Az indok minden esetben a mûszaki és technológiai több évtizedes lemaradás és a kiélezett piaci verseny. Mindezek elmondhatók az ország állattartó telepeinek döntő mértékére s ezen belül a baromfitartó gazdaságokra is.
Az Európai Unió 2007–2013 közötti költségvetésében az EMVA támogatások (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatások) között szerepel egyebek mellett a mezőgazdasági üzemek korszerûsítése, a technológiai fejlődést szolgáló beruházások támogatása. Az erről szóló tanácsi rendelet hazai alkalmazásakor, a támogatások kidolgozásánál prioritást élvez a trágyakezelés, trágyatárolás technológiáinak megoldása, a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok, és az azokban foglalt határidők miatt. Ugyancsak kiemelt figyelmet kap az állattartás korszerûsítése is egyebek mellett a növénytermesztés-állattartás felborult egyensúlya következményeként. Bízva abban, hogy elegendő támogatási forrás áll majd rendelkezésre az állattartó telepeink modernizálására, technikai megújítására, a következőkben a baromfitartás főbb technológiai elemeit tekintjük át mind brojler-mind tojótyúktartás vonatkozásában.
A termeléshez legyen szó akár keltetésről, akár tyúktartásról, szükség van megfelelő épületre. Keltetéshez használt épületnek – az alkalmazott keltetési technológia, berendezés függvényében – zártnak, jó hőszigetelő képességûnek és a higiéniai követelmények kielégítése miatt jól tisztíthatónak kell lennie. Figyelemmel kell lenni a tojások és a csibék mozgatására, a szállítókocsik útvonalára (akadálymentes, kellően széles stb.), a különböző tároló és kezelőtermek méretére továbbá a csibe- és tojásszállító jármûvek fogadóhelyére. Lényeges szempont a mozgáshoz, szállításhoz kapcsolódó nyílászárók helyének és méreteinek megfelelő kiválasztása, és kisebb jelentőségû az ablakok szerepe (melyek technológiai értelemben nem is szükségesek). Mind a padozatra mind a falakra a könnyû tisztíthatóság, fertőtleníthetőség követelménye áll fenn, ezért a mosható belső burkolás – legalább 2 méter magasságban – szükséges.
A termelés, ill. az állatok tartásának meghatározó helye döntően az istálló, amellyel szemben – baromfitartás esetében – elsősorban a szellőztetés kapcsán kell odafigyelnünk. Különösen brojlertartás esetében, amennyiben az állat számára optimális klímaparamétereket biztosítani tudjuk, az épület szerkezete, kialakítása, anyagának megválasztása csupán más szempontok (pl. tisztíthatóság, fertőtleníthetőség, trágyamozgatás stb.) tekintetében lényeges. Tojótyúktartó épületeknél a bekerülő ketreces technológiai berendezések méretei, a sorok egymás közötti távolsága határozza meg az épület alapméretét (tartási tér + kiszolgáló tér), míg brojler esetében az egységnyi területre elhelyezett állatok száma.
A keltetésre szánt tojások a szülőpár istállókból, illetve telepekről származnak, ahol a szigorú állategészségügyi és tartástechnológiai előírások betartása szükséges. Szülőpár tartáshoz, tojástermeléshez az automata tojófészkeknek, a korszerû etető- és itatóberendezéseknek a nagyfokú tisztaságot és tisztíthatóságot kell biztosítaniuk amellett, hogy közben funkcióikat (etetés, itatás stb.) is megfelelően és üzembiztosan ellátják. A keltetés többségében keltető üzemekben történik, s ahol a keltetőgépeknek igen sokféle kialakítása és mérete terjedt el. A keltetőgépekre (berendezésekre) a higiéniailag megfelelő kialakítás és a biztonságtechnikai megfelelőség mellett más előírás nem vonatkozik. Fontos azonban, hogy funkcióit jól ellássa, azaz – a mérettől függetlenül – a keléshez szükséges optimális körülményeket biztosítania kell, nagyfokú üzembiztonság mellett. A keltetőüzemekből szállítással jut el az állomány a különböző telepek nevelő-, hizlaló- vagy termelőistállóiba. Nagyon fontos a fogadóistálló alapos előkészítése, amely magába foglalja a teljes körû takarítást és fertőtlenítést. Ehhez a trágyaeltávolítást követően nagynyomású mosóberendezést célszerû alkalmazni, mellyel kevés víz felhasználásával alapos tisztítás végezhető. Elősegíti a tisztítást a mosást megelőzően alkalmazott áztatás, melynek során a felület nedvesítésével fellazítjuk a szennyeződéseket. Az állatok betelepítése előtti végső fertőtlenítés gázosítással, ill. fertőtlenítőszer kipermetezéssel történhet, melyhez aerosol generátorok alkalmazhatók. Brojlercsirke nevelésre, hízlalásra a zárt és almozott, istállóbeli tartás a jellemző. Az alkalmazott alomanyag többségében faforgács, de szecskázott növényi szármaradványok (pl. szalma) is használtak. Az alom szétterítéséhez ma már beszerezhetők a különféle kialakítású alomterítő berendezések. Az etetéshez alkalmazott berendezéseknél a takarmány szállítására elterjedt spirálos takarmányszállítók használata helyezhető előtérbe. Ez a megoldás a fejlesztések révén (új anyagok alkalmazása, hajlékonyság biztosítása, csendesebb üzem) nagyobb üzembiztonságot, könnyû kezelhetőséget, szerelhetőséget nyújt. A korszerû etetőtányérok kialakítása ma már olyan, hogy biztosítható a könnyen, nagynyomású vízzel történő mosásuk, egyszerû rögzítésük de az állatok fejlődéséből adódó technológiai követelmények is kielégíthetők velük. A takarmány szintje a tányéralj és a felső adagolórész közötti rés nagyságával állítható be. Erre különböző technikai megoldások születtek, pl. csavarorsós állítás stb. Újdonságnak számít a tányér elhelyezkedésétől függő takarmányszint mely esetben az etető, a csibéknek és a vágósúly közelében lévő madaraknak egyaránt biztosítja a megfelelő takarmányszintet. Mûködésének lényege, hogy az állatok növekedésének megfelelően emelkedő etetősorokkal egy időben az adagolószerkezet automatikusan záródik, ahogy a tányér felemelkedik az alomról, kisebb takarmányvastagságot biztosítva ezzel az állatoknak. (Így csökkentve a kiszóródási, kikaparási veszteségeket.)
A tányérok anyaga kivétel nélkül mûanyag és biztosítják:
• a takarmány megóvását kiszóródás ellen (befelé ívelő peremmel),
• a mellsérülések elkerülését (lekerekített peremmel),
• a könnyebb tisztíthatóságot (lepattintható tányéraljjal),
• a takarmány kikaparás elleni védelmét (peremmel, rácsokkal és szárnyakkal).
Ezek alapján az ún. intenzív brojlertartással foglalkozóknak a beruházásaik során korszerû – nyugaton is elterjedt – mûszaki-technológiai megoldásokat célszerû követniük hasonló teljesítmények eléréséhez.
A tojótyúktartásnál a nevelést ma már kizárólag ketreces jércenevelő berendezésekben célszerû végezni, melyhez a szükséges korszerû berendezések beszerezhetőek. A tojó (termelő) állomány tartása az állatvédelmi jogszabályváltozás, ill. életbelépése miatt változott. A szükséges növelt férőhelyigényt (a korábbi 550 cm2 /tojó 750 cm2/tojó) valamint egyéb:
• min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület,
• ülőrúd a rekeszben,
• kapirgálható alom,
• tojófészek,
• legalább 12 cm/tojó hosszirányú etetővályú,
• és tojónként legalább két szelepes vagy csészés itató elérhetősége
követelményeket csak az úgynevezett feljavított ketreces berendezésekkel lehet kielégíteni. Az újonnan (2003. január 1. után) már csak ilyen típusú ketreces berendezések helyezhetők üzembe. Ezen új típusú ketreces rendszerek megőrzik az intenzív tartás számos előnyét, ugyanakkor közelítenek a természetszerû tartásmód felé. Szerencsére több ilyen típusú ketreccel történt beruházás hazánkban az elmúlt évben. Az első szemmel látható eredmény az volt, hogy megnőtt a tojófészeknél kigurult tojások száma, azaz a korábbi ketrecekkel összehasonlítva az állatok értékelték a zárt, félhomályos fészket. Lehetőség továbbá, az úgynevezett alternatív rendszerû tojótyúktartó berendezések alkalmazása is, melynek szabályai az előzőekben említettekkel együtt megtalálhatók a többször módosított 32/1999.(III.31.) FVM rendelet 3. számú mellékletében.
Mint korábban említettem, baromfitartás esetében különös hangsúlyt kap a termelő istálló légcseréje, szellőztetése, mivel mindkét esetben nagy állománysûrûséggel termelünk. Egy esetleges szellőzési probléma, légcsere kimaradás esetén – különösen a nyári nagy kánikulákban – óriási veszteség érheti a termelőt nagyszámú állat elpusztulásakor. (Az állatok szenvedéstől való megóvása érdekében a riasztórendszerek – és közvetetten tartalék áramforrás meglétét – az állatvédelmi jogszabályok előírják.) Az állat tartózkodási terében található gázok koncentrációjára, hőmérséklet és páratartalom értékekre nincs előírás ezért itt a tudományosan elfogadott és a gyakorlatban már hosszú évek során bizonyított tervezési értékek alapján történik a technológiakialakítás és üzemeltetés.
A szellőztetés alapelvei, a ventilálással történő (túlnyomásos vagy elszívásos) légmozgatás továbbra is jellemzőek a baromfitartásra. A jól bevált kereszt- és alagútszellőztetés kombinált változatának alkalmazása figyelhető meg, mely az üzembiztosság, a korszerûbb ventilátorok, légbeejtők meglétével továbbra is alkalmazható megoldás. A természetszerû tartás, valamint az energiatakarékos üzemmódra törekvő tartási technológiák esetén egyre többször találkozhatunk a nyitható oldalfalú istállókkal elsősorban sertésnél és tejelő szarvasmarhánál. Itt a természetes szellőztetés elvei, a gravitációs és a szélhatás érvényesülnek, de a modern technika nyújtotta lehetőségeket is felhasználják a légbeeresztő nyílások méretének automatikus szabályzására. E megoldás a már említett nagy légcsereszám és üzembiztonság (komoly feladatot jelent a befúvással, vagy elszívással cserélt friss levegő térfogatáramának szabályozása) miatt nem, vagy csak speciális esetekben alkalmazható a baromfitartásban.
A mûszaki fejlődés iránya a mûködtetett rendszerek automatizálásának és elektromos szabályzásának tökéletesítésére, a hatékonyság növelésére és a biztonsági funkciók, például a riasztás kialakítására irányul. A zárt épületek gépi szellőztetésénél a klímakomputerekkel történő szellőztetésszabályozás terjedt el. Egyre gyakoribb a hőérzékelés mellett az istálló légterének gázkoncentrációját is érzékelő és figyelembe vevő szabályzás. Hazánk kontinentális éghajlati viszonyai, valamint a globális klímaváltozás okozta hőmérséklet emelkedés miatt adódó nyári hőségnapok okozta problémák kiküszöbölése érdekében, be kell kapcsolni a szellőzés folyamatába a belépő friss levegő hûtését. A szellőztetési rendszernek ezért a korábban ismert légcsere funkciók ellátása mellett ma már összetettebb feladatot kell ellátnia. Egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra baromfiistállók hûtésére a különböző vízpárologtatásos rendszerû levegőhûtési megoldások. Nyári hőségnapokon a légtérbe permetezett vízcseppek párolgáshője hûtő hatást fejt ki a teremben. A víz párolgáshőjét kihasználó hûtőpaneles megoldás is alkalmazható, amelynél a beszívott friss levegőt a vízzel átitatott, papírfilces hûtőpanelen keresztül áramoltatják. Mivel hőségnapokon a friss levegő relatív páratartalma rendszerint alacsony, a megemelkedő páratartalom mértéke nem éri el a kedvezőtlenül magas értéket. Ezek a megoldások igen jól alkalmazhatóak a légállapot jellemzők kedvező termelési zónához való közelítésére, és javasoltak baromfiistállók korszerûsítéséhez.
A tartástechnológia során azonban szükség van a levegő fûtésére, pontosabban az állatot körülvevő környezeti hőmérséklet emelésére is. Ez különösen a csibék telepítésekor fontos, a nagyobb életkorban, a nagy telepítési sûrûség miatt az állatok által termelt hő jelentősen hozzájárul, – sőt túl is fûti – az igényelt teremhőmérsékletet. Lokális, ideiglenes fûtésre már régóta alkalmazott megoldás az alom felett elhelyezett hősugárzós mûanya, melyek a csibék fogadásakor és az azt követő időszakban biztosítják a kellő hőmérsékletet. Ezek csak az alattuk meghúzódó csibéket és a padozat besugárzott részét melegítik fel a szükséges 30–32 °C-ra
és nem emelik jelentősen a belső hőmérsékletet. Jelenleg a legelterjedtebb, leggazdaságosabb fûtési megoldás mely továbbra is alkalmazható, de már a legkorszerûbb sugárzókkal. Az első 9–10 napig a csibegyûrû (csibekerítés) használata biztosítja azt, hogy az állatok a mûanya által biztosított, megfelelő hőmérsékletû térben tartózkodjanak. Az istálló légterének belső hőmérsékletét – szintén gázüzemû – hőlégfúvókkal célszerû beállítani, mert ez a megoldás könnyen és jól adaptálható.
A keletkezett trágya kiszállítása brojlertartás esetén rakodógépekkel történhet, melyek fordulékonyak és méreteik lehetővé teszik az istállóban történő manőverezést. A kihordott trágya pótkocsival szállítható a tárolás helyére. A tároló az almos trágya tárolásra vonatkozó szabályok szerinti kivitelben kell, hogy elkészüljön. (Szivárgásmentes padozat és oldalfalak, a rakodógépek tömegét is elbíró tárolófenék.)
A tojók ketreces tartásánál a trágyaeltávolítás és -mozgatás a trágyaszalagos rendszerrel jól megoldott, problémát a későbbi trágyaelhelyezés okozhat. Nagy mennyiségû trágya esetén szükségessé válik valamiféle kezelés, vagy szárítással történő nedvességelvonás (kisebb mennyiség, könnyebb tárolás), vagy valamilyen biológiai feldolgozás (komposztálás, fermentálás stb.). Tojótyúkok trágyáját célszerû fedett trágyatárolóban elhelyezni, hiszen eredendően nagy a víztartalma, illetve különösen akkor, ha a ketrecen belüli trágyaszárítást alkalmazva előzőleg már elvontuk a víz jelentős részét. Ez időszerû, lényegi kérdés, mert a telep mûködése kerül veszélybe környezetvédelmi hatósági engedély hiányában.
A megtermelt, jó minőségû tojást el is kell tudni adni, ezt a célt segítik elő a korszerû tojásosztályozó és -csomagológépek. A tojás jelölését jogszabály rögzíti, de a termelőnek is érdeke, hogy a vásárlók visszatérve továbbra is az ő terméküket keressék. A gépek először a megfelelő méretosztályokba sorolják a tojásokat: S=48–53 [g]; M=53–63 [g]; L=63–73 [g]; XL=73– [g]. Az osztályozógépeken egyes méretosztályok határai az üzemeltető igényeinek megfelelően változtathatóak. Következő lépésként a géphez tartozó vagy csatlakoztatható csomagoló és jelölő berendezés a kívánt tojástálcákba rakja a tojásokat. Az osztályozó- és csomagológépek teljesítménye a pár ezer db/órától a 20–30 ezer db/óráig változnak.
A jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdálkodóknak a gazdálkodással összefüggő információk pontosságára és összegyûjtésükre is. A mindenkoron felhasznált takarmány mennyisége, a termelt tojás darabszáma vagy a húscsirke élőtömeg, de ugyanakkor a termelődött trágya mennyisége is rendkívül fontos – akár naprakészen is – mind a stratégiai, mind a napi üzemeltetéssel kapcsolatos döntésekhez. Erre a feladatra komplex telepirányítási informatikai rendszerek (a takarmánymérleggel, állatmérleggel, tojásszámlálóval stb.) szerepelnek a gépforgalmazók kínálatában, ára miatt jelenleg elsősorban a nagyobb telepeken kifizetődő.
A cikk szerzője: Pazsiczki Imre
