Az Európa Tanács állatvédelmi egyezmény szarvasmarhákra vonatkozó ajánlása 5–15 cikkelyéből, valamint „B” függelékéből a tehénistállók kialakításához, klimatikus szempontként, az alábbi részek emelhetők ki. A tehénistállók kialakításánál olyan külső, környezeti, zavaró tényezőket is figyelembe kell venni, mint pl. a fény, a légköri szennyezés.

A szarvasmarha szálláson olyan környezeti viszonyokat kell biztosítani, hogy a hőmérséklet, a légsebesség, a levegő relatív nedvességtartalma, a mérgező gázok, valamint a por koncentrációja és az egyéb légállapot jellemzők az állatok egészségi állapotát és jó közérzetét károsan ne befolyásolják.

Tehát a jó tehénistálló, kilamatikus szempontból, az istálló környezetében várható időjárási viszonyok, valamint a tehenek klímaigénye figyelemve vételével alakítható ki.

2. Magyarországi makro-klímaviszonyok

A napfénytartam éves összege 1900–2150 óra közötti, Magyarorzág különböző térségeiben. A napfénytartam havi összegeinek minimuma decemberben van, értéke 40–55 óra, maximuma júliusban van, értéke 250–300 óra.

A globálsugárzás éves összege 4300–4700 MJ/m2 közötti, Magyarorzág különböző térségeiben. A globálsugárzás mintegy fele szort sugárzásként éri el a felszínt, valamint mintegy 75%-a a nyári félév hónapjaira esik.

A téli hónapokban (december, január, február), a magyarországi legalacsonyabb átlaghőmérséklet mínusz 5–10°C közötti, a legmagasabb havi átlaghőmérséklet plusz 4–5°C közötti.

A nyári hónapokban (június, július, augusztus), a magyarországi legalacsonyabb átlaghőmérséklet 14–19°C közötti, a legmagasabb havi átlaghőmérséklet plusz 21–25°C közötti.

A hőmérléklet abszolút havi minimuma téli hónapokban (december, január, február) mínusz 25–30°C közötti, a hőmérléklet abszolút havi maximuma a nyári hónapokban (június, július, augusztus) 35–42°C közötti. Hazánk sík területein az évi középhőmérséklet 9–11°C között változik.

A szél iránya hazánk területén rendkívül változó. Magyarország nem tartozik az erősen szeles területekhez. Legkisebb az átlagos évi szélszebesség a Duna-Tisza közének északi területein, a Csepel-sziget és Szolnok vonalától északra eső területeken, valamint a Dunántúl déli határterületein, ahol az átlagos évi szélszebesség nem éri el a 2 m/s értéket. Legnagyobb az átlagos évi szélsebesség a Kisalföld nyugati részén, az Alföld északkeleti részén és keleti peremterületein, ahol az átlagos évi szélszebesség meghaladja a 3 m/s értéket.

Legszelesebb időszak a tavasz eleje (február, március), amikor a szélsebesség átlagos havi értéke 2,5–4,5 m/s körül alakul. E hónapoktól kezdve, az év előrehaladtával a szélsebesség fokozatosan csökken. A nyár végi, ősz eleji (augusztus, szeptember, október) várható átlagos szélsebesség 1,5–3,5 m/s.

A szélsebesség napi menetében az a tapasztalat, hogy a szélsebesség minimuma mindig az éjszakai órákban, a maximális napi szélsebesség, pedig kora délután következik be.

A levegő relatív páratartalma az év során a hőmérséklettel ellentétesen változik. Az év során a legalacsonyabb a havi átlagos nedvességtartalom júliusban 50–70%, legmagasabb a havi átlagos nedvességtartalom januárban 80–85%.

A levegő relatív páratartalma napi menetében az a tapasztalat, hogy a relatív páratartalom maximuma mindig az éjszakai órákban, a minimális napi páratartalom, pedig kora délután következik be.

Hazánkban, a felhőzet átlagos napi menetére, a nappali maximum és éjszakai minimum a jellemző. A felhőzet évi menetében a maximum decemberben alakul ki, ekkor az égboltnak átlagban 65–75%-t fedi felhőzet. A felhőzet évi menetében a minimum, általában augusztusban következik be, amikor az égboltnak átlagban 30–50%-t fedi felhőzet.

Hazánkban a nyári csapadékminimum és a téli csapadékmaximum a jellemző. Az évi átlagos csapadékösszeg 500–800 mm. Az Alföld egyes területein esik a legkevesebb csapadék, a legtöbb csapadék, pedig a Nyugat-Dunántúlon van. A hótakaró átlagos vastagsága 5–10 cm.

3. Makro-klímaviszonyaink, a tehéntartás szempontjából

Az Országos Meteorológiai Intézet budapesti megfigyelő állomásán, 40 év alatt naponta óránként, ill. kétóránként mért szélsebesség-levegőhőmérséklet értékpárokat külön-külön feldolgoztuk, a tehenek klímaigénye figyelembe vételével. Arra kerestük a választ, hogy:

• a 40 év alatt, a téli, tavaszi, nyári és őszi hónapokban, a mért léghőmérsékletek, a tehén komfortja szerinti mely hőmérsékleti zónába (1. táblázat) sorolhatók, és azok milyen éves átlagos gyakorisággal fordultak elő,

• a 40 év alatt, a nyári hónapokban, a 20°C-t meghaladó levegőhőmérsékletnél, a mért szélerősség értékek, mely szélsebesség-kategóriákba sorolhatók, és azok milyen éves átlagos gyakorisággal fordultak elő (2. táblázat).

Időjárási szempontból átlagos évben, a hazai téli hőmérséklet (szélcsendes helyen) közel 60%-a optimális a tehén számára, 40%-a a semleges zónához tartozó hûvös, és összesen 12 óra (azaz fél nap) hosszúságú a hideg stresszt okozó időszak. Ez utóbbiban sem jellemzőek, a mínusz 23°C körüli értékek, amelyek negatív hatásai szélvédelemmel, takarmányozással, almozással is csak nehezen kompenzálhatók.

Az átlagos hazai tavaszi és őszi hőmérséklet 98%-a az optimális zónában van. Tehát a hazai tavasz és ősz, hőmérsékleti szempontból, szélsőségektől mentes, és majdnem egész időszakában optimális a tehéntartás számára.

Az átlagos hazai nyári hőmérséklet mintegy 50%-a optimális a tehén számára, 35%-a a semleges zónához tartozó meleg, és összesen 360 óra (15 nap) hosszúságú a hőstresszt okozó időszak. Ez utóbbiban jellemző az alacsony, 40% körüli relatív páratartalom.

Összegezve. A hazai időjárás, hőmérsékleti szempontból, (nap- és szélárnyékos, eső és hó ellen védett helyen) általában 9 hónapon keresztül optimális a tehéntartás számára. A hûvös zóna időtartama kicsit több, mint 1 hónap, a meleg zóna valamint a hőstressz-zóna együttes időtartama mintegy 2 hónap hosszúságú, több naptári hónapra elosztva. A hőstressz zónába eső hőmérséklet bár az őszi és tavaszi hónapokban is előfordul (átlagosan évi 2 óra), de a hőstressz valójában a nyári hónapokra jellemző (átlagosan évi 358 óra, azaz 15 × 24 óra).

Átlagosan, a 20°C feletti meleg 38%-ában számíthatunk szélcsendre, 0–2 m/s közötti sebességû szélre. A nyári gyenge szél (2–6 m/s közötti szél) átlagos valószínûsége 57%, a nyári erős szél (6–14 m/s) valószínûsége 6%. A meleg viharok, orkánok éves valószínûsége igen kicsi, néhány ezred %. Tehát a tehén számára, a kellemetlenül meleg időszak mintegy 60%-ában számíthatunk „hőstressz-mérséklő szélre”, ha a tehén napárnyékolt, de nem szélárnyékos helyen tartózkodik.

Hazai körülmények között nyáron (május-szeptember):

• átlagos havi hőmérséklet: 14–22°C,

• átlagos havi relatív páratartalom: 50–70%,

• előforduló nyári hőstressz mértéke: 70–80 HPI (3. ábra).

4. A Holstein-fríz tehenek klímaigénye, reakciója a klímajellemzők változására

A Holstein-fríz tehén reakcióját a klímajellemzők változására, az 1., 2. és 3. ábrákon mutatjuk be.

Legkedvezőbb a tehén számára az optimális hőmérséklet zóna (0°C és 20°C között) (1. ábra), amelynél a tehén többlet hőjét könnyen le tudja adni, ugyanakkor nem kényszerül felesleges hőtermelésre. A semleges hőmérsékleti zóna (1. ábra) az alsó kritikus hőmérséklettől, a felső kritikus hőmérsékletig tart, és magába foglalja a hûvös termelési zónát, az optimális termelési zónát, valamint a meleg termelési zónát. Az alsó kritikus hőmérséklet a tehén alkalmazkodóképességének alsó (környezeti hőmérsékleti) határa. Még elfogadható a tehén számára a hûvös termelési zóna (1. és 2. ábra), amelynél a tehén, a hideg környezet miatt, többlet takarmányfogyasztásra és többlet hőtermelésre kényszerül, csökkenő tejtermelés mellett. A hidegstressz állapot

(1. ábra) akkor következik be, ha a tehén környezetében a levegő hőmérséklete alacsonyabb az alsó kritikus hőmérsékletnél.

Az felső kritikus hőmérséklet, a tehén nyári meleghez való alkalmazkodóképességének felső (környezeti hőmérsékleti) határa. Még elfogadható a tehén számára a meleg termelési zóna (1. és 2. ábra), amelynél a tehén, a meleg környezet miatt, csökkenő takarmányfogyasztásra kényszerül, melynek következménye a csökkenő tejtermelés. A hőstressz állapot (1. és 3. ábra) általában akkor következik be, ha a tehén környezetében a levegő hőmérséklet magasabb a felső kritikus hőmérsékletnél. HPI index (3. ábra) a tehén hőstressz mértékét kifejező szám, szél- és napárnyékban lévő, nem nedvesített teheneknél. A 3. ábráról a tehén hőstressz aktuális értékét, a tehén környezetében mért léghőmérséklet, és a tehén környezetében mért relatív páratartalom ismeretében olvashatjuk le. Pl. ha a tehén környezetében a levegő mért hőmérséklete 35°C és 30% a levegő mért páratartalma, 81 a HPI értéke, amely közepesen erős hőstressz-helyzetet jelent.

A 3. ábra szerint, a HPI index értéke 72–98 között változik. A tehén hőstressz 72 HPI értéknél kezdődik. Ha a HPI érték 72–80 közötti, az enyhe tehén hőstressz helyzetet jelent. Ha a HPI érték 80–90 közötti, akkor közepesen erős hőstressz-helyzetről beszélhetünk.

5. Következtetések

Az előzőek alapján megállapítható, hogy hazai viszonyaink között, a Holstein-fríz tehenek istállói védelmet igényelnek a hideg széltől, az esőtől, a hótól és a közvetlen nyári napsütéstől.

A hazai tehénistállókban nagy légtér szükségeltetik, hogy a magas tető a nyári melegben is szétoszlathassa a tehenek által termelt meleget és a páratartalmat. Ez az oka annak, hogy egyre gyakoribbak a 4,2 m magasságú oldalfalakkal készülő tehénistállók.

A 4,2 m magasságú oldalfal sokkal több levegőt enged be oldalról a tehénistállóba, mint az alacsonyabb oldalfalak, ugyanakkor a magasabb oldalfal jobban emeli a tetőmagasságot, vagyis jobban eltávolítja a tetőt a tehenektől. Az extra tetőmagasság csökkenti a tető hősugárzásából származó plusz hőt, amely kedvezően érintheti nyári melegben az alatta tartózkodó teheneket azzal, hogy nem engedi túlmelegedni a tető alatti levegőt, a tehenek magasságában.

Alapelv, hogy a tetőgerincnek nyitottnak kell lennie, hogy a nyitott tetőgerinc könnyen ki tudja engedni a meleg, párás levegőt az istállóból. Könnyen belátható ténynek fogadhatjuk el azt, hogy az istállói téli légcsere leghatékonyabb természetes módját a teljesen nyitott tetőgerinc biztosítja. A javasolható tetőgerinc-nyílás (ami a legrövidebb távolság a két felső tetőszél között) minimális mérete 5 cm, 3 méter istálló szélességenként. Tapasztalataink szerint a teljesen nyitott tetőgerinc viszont ritkán, de gondot okozhat, amikor a viharos szél esővel fordul elő nyaranként, hóvihar, pedig telenként.

Az egyik megoldás az istálló alkalmi beázása ellen, hogy egy „kéményt” (hosszú terelőlapokat) építünk a nyitott tetőgerinc mindkét szélére, így a szél, az eső és hó egy része sem tud majd bejutni az istállóba. Másik hatékony megoldás a „beázás” ellen, egy olyan eltolt tető építése (melynek nyitott fele az uralkodó szélirányba néz), egyfajta függönyözéssel, amelyet alkalmanként be lehet húzni (zárni).

A téma további részletei iránt érdeklődő olvasó szíves figyelmébe ajánljuk a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet 2007 évben megjelent kiadványát, melynek címe, „Tehénistállók tartástechnológiai korszerûsítésének követelményei”.

Dr. Bak János, MGI Gödöllő