésnövelő hatások mutatkoztak. A P0 szinthez viszonyított átlagos közvetlen hatás a P50 adag esetén 0,65 t/ha volt, amihez a vizsgált évek átlagában már nem járult lényeges pótlólagos P-hatás. E kedvező hatás valamennyi kísérleti évben megfigyelhető volt, ami alátámasztja az őszi búza közismerten nagy P-igényét és jó P-reakcióját.
A K-trágyázás vonatkozásában számottevő hatások – egy esettől eltekintve – nem voltak mérhetőek, ami jelzi, hogy a K-trágyázásnak köszönhető jelentős hozamnövekedésre a kísérletéhez hasonló ökológiai sajátosságokkal (nagy agyagtartalom, K-szolgáltató agyagásványok kedvező aránya) rendelkező termőhelyeken nem számíthatunk a búza esetében.
A kísérlet 21–32. évére kiterjedő időszak termésadatai elsősorban jelentős P hatásokról tanúskodtak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az N100 kg N/ha adag közvetlen termésnövelő hatása a PK kezelések átlagában 1,97 t/ha volt. E kedvező hatás mértéke azonban jelentősen függött a P-trágyázás színvonalától. Amíg ugyanis P-trágyázás nélkül csupán 1,39 t/ha, addig 60 kg P2O5/ha P-trágyázás mellett már 2,36 t/ha, 120 kg P2O5/ha P-trágyázás mellett pedig 2,26 t/ha terméstöbblet volt elérhető.
A N mennyiségének 150 kg/ha-ról 200 kg/ha-ra történő növelése nem eredményezett egy esetben sem hozamnövekedést, sőt ötből három esetben tendenciaszerû termésdepressziót okozott. A P0 szinthez viszonyított átlagos közvetlen trágyahatás a P60 adag esetén 0,95 t/ha volt, amihez az öt kísérlet átlagában már nem társult pozitív pótlólagos P-hatás. A kis P-adagok (60 kg P2O5/ha) kedvező hatásai valamennyi kísérleti évben megfigyelhetőek voltak. A dózis 120 kg P2O5/ha-ra való növelése azonban csak egy tenyészidőszakban eredményezett szignifikánsan nagyobb termést. A N-hez hasonlóan tehát nem számíthatunk a rendszeresen kijuttatott, 100–120 kg P2O5/ha-t meghaladó P-adagok hasznosulására valamennyi évjáratban. A 100 kg K2O/ha K-mûtrágya adag rendszeres alkalmazása eredményeként csak tendenciáját tekintve növekedett a búza terméshozama, ami jelzi, hogy a talaj természetes K-szolgáltató képessége a kísérletek 20–32. éve közötti időszakban is képes volt kielégíteni az őszi búza állományok K-igényét annak ellenére, hogy a talaj eredeti K-ellátottsága csak közepes.
Az eredmények alapján a kísérleti helyhez hasonló ökológiai adottságokkal rendelkező termőhelyeken az őszi búza optimális N-adagja 100–150 kg/ha, P-adagja pedig 80–100 kg/ha körüli értékre tehető. A térségben lehetőség van a K-trágyázás elhagyására, illetve annak a K-igényes kultúrákra való koncentrálására, azonban e gyakorlat nem vezethet a talaj K-szolgáltató képességének jelentős csökkenéséhez, amit rendszeres talajvizsgálatokkal folyamatosan ellenőriznünk szükséges.
Az NPK mûtrágyák kölcsönhatásainak értékelése
A PK-ellátás fokozatos javulásával nagyobb biztonsággal számíthatunk a kijuttatott N-mûtrágya nagyobb adagjainak (100–150 kg/ha) érvényesülésére. Jó PK-ellátottság esetén a nagy N-adagok sem eredményeztek hozamcsökkenést a vizsgált tenyészévek túlnyomó többségében. Amíg azonban a K-mûtrágyázás javíthatja a N-mûtrágyák érvényesülését, addig a pozitív P-hatásokat mérsékelheti az adott termőhelyen. A makroelem trágyák megfigyelt kölcsönhatásai felhívják a figyelmet az őszi búza harmonikus N-, illetve P-trágyázásának fontosságára, amelynek megteremtése a sikeres őszi búza termesztés egyik alappillére.
Az évjárat hatása az őszi búza terméshozamára
Az egyes évjáratokban a kísérletek átlagos terméshozama terén megfigyelt nagymértékû eltérések felhívják a figyelmet arra, hogy a tápanyagellátáson kívül egyéb termesztési tényezők (pl.: csapadékellátottság, hőmérséklet, növényvédelem, egyéb agrotechnikai elemek) szerepe is jelentős lehet az őszi búza terméseredményeinek kialakításában. E tényezők közül a csapadékellátottság jelentősége kiemelkedő a térségben. A 2. táblázat a különböző NPK-mûtrágya adagok alkalmazásával kapott terméseredményeket évjárat típusonként, illetve az összes év átlagában mutatja be.
Látható, hogy amíg az aszályos évjáratokban jóval szerényebb hozamokra számíthatunk, addig a csapadékos évjáratokban lényegesen nagyobb terméseredmények érhetők el. A trágyázatlan kontroll parcellák termése áltagosan 7%-kal csökkent az aszály eredményeként és 62%-kal növekedett az átlagos csapadékú évekhez viszonyítva a csapadékos évjáratokban. Az átlagos évjáratokban a kontrollhoz viszonyítva 72%-os termésnövekedés volt elérhető az 50 kg/ha N-mûtrágya adag felhasználásával. A trágyadózis további növelése azonban már hozamcsökkenést eredményezett. A csökkenés mértéke a kontrollhoz viszonyítva elérte a 20%-ot, ha a N-adagot 50 kg/ha–ról 150 kg/ha-ra növeltük. Az aszályos és csapadékos évjáratokban is csökkent az 50 kg/ha N-mûtrágya dózis kontrollhoz viszonyított termésnövelő hatása az átlagos csapadékú évjáratokban megfigyelt értékhez képest.
A nagyobb N mûtrágyaadagok alkalmazása valamennyi évjáratban terméscsökkentő hatású volt, de a csökkenés mértéke évjárat típusonként lényegesen eltért. Legnagyobb értéket (28%) az aszályos évjáratokban ért el. A kedvezőbb csapadékellátottság viszont 50%-ára mérsékelte e kedvezőtlen hatást. A N-nél tapasztaltakkal ellentétben a P-adag fokozatos növelése minden évjárattípusban jelentősnek mondható termésnövekedést eredményezett, ami ismételten jelzi a P-mûtrágyázás kiemelt jelentőségét az őszi búza termesztése során. A P mûtrágyázással az aszálykár mértéke is lényegesen csökkenthető volt. Az aszályos évjáratokban sem volt azonban kedvező K-mûtrágya hatás tapasztalható, így a kísérlet viszonyai között nem igazolódott be a K-ellátás és a növényállomány aszálytûrő képessége közötti, közismerten pozitív kapcsolat. Ennek valószínû oka abban keresendő, hogy a talaj eredeti tápanyag-szolgáltató képessége megfelelő szinten képes volt kielégíteni a növényállomány K-igényét, így a pótlólagos K-adagoknak már nem volt jelentős szerepe a növények élettani folyamataiban. Természetesen más termőhelyeken (pl. ásványi kolloidokban szegény homoktalajokon) jelentős K-hatások is mutatkozhatnak.
Az egyes tenyészidőszakok különböző csapadék-ellátottsági (tenyészidőszak, téli félév, május, május-június, illetve április-június hónapok csapadéka) mutatói közül a május hónapban lehullott csapadék mennyisége volt legszorosabb (r=0,63216***) összefüggésben az őszi búza termésével (1. ábra).
A hozam szempontjából optimális mennyiségnek 80 mm májusi csapadék adódott. Az optimálist közelítő mennyiségben lehulló májusi csapadék esetén az egyéb termesztési tényezők szerepe előtérbe kerül, amit a hozamadatok szórásának e tartományban történő megnövekedése is jól mutat. Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy minél inkább 50 mm alatt marad a májusi csapadék mennyisége, annál inkább terméskorlátozó tényezővé válhat a vízellátottság.
A karcagi OMTK kísérletek sokéves eredményei véleményünk szerint értékes információkat szolgáltatnak a Közép-Tiszavidéken folytatott őszi búza termesztés tápanyag-gazdálkodási hátterének okszerû megvalósításához, azonban egy-egy konkrét termőhelyen az optimális mûtrágya adagok és arányok megválasztása mindenkor a terület agroökológiai tulajdonságait, talajállapotát, agrotechnikai múltját, illetve a termeszteni kívánt növényfaj és fajta igényeit ismerő gazda feladata.
A cikk szerzője: Zsigrai György
