A változó jogi, közgazdasági, környezetvédelmi szabályozás, a változó piaci feltételek, és a folyamatosan változó árak a felhasznált anyagok, kemikáliák területén, egyre inkább egyértelmûvé teszik, hogy ki kell aknázni mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a jövedelmet stabilizálni, illetve növelni tudjuk. Jelentős tartalékaink vannak a tápanyagellátás területén is. Használni, alkalmazni kell azokat az eljárásokat, amelyek a hatékony és környezetkímélő tápanyagellátást biztosítják. Részben a támogatások, az AKG program, illetve a szakmai igényesség kapcsán egyre több termelő, gazdálkodó végeztet a területén talajvizsgálatot, és egyre többen ez alapján készítik el tápanyag-ellátási tervüket. A bővített talajvizsgálati módszert ajánlatos megrendelni, ami 14 vizsgálati paramétert tartalmaz.

A szaktanácsadói rendszerek gyenge pontja

Több szaktanácsadási rendszer van, amelyekkel meghatározhatjuk a növényeink trágyaigényét, úgy a makro-, mint a mikroelemek vonatkozásában. Ezeknek a vizsgálati és szaktanácsadási rendszereknek azonban van egy gyenge pontja, a nitrogénszámítás. A szükséges nitrogén- adag számítása nem mért laboratóriumi eredményre, hanem a humusztartalomból történő kalkuláció alapján készül.

A növények gyökéren keresztül elsősorban nitrátok és ammónium formájában veszik fel a nitrogént. Ennek mennyisége alapvetően függ a termőhelytől, de különböző körülmények, mint

• az elővetemény, annak mûtrágyázása, termése, betakarítása,

• a szármaradványok mennyisége,

• a klimatikus tényezők,

• a talaj biológiai aktivitása

az adott éven felvehető mennyiséget jelentősen befolyásolja. Ezeknek az ingadozásoknak a nitrogénadagban történő kifejezésére a humuszból számított értékek nem adnak megbízható támpontot. Előfordulhat, hogy többet adunk ki a szükségesnél, vagy esetleg kevesebbet.

A nitrogén szerepe, jelentősége

A nitrogén esszenciális, szerkezeti elem, nélkülözhetetlen része a fehérjéknek, aminosavaknak, nukleinsavaknak, enzimeknek, nukleotidoknak, az örökletes tulajdonságokat hordozó anyagoknak stb. A növények életében meghatározó szerepet tölt be, hiánya vagy többlete jelentősen hat a termés minőségére és mennyiségére egyaránt.



A nitrogénhiány tünetei:

• csökkent növekedés,

• csökkent fehérjeképződés,

• a növények vegetatív fejlődése lerövidül,

• korábbi reproduktív szakasz,

• a fehérjetartalom csökken,

• a keményítő és cukor mennyisége nő,

• a magvak korábban érnek, de aprók,

• a szemtermés kisebb lesz,

• a bokrosodás ilyenkor kisebb mértékû,

• fakó, kicsiny, világos színû levelek,

• a szénhidrát többlet gyakran anto-cianidin képződéshez vezet, a növény vöröses színárnyalatú lesz,

• elszíneződés kezdődik az idősebb leveleken, gyakran idő előtt lehullanak,

• a gabonáknál a bokrosodási fázisban világos zöld színnel jelentkezik,

• az állomány hiányos (1. 2. 3. 4. kép).

A nitrogén-túltrágyázás következményei:

• elem antagonizmus,

• sötétzöld üde növényzet,

• széles levelû lédús növények,

• fokozott vegetatív fejlődés,

• kései érés (magas segéd üzemági költségek),

• megdőlés (gabonáknál),

• fellazult szövetek, a betegség ellenállóság csökken,

• csökken a télállóság,

• nő a fehérjetartalom (sörárpa),

• csökken a cukorkihozatal (cukorrépa),

• alacsonyabb olajtartalom (olajos növények),

• csökken az eltarthatóság (zöldség, gyümölcs).

A teljesség igénye nélkül felsorolt tünetekből, következményekből látható az optimális nitrogénadag meghatározásának a fontossága. Az optimalizálással nem minden esetben a maximális termés elérését célozzuk meg, hanem elfogadható termés-mennyiséget a kívánt minőség elérése mellett. Például sörárpánál az a termesztési cél, hogy a fehérjetartalom ne haladja meg a 11,5%-ot, cukorrépánál a tövenkénti 1,2–1,6 g nitrogén biztosításával a nagy termés elérése mellett a cukortartalom is megfelelő, jó cukor-kihozatali mutatóval.

A nem megfelelő nitrogénadagolás jövedelemcsökkentő akkor, ha nem adunk elegendő mennyiséget, mert a termés mennyisége és minősége elmarad az optimálistól, de jövedelemcsökkentő abban az esetben is, ha túladagoljuk, mert romlik a növény egészségügyi állapota és csak többletköltséggel tudjuk megvédeni. Esetenként rontja a minőséget, valamint indokolatlanul drágítja a termelést.

A nitrogén a talajban nem akkumulálódik, így a szükségesnél több kijuttatása, a pazarláson túl, környezetvédelmi problémát is okozhat.

Hazai mûtrágya-felhasználásban a legnagyobb mennyiségben és értékben a nitrogénféleségeket használjuk, ennek ellenére a kijuttatott adagok meghatározása itt a legpontatlanabb. Egyrészt tapasztalati úton próbáljuk a kijuttatandó mennyiséget meghatározni, másrészt a humuszból kalkulált értékeket alkalmazzuk. Egyik módszer sem elfogadható pontosságú így a legnagyobb mennyiségben és értékben felhasznált mûtrágyaféleséget használjuk feltehetően a legkisebb hatékonysággal.

Lehetőség a nitrogénfelhasználás optimalizálására: a Nmin vizsgálati módszer

A Nmin módszer a talajok ásványi, – mineralizálható, a szerves anyagokból lebomló – nitrogéntartalmának mérésén alapul. Ez azt jelenti, hogy a javasolt kijuttatandó mennyiség meghatározásánál figyelembe veszi az adott mélységû talajréteg mért ásványi nitrogéntartalmát. A humuszból számított hosszú távú nitrogénszolgáltató képességen túl, ismert a talaj induló nitrogén tőkéje.

Tehát a módszer lényege: tél végén, kora tavasszal a talaj 0–30 és 30–60 cm–es rétegéből vett talajminták NH4, -NO2, -NO3 vizsgálatával a korai, rendelkezésre álló nitrogén mennyiségét meghatározzuk. A kapott eredményt összevetve a termeszteni kívánt növény igényével, pontos adatot kapunk arról, hogy mennyi nitrogén hatóanyagot kell kiadnunk a tavaszi fejtrágyázások során.

A talajvizsgálatoknál a legnagyobb hibaforrás a mintavételezés. A minták vétele esetenként fagyos földből, 0–60 cm-es mélységből történjen, ezért a pontos, megbízható mintavételezésre a gépi mintavevők alkalmasak. (5. kép)

A mintavételezésre csak 5°C alatti talajok alkalmasak, mert e felett megindul a humuszból történő mineralizáció is. A mûtrágya-kijuttatást pedig az időjárási körülmények és a jogszabály adta lehetőségekhez mérten, minél korábban el kell végezni.

A vizsgálatokat célszerû és ajánlott az alkalmazott területen növényanalitikai vizsgálatokkal is kiegészíteni. Ezzel ellenőrizzük a szaktanács helyességét, illetve ez alapján tovább pontosítható a szükséges hatóanyag mennyisége. Ezen túlmenően tájékoztatást kapunk a növény tápanyag-ellátottságáról, a többi tápelem egymáshoz viszonyított arányáról ha szükséges lobtrágyákkal a mikroelem-pótláshoz is kapunk támpontot.

A vett minta egyben alkalmas az SO4 vizsgálatok elvégzésére is. Hazánk talajainak kénellátottsága jelentős területen nem kielégítő, esetenként csökkenti a kiadott nitrogén mûtrágya hasonulását és kedvezőtlenül befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét is.

A tavaszi nitrogén-mûtrágyázási terv döntés előkészítéséhez jelentős segítséget nyújt az Nmin módszerre alapozott szaktanács, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek költségét.

Jelenlegi árakon számolva ez nem több hektáronként, mint 4–5 kg nitrogén hatóanyag ára.

Összefoglalva

A termelés során a legnagyobb mennyiségben és értékben felhasznált, a termés mennyiségére és minőségére legnagyobb befolyással bíró nitrogén hatóanyag kijuttatandó adagjának meghatározása meglehetősen pontatlan. A pontosításra régóta alkalmazott és megbízható módszer áll a rendelkezésünkre, ez az Nmin vizsgálati módszer, melynek hektáronkénti költsége nem több, mint 4–5 kg nitrogén hatóanyag ára. A módszerrel lehetséges, hogy csökken a nitrogén mûtrágya felhasználás, – bár ez nem biztos – de az igen, hogy a kiadott hatóanyag oda kerül ahol a legnagyobb hatékonysággal érvényesül és a legnagyobb jövedelmet hozza és ez a fő cél.

Dr. Térmeg János